tag:blogger.com,1999:blog-45405949252716399312024-03-08T05:25:52.737+01:00Lilibell FanfictionMagyar jrock fanfiction, magyar Angel Sanctuary fanfiction, magyar Sailor Moon fanfiction.Lilibellhttp://www.blogger.com/profile/15166128919584886973noreply@blogger.comBlogger25125tag:blogger.com,1999:blog-4540594925271639931.post-68180458818370273912018-10-19T12:10:00.000+02:002019-04-25T20:18:33.157+02:00Reunion<b><u>Cím</u>:</b> Reunion<br />
<b><u>Fandom</u>:</b> Pierrot, Angelo, LM.C<br />
<b><u>Páros</u>:</b> Kirito/Aiji<br />
<b><u>Besorolás</u>:</b> 18+<br />
<b><u>Figyelmeztetések</u>:</b> slash, yaoi<br />
<b><u>Leírás</u>: </b>2014 októbere. A Pierrot két koncert erejéig újra összeállt, ahogy két egykori szerető is...<br />
<br />
<h2 style="text-align: center;">
Reunion</h2>
<br />
- Légy szíves, szállj le rólam…<br /><br />Kirito kis, ideges sóhajtást lehelt Aiji kipirosodó bőrére. Talán tényleg nem most kellett volna kiszívnia a másik férfi nyakát, de valahogy olyan csábító lehetőségnek tűnt a számára, hogy megjelölje őt…<br /><br />- A többiek észre fogják venni? – Inkább kijelentés volt, mint kérdés, csakhogy az énekes meglepetésére Aiji megrázta a fejét.<br /><br />- Nem. Vagyis igen, de nem ez a lényeg…<br /><br />- Hanem? – húzódott el végre Kirito, legalábbis már nem voltak egymásnak simulva, aminek a gitáros különös módon örült, így képes volt összefűzni egy értelmes mondatot.<br /><br />- Nem kéne ezt csinálnunk.<br /><br />- Már csináltuk – emlékeztette az énekes a másik férfit, aki erre vágott egy grimaszt.<br /><br />- Igen, emlékszem rá – válaszolta. – De az is hiba volt.<br /><br />- Ne kezdd ezt, légy szíves – forgatta a szemét Kirito, és karba fonta a kezét. – Azt hittem, örülsz, hogy megbocsátottam.<br /><br />- És velem mi van? – lángolt fel a sértettség és némi harag is Aijiban. – Nekem tényleg megvolt az okom rá, hogy haragudjak, mégiscsak összefeküdtél valaki mással!<br /><br />A hangja visszafojtott volt, de hallatszott rajta, hogy legszívesebben kiabálna, ha nem nyilvános helyen lennének. Kirito a fejét csóválta, és miközben azt mondogatta magában, hogy nem gurulhat dühbe ő is, mert annak megint… olyan következményei lesznek, inkább tett pár lépést a folyosón elhelyezett székek felé, és leült. Aiji kelletlenül követte a példáját.<br /><br />- Szerintem már ezerszer megbeszéltük, hogy sosem voltunk együtt, így aztán megcsalni sem tudtalak…<br /><br />- Na ez az – vágta rá a gitáros sértődötten. – Emiatt a hozzáállás miatt vagy te egy nagy… gyökér. – Kimondta, pedig tudta, hogy ezt nem kellett volna; mondjuk igazság szerint sokkal durvább sértést akart a másik férfi fejéhez vágni, csak moderálta magát. – Ezért nem voltam képes többé együtt dolgozni veled.<br /><br />- És ezért kellett tönkretenned mindent – mondta Kirito gyanúsan nemtörődöm módon. – Jó, hagyjuk a múltat, megmondtam, hogy nem érdekel többé. Inkább azt áruld el, hogy miért ne szexelhetnénk még néhányszor, mielőtt különválnak az útjaink.<br /><br />- Van, akinek ez nem ilyen egyszerű.<br /><br />Egymás szemébe bámultak; minkét tekintetben megbántottság csillogott, csoda volt, hogy megint nem veszekedésbe torkollt az egész. Talán közrejátszott benne, hogy a stúdió épületében voltak, úgyhogy muszáj volt civilizáltan viselkedniük egymással.<br /><br />- Egy alkalom elég volt – mondta végül Aiji, lesütve a szemét. Ő vesztett. – Felejtsük el végre egymást, és maradjunk a munkakapcsolatnál.<br /><br />- Lehangoló vagy – állapította meg Kirito, majd felállt, és egész egyszerűen elsétált. A próbateremben találkoztak ismét, kínosan kerülve egymás tekintetét…<br /><br /><div style="text-align: center;">
---</div>
<br />Aiji arra ébredt, hogy valaki csenget. Fogalma sem volt, hány óra lehet, azért azt érzékelte, hogy még nem ment le a nap, úgyhogy nem alhatott olyan sokat. Nagyot ásítva tápászkodott fel a kanapéról, ahol összekucorodva igyekezett dolgozni, de a napokig tartó kimerültség és túlórázás meghozta az eredményét; egész egyszerűen bealudt egy nagy halom papírral az ölében. Gyorsan igyekezett megigazítani a madárfészekszerűvé vált haját, mielőtt ajtót nyitott volna, ahogy azonban meglátta a vendégét, érezte, hogy megint lassan fájni kezd a feje.<br /><br />- Helló – köszönt Kirito.<br /><br />- Most komolyan? – sóhajtott fel Aiji. – Nem úgy volt, hogy innentől hanyagoljuk egymást?<br /><br />- Azt hiszem, eleget hanyagoltalak – válaszolta meglepő módon az énekes. – Amúgy bejöhetek?<br /><br />- Persze – válaszolta nem túl lelkesen Aiji. A Pierrot koncertjeinek vége szakadt, egy hete ismét minden visszatért a normális kerékvágásba, ki-ki a saját bandájával foglalkozott, legalábbis eddig. Aiji kissé értetlenül figyelte a cipőjét ledobó Kiritót, aki végighordozta a tekintetét az ismerős lakáson – nemrég ott jártakor nem igazán foglalkozott a környezettel, inkább a házigazdával –, aztán a kanapé felé vette az irányt. Leült az egyetlen olyan kis pontra, amit nem borítottak papírok, laptop vagy gitár, és érdeklődve pillantott a képernyőre.<br /><br />- Csak nem épp zenét írtál? – kérdezte. Aiji gyorsan a kávézóasztalra pakolta, amit tudott, és ő is leült.<br /><br />- Nem igazán – vallotta be. – Mármint úgy indult, de aztán inkább bealudtam.<br /><br />- Aha, álmosnak is tűnsz – válaszolta az énekes, és kellemetlenül vesébe látó pillantással kezdte tanulmányozni a másik férfi arcát. Aiji legjobb meggyőződése ellenére is zavarba jött; nem örült túlságosan a dolognak.<br /><br />- És, miért jöttél? – kérdezte némi torokköszörülés után.<br /><br />- Gondolkodtam – vont vállat Kirito. – Igazából az elmúlt egy hétben volt rá időm, hogy gondolkozzak.<br /><br />- És min? – Aiji úgy érezte, harapófogóval kell kiszednie Kiritóból, mik is szándékai pontosan. Ez amúgy semmi jónak nem lehetett az előjele.<br /><br />- Rólad. Meg rólam.<br /><br />- Csodálatos – vágta rá Aiji. – Igazán nem kellett volna, mert nekünk már nem sok közünk lesz egymáshoz.<br /><br />- Azért ezt ne jelentsd ki ennyire gyorsan…<br /><br />Csend lett, a két férfi egymásra bámult. Aiji homloka fájdalmasan lüktetett; ezt hozta ki belőle Kirito, ezért is örült, hogy már nem kell egymás társaságát élvezniük. Jó volt ez a kis nosztalgiázás, de jóból is megárt a sok. Kár, hogy láthatólag az énekes ezt nem így gondolta.<br /><br />- Megmondtam, hogy nem fekszem le veled többször, muszáj ezt tovább ragozni?<br /><br />Kirito a szemét forgatta.<br /><br />- Még el se mondtam az ajánlatomat.<br /><br />- Ajánlat? – visszhangozta a gitáros. – Most le akarsz fizetni, vagy mi a franc van?<br /><br />- Dehogy akarlak – nyugtatta meg kissé a másik férfi. – Csak arra gondoltam, járhatnánk. Úgy igazából, komolyan.<br /><br />Aiji pár pillanatig azt hitte, rosszul hallott, hála a fejfájásnak, vagy talán még mindig álmodik. Mindenesetre elég hitetlenkedve meredt az énekesre, aki halálos nyugalommal és komolysággal tekintett vissza rá, de Kiritónál sosem lehet tudni…<br /><br />- Szívatsz?<br /><br />- Komolyan mondtam.<br /><br />Aiji beletúrt a hajába, aztán felállt, és elővett egy üveg vizet meg egy poharat. Udvariasságból töltött a pohárba, Kirito felé lökte, aztán leült, és nagyot húzott a palackból. Az énekes figyelte minden mozdulatát, de láthatólag nem igazán érdekelte az innivaló, sokkal inkább válaszra várt. Aijinak meg muszáj volt összeszedni a gondolatait, mielőtt olyat mond, amit maga is megbán; volt már erre példa, és a vége az lett, hogy feloszlott a bandájuk. Igaz, most már ilyen fenyegetés nem lesett rájuk, de akkor is.<br /><br />- Eddig soha… - kezdte Aiji, majd elcsuklott a hangja. Idegesen kezdte újra. – Eddig ez soha nem jutott az eszedbe, akkor miért pont most?<br /><br />- Gondoltam, ez lehet a baj – vonogatta megint a vállát Kirito; a gitáros úgy érezte, legszívesebben behúzna neki egyet, hogy abbahagyja ezt az idegesítő rángást. – Végül is nem lenne olyan rossz, már ha mellőzni tudnád, hogy mindenen ok nélkül felhúzd magad…<br /><br />- Szerinted mi a francért húzom fel magam? – Ez kissé hangosabbra sikerült, mint Aiji akarta, úgyhogy megint fojtott hangon kezdte folytatni. – Anno mit meg nem adtam volna érte, ha ezt mondod. Ha komolyan veszel. De most már késő.<br /><br />- Sosem késő – bölcselkedett Kirito. Aiji nem is értette, hogy lehet ekkora érzéketlen barom.<br /><br />- Jó, akkor elmondom világosan és érthetően. Nem akarok veled járni, sőt, látni se akarlak, úgyhogy légy szíves, menj innen.<br /><br />Erre azért már Kirito sem számított. Kissé értetlenül pislogott párat, aztán mintha csak Aijihoz hasonlóan húzni akarná az időt, kezébe vette a gyöngyöző poharat, és kortyolt belőle. Egyáltalán nem úgy tűnt, hogy el akarna menni, pedig Aiji homlokán már veszélyesen lüktetett egy ér.<br /><br />- Nem tudnád elfelejteni a múltat? – kérdezte végül Kirito szokatlanul lágyan. – Mindketten hülyén viselkedtünk, ez tény. Viszont újrakezdhetnénk.<br /><br />- Nem akarom – vágta rá Aiji, de mintha a falnak beszélt volna, az énekes zavartalanul folytatta.<br /><br />- Sőt, én ünnepélyesen bocsánatot kérek, tudom, hogy megbántottalak. Sajnálom.<br /><br />Hát, ez haladás volt, legalább így tíz év után eszébe jutott bocsánatot kérni. Jobb későn, mint soha… Viszont Aiji tudta, hogy most annak kéne jönnie, hogy ő kér elnézést, amiért annyira kiakadt, hogy kilépett a bandából… és Jun követte a példáját. Utóbbiról, meg arról, hogy így a maradék három tag már nem akarta folytatni, igazán nem ő tehetett.<br /><br />- Ez… egész rendes tőled – szűrte végül a fogai között. Az az átkozott jó neveltetése…! – De mondtam, hogy már késő. Tíz év eltelt, Kiricho, a fenébe is!<br /><br />A régi becenevén szólította az énekest, akinek láthatólag felcsillant a szeme ezt hallva. Pedig ő tényleg nem akarta, csak kicsúszott a száján… nagyon sok éve nem mondta ki ezt a nevet. Kirito hirtelen közelebb húzódott hozzá; a gitáros ösztönből akart hátrálni, de valahogy… mégsem tette. Talán köze volt hozzá a mellette fekvő gitárnak, talán nem, és csak kifogásként használta.<br /><br />- Én nem haragszom rád – mondta meglehetősen bugyiszaggató nézéssel karöltve. – Komolyan mondtam, mikor azt mondtam, hogy túltettem magam az egészen, és örülök, hogy ismét szóba állunk egymással… Aicho.<br /><br />Kirito keze rásimult a másik férfi combjára, aki ekkor már tudta, hogy elveszett. Igen, három héttel ezelőtt egyszer lefeküdtek egymással, de az csak az alkoholnak és talán valahol a dacnak volt köszönhető. Most… valahogy minden másnak tűnt. Aiji hirtelen úgy érezte, megint sok-sok évvel ezelőtt vannak, ahogy Kirito simogatta, csókolta, a szájába vette…<br /><br />Minden olyan gyorsan történt. Aiji kissé hitetlenkedve ért hozzá a sötét tincsekhez, amelyek a lábai között ütemesen mozgó fejhez tartoztak. Megint engedett… mint mindig. Átkozta is magát, amiért Kirito volt az ő gyenge pontja, és sajnos ezzel az énekes tisztában is volt, de már késő lett volna visszakozni. Ráadásul Aiji nem is akart… túlságosan kellemes volt, amit az énekes csinált a nyelvével.<br /><br />A gitáros néhány hosszú, kellemes perc után elélvezett, a másik férfi lelkiismeretesen lenyelt mindent, majd a száját nyalogatva ült vissza a másik férfi mellé. Aiji nem mert ránézni, inkább némi zsebkendőért nyúlt.<br /><br />Valahogy reménykedett benne, hogy ennyivel megelégszik az énekes, de persze csalódnia kellett. Vagyis annyira nem is volt csalódás… hagyta, hogy Kirito négykézlábra állítsa, ahogy azt is, hogy némi maszatolás után beléhatoljon. Ismét egyek voltak, mégis valahogy fájt… és nem a feneke, inkább a mellkasa. Kíváncsi volt, mi lesz, ha az énekes végez, elmúlik az orgazmus hatása, és ketten maradnak megint a zavaros érzelmeikkel… vagy legalábbis Aijiéi biztosan ilyenek voltak, a másik férfi nevében nem nyilatkozhatott.<br /><br />Aztán Kirito megfordította, majd előrehajolt, és átölelte. Aiji némi habozás után szintén köré fonta a karjait; ez jó volt, túlságosan jó. A gitáros érezte a másik férfi puha ajkait a nyakán, közben hallgatta a halk zihálását, és úgy érezte, teljesen hülye volt. Hülye volt, hogy kapásból elutasította őt, mikor… talán most sikerülhet, talán most nem szúrják el úgy, mint régen.<br /><br />Kirito beleélvezett, majd ránehezedett. Aiji észre sem vette, mit művel, öntudatlanul kezdte simogatni a partnere hátát; majd ahogy egymásra néztek, a gitáros kibökte:<br /><br />- Én sem haragszom rád.<br /><br />A mosoly, ami Kirito arcán felragyogott, kárpótolta mindenért.Lilibellhttp://www.blogger.com/profile/15166128919584886973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4540594925271639931.post-4836282273817189712018-10-06T10:51:00.000+02:002018-10-06T10:51:09.034+02:00Masszázs<b><u>Cím</u>:</b> Masszázs<br />
<b><u>Fandom</u>:</b> Birushana<br />
<b><u>Páros</u>:</b> Misuzu/Kanna<br />
<b><u>Besorolás</u>:</b> 18+<br />
<b><u>Figyelmeztetések</u>:</b> slash, yaoi, PWP<br />
<b><u>Leírás</u>: </b>Misuzu lelkesen segít a hátfájós Kannán.<br />
<br />
<h2 style="text-align: center;">
Masszázs</h2>
<br />
- Feküdj le nyugodtan – mutatott Misuzu a nem túl széles, egyszemélyes ágyra. Kanna bólintott, majd némi habozás után megvált a pólójától, és úgy feküdt hasra a puha matracra. Az ő futonjával összehasonlítva talán túl puha is volt, mindenesetre nem panaszkodott; érdeklődve fordította oldalra a fejét, és figyelte, hogyan fogja az énekes a kezébe a tubust, majd nyom a krémből a kezére.<br />
<br />
Állítólag hátfájásra nagyon jó volt, legalábbis Misuzu azt mondta, mindig ezt használja, miután a bandatársa vendégeskedett nála és kikotyogta, hogy mostanában sokat fáj a háta. Eredetileg munkaügyben jött, de aztán maradt némi italra, a végén pedig Misuzu ágyán fekve kötött ki. Az énekes egyszerűen felé mászott, és helyet foglalt a dobos feneke alatt.<br />
<br />
Kanna azért ezt már kicsit érdekesnek találta.<br />
<br />
- Muszáj közben rám ülnöd? – érdeklődött némi vihogás kíséretében. Talán megártott neki a sör, amivel a házigazda kínálta, mert amúgy nem volt benne biztos, hogy józan állapotában olyan viccesnek találná-e a testhelyzetüket.<br />
<br />
- Muszáj, mert így pont jól hozzád férek – magyarázta Misuzu, ami akár még hihetőnek is tűnt. Aztán az énekes elkezdte a másik férfi hátába és vállaiba masszírozni a krémet, ami olyan kellemesnek bizonyult, hogy Kanna inkább nem ellenkezett, hanem hagyta magát.<br />
<br />
- Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól tudsz masszírozni – jegyezte meg némi csend után.<br />
<br />
- Mondtam, hogy nem bánod meg – válaszolta erre az énekes. Hallatszott a hangján, hogy vigyorog.<br />
<br />
- Jó, de azt hittem, csak nagyzolsz.<br />
<br />
- Úgy ismersz engem, mint aki nagyzolni szokott?<br />
<br />
Kanna visszafojtott egy kikívánkozó röhögést.<br />
<br />
- Nem, nem igazán – hazudta végül, és inkább a kellemes érzésekre koncentrált. Már-már ott tartott, hogy képes lenne elaludni, az sem érdekelte, hogy eredetileg abban egyeztek meg, Misuzu csak segít őt bekenni, aztán ennyi… szóval hirtelen arra eszmélt fel, hogy az énekes egész egyszerűen lejjebb húzza róla a nadrágját. Annyival lejjebb, hogy előbukkant a feneke; Kanna érezte, hogy a vér gyors tempóban száguldani kezd az ágyéka felé, ami megrémítette. Ő nem erre szerződött! Kezdte átkozni a döntését, hogy nem vette át a farmerjét, hanem egy melegítőnadrágban battyogott át a bandatársához.<br />
<br />
- Mit művelsz? – érdeklődött igyekezve hátrafordulni, de nem tudott egészen, mert Misuzu még mindig rajta tehénkedett. Ráadásul akkor az énekes láthatta volna Kanna farkát is, ami kellemetlenül kezdett megkeményedni annyitól, hogy rajta érezte a másik férfi pillantását… Elég ciki lett volna, úgyhogy végül is inkább hason fekve maradt.<br />
<br />
- Masszírozok – vágta rá ártatlan képpel Misuzu, és be is váltotta ígéretét. Még egy kis krémet nyomott a kezére, aztán elkezdte gyúrni Kanna pucér farpofáit, aki tágra nyílt szemmel bámult előre, de igazából egyáltalán nem is látta a falat.<br />
<br />
- Ott nem fáj – jegyezte meg elhaló hangon, viszont a másik férfit láthatólag ez egyáltalán nem zavarta.<br />
<br />
- Azért jólesik, nem? – kérdezte ő is halkabbra véve a hangerőt. Kanna önkéntelenül is felsóhajtott, amivel sikeresen elárulta magát, pedig ő tényleg nem akart élvezkedni, legalábbis nem így, ebben a helyzetben, és főleg nem Misuzuval…<br />
<br />
- A-azt hittem, hetero vagy… - nyögte Kanna, mikor a bandatársa széthúzta a fenekét. Tudta, hogy Misuzu a lyukat sasolja, aminek gondolatára egészen kemény lett a farka. Tényleg sosem hitte volna, hogy ez megtörténhet… Kényelmetlenül izegni-mozogni kezdett, hogy a lüktető merevedése némi stimulációt kaphasson, ez azonban nem kerülte el Misuzu figyelmét sem.<br />
<br />
- Hetero vagyok – válaszolta az énekes, majd az egyik hüvelykujjával erőteljesen, többször is végigsimított Kanna lyukacskáján, aki erre megremegett. – A kivétel erősíti a szabályt.<br />
<br />
- Na és honnan veszed, hogy én meleg vagyok? – kérdezte tovább okvetetlenkedve Kanna, mire a másik férfi felnevetett.<br />
<br />
- Máskülönben miért lennél teljesen kész attól, hogy a seggedet markolászom?<br />
<br />
Sajnos ebben volt ráció. A dobos égő arcát a párnába rejtette, miközben Misuzu tovább simogatta. Csak akkor emelte fel ismét a fejét, ami egyébként nagyon jó ötlet volt, ha levegőt akart venni, mikor érezte, hogy a másik férfi leszáll róla, és egyben az ágyról. Kíváncsian, talán kissé csalódottan is pillantott fel az énekesre, aki a közeli szekrényben kezdett kutakodni. Amiket elővett, az ágy melletti éjjeliszekrényre tette; Kanna eltátotta a száját, ahogy megpillantotta a hatalmas adagnyi síkosítót. Kezdett kételkedni benne, hogy Misuzu tényleg annyira nem szokott fiúkkal szexelni, mint ahogy állította… Aztán következett egy csomag gumi, meg egy… nos, eléggé dildónak tűnő valami, mindenesetre érdekes alakja volt.<br />
<br />
Kanna elbambulva hagyta, hogy a másik férfi lerángassa róla a nadrágot, és kissé megborzongott, de még mielőtt fázni lett volna ideje, Misuzu odalépett mellé. Rajta is melegítőnadrág volt, amiben már sátrat vert a kemény farka. Kanna felpillantott az énekesre mintegy engedélyért, aztán nyelt egy nagyot, és teljes figyelmét Misuzu merevedésének szentelte. Először próbaképp megsimogatta a nadrág anyagán keresztül, aztán kibújtatta a börtönéből; valamiért azon se lepődött meg, hogy a férfi nem viselt alsót.<br />
<br />
Misuzu közben a síkosítóért nyúlt, és amíg Kanna verni kezdte az énekes farkát, ő egyik ujjával belehatolt a dobosba.<br />
<br />
Kanna akaratlanul is felnyögött; túlságosan vágyott már erre. Felbátorodva vette a szájába a kezében tartott merevedést, és ízlelgette azt, mint valami nyalókát. Legalább olyan finomnak is találta.<br />
<br />
- Állj négykézlábra – szólt rá némi kölcsönösen kellemes tevékenység után Misuzu. A dobos azonnal engedelmeskedett, felemelkedett a térdére és könyökére, Misuzu pedig kihúzta belőle az időközben két ujját, majd kezébe vette a dildót. A másik férfi végignézte, ahogy az énekes gumit húzott rá, öntött rá a síkosítóból, végül pedig bepozícionálta. Kanna halkan sóhajtott fel, ahogy az eszköz belécsusszant; könnyű dolga volt, a dobos eléggé tág volt hozzá, és a játékszer sem volt túl vastag.<br />
<br />
Misuzu lassan kezdete el mozgatni, de ahogy egyre gyorsított, közben a saját farkát verve a másik kezével, Kannában hirtelen eltalált egy olyan pontot, amitől az csillagokat látott. A dobos farka láthatólag megrándult, ő maga pedig levegőért kezdett kapkodni. Misuzu ezek után alaposan ügyelt rá, hogy minden mozdulatával eltalálja azt a pontot… Kanna önkéntelenül is a saját merevedése után nyúlt, és ahogy verni kezdte, rövid időn belül egész egyszerűen elélvezett, rá az énekes ágyára, de abban a pillanatban kisebb gondja is nagyobb volt ennél.<br />
<br />
Kanna kissé szégyenkezve, még remegős lábakkal tápászkodott fel az ágyról, miután a másik férfi kihúzta belőle a dildót.<br />
<br />
- Ööö… bocs az ágyad miatt… – motyogta. Misuzu arcáról nem igazán lehetett leolvasni, hogy haragszik-e.<br />
<br />
- Ledolgozhatod a tisztító árát – mondta az énekes. Kanna pirulva bólintott, és letérdelt az énekes elé; egy pillanatra megint egymás szemébe néztek, a dobos igyekezett úgy végignyalogatni a másik férfi makkját, de aztán kénytelen volt lesütni a szemét, annyira zavarba jött. Mégiscsak a bandatársáról volt szó… akivel egyáltalán nem kellett volna ilyen viszonyba kerülniük, de most már mindegy volt. Kanna igyekezett nem erre gondolni, miközben mindent beleadott a szopásba.<br />
<br />
Ha viszont azt hitte, ennyivel megússza, nagyot tévedett. Misuzu egy idő után az ablakhoz terelgette a dobost; Kanna rákönyökölt a párkányra, miközben kitolta a fenekét. Tudta, mi következik, és valahol mélyen annyira nem is bánta, végül is az a játékszer olyan kicsi volt… Misuzu farka nagyobb, ahogy óvatosan belehatolt és megtöltötte belülről, majd lassan mozogni kezdett benne, ki-be. Az énekes párszor erősen rácsapott Kanna fenekére, ami kellemes-csípősen sajogni kezdett; mintha az énekes tudta volna, mire gerjed a másik férfi.<br />
<br />
Kezdett félelmetessé válni a dolog, mindenesetre a dobos megint keményedni kezdett. Nagyokat szusszant, ahogy a másik férfi egyre gyorsabban dugta hátulról, az ágyéka minden egyes lökésnél csattant egyet a fenekével érintkezve. Kanna megragadta a saját hímtagját, ami fél percen belül ismét kemény lett teljesen. A dobos összeszorította a szemhéját, és igyekezett csak az élvezetre koncentrálni. Tudta, hogy Misuzu nem bírja már soká, de nem akarta, hogy azelőtt elmenjen, hogy ő kiélvezhette volna a helyzetet…<br />
<br />
Az énekes hirtelen kihúzta magát belőle. Kanna hátranézett; még nem történhetett meg, azt csak észrevette volna… és tényleg nem. Az énekes megragadta a bandatársa csuklóját, és maga után húzta, talán kissé durvábban is, mint szükséges lett volna, Kannának azonban még ez is bejött. Engedelmesen feküdt a hátára a kanapén, amihez az énekes vezette; Misuzu letérdelt a lábai közé, és ismét beléhatolt. A szőke férfi ezúttal maga vette kezelésbe a dobos farkát, aki nagyokat sóhajtva dőlt hátra, és csak azért fohászkodott, hogy még sokáig ne legyen vége.<br />
<br />
Nos, ez annyira nem jött be, mert az énekes végül nem bírta tovább, elélvezett. Kanna kissé csalódottan figyelte, hogyan húzódik ki belőle Misuzu, majd szabadul meg a használt gumitól, közben verte a farkát, de az már nem ugyanaz volt. Szerencsére az énekes ezek után sem feledkezett meg róla, kerített egy törölközőt, arra felültette a másik férfit, majd helyet foglalt mellé a kanapéra, miután letörölgette magát és belebújt a nadrágjába. A keze rákulcsolódott Kanna kissé kókadásnak induló merevedésére, ami szépen lassan visszanyerte eredeti keménységét. Misuzu addig verte, amíg Kanna is el nem élvezett, rá a hasára.<br />
<br />
- Kétszer is elmentél – állapította meg Misuzu, miközben vidám fénnyel a szemében figyelte a hasát letakarító dobost. – Kezdek féltékeny lenni.<br />
<br />
- Leszopjalak megint? – érdeklődött Kanna, a kezében megállt a zsebkendőhalom. Az énekes egy fél pillanatra elgondolkodott az ajánlaton, aztán inkább nevetve paskolta meg a bandatársa vállát, mielőtt felállt volna, hogy eltakarítsa az üres dobozokat és a zsepiket az asztalról.<br />
<br />
- Majd ha legközelebb átjössz. De akkor szavadon foglak.<br />
<br />
- Jó – kúszott enyhe pír Kanna orcáira.Lilibellhttp://www.blogger.com/profile/15166128919584886973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4540594925271639931.post-71736186576291821712018-09-25T10:49:00.000+02:002018-09-25T10:49:01.547+02:00Ivóverseny és egyéb katasztrófák (2. fejezet)<a href="https://lilibellfanfiction.blogspot.com/2018/09/ivoverseny-es-egyeb-katasztrofak.html" target="_blank">1. fejezet</a><br />
<br />
Rima épp egy borzasztóan unalmas tévéműsort bámult nem túl nagy érdeklődéssel, mikor csengettek. Kissé meglepődött, mert késő volt már ahhoz, hogy vendégei jöjjenek; ami azt illeti, elég nagy faragatlanság volt valakihez ilyen időpontban becsengetni, de Rima még sokáig nem akart aludni, és amúgy is borzasztóan unta magát, szóval jobb híján ment, hogy megnézze, ki lehet az a bunkó.<br />
<br />
Nos, a bunkó mint kiderült, nem más volt, mint a bandatársa, Ryo.<br />
<br />
- Öö… - nyögte Rima, miután pár pillanatig csendben farkasszemet néztek. – Hát te?<br />
<br />
- Mutatni akarok valamit – jelentette ki minden különösebb bevezető nélkül Ryo, majd azt sem várta meg, hogy a házigazda beinvitálja, egész egyszerűen odébb tolta Rimát az útból, majd becsukta maga mögött az ajtót, és ledobta a cipőjét.<br />
<br />
Az énekes enyhe megrökönyödéssel figyelte a másik férfi ténykedését, majd végül vállat vont, és visszasétált az előbbi helyére.<br />
<br />
- Na és mit? – kérdezte. Ryo kisvártatva követte, levetette magát az énekes futonjára, mint aki tökéletesen otthon érzi magát, pedig eddig még csak egyszer járt itt, akkor sem túl sokáig volt Rima vendége.<br />
<br />
- Mindjárt megtudod, de előtte hozhatnál valamit inni.<br />
<br />
- Ja, tényleg – adott neki igazat az énekes.<br />
<br />
- Sör jó lesz - folytatta kissé szemtelenül Ryo.<br />
<br />
- Nincs söröm – válaszolta azonnal Rima. – Csak teával tudok szolgálni.<br />
<br />
- Meh – kommentálta kissé lelombozódva a gitáros. – Hát akkor jó lesz a tea is.<br />
<br />
- Hozom – motyogta a másik férfi, kiment a konyhába, és kivette a félliteres palackot a hűtőből. Visszasétált vele Ryo mellé, aki közben a tévét nézte.<br />
<br />
- Ez aztán a szar műsor – állapította meg.<br />
<br />
- Nekem is pont ez járt a fejemben, mielőtt megjelentél volna.<br />
<br />
A gitáros bólogatva nyitotta ki a palackot, belekortyolt a teába, aztán jólesően felsóhajtott.<br />
<br />
- Na jó, akkor térjünk a tárgyra – mondta, és előhalászta a zsebéből a telefonját. Rima melléült a futonra, és kíváncsian figyelte, mit akar neki mutatni a bandatársa.<br />
<br />
Ahogy azonban meglátta a képeket, mintha jeges vízzel öntötték volna le. Ő volt rajtuk, még évekkel ezelőtt, mikor Hina lefotózta farokverés közben, utána pedig dugás után kitágult lyukkal… De mégis hogy szerezte meg Ryo ezeket a képeket? Hiszen úgy volt, hogy a másik gitáros kitörölte őket, Rima a saját szemével látta…<br />
<br />
- Az a rohadék Hina – motyogta ökölbe szorult kézzel. Ryo meg láthatólag nagyon jól szórakozott rajta.<br />
<br />
- Ugyan, nem is tudod, mit kellett melóznom azért, hogy lemásolhassam magamnak ezeket a képeket.<br />
<br />
- Melóznod? – értetlenkedett Rima.<br />
<br />
- Ja – váltott át csevegő hangnembe a gitáros. – Csak véletlenül találtam meg őket, mikor egy másik képet kerestem Hina mobilján, egyikünk sem gondolta volna, hogy ezekre bukkanok. Aztán persze igyekezett rávenni, hogy tegyek úgy, mintha nem is láttam volna semmit, de hát… nem sikerült neki. Túlságosan mély nyomot hagyott bennem ez a pár sztárfotó.<br />
<br />
Rima legszívesebben menten elsüllyedt volna.<br />
<br />
- Aztán úgy féltette tőlem a telefonját, mintha maga lennék az ördög – folytatta szenvtelenül Ryo. – Végül kénytelen voltam lefizetni Tomokit, hogy csempéssze ki nekem öt percre. És tádámm, itt is vannak.<br />
<br />
- Mit akarsz velük? – kérdezte Rima rosszat sejtve.<br />
<br />
- Ó, semmit az égvilágon – vont vállat a gitáros ártatlan képpel. – Persze fel is tehetném a netre, minden egyes fórumra, amit csak találok, hadd lássák a kis rajongólányok a kedvenc énekesük szétbaszott lyukát…<br />
<br />
Rima akaratlanul is megborzongott a gondolatra.<br />
<br />
- De nem akarom tönkretenni a karriered, nyugi – tette hozzá némi hatásszünet után Ryo.<br />
<br />
- Akkor mit akarsz? – kérdezte a másik férfi teljesen megsemmisülten.<br />
<br />
- Jaj, hát pár dolgot, hogy biztos ne kerüljön ki véletlenül a világhálóra ez a pár kép. Mondjuk elsőnek… látnék tőled egy jó kis sztriptízt.<br />
<br />
- Mit? – fakadt ki Rima. Persze sejtette ő, hogy valami ilyesmi lesz a vége, de azt álmában sem gondolta volna, hogy miután új tagjai lesznek a Placebónak, ugyanaz megtörténik vele, mint Hinával anno, csak pepitában…<br />
<br />
„Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?” – gondolta az énekes kétségbeesve.<br />
<br />
- Sztriptízt – ismételte Ryo, miközben gondosan eltette a telefonját vissza a zsebébe. – Tudod, ledobod a ruháidat, lejtesz valami erotikus táncikát hozzá…<br />
<br />
- Az ki van zárva! – jelentette ki az énekes.<br />
<br />
- Jó, de akkor kénytelen leszek mégis feltenni a képeidet. Kezdjük mondjuk a…<br />
<br />
Rima közbeszólt.<br />
<br />
- Ne merészeld!<br />
<br />
- Hm – kommentálta Ryo, és karba fonta a kezét. – Most úgy csinálsz, mintha lenne választásod.<br />
<br />
Rimának is be kellett látnia, hogy tényleg nem volt. Pár pillanatig egymás szemébe bámultak, aztán az énekes végül lesütötte a szemét, és kelletlenül sóhajtva állt fel.<br />
<br />
Nem igazán tudta, mit is kellene csinálnia a vetkőzésen kívül, zene sem volt, amire „szexi táncot” lejthetett volna, de őszintén szólva nem is akart. Inkább enyhén remegő kézzel bújt ki a pólójából, majd a rövidnadrág következett. Mikor már csak egy szál alsó volt rajta, kérdően nézett Ryóra, aki sajnos elég egyértelműen bólintott. Rima felsóhajtott, és gyorsan megszabadult az utolsó ruhadarabjától is.<br />
<br />
- Hát, ezt még gyakorolnod kell – állapította meg a gitáros megint láthatóan remekül szórakozva. – Pedig a színpadon egész jól tudod rázni a segged.<br />
<br />
- Nem igaz! – ellenkezett Rima, miközben a kezeivel igyekezett eltakarni az ágyékát.<br />
<br />
Ryo csak nevetett rajta, aztán felállt, és nekiállt kioldani az övét. Rima gyanakodva figyelte, hogy került elő a gitáros félkemény farka a nadrág fogságából.<br />
<br />
- Na most gyere szépen ide, térdelj le elém, és szopj le.<br />
<br />
- Nem! – ellenkezett reflexből Rima, mire a másik férfi a szemét forgatta, meglepően készségesen visszapakolta a szerszámát a farmerjába, és megint elővette a telefonját. Pötyögni kezdett, az énekes pedig rosszat sejtve kérdezte:<br />
<br />
- Most mit csinálsz?<br />
<br />
- Írom a fórumbejegyzést. Lássuk csak… Íme a Placebo első számú ribije, akiben nemrég egy hatalmas…<br />
<br />
- Úgysem tennéd meg – blöffölt Rima, de nem túl nagy beleéléssel, eléggé lerítt róla, hogy fél. A másik férfi magában somolygott rajta, miközben a bandatársa felé mutatta a telefont. Az közelebb hajolt, és láthatta, hogy a bejegyzés szövegrésze tényleg el is készült. Már csak a kép hiányzott, és persze az, hogy Ryo posztolja…<br />
<br />
Rimának bőgni lett volna kedve, ahogy az ajkába harapott, és gyilkos pillantásokkal bombázta a gitárost, miközben közelebb lépett hozzá, és nagyot sóhajtva térdelt le. Elég kellemetlen volt pont egy szintben lenni Ryo ágyékával, és ez még csak a kezdet volt.<br />
<br />
Mivel Rima láthatólag nem kívánkozott mozdulni, Ryo nagy kegyesen segített neki, megint lehúzta a sliccét, és kezébe vette a farkát. Kicsit verte, aztán miután úgy döntött, elég lesz, egész egyszerűen arcon paskolta vele párszor az elképedt énekest, aki igyekezett kitérni előle, de aztán eszébe jutott, hogy talán nem lenne a legjobb ötlet ellenkezni. Végül összeszorított fogakkal tűrte a dolgot, a szemét is becsukta, és igyekezett máshova képzelni magát, azonban mikor végre sikerült volna, Ryo hangja visszahozta a valóságba.<br />
<br />
- Nyújtsd ki a nyelved.<br />
<br />
Rimának semmi kedve sem volt ezt megtenni, mégis néhány pillanatnyi habozás után kénytelen volt engedelmeskedni. Persze, hogy az lett belőle, amit várt, Ryo most a nyelvéhez ütögette a farkát, aztán ahogy ezt megelégelte, elkezdte befelé tolni Rima szájába. Az énekes könnyes szemmel igyekezett nagyra nyitni, és ahogy megízlelte a másik férfi hímtagját, kedve lett volna hányni. Vagy ha azt nem is, legalább rohanni a fürdőszobába és többször is fogat mosni, de sajnos ezt nem tehette meg. Kénytelen volt kitartani, míg Ryo szó szerint szájbabaszta, de egy idő után a gitáros megunta a dolgot, és vasmarokkal fogta meg Rima haját, hogy ezúttal ne neki kelljen mozognia. Az énekes megnyikkant, azonban igyekezett tartani a tempót, ha nem akarta, hogy fájdalmas élményben legyen része.<br />
<br />
- Használd a nyelved is, mint az elején!<br />
<br />
Rima pont azt nem akarta, úgyhogy inkább figyelmen kívül hagyta a parancsot, viszont nemsokára rá kellett jönnie, hogy kár volt.<br />
<br />
- Az anyád, süket vagy? – rivallt rá a másik férfi, majd erősen megragadta Rimát a tarkójánál fogva, és mélyen a torkába nyomta a farkát.<br />
<br />
Az énekes azonnal bekönnyezett és öklendezni kezdett, Ryo szerencsére kihúzta a merevedését. Rima összegörnyedve próbálta megállni, hogy hányjon, közben köhögött és ökölbe szorított kézzel igyekezett nem káromkodni. Szívesen kinyírta volna ezt a rohadékot, akivel még azt hitte, jóban lesznek, és egészen kedvelt eddig a szerencsétlen napig…<br />
<br />
- Gyerünk, és használd a nyelved is végre – mordult rá a gitáros, miközben ismét a bandatársa arcába tolta a farkát. Rima krákogott még egy sort, aztán dühödten fogta a kezébe a saját nyálától csillogó hímtagot, majd igyekezett úgy szopni, ahogy a felséges Ryo kívánta.<br />
<br />
Azt hitte, sosem lesz vége, legalábbis meg volt győződve róla, hogy Ryo a szájába fog élvezni, és ettől már előre rettegett, a gondolattól is majdnem rosszul volt, de szerencséje volt. Vagy legalábbis először azt hitte, mikor a gitáros elvette a farkát a szájából, helyette viszont megragadta Rimát, és a futonhoz rángatta.<br />
<br />
Az énekes csak ekkor kapcsolt, hogy mi következik, és alaposan rettegni kezdett. Hina óta senki sem járt a fenekében, és köszönte szépen, nem is szándékozott felajánlani senkinek újra, erre most megint… A szégyentől vörös arcát a párnájába fúrta, ahogy Ryo négykézlábra állította, a hátsó fele szemérmetlenül kinyomva a levegőbe.<br />
<br />
A gitáros keze először megtévesztően gyengéden simogatta a farpofáit.<br />
<br />
- Jó kis basznivaló segged van – állapította meg. – Élőben még szebb.<br />
<br />
Rima összerezzent, ahogy megérezte a bandatársa ajkait a fenekén, a másik férfi csókolgatni kezdte. Ez sem volt annyira rossz, sőt, meglepően jó, legalábbis ahhoz képest, amit Rima várt. Aztán hirtelen Ryo megragadta az énekes farpofát, erősen széthúzta őket, és a meglepett Rima nyikkanásától kísérve a nyelvével kezdte kényeztetni a reszkető kis lyukat.<br />
<br />
Rima farka legnagyobb rémületére és szégyenére erre kezdett éledezni. Csak remélte, hogy a másik férfinak nem tűnik fel a dolog, hiszen ő el volt foglalva a nyalogatással, ám sajnos kevésbé sokáig csinálta, mint az énekes szerette volna. Ahogy pedig felemelte a fejét, feltűnt neki Rima időközben megkeményedett farka, amit nem tudott szó nélkül hagyni.<br />
<br />
- Na látod, hogy élvezed te – jelentette ki vigyorogva, és rámarkolt Rima merevedésére, aki a kelleténél kissé hangosabban nyögött fel. Ó, hogy mennyire vágyott az érintésre, és közben… szégyellte magát, és nem akarta élvezni, a teste azonban elárulta őt.<br />
<br />
Aztán Ryo elengedte, ő pedig legszívesebben méltatlankodott volna, hogy ne hagyja abba, azonban győzött a büszkesége. Inkább felemelte a fejét, és rosszat sejtve figyelte, hogyan húz elő a nadrágja zsebéből Ryo pár tasakocskát. Az egyik, ahogy sejtette, óvszer volt, de azt a gitáros félretolta, egy másik, lila színű csomagolást fogott a kezébe, felnyitotta, majd a tartalmát rácsorgatta Rima fenekére. Szóval egy adag síkosító volt, állapította meg megsemmisülten az énekes.<br />
<br />
Hinával való tapasztalat után tudta, mi következik, Ryónak viszont, legalábbis az énekes emlékezete szerint, a másik gitárosénál vastagabb és hosszabb ujjai voltak, sokkal jobban fájt, ahogy az első beléfurakodott. Felnyögött, és ismét a párnába temette az arcát, hogy elnyomja a hangját, nem akarta még ezzel is izgatni a férfit, hiszen emlékezett, hogy Hinának is mennyire tetszett.<br />
<br />
Ryo kegyetlenül ujjazta, nem volt olyan gyengéd és türelmes, mint anno a másik gitáros. Rima nem hitte volna, hogy vissza fogja sírni azt a szégyenteljes alkalmat Hinával, de lassan ide jutott; ráadásul Ryót az sem zavarta túlságosan, hogy még alig tágította ki egy ujjal, rögtön a másodikat próbálta belé erőltetni. Rimának könnyek szöktek a szemébe; fájt, azonban hiába közölte ezt a másik férfival, az erre csak rácsapott egy csattanósat a fenekére.<br />
<br />
- Ha Hinával kibírtad, velem is ki fogod.<br />
<br />
- De Hina nem ilyen állat módjára csinálta… - csúszott ki Rima száján, de rögtön megbánta, mert Ryo csak még durvábban kezdte ujjazni.<br />
<br />
- Ó, szóval ennyire jó volt Hinával? – érdeklődött hallhatóan feldühödve. – Csak nem éjjelente visszasírod a kis női ruhás buzit?<br />
<br />
Rima fájdalmasan nyögdécselni kezdett, közben igyekezett kinyögni egy nemet, bár már oly mindegy volt. Felbaszta Ryo agyát, aki a harmadik ujját is beléerőszakolta, csak azzal próbálta enyhíteni a másik férfi kellemetlenségét, hogy megragadta a farkát.<br />
<br />
Viszont közben Rima lelohadt, úgyhogy ennek nem túl sok értelme volt. Még mielőtt Ryo keményre verhette volna ismét, megunta a dolgot, elengedte, kihúzta az ujjait, majd az óvszer után nyúlt. Az énekes hátra sem mert nézni, érezte, mi következik; a gitáros minden előzetes figyelmeztetés nélkül hatolt bele.<br />
<br />
Rima egy ideig tartotta magát, a szájára tapasztotta a kezét, baljával a párnát szorongatta, de egy idő után nem bírta tovább, a lábai felmondták a szolgálatot, összerogytak alatta. Ryo felmordult, kihúzta magát belőle; néhány áldott pillanatig az énekes ellazult, már nem feszítette semmi odabent, csak a tompuló fájdalom maradt, még mielőtt azonban örülhetett volna, a gitáros megfordította. Rima megrettent; nem akarta, hogy közben láthassák egymást, ez így csak még cikibb volt, azonban nem volt abban a helyzetben, hogy ellenkezhessen.<br />
<br />
Ryo feltolta a másik férfi térdeit egyenesen annak a mellkasához, majd ráparancsolt, hogy tartsa meg a lábait. Rima remegő kezekkel engedelmeskedett; a gitáros a széttárt lábak közé térdelt, és ismét beléhatolt.<br />
<br />
Most kevésbé fájdalmas volt ugyan, de csak addig, amíg Ryo nem kezdett el ismét mozogni benne. Ráadásul egyenesen az énekes arcára bámult; az énekes pár pillanatra visszanézett rá, egymás szemébe bámultak, Ryo elégedetten látta a könnyektől nedves, vörös arcot, majd Rima észbe kapott, erősen lecsukta a szemét, és elfordította a fejét. A gitáros ezt sem bánta, csak közelebb hajolt a másik férfihoz, elég közel ahhoz, hogy belecsókolhasson a nyakába.<br />
<br />
Rima libabőrös lett, ahogy a gitáros ajkai keményen szívni kezdték az érzékeny bőrt. Most még ez is… nyilvánvaló volt, hogy Ryo nyomot akar hagyni rajta, és mint kiderült, nem is egyet. Módszeresen szívogatta ki több helyen is a nyakát, nyilván tetszett neki, hogy megjelöli, Rimának már kevésbé. Bele sem mert gondolni, hogy magyarázkodhat majd a barátai előtt…<br />
<br />
Aztán Ryo ismét kiegyenesedett, és a kezébe fogta a másik férfi farkát. Megint igyekezett életet lehelni a puha hímtagba, de mikor Rima oda jutott volna, hogy kezdte élvezni a dolgot, sajnos a gitáros nem bírta tovább. Egy halk mordulást követően elélvezett, és utána már nem sok minden érdekelte. Némi lihegés után kihúzta magát Rimából, megszabadult a teli gumitól, aztán olyan képet vágva, mint egy jóllakott napközis, kiszolgálta magát a házigazda doboz zsepijéből, és letisztogatta a farkát. Rima összeszorított lábakkal, könnyektől fátyolos szemmel figyelte, hogy a bandatársa hogyan pakolja vissza a szerszámát a nadrágjába, majd húzza fel a cipzárt. Ezzel készen is volt, ő nem vetett le egy ruhadarabot sem.<br />
<br />
- Akkor nem teszed fel a netre a képeket? – tudakolta végül Rima rekedt hangon. Ezt muszáj volt megkérdeznie, borzasztó lett volna ezek után még kétségek között lebegni ki tudja, meddig.<br />
<br />
- Nem vagyok hülye – pillantott Ryo a szánalmasan festő bandatársára. – Azzal a saját karrieremnek, a bandának is ártanék.<br />
<br />
Rima kénytelen volt belátni, hogy ebben van ráció.<br />
<br />
- Akkor… - felkönyökölte, felszisszenve, ahogy a tompa fájdalom a fenekében erősebbé vált. Talán mégsem volt jó ötlet még mozognia. – Akkor kitörlöd őket?<br />
<br />
Ryo vetett a másik férfira egy félmosolyt.<br />
<br />
- Ne viccelj. Szeretném még megbaszni párszor azt a csinos kis hátsódat.<br />
<br />
Rima ettől félt; legyőzötten hanyatlott vissza a párnára.<br />
<br />
- Majd ha meguntalak, lehet róla szó – folytatta Ryo, de ez sovány vigasz volt csupán. – Na, most lépek, majd még látjuk egymást.<br />
<br />
Rima őszintén azt kívánta, bárcsak soha többé ne kellene találkoznia a gitárossal.Lilibellhttp://www.blogger.com/profile/15166128919584886973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4540594925271639931.post-949771687366019872018-09-18T10:49:00.000+02:002018-09-25T10:47:21.855+02:00Ivóverseny és egyéb katasztrófák (1. fejezet)<b><u>Cím</u>:</b> Ivóverseny és egyéb katasztrófák<br />
<b><u>Fandom</u>:</b> Placebo<br />
<b><u>Páros</u>:</b> Hina/Rima, Ryo/Rima<br />
<b><u>Besorolás</u>:</b> 18+<br />
<b><u>Figyelmeztetések</u>:</b> slash, yaoi, nemi erőszak, női ruhás Hina, zsarolás, PWP<br />
<b><u>Leírás</u>: </b>Rimát valahogy mindig betalálják a kanos bandatársai. (Az első rész abban az időszakban játszódik, mikor még csak kéttagú volt a Placebo, a másodikban már öten vannak.)<br />
<div>
<br /></div>
<h2 style="text-align: center;">
Ivóverseny és egyéb katasztrófák</h2>
<br />
- A fenébe már! – köpte ki a sört a szájából egyáltalán nem túl elegánsan Rima, és még örülhetett, ha jó része nem az ölében, hanem a padlón kötött ki. Mondjuk amiatt annyira nem búslakodott volna, ha közben sikerül eltalálnia Hinát is, aki kárörvendően vigyorogva figyelte a kínszenvedését, de az pont nem jött össze. Így csak a földön éktelenkedtek a kis tócsák; az énekes úgy döntött, ha már így sikerült elveszítenie a játékot, jobb lesz, ha nagyon gyorsan lelép innen, ahol elég sokan tanúi lehettek a bénaságának, köztük az itt dolgozók is, akik nyilván nem örültek az extra takarítanivalónak.<br />
<br />
- Hé, most meg hova rohansz? – ugrott le a bárszékről Hina is, és gyorsan a bandatársa után indult.<br />
<br />
Versenyeztek, hogy ki bír többet inni, és sajnos Rima veszített, most már eléggé sajnálta, hogy belement az egészbe, főleg, mert vesztesként teljesítenie kellett Hina egy kívánságát. Ráadásul azt sem tudta, mifélét, mert csak ennyiben egyeztek meg; annyira biztos volt a dolgában, hogy nem is félt tőle, mi lesz, ha veszít… Nem nézte volna ki a gitáros szende kis fejéből, hogy ennyire jól bírja a piát.<br />
<br />
- A szobánkba – válaszolta Rima.<br />
<br />
- Ó, hányni fogsz? – érdeklődött Hina még mindig kárörvendő mosollyal az arcán. – Azt hittem, ott bent is az lesz, mondjuk fura volt, hogy kiköpted a sört…<br />
<br />
- Jó, én inkább elfelejteném ezt az incidenst, ha nem gond – mormogta az énekes.<br />
<br />
Csodálkozott amúgy rajta, hogy egyáltalán el tudott támolyogni a közeli hotelig, ugyanis kissé fejébe szállt a tetemes italmennyiség, de igyekezett egyenes vonalban haladni, és közben nem odafigyelni Hina csacsogására, akinek meg a hangereje növekedett meg, minél részegebb volt. Csodás látványt nyújthattak, mindenesetre a hűvös éjszakai levegő kicsit talán mintha kijózanító hatással lett volna rájuk, legalábbis Rima szerette volna ezt hinni.<br />
<br />
Aztán ahogy beértek a szobájukba, az énekes semmi mást nem akart, csak ledobálni a ruháit és ágyba bújni, de a gitárosnak sajnos más tervei voltak.<br />
<br />
- Na, ha már itt vagyunk, akkor le is róhatod nekem a tartozásodat – jelentette ki Hina.<br />
<br />
- Ja – motyogta Rima, miután nagy nehezen lerángatta magáról a cipőjét, és lerogyott az ágyra. – Mondd, mit akarsz, és hagyj aludni.<br />
<br />
- Ejnye, ennyire elálmosodtál? – biggyesztette le az ajkait a másik férfi. – Pedig csak most jönne a vicces rész…<br />
<br />
- Milyen vicces rész? – értetlenkedett az énekes, közben az ólomsúlyúvá vált szemhéjaival is küzdve.<br />
<br />
Mindenesetre Hinának sikerült felébresztenie a következő mondatával.<br />
<br />
- Akarok rólad egy képet csinálni, amin épp masztizol.<br />
<br />
Rima felkapta a fejét, és kissé hitetlenkedve meredt a még mindig mosolygó gitárosra.<br />
<br />
- Te… most szívatsz, ugye?<br />
<br />
- Nem mondanám – vigyorgott Hina. – Mármint azt is szívesen csinálnám, de… elég a kép. Egyelőre.<br />
<br />
Rima nem igazán tudta mire vélni ezt az egészet, és a lelassult felfogóképessége sem segített sokat az ügyben. A gitáros látta, hogy ebből nem lesz semmi, ha nem veti be magát egy kicsit.<br />
<br />
- Na, gyerünk, vedd le a nadrágod!<br />
<br />
Rima megrázta a fejét, viszont megbánta, mert jól megszédült tőle.<br />
<br />
- Dehogy veszem le!<br />
<br />
- Megígérted – emlékeztette Hina. – Vesztettél, tehát meg kell tenned, amit mondok, vagy különben…<br />
<br />
- Különben? – kapott a szón az énekes. – Nem tudsz semmivel zsarolni.<br />
<br />
Hina felsóhajtott, majd leült a bandatársa mellé az ágyra. Rima automatikusan húzódott távolabb, mire a gitáros elnevette magát.<br />
<br />
- Nézzenek oda, hogy fél tőlem.<br />
<br />
- Nem félek! – ellenkezett a másik férfi.<br />
<br />
- De félsz, annyira, hogy még levetkőzni se mersz előttem. Pedig eddig elég jól ment…<br />
<br />
- Eddig fogalmam sem volt róla, hogy… hogy buzi vagy!<br />
<br />
Hina a fejét csóválta.<br />
<br />
- Megnyugtatlak, nem vagyok az.<br />
<br />
- Nem? – pislogott rá hitetlenkedve Rima. – Akkor miért akarod, hogy…?<br />
<br />
- Mert ez egy kínos dolog, egy kínos fotó, ezért jó büntetés.<br />
<br />
- Te beteg vagy – állapította meg nagyon helyesen Rima, Hinát azonban nem igazán hatotta meg a dolog, helyette megpaskolta az énekes farmerba bújtatott combját, majd felállt, és karba tett kézzel meredt le a bandatársára.<br />
<br />
- Na, gyerünk, legyünk túl rajta, és alhatsz nyugodtan, nem nyaggatlak tovább – mondta. Rima korlátolt felfogóképességével igyekezett megfontolni mindezt, aztán arra jutott, hogy talán a gitárosnak igaza van. Ha már beleegyezett, volt olyan hülye…<br />
<br />
Nagyot sóhajtva nyúlt az öve után, kikapcsolta, majd lehúzta a sliccét, és lerángatta magáról a nadrágot, amit a padlóra dobott. Úgyis levetkőzött volna ágyba menetel előtt, ezzel próbálta biztatni magát. Itt azonban megállt, és kissé bizonytalanul sandított fel Hinára.<br />
<br />
- Az alsódat is – mondta erre a gitáros. Rima a szemét forgatta, majd gyorsan lerángatta magáról az alsóját is, elrejtve az ágyékát a hosszú pólójával.<br />
<br />
- Jaj, ne vacakolj már, mintha még nem láttalak volna meztelenül – forgatta a szemét Hina. – Dobd le a pólódat is.<br />
<br />
- Jól van, na – motyogta az énekes, és miközben érezte, hogy elönti a pír az arcát, a többi ruhája mellé hajította a pólóját is. Immár teljesen meztelenül üldögélt az ágyon a másik férfi előtt, aki erre elégedetten mosolyodott el.<br />
<br />
- Jó fiú – jelentette ki, ami cseppet sem tetszett Rimának, de már mindegy volt, nem kapkodhatta vissza magára a ruháit… ugye? Az ajkába harapott, ahogy figyelte, hogyan veszi elő a bandatársa a zsebéből a telefonját.<br />
<br />
- Gyerünk, állítsd fel – noszogatta Rimát, aki erre vágott egy grimaszt.<br />
<br />
- Na jó, én ebben nem veszek részt…<br />
<br />
- Jaj, dehogynem – válaszolta ellentmondást nem tűrő hangon Hina. – Kezdd el verni, mintha én itt sem lennék. Hunyd be a szemed, ha úgy könnyebb.<br />
<br />
- Kösz – motyogta morcosan Rima, miközben a kezébe vette a teljesen puha farkát, és megpróbált némi életet lehelni belé. Hát, nem igazán jött össze, hiába csukta be tényleg a szemét, és igyekezett valami izgatóra gondolni, nem igazán sikerült, főleg, hogy tudta, Hina bámulja közben.<br />
<br />
- Várj csak, ez így nem lesz jó - szólalt meg pár perc után a gitáros, azzal odament Rima szekrényéhez, és előkereste belőle az énekes fellépő ruhájának kabátrészét, levette a fogasról, aztán a kisé értetlen Rima felé dobta.<br />
- Vedd ezt fel.<br />
<br />
Az énekes vágott egy grimaszt, de végül megtette, közben pedig Hina a saját cuccai közül elővarázsolt egy piros szájfényt.<br />
<br />
- Mi a fenét akarsz azzal? – kérdezte Rima, mire a gitáros a fejét csóválva közelítette meg a bandatársát. Leült mellé, és a száját tanulmányozta nagy érdeklődéssel.<br />
<br />
- Szerinted mit csinálnék egy szájfénnyel, te igen hülye? – Azzal minden különösebb magyarázkodás nélkül nekiállt kifesteni Rima ajkait. Valószínűleg nem lett tökéletes, mert a végén mintha törölgetnie kellett volna, de az énekes inkább meg sem nézte, mit műveltek vele. Hina ismét a szemközti ágyon foglalt helyet, és ráparancsolt a bandatársára, hogy az állítsa fel a farkát.<br />
<br />
Rima megint cibálni kezdte a tagját, de ezúttal sem lett látszatja a dolognak. Hina felsóhajtott.<br />
<br />
- Segítsek? – érdeklődött.<br />
<br />
- Hát, jó lenne, mert ez így nem fog menni – válaszolta Rima. Ő komolyan azt hitte, Hina majd elővarázsol valahonnan ez pornóújságot vagy filmet, de arra álmában sem gondolt volna, hogy a gitáros odaül mellé, és a kezébe veszi a másik férfi farkát.<br />
<br />
- Mi a jóistent művelsz? - rémüldözött az énekes. – Azt hittem, nem vagy buzi…<br />
<br />
- Most akarod, hogy segítsek, vagy nem? – vetett rá egy sunyi pillantást Hina, miközben verni kezdte a bandatársa farkát. – Amúgy meg ha akarnál, ellenkezhetnél, de nem csinálod valami meggyőzően.<br />
<br />
- Én… - kezdte volna Rima, azonban torkára forrt a szó, ahogy Hina feje az ölére hajolt. Amint megérezte a gitáros leheletének melegét a péniszén, valahogy elfelejtett ellenkezni.<br />
<br />
Hina úgy szopott, mintha erre teremtették volna. Erre már Rima eddig igen passzívnak bizonyuló farka is reagált, a gitáros ajkai, szája és nyelve nyomán gyorsan megmerevedett. Az énekes hitetlenkedve meredt lefelé az ölében dolgozó fejre; nem hitte volna, hogy ez lesz ebből az estéből, de mikor már kezdte volna élvezni a helyzetet, kicsusszant a hímtagja Hina szájából, majd a gitáros felállt, és felvette a nemrég a saját ágyára letett telefonját.<br />
<br />
- Na, most fogd a kezedbe, és pózolj.<br />
<br />
Rima az ajkába harapott; reménykedett benne, hogy ebből a képből nem lesz semmi, de ha már így alakult… Nagyot sóhajtott, kezébe vette a farkát, és igyekezett úgy rendezni a tagjait, ahogy a bandatársa parancsolta neki. Végül több kép is született, Hina azonnal szaladt is Rimához, hogy megmutassa őket.<br />
<br />
- Szerinted melyik a legjobb? - érdeklődött a gitáros lelkesen váltogatva a képek között. – Szerintem… hm, ez!<br />
<br />
- Aha – mondta nem túl lelkesen Rima, de a másik férfinak ennyi is elég volt.<br />
<br />
- Oké, akkor ez marad, a többit törlöm! – Így is tett.<br />
<br />
- Mit akarsz kezdeni a képpel? – kérdezte félve az énekes. – Nem lehetne, hogy kitöröld azt is? Eleget aláztál szerintem…<br />
<br />
- Ó, dehogyis - vigyorgott rá hirtelen elég ijesztően a másik férfi. Rima nem is gondolta volna, hogy az amúgy ártalmatlan és aranyos külsejű srác ilyen képet is tud vágni. Ösztönösen hátrább húzódott, de Hina ugyanazzal a lendülettel közeledett hozzá.<br />
<br />
- Igazából sajnálnám veszni hagyni azt a jó kis álló faszodat…<br />
<br />
- Te tényleg buzi vagy – állapított meg letaglózva Rima, mire a gitáros csak mosolyogva vállat vont, és felállt, az övéhez nyúlva.<br />
<br />
- Mit művelsz? – érdeklődött az énekes rosszat sejtve, de választ nem kapott, a bandatársa egész egyszerűen letolta a nadrágját. Ami azonban alatta volt, arra Rima egyáltalán nem számított.<br />
<br />
Csinos, csipkés combfix, harisnyakötő, szatén női fehérnemű. Ki gondolta volna, hogy Hina ilyesmit rejteget a teljesen hétköznapi farmerja alatt? Az énekes semmiképpen sem. Kigúvadt szemekkel meredt az eléje táruló látványra, de a megrökönyödöttségtől, a gitáros azonban alaposan félreértette.<br />
<br />
- Szóval tetszik? – vigyorodott el, és belépett Rima lábai közé, aki nagyon gyorsan feljebb húzódott az ágyra, egészen a falig hátrált, onnan azonban nem volt menekvés. Hina lassan felmászott az alvóalkalmatosságra, mint egy ragadozó macskaféle, lassan közelítette meg áldozatát, majd lehajolt, és ismét a szájába vette Rimát, aki hiába próbálta összezárni a lábait, már késő volt. Vagy talán nem is gondolta ő olyan komolyan azt az ellenkezést…<br />
<br />
Ettől függetlenül még mindig hitetlenkedve bámulta Hinát, ahogy az a farkán dolgozott, egészen addig, amíg a gitáros fel nem emelte a tekintetét. Egymás szemébe néztek, és Rima annyira zavarba jött, hogy hirtelen azt sem tudta, hová nézzen. Menekülni akart; Hina elnevette magát, majd felemelte a fejét, és némi nem túl komoly birkózás után a másik férfi felé kerekedett.<br />
<br />
Egymáson feküdtek, az ágyékuk összeért; Rimáét semmi sem takarta, a gitárosét pedig az a meglehetősen szexis női a fehérnemű.<br />
<br />
- Basszus – motyogta Rima, ahogy a bandatársa mozogni kezdett rajta, a selymes anyag hozzádörgölve a merevedéséhez egészen kellemes érzésnek bizonyult sajnos.<br />
<br />
Ráadásul azt is érezte, hogy Hinának szintén áll. Ez aztán már tényleg túl buzis dolog volt, de… annyira jó is…<br />
Rima meggyőződése ellenére elégedetlenül sóhajtott fel, ahogy Hina leszállt róla.<br />
<br />
- Nyugi, megint jó lesz, megígérem – susogta neki a gitáros, aki elégedetten látta, hogy a másik férfi már nem akar elmenekülni előle sehova. Sőt, engedelmesen nyitotta szélesre a lábait, mondjuk valószínűleg sejtése sem volt arról, mi következik, különben nem lett volna ilyen lelkes.<br />
<br />
Hina ismét a szájába vette az énekes farkát, közben a combjait cirógatta. Rima teljesen ellazult, ahogy ez megtörtént, a gitáros óvatosan a másik férfi heréit kezdte simogatni, majd egy óvatlan pillanatban lejjebb csúszott a keze. Rima kisé megugrott, amikor az ujjak a fenekéhez értek, de nem ellenkezett egészen addig, amíg az egyikük meg nem találta a szűz lyukacskát.<br />
<br />
- M-mi a jó fenét művelsz? – kapta fel a fejét ijedten. Hina elvette a kezét.<br />
<br />
- Igazad van, kéne némi síkosító – mondta, és a táskájához ment, hogy előkeresse a tubust.<br />
<br />
- Síkosító? – visszhangozta a gitáros szavait Rima. – Na neem, azt már nem!<br />
<br />
- Ugyan, fogalmad sincs, mennyire kellemes tud lenni egy prosztatamasszázs – duruzsolta Hina, miközben visszamászott az ágyra a másik férfihoz. – Én pedig történetesen igen jól értek hozzá…<br />
<br />
- Hát kösz, de inkább kihagynám – válaszolta Rima, kategorikusan összezárva a lábait. – Nem lehetne, hogy inkább leszopsz, és ennyi?<br />
<br />
- Ó, nem, annyi biztosan nem lesz elég.<br />
<br />
A francba, gondolta az énekes. Hina megfogta a bandatársa térdeit, és ismét szétnyitotta őket; az énekes kissé kétségbeesett arccal pillantott rá, csak azért hagyta a dolgot, mert végül a gitáros ismét a szájába vette, és az… nagyon jó volt.<br />
<br />
A hideg síkosítóval bekent ujj a lyukánál már annyira nem.<br />
<br />
Ismét megugrott a váratlan érzésre, mire Hina kiköpte a farkát, és egy lesújtó pillantást vetett rá.<br />
<br />
- Akár a fogamat is kiverhetted volna – jegyezte meg, mire Rima elhúzta a száját.<br />
<br />
- Jó, bocs, de én…<br />
<br />
- Ezért kurvára büntetést érdemelsz – folytatta Hina cseppet sem biztatóan, majd elengedte a másik férfit.<br />
<br />
- Fordulj az oldaladra.<br />
<br />
- Mi? - pislogott Rima értetlenül. – Minek?<br />
<br />
- Gyorsan!<br />
<br />
Rima kelletlenül befelé fordult a fal felé, és hagyta, hogy Hina elrendezgesse a lábait, fel kellett őket húznia a mellkasához. Ez a pozíció annyira nem tűnt az elején vészesnek, de aztán… a gitáros ujja ismét célzott, és ezúttal sikerült belefurakodnia Rima testébe.<br />
<br />
- Baszd ki – kommentálta az énekes, ahogy a bandatársa ujja az első ujjpercig újra és újra belemerült a fenekébe. És sajnos rá kellett jönnie, hogy ez tényleg tud baromi izgató lenni. A farka egyáltalán nem lohadt le azzal ellentétben, amit várt, sőt, előváladék csillant a makkján.<br />
<br />
Hina ezt észrevette, és elégedetten mosolyogva fogta a kezébe a még mindig merev szerszámot. Rima nagyokat sóhajtva fordult lassan ismét hanyatt, ezúttal lelkesen tárva szét a lábait… A másik férfi ujja egy kis szünetet leszámítva ismét belényomult, lassan, de biztosan tövig benne volt már. Aztán a gitáros egy másik ujját is hozzácsapta az elsőhöz… ez már fájt, vagyis inkább feszített, Rima nyöszörögni kezdett, meg fészkelődni, mire Hina segített neki elfeledkezni a kis kellemetlenségtől. Azzal, hogy ismét a szájába vette.<br />
<br />
Rima annyira erősen kapaszkodott a takaróba meg a párna csücskébe, hogy egészen elfehéredtek a bütykei, ahogy a gitáros csodás szája dolgozott rajta, miközben két, majd három ujja járt belőle ki-be, egyre szédítőbb tempóban.<br />
<br />
- Elmegyek…! – kiáltotta az énekes levegős hangon, mire Hina felemelte a fejét, és a bandatársa kis csalódottságára kézzel verte neki tovább. Pár másodperc után azonban már semmi más nem számított, csak az élvezet, ami akkora hullámban érte el Rimát, amekkorában nagyon rég utoljára.<br />
<br />
Fel sem fogta, mikor húzta ki belőle az ujjait Hina, még az orgazmus hatása alatt volt, mikor a gitáros lehúzta a bugyiját, aztán elővett egy doboz gumit, és épp elkezdte felhúzni magára, Rima csak ekkor jött rá, mi történik.<br />
<br />
- Te meg mit…?<br />
<br />
- Nehogy azt hidd, hogy csak te élvezkedhetsz ma éjjel – kacsintott rá Hina.<br />
<br />
- É-én tuti, hogy nem hagyom… - jelezte csak úgy mellékesen az énekes, de a bandatársát nem igazán hatotta meg a dolog.<br />
<br />
- Ne cidrizz már, simán be fog férni három ujjam után.<br />
<br />
- Tényleg? – pislogott Rima Hina farkára. Végül is annyira nem volt ijesztően nagy meg vastag sem… a gitáros pedig kihasználta a habozását, a lábai közé ült, és sietve bepozícionálta magát.<br />
<br />
- Lazíts – adott egy jó tanácsot Rimának, mielőtt elkezdett volna befelé nyomulni.<br />
<br />
Az énekes persze reflexből összeszorította a fenekét, de mikor rájött, hogy ez így kurvára fájdalmas lesz, lassan engedett a belé nyomuló hímtagnak.<br />
<br />
- Na, megmondtam, hogy nem lesz vészes – szusszant egyet Hina, amint tövig bent volt. A másik férfi azért ezzel vitázhatott volna, de túlságosan el volt foglalva az új élmények-érzések kavalkádjával ahhoz, hogy eszébe jusson visszaszólni.<br />
<br />
Hina először lassan kezdett mozogni benne, ami végül nem is bizonyult annyira rossz érzésnek, Rima az ujjazáshoz hasonlatosan megszokta, majd rájött, hogy ez akár élvezetes is lehet. Aztán ahogy a gitáros begyorsított, a bandatársa hangja úgy jött meg; nem bírta visszatartani a nyögéseket, mikor Hina vad tempóban pumpálta.<br />
<br />
- Ez az, rohadt szexi a hangod – duruzsolta a gitáros egy pillanatra közelebb hajolva a másik férfihoz, aztán ugyanazzal a lendülettel hátrahúzódott, kivette a farkát Rimából, majd a hasára fordította őt. Az énekes engedelmesen hagyta, hogy a bandatársa elrendezgesse kedve szerint a végtagjait, konkrétan szétnyitotta a lábait, aztán Hina ismét belenyomult. Ebben a pózban kicsit kellemetlenebb volt, de azért már eléggé kitágult hozzá szerencsére. Az énekes a saját felkarjába harapott, ahogy a másik férfi ismét kegyetlen tempóban dugni kezdte.<br />
<br />
- Na, imádom, ahogy nyögsz – lihegte neki Hina, mire az énekes egyenesen a matracnak nyomta a vöröslő arcát. Tudta ő, hogy a másik férfi mit vár tőle, de pont ezért nem akarta megadni neki az örömöt. Ha már hagyta magát így kihasználni, legalább ennyi méltósága maradjon…<br />
<br />
Végül a gitáros keményen belemarkolt a partnere fenekébe, és elélvezett.<br />
<br />
Mindketten lihegve váltak szét; Hina kihúzta magát a bandatársa fenekéből, kidobta a gumit, Rima pedig próbálta összeszedni magát. Még mielőtt azonban oda jutott volna, hogy felkeljen, mert még ugyanabban a pozícióban volt, amiben a gitáros hagyta, Hina hirtelen megszólalt.<br />
<br />
- Nézz ide!<br />
<br />
Rima mit sem sejtve fordította maga mögé a tekintetét, és szembebámult Hina telefonjával. Egy kattanó hang biztosította arról, hogy a kép sikeresen elkészült.<br />
<br />
- Mi az istent művelsz? – húzta fel magát Rima, és kissé esetlenül tápászkodott fel, mert kissé sajgott a feneke. – Ebbe a képbe nem egyeztem bele!<br />
<br />
- Tudom, de olyan szexi voltál azzal a kitágult, vöröslő segglyukaddal – vigyorgott Hina, mire az énekes megpróbálta levenni tőle a telefonját, de csúfos kudarcot vallott, a másik férfi sokkal jobb bőrben volt és mozgékonyabb is volt emiatt. Végül az énekes enyhén kétségbeesetten kapott néhány zsebkendő után, mert a fenekéről lecsorgó síkosító már lassan a bokájánál tartott, de közben nem mulasztotta el, hogy neheztelő pillantást ne vessen a bandatársára.<br />
<br />
- Töröld ki az összes képet.<br />
<br />
- Miért tennék ilyet? – nyújtott nyelvet Hina. – A gyűjteményem legszebb darabjai!<br />
<br />
Rima nem is akart rákérdezni, csak a szemét forgatta.<br />
<br />
- Kérlek!<br />
<br />
- Na, ez már szebben hangzik – jelentette ki Hina. – Jó, majd meggondolom.<br />
<br />
- Megcsináltam mindent, amit kértél, most én kérlek, légy szíves, töröld ki őket, mielőtt valaki meglátja.<br />
Na, Rima tudott egész udvariasan és értelmesen is beszélni, ha akart. Más kérdés, hogy ez mennyire hatotta meg Hinát.<br />
<br />
- Ez igaz – mondta végül a gitáros, elmélyülten nézegetve a képeket a telefonjában. – Végül is jó fiú voltál… legnagyobb részt.<br />
<br />
Rima mellélépett.<br />
<br />
- Hina-chan…<br />
<br />
- Jaj, tudod, hogy nem bírok ellenállni a kiskutya szemeknek! – nevette el magát a gitáros, majd a bandatársa szeme láttára törölte az összes kompromittáló felvételt. – Tessék, most boldog vagy?<br />
<br />
- Köszönöm – sóhajtott fel Rima megkönnyebbülten, és a fürdő felé vette az irányt, hogy lemossa magáról az éjszaka nyomait.Lilibellhttp://www.blogger.com/profile/15166128919584886973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4540594925271639931.post-80645999933970078442018-09-08T11:06:00.000+02:002018-09-08T11:09:37.893+02:00Pótolható (3. fejezet)<a href="https://lilibellfanfiction.blogspot.com/2018/08/potolhato.html" target="_blank">1. fejezet</a><br />
<a href="https://lilibellfanfiction.blogspot.com/2018/08/potolhato-2-fejezet.html" target="_blank">2. fejezet</a><br />
<br />
70 legszívesebben hagyta volna a fenébe az egész próbát, és inkább magával cipelte volna Jeyt a mosdóba, hogy minél előbb újra megízlelhesse a bőrét, és… persze egyebeket. Ráadásul az énekes épp csak kikandikáló kulcscsontján alig észrevehetően végigszaladt egy izzadságcsepp, majd lehullott. Biztosan finom lehet, elmélkedett a basszusgitáros, miközben örült neki, hogy a légkondi ellenére Jeynek sikerült úgy belemerülnie az éneklésbe meg a mozgásba, hogy simán izzadni kezdett.<br />
<br />
70 alig várta, hogy végezzenek, de persze ilyenkor tűnt óráknak az a maradék húsz perc. Végül nagy nehezen eljött, amire várt, de még mielőtt becserkészhette volna az énekest, hogy megkérdezze, ráér-e, megütötte a fülét Jey és Yuhma beszélgetése.<br />
<br />
- Marina rám írt tegnap éjjel.<br />
<br />
- Mi? – lepődött meg nemcsak Yuhma, hanem vele együtt az összes többi srác is, 70-val az élen, aki ezt hallva kissé lefagyott. Mintha hideg vizet zúdítottak volna a nyakába a Marina név említésére, kezdett nagyon rosszat sejteni, és gyorsan hegyezte a fülét, közben úgy tett, mint aki éppen nagyon belemerült a pakolászásba.<br />
<br />
- Na, és mit akart?<br />
<br />
- Békülni, asszem – vont vállat Jey. – Ahhoz képest, hogy mikor szakított velem, azt mondta, soha többé nem fogok hallani felőle, feloldotta a tiltást Line-on, és eléggé úgy tűnt, hogy megint akar tőlem valamit.<br />
<br />
- Ez az, haver – veregette hátba Yuhma elismerően vigyorogva. – Én mondtam neked, hogy nem fogja sokáig bírni nélküled…<br />
<br />
- Nem inkább azt mondtad, hogy az ilyen hülye ribancokat nem is lenne szabad komolyan venni? – 70 az eredeti szándékával ellentétben mégsem bírta ki, hogy ne szóljon bele. Yuhma kissé értetlenül pislogva meredt rá.<br />
<br />
- Hát, lehet, hogy ilyesmit is mondtam…<br />
<br />
- Na de haver – szólalt meg Aika is, a basszusgitároshoz intézve a szavait. – Lehet, hogy megint járni fognak, inkább ne ribancozd le többet…<br />
<br />
70 erre a gondolatra vágott egy grimaszt, és már a nyelve hegyén volt valami jó goromba válasz, de az énekes gyorsabb volt nála, szerencsére.<br />
<br />
- Mindegy, a lényeg, hogy ma délután találkozunk, aztán majd kiderül, mi lesz.<br />
<br />
A bandatagok sok szerencsét kívántak Jeynek, majd némi felszínes csevej után elváltak útjaik. 70 meglehetősen rosszkedvűen indult haza; ennyit a mai terveiről, és talán az összes elkövetkező éjszakának is lőttek, pedig már úgy beleélte magát, hogy az énekes csak az övé lesz, és sokat fognak szexelni. Nagyon sokat.<br />
<br />
A szőke férfi nem is értette, hogy Jey azok után, milyen csúnya dolgokat vágott a fejéhez az a lány, és képes volt Line-on keresztül szakítani vele, most ismét felbukkant. Talán nem volt véletlen, az énekes ismét a városban volt, véget ért a turné, egy ideig biztosan itt is maradnak, könnyedén találkozhattak… micsoda számító kis kurva. Tényleg, más szó nem is illett volna rá. Jey meg egyszerűen hagyja magát kihasználni már megint… mégis miért? Annyira jó csaj lehet?<br />
<br />
Valószínűleg, gondolta komoran 70. Egy csinos lány előnyt élvez vele szemben már csak amiatt a biológiai tény miatt is, miszerint ő nő. A világ igazságtalansága határtalan.<br />
<br />
A basszusgitáros fejében megfordult, hogy akkor most ő is felhív egy lányt. Végül is megtehette volna, Jeyt biztosan nem zavarta volna a dolog, és legalább nem kellett volna szexmentesen, egyedül és valószínűleg bánatában vedelve töltenie az éjszakát. Csak hát ő most éppen a faszra volt ráindulva, olyan férfit pedig nem igazán ismert Jeyen kívül, akiére szívesen rácuppant volna.<br />
<br />
Felsóhajtott, és betért a lakásához közeli éjjel-nappaliba némi alkoholért.<br />
<br />
<center>---</center><br />
<br />
Mire lement a nap, már jócskán bepiálva tekingetett a világba az ablakból, kezében az üveggel, és azon gondolkozott, mi lenne, ha kihajítaná. Talán eltalálná azt a zavaróan lassan sétáló férfit és nőt, akik bizonyosan egy párt alkotnak. Hogy merészelnek ilyen látványosan boldognak lenni, mikor mások épp kurvára szenvednek?<br />
<br />
Aztán 70 megrázta a fejét, és arra jutott, hogy hülye volt, hiszen a pár egyáltalán nem nyomja a képébe, hogy milyen boldogok, lehet, hogy nincsenek is együtt, csak barátok vagy ismerősök. Esetleg testvérek. Inkább 70-nak magának kéne leugrania az üveg helyett…<br />
<br />
A szőke férfi erre kiitta a maradékot az üvegből, és kiröhögte saját magát a hülyeségéért, aztán becsukta az ablakot. Helyette újabb remek ötlete támadt, amit viszont véghez is vitt; meg sem állt Jey otthonáig.<br />
<br />
Arra számított, hogy az énekest egyedül találja, elvégre a „randinak” már rég véget kellett volna érnie, legalábbis szerinte. Aztán rá kellett jönnie, hogy nagyobbat nem is tévedhetett volna, bár mélyen belül talán számított erre, sőt, pont ezt akarta. Maga sem tudta pontosan, mit miért tett, mindenesetre Jey ajtót nyitott neki, és meglepetten köszöntötte, még mielőtt azonban feltehette volna a nagy kérdést, hogy a basszusgitáros mit is keres ott, megjelent mögötte egy lány.<br />
<br />
Nem is egy lány, hanem A lány. Nyilván a barátnő. Magas volt, mint egy modell, hosszú combokkal, amiket épp csak takart a miniszoknya, és az arca is elég csinos volt. Pont illett Jeyhez, és 70 mérhetetlenül utálta őt ezért.<br />
<br />
- Ki az? – kérdezte a lány, mire az énekes végre észbe kapott, és behívta a bandatársát.<br />
<br />
- 70, tudod, a bandában zenél ő is.<br />
<br />
- Ó – derült fel a lány arca, bár 70 fogadni mert volna, hogy igazából nem örül a felbukkanásának, csak eljátssza. Hát, erre ő is képes volt; műmosollyal az arcán fordult a párocska felé. – De jó, már úgyis meg akartalak ismerni! – jelentette ki a nő.<br />
<br />
- Ő pedig a barátnőm, Marina.<br />
<br />
70 és a lány is meghajoltak, sőt, a basszusgitáros mézesmázos hangon megdicsérte a lányt, hogy milyen szép neve van.<br />
<br />
- Jaj, köszönöm – pironkodott Marina. – Tényleg tök jó, hogy így összetalálkoztunk, szeretnék ám megismerkedni mindannyiótokkal, de hát valaki nem képes bemutatni a munkatársainak… - Itt ferde pillantást vetett Jeyre, aki csak a vállát vonogatta.<br />
<br />
- Mondtam, hogy majd egyszer…<br />
<br />
- Majd egyszer, ez a cukormázba vont verziója annak, hogy soha? – fonta karba a kezét a lány morcosan, de aztán elnevette magát, jelezve, hogy még sincs annyira megsértődve.<br />
<br />
- Mindennek eljön majd az ideje – bölcselkedett Jey, mire a barátnője csak a szemét forgatta.<br />
<br />
- Azt hiszem, ez reménytelen – sóhajtott fel. – Na jó, hagylak titeket, és lépek.<br />
<br />
- Miattam nem kell elmenned – sietett az udvariaskodással 70, mire a lány gyorsan ellenkezni kezdett.<br />
<br />
- Dehogyis, nem miattad! Éppen indulófélben voltam már.<br />
<br />
- Hát jó – egyezett bele nagy kegyesen 70. A lány tényleg rekordidő alatt összeszedte a táskáját meg a körömcipőjét, amitől csak még magasabbnak tűnt, aztán elköszönt a két férfitól, és már le is lépett.<br />
<br />
- Szóval kibékültetek. – Megállapítás volt, nem kérdés; Jey félmosollyal a szája bólintott.<br />
<br />
- Valami olyasmi – vallotta be.<br />
<br />
- Bocs, hogy rátok törtem, azt hittem, már nem lesz itt.<br />
<br />
- Hát, kicsit bealudtunk… - mondta erre Jey, a másik férfinak pedig kedve lett volna legalábbis felemelni a hangját, de igyekezett visszafogni magát.<br />
<br />
- Ja, amúgy kérsz egy sört? – érdeklődött Jey, és már ment is a hűtő irányába, meg sem várva a választ. 70 fancsali képpel nézett utána. Pedig milyen megható lett volna az énekes fenekének látványa a szűk farmerben, ha épp nem ilyen körülmények között találkoznak…<br />
<br />
- Bár… - Jey visszatért két doboz sörrel, letette őket az asztalra, majd egészen közel hajolt 70-hoz, aki hirtelen lefagyott. Belenézett az énekes sötét szemeibe, és teljesen összezavarodott, még mielőtt azonban valami történhetett volna, Jey visszahúzódott tőle. – Bár szerintem te már alapoztál rendesen.<br />
<br />
- Ja, találtam a sarki éjjel-nappaliban orosz vodkát, aztán kipróbáltam – válaszolta végül könnyednek szánt hangnemben. – De mindegy, inkább azt meséld el, mi volt a csajjal.<br />
<br />
Jey kibontotta a sörét, ivott belőle, és csak az után válaszolt.<br />
<br />
- Ja, hát feljött hozzám, és kvázi bocsánatot kért, hogy hülye volt. Állítólag rájött, hogy nem tud nélkülem élni, meg ilyenek, szóval… visszafogadtam.<br />
<br />
- És gondolod, hogy nem fog megint az első adandó alkalommal dobni, csak mert olyanja van?<br />
<br />
Jey vetett egy fürkésző pillantást a másik férfira, mielőtt válaszolt volna.<br />
<br />
- Jól érzékelem, hogy nem örülsz, hogy megint összejöttünk?<br />
<br />
- Szerintem csak kihasznál – jelentette ki 70 teljesen őszintén, és a padlót kezdte el tanulmányozni látszólag nagy érdeklődéssel. Jey felsóhajtott.<br />
<br />
- Amúgy minek is köszönhetem a látogatásodat? – kérdezte végül. – Mármint azon kívül, hogy leszólod a barátnőmet.<br />
<br />
- Pont ezért jöttem – jelentette ki 70, ismét a másik szemébe nézve. – Hogy elmondjam, szerintem rohadt nagy hülyeség lenne visszafogadnod.<br />
<br />
Jey kortyolt még egyet, majd kissé feszengve megkérdezte:<br />
<br />
- Lehet ennek a hirtelen jött ellenszenvnek köze ahhoz, hogy… szóval, hogy párszor dugtunk?<br />
<br />
70 először hevesen tagadni akart, már a nyelve hegyén volt, hogy ellenkezzen és kitaláljon valami mondvacsinált ügyet, aztán… meggondolta magát. Megcsóválta a fejét, majd a sörös dobozon végigfolyó vízcseppekre fókuszált, és úgy szólalt meg.<br />
<br />
- Talán.<br />
<br />
Csend lett; a basszusgitáros nem mert a bandatársára nézni, annak pedig beletelt némi időbe, hogy ezek után meg tudjon szólalni. Persze mikor megtette, abban nem volt túl sok köszönet.<br />
<br />
- Khm, én teljesen abban voltam… mármint, hogy ez csak szex. Nem is nagyon hiszem, hogy egy pasi iránt tudnék bármi <i>olyat</i> is érezni…<br />
<br />
- Ezt a Marinát sem szereted – emlékeztette 70 a másik férfit arra, amit az a lánnyal történő szakításuk éjszakáján mondott. Hogy sosem szerette, viszont bejött neki meg minden, ez épp elég volt…<br />
<br />
- Oké, tényleg nem – hagyta rá Jey. – De egy lány az azért más. Nyugodtan lehet vele villogni a család meg a haverok előtt, érted… Egy pasival meg… hát, maximum titokban lehetnék együtt. Már ha akarnék, de kétlem, hogy eljutnék valaha is odáig.<br />
<br />
- Pedig sokkal kisebb a különbség, mint ahogy te azt előadtad – mondta erre 70, és hirtelen jött bátorsággal húzódott közelebb a másik férfi felé, aki meglepetten pislogott, de nem húzódott el. Nem húzódott el akkor sem, mikor a basszusgitáros rátette a tenyerét a combjára, majd egészen közel hajolt hozzá.<br />
<br />
Ilyet még sosem csináltak. Az utolsó lépcsőfok lett volna, 70 igazából tervezte is, hogy nemsokára meglépi, viszont egyáltalán nem ilyen körülmények között… Most már mindegy volt. Lehunyta a szemét, és életében először érintette össze az ajkaikat.<br />
<br />
Az énekes egy pillanatig nem moccant, mintha 70 egy kőszobrot csókolt volna, aztán lassan felengedett, és viszonozta. Puhán, gyengéden, fogkrém ízűen… 70-nak hirtelen elment a kedve az egésztől, ahogy arra gondolt, vajon miért mosott fogat azok után az énekes, hogy együtt volt a barátnőjével.<br />
<br />
- A… a szeretőm még lehetsz – válaszolta némi gondolkodás után Jey, akire láthatólag egész nagy benyomást tett ez a csók. – Végül is a szex jó veled…<br />
<br />
Baszd meg, gondolta keserűen 70. Majdnem ki is mondta, aztán viszont győzött… a vágy, vagy valami mélyebb, amit magának sem akart bevallani, mindenesetre nem tudott nemet mondani, pedig akkor legalább megőrizhette volna a maradék méltóságát.<br />
<br />
- Oké…<br />
<br />
Méltóság helyett ott volt neki Jey, ha a lelke nem is, de a teste még az övé lehetett pár menet erejéig.Lilibellhttp://www.blogger.com/profile/15166128919584886973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4540594925271639931.post-35205741555981430742018-08-31T12:08:00.000+02:002018-08-31T12:08:40.979+02:00Pótolható (2. fejezet)<a href="https://lilibellfanfiction.blogspot.com/2018/08/potolhato.html" target="_blank">1. fejezet</a><br /><br />70 egész koncert alatt alig bírta levenni a tekintetét Jeyről, már-már a gitárjátéka rovására ment a sok elbambulás, azonban hiába tudta, hogy nem kellene, egyre csak a tegnapi ígéretük járt a fejében. Ma éjjel szexelni fognak, de addig még le kellett nyomni ezt a koncertet. 70 még sosem érezte azt, hogy ennyire le akarná tudni az egészet, csak annyi jó volt benne, hogy közben nézhette az énekest a színpadon. Imádta, amit Jey ilyenkor csinált, és nem csak a hangjával, a testével…<br /><br />A basszusgitáros megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor végre túl voltak az utolsó ráadáson is. Elsőként hagyta ott a színpadot, és kapásból nemet mondott a többiek hívására, hogy igyanak megint egyet a sikeres turné örömére. Örült ő, de egészen másnak; arra hivatkozott, hogy alig áll a lábán, úgy kimerült, majd vetett egy sokatmondó pillantást Jeyre, és lelépett. Remélte, az énekes is gyorsan kitalál valami ürügyet a távozásra, addig azonban legalább volt ideje előkészülni. Elsőnek ledobálta a ruháit, majd a kellemesen langyos zuhany alá állt. Épp csak kiszállt alóla, mikor hallotta, hogy valaki belép a szobába, és vajon ki más is lehetett, mint Jey, aki kedvtelve nézett végig a bandatársa testén, amit csak egyetlen, a hotel nevével ellátott fehér törölköző takart a derekán.<br /><br />- Nem is tudom, ez minek – jegyezte meg az énekes, és a törölközőre mutatva megközelítette 70-t. A basszusgitáros mosollyal a szája szegletében vont vállat.<br /><br />- Mi lett volna, ha nem te vagy az? – kérdezte, nekidőlve a fürdő ajtófélfájának. Jey úgy indult meg felé, mint a ragadozó, aki sarokba szorítja áldozatát. Azonban 70 minden volt, csak áldozat nem…<br /><br />- Miért, kinek van még bejárása ide rajtam kívül? – érdeklődött az énekes, mire a másik férfi elnevette magát.<br /><br />- Nyitva az ajtó, igazából bárki bejöhetne.<br /><br />- Mondjuk egy idegen férfi, akinek minden vágya, hogy jól megdugjon valami szexi szőke pasit?<br /><br />- Hidd el, nem engedném – döntötte kissé oldalra a fejét 70. Már alig bírt magával, meg akarta érinteni az énekest, de közben érdekelte, hogy a kis évődésükből mi lesz. – Vedd úgy, hogy a seggemen egy tábla van „Tilos a belépés” felirattal. Alatta kisbetűvel: „Kivéve Jeyt”.<br /><br />Az énekes elnevette magát, 70 pedig kedvtelve hallgatta a kellemes hangszínét.<br /><br />- Akkor kihasználom a kivételes helyzetemet – jelentette ki Jey, mire a bandatársa egyszerűen kioldotta a törölközőjét, ami a lábaihoz esett, felfedve a férfi még néhol kósza vízcseppekkel tarkított bőrét. Az énekes megnyalta az ajkait, de még mielőtt megtette volna, amire egyébként mindketten vágytak, megkérdezte:<br /><br />- Előbb ne zuhanyozzak le? Tiszta izzadt vagyok a koncert után…<br /><br />- Nem baj – duruzsolta 70, és nem bírt tovább magával, hozzásimult az énekeshez, és csak úgy, mint tegnap éjjel, most is a nyakát vette célba. Jey azonnal átölelte, egyik keze pedig meg sem állt a basszusgitáros pucér fenekéig. A kerek farpofa mintha pontosan illett volna a tenyerébe; először csak simogatta, aztán erősebben megmarkolta. 70 az énekes fülébe sóhajtott, aki erre megborzongott.<br /><br />- Szeretem a szagodat – jelentette ki a basszusgitáros, és magával rángatta a partnerét a legközelebbi ágyra. Az énekes leült, 70 pedig az ölében foglalt helyet, a farmerrel takart és a csupasz ágyékuk összeért. Jey szájába kapta az arca előtt lévő meglehetősen hívogatónak tűnő mellbimbót, mire 70 belekapaszkodott a másik férfi vállába, és nagyot sóhajtott. Néhány percnyi édes agónia után nem bírta tovább, le kellett löknie Jeyt az ágyra és rámásznia; lerángatta róla a pólót, hogy végre feltáruljon a férfi felsőteste, amiért annyira oda volt. Élvezettel csókolta végig, ízlelgette a sós bőrt, ami sokkal jobban felizgatta, mintha Jey frissen zuhanyozva, tusfürdőtől illatozva lépett volna ki a fürdőből. Közben matatni kezdett az énekes nadrágjával; miután a két dolgot nem igazán sikerült összekoordinálnia, végül felemelte a fejét, és teljes figyelmét Jey övére meg farmerének sliccére szentelte. Gyorsan lehúzta a nadrágot combközépig, nem szerencsétlenkedett vele tovább, minél előbb rá akart simítani a hívogatónak tűnő dudorra bandatársa alsójában. Addig simogatta, közben pillekönnyű puszikat nyomva Jey csípővonalára, ami mindig annyira megbabonázta, míg az énekes farka teljesen meg nem keményedett. Akkor aztán kiszabadította az alsó fogságából; épp csak húzogatott rajta párat, mikor Jey hirtelen felült, és felcserélte a helyzetüket.<br /><br />Az énekes nem teketóriázott sokat, rámarkolt 70 félig merev hímtagjára, verte egy kicsit, majd közel hajolt hozzá. A basszusgitárost kirázta a hideg, ahogy megérezte a bandatársa leheletét a farkán, de az annyira vágyott ajkak csak némi ilyesféle kínzás után cuppantak rá végre. Akkor azonban 70 kiélvezte minden másodpercét annak, hogy Jey szája és nyelve serényen dolgozott rajta; egymás szemébe néztek, az énekes pedig annyira szexi volt egy kemény fasszal a szájában, hogy 70 képes lett volna ott helyben elélvezni a látványtól, úgyhogy inkább visszahanyatlott a matracra, becsukta a szemét, és igyekezett valami kevésbé izgató dologra koncentrálni. Amíg aztán maga Jey el nem terelte a figyelmét azzal, hogy szopás közben a heréi alá nyúlt.<br /><br />70 nem volt erre felkészülve, úgyhogy ösztönösen megugrott, mire Jey felemelte a fejét.<br /><br />- Hé, nyugi, csak simogatni akartam – jelentette ki, mire a basszusgitáros akaratlanul is elpirult.<br /><br />- Oké, csak olyan váratlanul ért…<br /><br />- Ez az első? – érdeklődött az énekes, miután ismét kitapogatta a bandatársa lyukacskáját, és ígéretéhez híven nem csinált mást, csak a hüvelykujjával masszírozta. 70 nagyot szusszant az érzésre, majd megrázta a fejét.<br /><br />- Nem. De az már… elég régen volt. Évekkel ezelőtt.<br /><br />- Oké, akkor extra óvatos leszek – jelentette ki Jey, 70 pedig másra nem volt képes, csak egy nyögésfélére, ami akár beleegyezésnek is volt tekinthető. Az énekes legalábbis annak vette, és ismét a szájába vette 70 kissé elkámpicsorodott farkát, ami ettől a stimulálástól ismét visszatért régi, kemény formájába. Jey szopta még egy kicsit, közben a lyukat simogatva, de aztán az ágy mellé hanyagul odadobott táskája felé nyúlt. A basszusgitáros kíváncsian nézte, hogy kerül elő egy doboz bontatlan síkosító meg egy fél csomagnyi óvszer. Utóbbira kissé keserűen tekintett, mert nyilván Jey az exbarátnőjével használta el őket… de az a lány már nem volt képben, 70 viszont igen, ezzel vigasztalta magát. Ráadásul abban biztos lehetett, hogy Jey a bontatlan flakont vele nyitja ki először; az énekes a tenyerébe öntött belőle, aztán visszatérdelt 70 lábai közé, aki igyekezett még szélesebbre tárni őket, hogy könnyebben menjen az egész procedúra.<br /><br />Mert először akármilyen nagyon is akarták a dolgot, elég döcögősen ment. Hiába használt Jey még több síkosítót, nem volt épp a legkellemesebb, főleg, mikor két ujjal próbálkozott. Ettől függetlenül 70 visszanyelte a nyöszörgést, ami annyira kikívánkozott belőle, és jobb híján a farkához nyúlt, ami egészen lekonyult időközben, és ahogy verni kezdte, már jobb is lett. A két ujj után a harmadik pedig már nem is volt annyira vészes, egész könnyen siklottak ki-be az összes. Jey úgy ítélte meg, hogy ennyi előkészítés elég lesz; kihúzta az ujjait, megtörölte a kezét, majd magára ügyeskedett egy gumit, amit a fogával tépett fel. Szexi volt, állapította meg 70, majd igyekezet ellazulni, mikor az énekes bepozícionálta magát.<br /><br />Mégis, vastagabb volt, mint az ujjai, a basszusgitáros biztos volt benne, hogy az eddigi egyetlen srác farkánál, aki benne járt, Jeyé sajnos sokkal nagyobb. Ez egyenlőre annyira nem tűnt számára előnynek, kissé nehézkesen nyomult belé, végül 70 ismét a jól bevált módszerhez fordult, és verni kezdte a farkát. Így sikerült beléfurakodnia az énekesnek, aki szintén gondban volt; legszívesebben már mozgott volna, és még mélyebbre merült volna a partnerében, de megígérte, hogy óvatos lesz, szóval ezt nem tehette meg, lassan kellett haladnia.<br /><br />- Mehet? – kérdezte kissé elhaló hangon, mikor már tényleg azt hitte, hogy nem bírja tovább. Még szerencse, hogy 70 habozás nélkül bólintott; nem kellett kétszer mondani Jeynek, azonnal mozgatni kezdte a csípőjét, újra és újra elmerülve a forró, szűk lyukban.<br /><br />Miután 70 elengedte a farkát, hogy a szájára tapassza a kezét, Jey vette át a farkának izgatását, mire 70 beleharapott az öklébe, a másik kezével pedig a takarót szorította nagy beleéléssel.<br /><br />- Nyögj – mondta hirtelen Jey, aki nem bírta ezt tovább nézni. – Az istenit, ne fogd vissza magad…<br /><br />- Nem kéne – szuszogta 70, miután elvette a kezét a szája elől. – Meghallják a szomszédban…<br /><br />- Baszd ki – kommentálta Jey, majd kihúzta magát a partneréből, hogy mindketten egy kis szusszanásnyi időt nyerjenek, majd igyekezett négykézlábra állítani 70-t, aki gyorsan vette a lapot, és kitolta a fenekét, míg a homlokát a matracnak döntötte. Az énekes ismét belehatolt, de szerencsére már könnyedén ment, nehézség nélkül mozgott ki-be. 70 ismét a saját merevedése után nyúlt, nem bírta ki, hogy ne tegye, és a póz, ami az előbbinél sokkal izgatóbb volt a számára, meghozta gyümölcsét; érezte, hogy el fog élvezni, úgyhogy gyorsan a zsebkendőkért nyúlt, amit Jey odatett mellé. Sikerült beléjük élveznie, úgyhogy nem kente össze a szállodai ágyneműt, de olyan gyengék lettek a lábai, hogy a végén egyszerűen összecsuklott. Többé-kevésbé még alatta volt egy kupac zsepi, de nem volt benne biztos, hogy így is megkímélődik majd a takaró, mindenesetre ezt Jeyt láthatólag cseppet sem zavarta, még gyorsabb tempóra kapcsolt, és szó szerint beledöngölte a bandatársát a matracba, amíg hosszú percek után bele nem élvezett.<br /><br />Az énekes nagyokat szusszanva húzódott ki a másik férfiból néhány pillanatnyi pihenő után. Megszabadult a teli gumitól, kissé megtörölgette magát, aztán a még mindig ugyanabban a pózban pihegő 70-ra pillantott.<br /><br />- Minden oké? – kérdezte, mire a basszusgitáros végre megmozdult, a hasáról a hátára fordult, majd egy bólintás után igyekezett leszedegetni a hasára és ágyékára ragadt zsebkendőket. Mégsem sikerült annyira tisztának hagyni azt az ágyneműt; pár csepp gecin kívül síkosítóból is került rá, ami 70 fenekéről csöppent le.<br /><br />- A fenébe – kommentálta a szőke férfi. – Asszem, összekentük a takaródat.<br /><br />- Még jó, hogy amúgy is meleg van – vont vállat Jey, miközben feltápászkodott az ágyról.<br /><br />- Na de a személyzet…<br /><br />- Biztos láttak már ilyet – válaszolta az énekes, mire 70 elnevette magát.<br /><br />- Persze, csak nem két férfi szobájában.<br /><br />- Akár valamelyikünk felhozhatott egy csajt – vetette fel Jey. A basszusgitáros bólintott.<br /><br />- Ja, végül is… vagy mindketten. Vagy hármasban…<br /><br />- Ez egyre jobb – nevetett Jey is, majd a fürdőszoba felé bökött a fejével.<br /><br />- Akarsz menni először?<br /><br />Hát igen, ennyit arról, hogy nemrég zuhanyozott. De 70 egyáltalán nem bánta, sőt; megrázta a fejét, még úgyis össze kellett szednie magát, úgyhogy addig Jey nyugodtan elmehetett. Addig is a basszusgitáros igyekezett szárazra törölgetni magát, majdnem az egész doboz zsebkendőt elhasználta, aztán jobb híján fogta a takarót, és úgy összehajtogatva, hogy a foltok ne látszódjanak, a kanapéra rakta. Mikor aztán Jey végzett váltották egymást; 70 ismét lecsutakolta magát a frissítő vízsugár alatt, és szappanozás közben az egyik ujja tesztelte a lyukát. Az előző alkalommal is felmérte, mekkorára tágult, most is ezt tette; könnyedén csúszott be a tusfürdő habjától síkos ujja, bár egy kissé fájt. Inkább kihúzta, és megállapította, hogy ezek után némi időre lesz szüksége, hogy regenerálódjon. De aztán… aztán még többet akart Jeyből. A farkát, a nyelvét, a száját… mindenét.Lilibellhttp://www.blogger.com/profile/15166128919584886973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4540594925271639931.post-49397913118208811682018-08-16T13:13:00.000+02:002018-08-16T13:14:01.185+02:00Pótolható (1. fejezet)<b><u>Cím</u>:</b> Pótolható<br />
<b><u>Fandom</u>:</b> Fixer<br />
<b><u>Páros</u>:</b> Jey/70<br />
<b><u>Besorolás</u>:</b> 18+<br />
<b><u>Figyelmeztetések</u>:</b> slash, yaoi, PWP<br />
<b><u>Leírás</u>: </b>Jeyt elhagyja a barátnője, 70 pedig beveti magát nála.<br />
<br />
<h2 style="text-align: center;">
Pótolható</h2>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
70 úgy emlékezett arra az éjszakára, mintha tegnap történt
volna. A szavak, amelyeket Jey valószínűleg csak az alkohol miatt ejtett ki a
száján, és amelyek nem hagyták nyugodni a basszusgitárost, most még inkább
eszébe ötlöttek, ahogy az énekes nemrég mindenki előtt ecsetelte rosszkedvűen,
hogy a barátnője szakított vele. Állítólag nem bírta már idegekkel, hogy Jey
soha nem ért rá, egyfolytában turnézgatott és tapadtak rá a csajok… mondjuk
utóbbit 70 nagyon is megértette. Most azonban, hogy az énekes ismét szabad volt
és nem kicsit spicces a vigasztaló italoktól, amiket a többiek belediktáltak –
bár mondjuk Jey sem tiltakozott, sőt -, szóval Jey pont olyan hangulatban
lehetett, ami akár kedvezhetett is a basszusgitárosnak.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A férfi azonban egyelőre nem mert lépni. Követte ugyan az
énekest a közös hotelszobájukba, de annál többet nem tett, mint hogy mellette
állt, ha esetleg megtántorodna vagy ilyesmi. Ő maga direkt nem is ivott többet
egyetlen sörnél, bár mostanra már ezt is csak felesleges óvintézkedésnek
érezte, azonban ott motoszkált benne a kérdés, hogy mi lesz, ha mégis összejön,
amit szeretne. Akkor pedig jobb lesz, ha józan, mert nem akart elfeledkezni
egyetlen momentumról sem.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Huhh – huppant le Jey a kanapéra, majd a rajta hagyott,
órákkal ezelőtt félig megivott pohár vízért nyúlt, és beleivott, hogy aztán
elfintorodjon.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez se valami hideg – állapította meg, mire 70 készségesen
ugrott, hogy a hűtőből egy bontatlan, jéghideg flakon vizet varázsoljon szomjas
bandatársa kezébe. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Kösz – biccentett Jey, és lecsavarta a kupakot, majd
szinte egyszerre kiitta a félliteres víz egész tartalmát. Igaz lehetett, hogy
az alkohol vizet von ki a szervezetből, itt volt az élő példa rá, okoskodott
magában 70, de valójában ezzel is csak a saját gondolatait akarta elterelni.
Valójában nagyon is tisztában volt vele, hogy most kellene lépnie, mert ha az
énekes teljesen kijózanodik, akkor már tényleg nem lesz bátorsága rámászni. Így
hát visszatért a kis hűtőhöz, és magának kivett egy doboz hideg sört, majd
bátorságért reménykedve beleivott.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem volt elég lent? – érdeklődött Jey laposakat pislogva a
bandatársára, aki vállat vont.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Lent csak egyet ittam.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Tényleg? – lepődött meg a másik férfi. – Azt hittem, te is
többet… szóval mindvégig azt az egyet szorongattad.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
70 bólintott, majd az eredeti terveivel szembemenve
igyekezett egyszerre minél több italt ledönteni a torkán, mielőtt ismét
megszólalt volna. Sajnos rájött, hogy közel sem annyira merész, mint azt
szerette volna, már az sem érdekelte, hogy lehet, hogy tényleg berúg. Miközben
ivott, magán érezte Jey vizslató tekintetét; talán tényleg gyanús volt, amit
művelt, de most már mindegy volt. A férfi letette a kávézóasztalra sörösdobozt,
aminek tartalma igencsak megfogyatkozott, aztán az énekes szemébe nézett.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Te, emlékszel, mikor nemrég az egyik bárban azt mondtad,
hogy… öhm, a pasik is érdekelnek?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Most Jeyen volt az elképedés sora.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ilyet mondtam?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szóval tényleg nem emlékezett. 70 nem volt benne biztos,
hogy ez jó-e most neki, vagy sem, mindenesetre folytatta a szöveget, amit előre
megfogalmazott magában.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nos, igen. Kicsit sokat ittál, csak ketten voltunk, szóba
került a dolog…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Szóval ilyenekről beszélgettünk – állapította meg
félig-meddig nevetve Jey. – Csak nem te is bevallottad, hogy biszex vagy?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
70 kissé meglepetten pillantott fel a bandatársára; nem
hitte volna, hogy ilyen simán fognak menni a dolgok. Mintha az énekes
belelátott volna a fejébe, és direkt úgy alakította volna a beszélgetést, ahogy
kellet… A férfi, hogy időt nyerjen, megint ivott a sörből, aminek köszönhetően
kezdett kicsit kimelegedni. Vagy talán csak azért, mert zavarban volt?
Mindenesetre válaszolnia kellett, ez egyértelmű volt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ami azt illeti, de – válaszolta, bár nem pontosan így
történt az ominózus eset, ugyanis Jey egyáltalán nem kérdezgette 70-t
ilyenekről. De ha megtette volna, a basszusgitáros bizonyára őszintén felel;
csend lett egy pillanatra, aztán 70 ismét felpillantott a várakozónak tűnő
bandatársára, és kibökte, amit egy ideje tervezgetett.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Szóval gondoltam megkérdem, ha már így… megint szabad
vagy, hogy mit szólnál… valami kis vigasztalásféléhez.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Tőled? – kérdezte Jey, és megnyalta az ajkait. 70 nem
tudta eldönteni, hogy ez most annak a jele, hogy benne volna-e, vagy… inkább
nem gondolt a másik lehetőségre, csak buzgón bólogatni kezdett. Az énekes
elvigyorodott.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért is ne?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
70 felbátorodva, bár még kissé félszegen húzódott közelebb a
másik férfihoz, és végre megtehette azt, amire már egy ideje oly erősen
vágyott; hozzáérhetett, és nem csak véletlenül, egy-egy lopott pillanatra.
Végigsimíthatott a farmerba burkolt combjain, a pólóba markolt a mellkasán,
majd a bandatársa nyakát vette célba. Belélegezte a parfümmel, izzadsággal és
alkoholgőzzel kevert illatot, ami számára izgatóbb volt minden afrodiziákumnál,
és megkóstolta az érzékeny bőrt. A keze elengedte a pólót, majd alácsusszant,
végigtapogatott minden négyzetcentimétert; hogy mennyire vágyott már erre,
mióta először látta Jeyt póló nélkül! Apropó, póló nélkül…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
70 elszakadt az énekes nyakától, és hevesen igyekezett őt
megszabadítani a zavaró ruhadarabtól. Jey készségesen segített ebben; a másik
férfi mohón bámult az elé táruló látványt, majd ugyancsak mohón esett neki,
hogy végigcsókolja az egészet. Közben az énekes keze a hajába túrt, ez
túlságosan emlékeztette 70-t egy olyan jelenetre, amit már számtalanszor
elképzelt, és amiben ugyanaz történt, de a feje közben Jey ölén mozgott fel-le,
fáradhatatlanul… most végre valóra válhatott. 70 egy utolsó puszit nyomott a
partnere hasfalára, majd leszállva a kanapéról térdre ereszkedett az énekes
lábai között, amiket Jey hívogatóan tárt még szélesebbre. A basszusgitáros
megnyalta az ajkait, majd engedélyért pillantott fel az énekesre, aki
biccentett. Több sem kellett 70-nak, azonnal lehúzta Jey sliccét, kigombolta a
nadrágját, majd igyekezett lerángatni róla a kissé szűk szabású ruhadarabot.
Megszenvedett vele, de miután az énekes maga is segített benne, a farmer
nemsokára mellettük feküdt a földön, 70 pedig lelkesen simogatta teljesen
keményre az alsónadrág takarásában lévő, először csak félig merev hímtagot.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy az alsónemű egyre szűkösebb lett neki, a
basszusgitáros megkegyelmezett rajta, és előbújtatta belőle az énekes farkát,
ami büszkén meredezett felfelé. 70 elmosolyodott, mert tudta, hogy ez neki
köszönhető; lerángatta az utolsó ruhadarabot is Jeyről, majd pár percig
húzogatta és csodálta a péniszt, amit már annyira szeretett volna látni. De
persze nem csak látni, hanem érinteni, és kóstolni is… miután már csak az
utolsó hiányzott, mint élmény, 70 nem volt rest, előrehajolt, és a szájába
vette.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nem csalódott, úgyhogy igazán lelkesen kezdett neki szopni;
egy idő után a fantáziája abból a szempontból is valósággá vált, hogy a
bandatársa ismét a hajába túrt. Nagyon izgató volt, hogy az énekes keze a fején
van, de ennél többet akart; egy pillanatra kiköpte Jey farkát, hogy ezt
elmondja.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nyomd rá a fejemet…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Jey szeme megcsillant, és nagyon szívesen teljesítette a
kérést. Erősen visszanyomta a lábai között térdelő férfi fejét az ágyékára, 70
pedig lelkesen igyekezett minél gyorsabban ismét bekapni Jey farkát. Az énekes
mintha olvasott volna a gondolataiban; már mindkét kezével a fejét fogta, és
úgy mozgatta a másik férfi fejét fel-le. Amíg aztán a merevedés kissé túl
mélyre ment; 70 fulladozni kezdett, szerencsére Jey erre elengedte, és hagyta,
hogy a bandatársa kiköhögje magát.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt vegyem úgy, hogy még nem mélytorkoztál? – kérdezte az
énekes amolyan ugrató hangnemben. 70 megtörölte a száját, mert az állán már
lassan végigcsordogált a saját nyála, és felpillantott Jeyre.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem igazán – vallotta be. – Mindig ez lett a vége…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Szóval akkor próbálkoztál – állapította meg az énekes. –
Ki hitte volna, hogy ekkora perverz vagy…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt hittem, ez mindig is egyértelmű volt – eresztett meg
egy magabiztosnak szánt mosolyt 70, mire a másik férfi felnevetett.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogyne, a csajokkal. Arra álmomban sem gondoltam volna,
hogy hobbid, hogy méretes dorongokat erőltetsz le a torkodon.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Á, az nem hobbim – ellenkezett 70, miközben verni kezdte
Jey farkát, csak hogy az addig se lohadjon le. – Viszont szopkodni imádom őket…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor szopj megint nagyon gyorsan, vagy úgy ráhúzom a
fejed, hogy megint a torkodra megy.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, uram – dorombolta lelkesen 70, és már hajolt is rá a
saját nyálától csillogó, nedves hímtagra, legnagyobb megelégedésére pedig Jey
keze ismét a fején volt, hogy lenyomja, ha kell. És persze, hogy kellett, 70
pont ere vágyott… Szerencsére ezúttal már az énekes odafigyelt rá, hogy ne túl
mélyre menjen a farka, így nem kellett megszakítaniuk a mindkettejük számára
igencsak jó szopást.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
70-nak még a saját kellemetlensége is izgató volt, hogy
belefájdult az állkapcsa, és hogy sajgott a térde a kemény padlón. Nem is volt
rá nagyobb bizonyíték, mint hogy nem bírta tovább, és a saját kínzóan kemény
farkát kezdte simogatni a nadrágján keresztül. Kisvártatva már ez sem volt
elég, úgyhogy fél kézzel igyekezett lehúzni a sliccét, és elővenni a farkát;
tele szájjal nyögött fel, mikor nagy nehezen sikerült, és szőrén érhetett saját
magához.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nyeled? – kérdezte hirtelen Jey, lazítva a kezén. 70
felemelte a fejét arra a kis időre, míg válaszolt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Aha.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ennyi elég is volt; a férfi visszatért a bandatársa farkának
kényeztetéséhez, és nem várta hiába a spriccet a szájába, nemsokára megkapta. Ő
igyekezett ugyan becsülettel lenyelni az egészet, ahogy mondta, de egy kósza
csepp mégiscsak kifolyt a szája szélén, végig az állán; 70 gyorsan lenyalta,
ahogy kivette a szájából Jey farkát, majd visszatért hozzá, hogy utoljára
tisztára nyalogassa. Az énekes felsóhajtott.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem is gondoltam, hogy ilyen jól szopsz – állapította meg,
míg 70 vigyorogva vállat vont, és leöblítette a gecit a maradék sörrel, majd
visszaült a kanapéra. Jey azonnal kezelésbe vette a dolgokat, vagyis a mellette
ülő férfi merevedését, míg a bal keze 70 pólója alá siklott, és az egyik
mellbimbóját kezdte morzsolgatni. A basszusgitáros élvezettel sóhajtott fel,
egy pillanatra lecsukta a szemét, de aztán gyorsan kinyitotta; nem akart
lemaradni a képről, ahogy Jey kényezteti őt. Egymás szemébe néztek; az énekes
szája szegletében egy kósza mosoly játszott, úgy tűnt, tetszik neki a helyzet.
70 teljesen elveszett ebben a mosolyban, a következő pillanatban pedig már
érezte, hogy közel, nagyon közel az orgazmus.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- El fogok menni – nyögte, és igyekezett felhúzni a pólóját
a hasán, nehogy lespriccelje. Jey vette a lapot, és segített ebben; ahogy
lemeztelenítették 70 mellkasát, Jey arra irányította a másik férfi farkát, ami
már lövellte is ki a forró anyagot. Szerencsére nem lett olyan a póló, bár a
geci erősen veszélyes üzemmódba kapcsolva kezdett csordogálni lefelé, 70 ölébe,
aki még nem tért egészen magához ahhoz, hogy ezt észrevegye. Szerencsére ott
volt az énekes, aki előkapott egy nagy csomó zsebkendőt az asztalkán álló
tartóból, és megakadályozta, hogy összekoszolódjon a basszusgitáros farmerja,
aki hálás képpel pislogott rá, amint ezt felfogta.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Legközelebb megdugsz? – érdeklődött 70 felbátorodva, mire
Jey még szélesebben elmosolyodott, miközben először a saját kezét tisztogatta
le, majd a maradékot a bandatársa hasáról.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Holnap megduglak.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
70 elégedetten bólintott.</div>
Lilibellhttp://www.blogger.com/profile/15166128919584886973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4540594925271639931.post-75647871244691127612018-08-06T12:56:00.000+02:002018-08-06T12:56:12.871+02:00Törékeny (6. fejezet)<div>
<a href="https://lilibellfanfiction.blogspot.hu/2018/04/torekeny-1-fejezet.html" target="_blank">1. fejezet</a></div>
<div>
<a href="https://lilibellfanfiction.blogspot.hu/2018/05/torekeny-2-fejezet.html" target="_blank">2. fejezet</a></div>
<div>
<a href="https://lilibellfanfiction.blogspot.hu/2018/05/torekeny-3-fejezet.html" target="_blank">3. fejezet</a></div>
<div>
<a href="https://lilibellfanfiction.blogspot.com/2018/05/torekeny-4-fejezet.html" target="_blank">4. fejezet</a></div>
<div>
<a href="https://lilibellfanfiction.blogspot.com/2018/07/torekeny-5-fejezet.html" target="_blank">5. fejezet</a></div>
<div>
<br /></div>
- Szóval randizol egy lánnyal. – Nem kérdés volt, hanem kijelentés. Lesütött szemmel bólintottam.<br /><br />- Eddig azt hittem, meleg vagy – folytatta Kisaki, mire örömtelenül felnevettem.<br /><br />- Én is. Kár, hogy Kyo ezt nem tudja.<br /><br />- Kyo?<br /><br />- Az ő hülye terve, hogy megszívassuk a lányokat, amiért pletykákat terjesztettek rólunk.<br /><br />Kisaki meglehetősen furán nézett rám, amit őszintén szólva meg is értettem.<br /><br />- Hidd el, én ebbe nem egyeztem volna bele, ha előtte megbeszélte volna velem… viszont állítólag improvizált, aztán már nem mondhattam a lány szemébe, hogy bocs, de én nem akarok veled randizni.<br /><br />- Akkor mondd le később betegségre hivatkozva – ajánlotta a srác, nekem pedig nagy kő esett le a szívemről, hiszen ebből tudhattam, hogy nem haragszik.<br /><br />- Ez nem is rossz ötlet – vallottam be, és már a megfelelő betegségen gondolkodtam. Kis csend állt be közöttünk, kibámultam hát az ablakon, azonban nemsokára összerezzentem, ahogy Kisaki ismét megszólalt.<br /><br />- Vagy akár el is mehetsz, és kipróbálhatod, milyen egy lánnyal.<br /><br />Felhorkantam.<br /><br />- Tudod, hogy engem nem érdekelnek a lányok.<br /><br />- Honnan tudnám? – adta az értetlent a srác. – Akár biszex is lehetsz, mint én.<br /><br />Mondjuk erről tényleg nem beszélgettünk még, kissé túl intim és személyes téma volt a dugópajti kapcsolatunkhoz, úgyhogy nagy levegőt vettem, és kiböktem:<br /><br />- Nem vagyok az. – Mivel nem kaptam választ, némi gondolkozás után hozzátettem: - És amúgy is mondtam már, hogy sosem voltam lánnyal…<br /><br />- Az nem jelenti azt, hogy nem is akarsz – okvetetlenkedett Kisaki, de talán látta rajtam, hogy kezdek kissé kiakadni, mert végül ennyit mondott: - Oké, felfogtam, nem érdekelnek a lányok.<br /><br />- Köszönöm – motyogtam kissé morcosan, karba tett kézzel.<br /><br />- Akkor akár fel is jöhetsz hozzám.<br /><br />Ez igazán kecsegtetően hangzott, de anyu számított rám otthon, megígértem, hogy segítek a fűnyírásban és egyéb, ehhez hasonló kellemes házimunkákban, szóval kénytelen voltam nemet mondani.<br /><br />- Hát jó – fogadta el a dolgot Kisaki, miközben lefékezett a házunk előtt, azonban még nem fejezte be. – Mikor is lesz az a híres-neves dupla randi?<br /><br />- Péntek este – húztam el a szám a gondolatra.<br /><br />- Akkor szombaton bepótolhatjuk.<br /><br />Ez igen jól hangzott, úgyhogy belementem, és kicsit jobb kedvvel siettem haza, hogy átválthassak bozótharcos módba.<br /><br />---<br /><br />A péntek este túlságosan korán jött el, mint általában azok az élethelyzetek, amiket nagyon nem vár az ember. Komolyan fontolgattam ugyan, hogy tényleg beteget jelentek, mint ahogy Kisaki javasolta, de végül Kyo rávett, hogy ezt az egy alkalmat bírjam ki a kedvéért. Igyekezett győzködni, hogy „buli lesz”, azonban mivel engem nem nagyon érdekelt, hogy megdöntsem Junkót, ezt nem igazán tudtam elhinni. Végül azért mentem bele, mert reméltem, a dolog jót tesz majd Kyónak, és persze titkon azért kicsit nehezteltem a yaoimániás csajokra.<br /><br />Arra azonban nem gondoltam, hogy miközben tollászkodok, becsönget Kyo, anyu ajtót nyit neki, és… nos, kissé ciki helyzet kerekedett az egészből. Mikor lejöttem az emeletről, a drága édesanyám éppen üdítővel kínálgatta az énekest, és a „randinkról” faggatta.<br /><br />Tudtam, hogy érti, konkrétan azt hiszi, hogy mi ketten fogunk randizni, csak Kyónak nem esett le, legalábbis reméltem.<br /><br />- Drágám, nem is mondtad, hogy randid lesz ma este! – fogadott azonnal kitörő örömmel anyu, nekem meg fogalmam sem volt, mit válaszolhatnék, inkább szaladtam volna abba a rohadt moziba, csak ne kelljen ezt a beszélgetést végigélnem, pedig esküszöm, a hátam közepére se kívántam ezt az egészet. Azt viszont még annyira se, hogy anyu kikotyogja, hogy meleg vagyok.<br /><br />- Öö… - kezdtem igencsak értelmesen, közben segélykérően Kyóra pillantva. – Nem gondoltam, hogy annyira fontos lenne.<br /><br />- Hát persze, hogy az! – jelentette ki anyu lelkesen. – Az első randidról van szó, annyira örülök, hogy végre találtál valakit, aki kiráncigál egy kicsit szórakozni a világba!<br /><br />Azonnal égni kezdett az arcom; jó, Die-nak köszönhetően az énekesünk sejthette, hogy hivatalosan ez a helyzet, de azért nem örültem, hogy minden kitudódott.<br /><br />- Szoktam koncertekre járni – emlékeztettem az édesanyámat, mire ő csak legyintett.<br /><br />- A saját koncerted nem számít, az nem igazi szórakozás.<br /><br />- Nekem az – ellenkeztem.<br /><br />- Jól van, ha te mondod – hagyta rám, mert már el is kezdett kutatni a legközelebbi szekrényben. – Valahova ide tettem a fényképezőgépet…<br /><br />- Az meg minek? – szörnyülködtem rosszat sejtve.<br /><br />- Természetesen lefotózni titeket!<br /><br />Hát igen, ettől féltem. Mivel anyám épp nyakig eltűnt a szekrényben, közben arról csacsogva nagy lelkesen, hogy az életem minden egyes fontos eseményét megörökítette az első iskolai napommal, kiesett tejfogammal és hasonlókkal egyetemben, miért pont ezt hagyná ki, Kyo megengedhette magának, hogy hangtalan röhögőgörcsöt kapjon, én pedig legszívesebben elsüllyedtem volna a föld alá. Szerettem anyut meg minden, de néha a sírba tudott kergetni az ilyen húzásaival. És ha Kyo tényleg az első fiúm lett volna, akkor tényleg menten leszúrtam volna magam az első szamuráj alakú nipp kardjával, ami a szekrényen álldogált társaival egyetemben egy karnyújtásnyira tőlem.<br /><br />- Arra semmi szükség – jelentettem ki, és intettem Kyónak, remélve, hogy lát a könnyeitől, amik kicsordultak a nevetéstől, majd megindultam az ajtó felé. Szerencsére a srác megkegyelmezett nekem, mert felkelt és követett, úgyhogy gyorsan folytattam. – Sietnünk kell, mert mindjárt kezdődik a film, szóval szia!<br /><br />- Viszlát! – köszönt el Kyo is, akit egyébként közben jól oldalba taszítottam, hogy szedje a lábát, aztán én is követtem odakintre, és mit sem törődve anyu méltatlankodásával, hogy pedig már megtalálta azt a rohadt fényképezőgépet, becsuktam az ajtót.<br /><br />- Kedves az anyukád – jegyezte meg az énekes azonnal vigyorogva.<br /><br />- Sajnálom, néha kicsit túl… sok – sóhajtottam fel, aztán megszaporáztam a lépteimet. – Amúgy siessünk, mert képes és utánunk jön.<br /><br />- Oké – zárkózott fel mellém Kyo, aztán kissé komolyabb ábrázattal megjegyezte: - Egyébként irigyellek.<br /><br />- Miért? – pillantottam rá meglepetten.<br /><br />- Én is pont ilyen anyát szerettem volna.<br /><br />Ekkor jöttem rá, hogy szinte semmit sem tudok erről a srácról, akivel egy ideje már együtt zenélek. Kissé zavarba is jöttem, mert mindeddig semmi hajlandóságot nem mutatott arra, hogy a magánéletéről beszéljen, de ha már ezt megemlítette, úgy éreztem, megkockáztathatok egy óvatos kérdést.<br /><br />- A… te anyukád?<br /><br />- Nem egy mintaanya, mondjuk így – válaszolta, és ezzel láthatólag lezártnak tartotta a kérdést, úgyhogy inkább nem kérdeztem rá, miért, bár érdekelt volna.<br /><br />Aztán sikerült felszállnunk a metróra, és akkor már egyáltalán nem beszélgettünk egészen addig, amíg meg nem érkeztünk a mozi elé. Igazából azt se tudtam, milyen filmet nézünk meg, pont az ilyen kis részletek nem érdekeltek, mikor azon kellett kattognom, hogy mit kezdek egy lánnyal, csak annyit tudtam, hogy valami vígjáték. Érdeklődve néztem a poszterét, hogy hátha kisilabizálok valamit a történetről a képből, és amíg ezzel voltam elfoglalva, megérkeztek a lányok. Legalább nem láttam messziről őket, ennek köszönhetően pár másodperccel kevesebbet kellett úgy vernie a szívemnek, hogy majd kiugorjon a helyéről.<br /><br />- Milyen csinosak vagytok – bókolt Kyo, mire a csajok vihogtak egy sort, én pedig szokás szerint csendben maradtam. Vettünk túlárazott pattogatott kukoricát és üdítőt, aztán beültünk a terembe, mindenki a „választottja” mellé; végül is arra jutottam, miután lekapcsolódtak a fények és elkezdődött a film, hogy ez a mozis randi egész jó ötlet volt. Ha mondjuk egy étterembe megyünk, ott nem ülhettem volna végig kussban, de így megvolt rá az ürügy, hiszen a filmnézés közben nem lett volna valami túl udvarias beszélgetni.<br /><br />Persze amíg vártunk a filmre, nem ártott volna. Junko próbálkozott is, egész kedvesen igyekezett szóra bírni, én pedig egyszavas válaszokkal elintéztem; sajnáltam, de akkor sem voltam képes többre. Aztán a film felénél véletlenül balra pillantottam, és azt láttam, hogy Kyo keze a lány combján, a miniszoknya alatt félig-meddig; szóval kihasználta a helyzetet, Miko pedig nem ellenkezett, sőt. Hát ettől ugyan nem éreztem jobban magam, mindenesetre még inkább feszengve néztem végig a rohadt filmet, ami egyébként egyáltalán nem is volt olyan vicces, legnagyobb jóindulattal is csak vagy kétszer mosolyodtam el rajta, akkor is inkább kínomban.<br /><br />- Beülhetnénk még valahova – jelentette ki Miko, miután kijöttünk a mozi épületéből, és megtárgyaltuk, hogy ez ritka ócska film volt.<br /><br />- Jó ötlet – kapott az alkalmon Kyo, és felénk pillantott. Én vállat vontam, Junko meg kissé lelohadt lelkesedéssel válaszolt:<br /><br />- Rendben.<br /><br />Ettől azért kicsit tartottam. Tudtam, hogy most már beszélgetnem kell, de akkor is inkább Kyóval társalogtam bővített mondatokban, mikor a levesünk felett ültünk, a randipartneremre szinte rá sem néztem, úgyhogy nem tudtam, hogy reagál rá. Volt egy olyan sejtésem, hogy már rájött, hogy egyáltalán nem érdekel, szóval nem lehet túl boldog, mindenesetre nem mutatta ki nyíltan.<br /><br />Aztán Kyo felhívott mindenkit a lakására. Ahogy mondom, mindenkit; hirtelen nem értettem az egészet. Oké, hogy a lányt minél gyorsabban le akarja fektetni, hogy aztán kidobhassa, ismertem a tervét, viszont már megint nem volt képes beavatni a részletekbe. Kérdő tekintettel bámultam rá, de hiába, mintha észre sem vette volna. Helyette Junkóra tekintettem hát, aki szintén kissé értetlennek tűnt, mindenesetre Mikónak tetszett az ötlet, mert nekiállt rábeszélni a barátnőjét. Én meg, amilyen ostoba voltam, belementem, miután Junko is.<br /><br />Elvileg inni hívott. Én meg az ivás… nem nagyon szoktam alkoholizálni, viszont a lányok lelkesebbek voltak. Nem volt nehéz ügy leitatni Mikót, ezt már akkor láttam, mikor nekiesett a rozénak, pedig volt egy olyan sejtésem, hogy a nélkül is simán hagyta volna magát megfektetni.<br /><br />Egyébként akkor jártam először Kyo lakásán: igencsak apró volt, és rajta kívül még két lakótárssal osztotta meg, akik állítólag nem aludtak otthon aznap éjjel. El sem tudtam képzelni, hogy férnek el annyian egy ilyen kis élettérben, mindenesetre hálát adtam, amiért én a szép, viszonylag nagy és tiszta házban élhettem a szüleimmel. Nem azt mondom, hogy Kyo egy koszos lyukban élt, de azért lett volna mit takarítani rajta, mondjuk így.<br /><br />Volt azonban, akit ez nem zavart, például Mikót, aki hagyta magát lenyomni a puszta tatamira. Konkrétan Kyo ráfeküdt és a nyakát kezdte csókolgatni, közben tapogatta, mi pedig Junkóval nézhettük az egészet… Tudtam, hogy rossz ötlet volt belemenni ebbe az egészbe. Legszívesebben a tenyerembe temettem volna az arcom, vagy inkább hazamentem volna.<br /><br />Aztán Kyo felemelte a fejét, és megszólalt.<br /><br />- Ne szégyenlősködjetek már! – Azzal Junko felé bökött. Miko meg vihorászott aláfestésként.<br /><br />A mellettem ülő lányra pillantottam, aki bizonytalanul nézett vissza rám, szerintem fogalma sem volt, hogy hajlandó leszek-e végre foglalkozni vele. Nekem se, azonban Kyo besegített egy kicsit, miután felült mellém, taszított rajtam egyet, úgyhogy nekilökődtem Junkónak, és hirtelen azt se tudtam, hogy most essek mélységes zavarba, vagy csesszem le az eszetlen énekest.<br /><br />Végül Junko úgy dönthetett, jobb lesz, ha kezébe veszi az irányítást, mert megéreztem magam körül a karjait, közben egész közelről beszívhattam az édeskés parfümjét is, amitől egész elbódultam, legalábbis ezzel magyaráztam azt utólag, hogy felemeltem a fejem, belenéztem a lány szemébe, aztán inkább becsuktam a sajátomat, és miután az egyik karomat a dereka köré fontam, megcsókoltam.<br /><br />Épp csak kísérletezős csók volt, lágy és nem túl hosszú, aztán Junko nyakába temettem az arcom, és próbáltam felfogni, hogy épp mit csinálok. A lány azonban ezt valamiért bátorításnak vehette, mert kicsit hangosabban, reszelősen felsóhajtott, és a keze a pólóm alá vándorolt.Lilibellhttp://www.blogger.com/profile/15166128919584886973noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4540594925271639931.post-85612768451403755312018-07-29T15:20:00.000+02:002018-07-29T15:20:10.312+02:00Törékeny (5. fejezet)<a href="https://lilibellfanfiction.blogspot.hu/2018/04/torekeny-1-fejezet.html" target="_blank">1. fejezet</a><div>
<a href="https://lilibellfanfiction.blogspot.hu/2018/05/torekeny-2-fejezet.html" target="_blank">2. fejezet</a></div>
<div>
<a href="https://lilibellfanfiction.blogspot.hu/2018/05/torekeny-3-fejezet.html" target="_blank">3. fejezet</a></div>
<div>
<a href="https://lilibellfanfiction.blogspot.com/2018/05/torekeny-4-fejezet.html" target="_blank">4. fejezet</a><br /><br />Nem lett igazam, és ennek nagyon tudtam örülni. Mikor legközelebb találkoztunk Kyóval, már tudott a pletykáról, és nem úgy tűnt, mint akit nagyon izgat a dolog, egy legyintéssel elintézte. Mentálisan meg is szidtam magam, amiért zavarba jöttem, amint megpillantottam, de ez ellen sajnos semmit sem tudtam tenni. Még jó, hogy Die elvolt valamerre, gondolom, megint nőket hajkurászni, és nem látta az ominózus elvörösödésemet, mert tuti még legalább egy hétig emlegette volna.<br /><br />Aztán valahogy úgy esett, hogy kettesben maradtunk Kyóval egy túlságosan kis helyiségben. Éreztem, hogy ebből nem sülhet ki semmi jó, de aztán mégsem menekültem, csak azért fohászkodtam, hogy Kisaki meg Kaoru gyorsan visszaérjenek az elcsatangolt hangmérnökkel együtt, mert Die-t még mindig nem tudtam hiányolni, aztán megtörtént, amitől tartottam, Kyo felém fordult, és érdekes hangon megjegyezte, hogy:<br /><br />- Szóval téged zavar, mi?<br /><br />- Micsoda? – adtam az értetlent, de nem túl hitelesen sajnos.<br /><br />- Hogy állítólag nyálasan romantikus kapcsolatot ápolunk egymással.<br /><br />- Ja, hogy az… - Az agyam sosem pörgött elég gyorsan ilyen helyzetekben, mikor valami frappánsat kellett volna válaszolni, és ezzel elintézettnek tudhattam volna a témát. – Csak kicsit kínos, hogy a csajok összesúgnak a hátam mögött.<br /><br />- Melyik csajok? – kérdezte Kyo, én pedig gyanútlanul válaszoltam:<br /><br />- Nem tudom, én nem nagyon ismerem őket, de mintha Die azt mondta volna, hogy Junko, meg talán Miko…<br /><br />- Miko, mint a sminkes csaj?<br /><br />- Ja, asszem – vontam vállat, mire Kyo lecsapta a mappáját a kisasztalra, és azzal, hogy mindjárt jön, egyedül hagyott. Én meg, amilyen hülye és naiv voltam, el sem tudtam képzelni, mi baja lehetett hirtelen, hogy így elrohant, aztán ugrott be, hogy nyilván nem hiába kérdezte a lányok nevét. Bennem pedig még mindig ott volt valami kis félsz, hogy felizgatja magát és az nem tesz neki jót, arról pedig már ne is szóljunk, hogy mennyire kínos lenne szembenézni a csajokkal, úgyhogy nagyon gyorsan felpattantam a helyemről, és Kyo után iramodtam. Csak hát jó lett volna tudni, merre is indulhatott pontosan… Végül arra jutottam, hogy lemegyek a recepcióra, mert a múltkor ott futottam össze a lányokkal, és ha nem találnám ott őket, aminek sajnos nagy esélye volt, legalább megtudakolom, hol lehetnek.<br /><br />Persze odalent senki nőnemű lényt nem találtam a recepciós csaj kivételével, aki épp egy magazint olvasott nagy érdeklődéssel. Annyira sütött róla, hogy magasról tesz a többi emberre, hogy komolyan megrettentem, és vissza akartam fordulni, de aztán emlékeztettem magam, hogy nekem fontos küldetésem van; meg kell akadályoznom, hogy Kyo kínos helyzetbe hozzon engem és a bandát.<br /><br />Bizonytalan léptekkel közelítettem meg a lányt a pultban, aki erre felnézett az újságból, és legnagyobb megkönnyebbülésemre azonnal megkérdezte:<br /><br />- Segíthetek?<br /><br />- Aha… Meg tudnád mondani, bent van-e a Miko nevű sminkes?<br /><br />- Ó, Miko-chant keresed? – rökönyödött meg a lány, és még el is pirult, mire én szintén. Hát persze, csaptam gondolatban a homlokomra, nyilván ő is hallott a pletykáról, és most azt hiszi, én akarok beolvasni neki, nem Kyo… Azt kívántam, bárcsak hallgattam volna a gyáva Shinyára, aki elfutott volna. De nem, nekem muszáj volt megkérdeznem, ezzel is csak tovább bonyolítva a helyzetet… - Én úgy tudom, a 207-esben van megbeszélésen, de lehet, hogy már végeztek…<br /><br />Gyorsan megköszöntem a lánynak a segítséget, és sprinteltem fel a másodikra, az ominózus terem felé, ahol azonban az ácsorgó, illetve járó-kelő emberek között meg is láttam Kyót, aki épp abban a pillanatban kapott el egy lányt, aki, ha jól sejtettem, Miko volt. Tehát elkéstem… és hogy még rosszabb legyen a helyzet, a banda, akikkel a csaj épp dolgozott, szétszórtan a közelben volt, a többi emberről nem is szólva, és mind szemtanúi lehettek annak, hogy Kyo Mikóhoz beszél, aztán lélekszakadva én is megjelenek…<br /><br />- Shinya-san! – lepődött meg Miko, és mélyen meghajolt felém. Kyo vetett rám egy különös pillantást.<br /><br />- Mit keresel itt?<br /><br />- Ne csináld ezt! – mondtam olyan halkan, hogy csak remélni tudtam, a srác azért érti. – Hagyd, menjünk inkább vissza…<br /><br />- Ugyan már – legyintett Kyo, aztán visszafordult a csajhoz, aki nagy szemekkel bámult ránk. – Velünk tudnál jönni egy pillanatra? Valamit meg kéne beszélnünk.<br /><br />- Hát persze – vágta rá a lány, én pedig nem is értettem; nyilván tudta, miért kerestük meg, akkor hogyhogy nem látszott rajta legalább egy kicsit, hogy szégyelli magát?<br /><br />Hogy a zavarom teljes legyen, Kyo egyenesen a büfé felé terelt minket, aztán egész egyszerűen megkérdezte Mikót, mit kér. Konkrétan meghívta egy kávéra, a lány már pirult, az egész olyan… nyomulásnak nézett ki szemrehányás helyett. Míg az énekes elvolt a rendelésért, mi ketten a sminkessel üldögéltünk egymás mellett az asztalkánál, és esküszöm, ennél kínosabb szituációt nem nagyon tudtam volna elképzelni. Amikor pedig Kyo visszatért, és nem kertelt, hanem egyből a tárgyra tért, leesett az állam… ugyanis nem arra a tárgyra tért, amire én gondoltam.<br /><br />- Miko-san, te nagyon csinos lány vagy, szeretném megkérdezni, hogy eljönnél-e velem randizni.<br /><br />A sminkes erre idétlen hangon vihogni kezdett, én meg tágra nyílt szemmel bámultam a jelenetet, és fogalmam sem volt, mit keresek itt. Nyilvánvalóan belegyalogoltam valamibe, amibe nem kellett volna, és gyorsan ki kellett találnom valami ürügyet, hogy lelépjek és ne zavarjak, mert már épp eléggé zavartam, de annyira elvörösödtem, hogy képtelen voltam egy szót is kinyögni. Meg se hallottam, mit beszélget a két asztaltársam, csak arra kaptam fel a fejem, hogy feltűnt, hogy Kyo a nevemet mondja.<br /><br />- …eljönne-e Shinyával?<br /><br />- Tessék? – kotyogtam közbe rosszat sejtve, mire az énekes felém fordult, és érdekes tekintettel megismételte.<br /><br />- Épp azt kérdeztem Miko-santól, hogy nem hívná-e el a barátnőjét, Junko-sant, hogy randizzon veled.<br /><br />Csak pislogni tudtam ezt hallva. Milyen remek, hogy Kyo ezt a tervet egyáltalán nem is beszélte meg velem előre! Kezdtem azt hinni, azért büntet, amiért belekotnyeleskedtem ebbe az egészbe, és ott abban a szent pillanatban megfogadtam, hogy többé nem fogok ilyet tenni, felőlem az énekes akármilyen jelenetet is rendezhet, én nem fogom megállítani. Viszont most azzal kellett foglalkoznom, hogy valahogy rájöjjek, hogy kéne reagálni, ugyanis sajnos Miko kapott az ötleten.<br /><br />- Akkor lehetne belőle dupla randi! – örvendezett, mire Kyo csak bólogatott. – Ha gondoljátok, megkeresem most, még tuti bent van.<br /><br />- Ráérünk, kávészünet van – válaszolta az énekes, a lelkes lány pedig felpattant, miután kiitta a maradék italt, és a csípőjét buzgón riszálva elsétált. Rám ugyan ez nem sok hatással volt, de úgy láttam, Kyo elmélyülten figyeli Miko fenekét… Most már tényleg fogalmam sem volt, mi folyik itt.<br /><br />- Mit művelsz? – kérdeztem fojtott hangon. – Azt hittem, le akarod tolni, amiért pletykákat terjeszt rólunk, erre randira hívod?<br /><br />- Én se pont így terveztem – vont vállat Kyo. – Csak aztán megláttam, hogy egész jó bőr, meg te is felbukkantál… szóval improvizáltam.<br /><br />- De én nem akarok azzal a lánnyal randizni! – ellenkeztem enyhén kétségbeesetten. Alapjáraton nem érdekeltek a nők, ráadásul ott volt Kisaki, akivel ugyan nem jártam, de nem hittem, hogy örülne neki, ha megtudná, hogy valami csajjal találkozgatok.<br /><br />- Most miért? – nézett rám Kyo enyhén értetlenül. – Ha jó nő, megdugod egyszer-kétszer, aztán dobod, és két legyet ütünk egy csapásra.<br /><br />- Milyen legyet? – pislogtam rá.<br /><br />- Elterjed a híre, hogy mégiscsak heterók vagyunk, ráadásul koppannak a csajok is.<br /><br />- Inkább kiabáltál volna vele – sóhajtottam fel reményvesztetten, de tovább nem tudtunk erről beszélni, ugyanis felbukkant Miko, mögötte Junko, akivel szépen bemutatkoztunk egymásnak, aztán mindenki várakozóan rám nézett. Nyilván itt lett volna az ideje, hogy elhívjam, én azonban csak ronda pillantást vetettem Kyóra. Azt akartam ezzel, hogy vonja vissza az egészet, felőlem szexelhet Mikóval, csak engem hagyjon ki belőle, viszont a többiek ezt kissé máshogy értelmezték. Sajnos.<br /><br />- Shinya barátom nem igazán a szavak embere, de szeretné, ha randiznál vele – mondta végül az énekes Junkónak, aki erre rám pillantott, ami mondjuk elég nehéz lehetett, mert makacsul az ölembe bámultam. Kyo az asztal alatt bokán rúgott, mire megint egy neheztelő pillantást vetettem felé, aztán kénytelen-kelletlen a lány szemébe néztem.<br /><br />- Szívesen elmegyek veled – mosolygott rám, én meg zavartan bólintottam.<br /><br />- Köszönöm – nyögtem ki, majd megsemmisülten hagytam, hogy a másik három megbeszélje a részleteket. Az senkit se érdekelt, hogy nekem mi a véleményem az egészről, úgyhogy egész egyszerűen játszottam a bólogató kutyát, majd ahogy visszasétáltunk a többiekhez, tudatosult bennem, hogy tényleg randiznom kell egy lánnyal.<br /><br />De én nem értek a lányokhoz…<br /><br />- Nem mondod! – Arra kaptam fel a fejem, hogy Kyo már el is újságolta ezt a nagyszerű hírt Die-nak. Nem hittem el, hogy ennyire nem bírja tartani a száját… behúzott fejjel igyekeztem a dobok mögé bújni, sajnos azonban a kotnyeles gitáros így is betalált.<br /><br />- Shin-chan, neked randid lesz?<br /><br />- Nagyon úgy tűnik – motyogtam, és lopva a pókerarcú Kisaki felé pillantottam. Nem nézett vissza rám.<br /><br />- Ez lesz az első?<br /><br />- Mi közöd hozzá? – meredtem rá kissé ellenségesen, de ő ezt sose vette fel sajnos.<br /><br />- Szóval igen! Ha akarod, adok tippeket, hogy kell megtalálni a nők csiklóját, mert az a legnehezebb, de ne félj, én már profi vagyok benne!<br /><br />- Hát hogyne, Die fiam – veregette vállon a mellé lépő Kaoru szívélyesen. – Bár az exed mintha valami egész mást terjesztene rólad…<br /><br />- Az egy idióta ribanc, és nyilván hazudik – fonta karba a kezét azonnal Die, én pedig jót vigyorogtam volna rajta, ha épp nem vagyok sík ideg.<br /><br />- Nyilván – szólt bele a beszélgetésbe Kisaki is, akire rá se mertem nézni. – A szád helyett viszont jobb lenne, ha a kezed járna, és kezdhetnénk végre.<br /><br />Die még mormogott valami félreérthetőt, hogy köszöni szépen, neki a szája és a keze munkájára se volt soha panasz, aztán beállt az igába a többiekkel együtt. Amint végeztünk, Kisaki odalépett hozzám, és felajánlotta, hogy hazavisz; mindketten tudtuk, hogy ez mit jelent, legalábbis eddig mit jelentett. Idegesen sóhajtva fogadtam el az ajánlatát, és közben felkészültem a számonkérésre.</div>
Lilibellhttp://www.blogger.com/profile/15166128919584886973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4540594925271639931.post-88845002559413319382018-07-24T13:05:00.000+02:002018-07-24T13:05:31.187+02:00Denevérirtás mesterfokon<b><u>Cím</u>:</b> Denevérirtás mesterfokon<br />
<b><u>Fandom</u>:</b> Sarigia<br />
<b><u>Páros</u>:</b> Asuka/Natsu<br />
<b><u>Besorolás</u>:</b> 18+<br />
<b><u>Figyelmeztetések</u>:</b> slash, yaoi, nemi erőszak szerepjáték, mélytorkozás, PWP<br />
<b><u>Leírás</u>: </b>Natsu esete a denevérirtó szakemberrel.<br />
<div>
<br /></div>
<h2 style="text-align: center;">
Denevérirtás mesterfokon</h2>
<div>
<br /></div>
- Biztos vagy benne, hogy ezt akarod?<br /><br />Natsu habozás nélkül bólintott; már rég eldöntötte magában, nem is értette, Asuka miért rezelt be ennyire az utolsó pillanatban. Hiszen amúgy is mindent megbeszéltek már…!<br /><br />- Persze. Azt hittem, ez egyértelmű.<br /><br />- Hát eléggé – nevetett fel kissé zavartan az énekes. Mintha hirtelen bele sem tudott volna nézni a bandatársa várakozással teli, csillogó szemeibe. – Csak még sosem csináltam ilyet. Igazából… meg sem fordult a fejemben, amíg fel nem hoztad…<br /><br />- De tetszik az ötlet. – Kijelentés volt, nem kérdés, és Asukának be kellett vallania, hogy tényleg így van. Bizonytalanul bólintott. – Akkor erről ennyit. Este találkozunk.<br /><br />- Várj! – kiáltott a gitáros után a másik férfi. Az megtorpant, mielőtt még kiléphetett volna az ajtón, és kíváncsian pillantott az énekes felé.<br /><br />- Miért én? – tette fel végül Asuka a kérdést, ami annyira foglalkoztatta.<br /><br />- Benned megbízom.<br /><br />---<br /><br />Natsu magában dudorászva mosta le a testéről a tusfürdő habját, majd elzárta a csapot, és kicsavarta a haját. Megtörölközött, és elővette a hajszárítót; egyszerű, mindennapos cselekedetek, mozdulatok, most azonban kellemes izgalom járta át minden porcikáját. Mégsem olyan hétköznapi estének ígérkezett a dolog; mikor csengettek, gyorsan letette a fésűt a kezéből, fürdőköpenybe burkolózott, majd kisietett a nappaliba. Rápillantott a faliórára; mindketten halál pontosak voltak. Natsu megigazította a köntösét meg a haját a tükörben, aztán kinyitotta az ajtót.<br /><br />- Jó napot, a denevérek ügyében jöttem.<br /><br />- A… mik? – pislogott Natsu kissé értetlenül a férfira, aki egy szórólapot nyomott a kezébe.<br /><br />- Denevérirtás mesterfokon – magyarázta az idegen. És valóban, a papírra ugyanezt a reklámszöveget nyomtatták néhány, egyébként egészen aranyos denevérrajz mellé; nem volt épp a legjobb stratégia, hacsak nem azt akarták ezzel elérni, hogy a potencionális ügyfelek megsajnálják szegény, cuki állatkákat. – A házmester hívott, mint kiderült, az ön ablakai mellett, a falban nagyszámú kolónia él… nem hallott róla?<br /><br />- Nem igazán – vallotta be Natsu, mindenesetre arrébb lépett az ajtóból. – Hát, ha a házmester hívta, akkor jöjjön, bár…<br /><br />A férfi meg sem várta a mondat végét, máris bent volt, bezárva maga mögött az ajtót, mintha rögtön otthon érezte volna magát.<br /><br />- Bár kicsit különös, hogy ilyen későn jön – folytatta Natsu.<br /><br />- Tudja, ez ma az utolsó munkám - igyekezett a magyarázattal a férfi, miközben lerúgta a bakancsát. – Kicsit elhúzódott a mai nap.<br /><br />- Á, túlóra – bólogatott Natsu, átérezve a másik férfi helyzetét. – Izé, nem tudom, hol akarja kezdeni…<br /><br />- Az ott a háló? – mutatott az egyik ajtó irányába a szaki, mire Natsu bólintott.<br /><br />- Akkor nézzünk be oda.<br /><br />A házigazda vezetésével besétáltak a szobába, aminek nagy részét az ágy tette ki. Natsu kissé összébb húzta magán a köntösét, miközben az ablakhoz lépett, hogy kinyissa, de mielőtt ezt megtehette volna, érezte, hogy valaki hátracsavarja a karjait. Rögtön felkiáltott, mert elég fájdalmas volt a dolog, hiába próbált azonban dulakodni, a másik férfi erősebbnek bizonyult. Ráadásul valamivel összekötözte Natsu csuklóit; mintha egyetlen pillanat műve lett volna az egész, a gitárosnak még ellenkezni se nagyon volt ideje.<br /><br />- Mi a fenét művel? – kiabálta Natsu. – Engedjen el most azonnal!<br /><br />Az idegen egyik karjával hátulról magához szorította, a másikkal befogta a száját.<br /><br />- Kussolj, és akkor talán nem fog fájni annyira.<br /><br />- Mi nem fog fájni? – akarta kérdezni a gitáros, de nem igazán sikerült neki, hála a férfi tenyerének, ami a szájára volt tapasztva; az idegen hátrarángatta, majd rálökte az ágyra. Natsu próbálta ugyan lerugdosni magáról, de a másik férfi túl gyors volt, máris rávetette magát, kioldotta a fürdőköpenyt, és habozás nélkül beleharapott az érzékeny bőrbe Natsu nyakán.<br /><br />- Hagyja abba! – jött meg ismét a gitáros hangja, ahogy nem blokkolta semmi a száját; közben az idegen láthatólag rájött arra, hogy ez így nem lesz jó, még valakinek feltűnik a hangzavar. Gyors mozdulattal egy kendőféleséget vett elő a zsebéből, azzal kötözte be Natsu száját, mégpedig eléggé szorosan ahhoz, hogy fájjon. A házigazda ezek után csak nyöszörögni tudott, amit becsülettel meg is tett ugyan, ezzel azonban nem ment sokra. Még hangosabban segítségért kellett volna kiabálnia, de már késő volt. Ráadásul mintha minél többet ficánkolt alatta, annál inkább izgatta volna a szakit; Natsu érezte, ahogy annak merevedése a combjához nyomódott a nadrág alatt. És ami még ennél is rosszabb volt, miközben a férfi ajkai, majd foga súrolta a kemény mellbimbóját, érezte, hogy az ő farka is kezd felállni.<br /><br />Sajnos ez az idegen figyelmét sem kerülte el.<br /><br />- Nahát – mondta, és a tenyerébe fogta a merevedő hímtagot. – Csak nem élvezed?<br /><br />Natsu hevesen rázta a fejét, de hiába tagadott, a teste egészen mást mondott. Milyen megalázó…!<br /><br />A férfi egy pillanatig éhes tekintettel figyelte Natsu éledező merevedését; a gitáros megijedt, mikor rájött, mi következik, semmit sem tehetett azonban, hogy megakadályozza. A másik férfi lehajolt, és a szájába vette; szopni kezdte, és túl jó volt ahhoz, hogy Natsu kihasználja a helyzetet, és megpróbálja lerugdosni magáról. A teste még mindig meg volt feszülve, azonban már nem izgett-mozgott, nem próbálta lerázni magáról a támadóját; vörös arccal csukta be a szemét jó szorosan, miközben az igencsak tehetségesnek bizonyuló száj és nyelv dolgozott rajta.<br /><br />Az idegen egyik meleg tenyere a gitáros combját simogatta, majd kicsit feljebb csusszant, megtapogatta a heréket, és végül még hátrébb kötött ki. Natsu biztos lehetett benne, hogy a szaki a lyukat keresi, de azt az örömöt aztán már biztosan nem akarta megadni neki, hogy felnyögjön, mikor belé hatol.<br /><br />Elrántotta a csípőjét, az sem érdekelte, hogy így kihúzza az idegen szájából a farkát, rá kellett jönnie azonban, hogy ez elég rossz ötlet volt. A férfi ismét ránehezedett, hogy ne tudjon elszökni, és hatalmas pofont kevert le neki.<br /><br />Natsu hirtelen fel sem fogta, mi történt; a csattanás mintha visszhangzott volna a szobában, a fájdalom váratlanul érte, pár másodpercig csak meglepetten pislogni tudott.<br /><br />- Hát rendben – mondta az idegen kissé lihegve. Talán a dühtől, talán az izgalomtól, talán mindkettőtől. – Ha nem akarod, nem okozok neked örömöt. Akkor foglalkozzunk csak velem.<br /><br />A gitáros ijedten pislogva figyelte, hogyan bontja ki a nadrágjából a másik férfi a kemény farkát. Aztán az idegen a kendőhöz nyúlt, levette Natsu szájáról, de időt sem hagyott neki, hogy a gitáros azon kezdjen gondolkozni, mit kiabáljon, mert a másik férfi odanyomta az ajkaihoz a merevedését. Persze rögtön összeszorította a száját, így aztán tényleg esélye sem volt segítésért ordítani.<br /><br />- Gyerünk, nyisd ki – mordult rá a szaki; mivel Natsunak láthatólag esze ágában sem volt ezt megtenni, az idegen egyszerűen befogta az alatta fekvő áldozata orrát. A régi jó módszer működött, ahogy a gitáros levegőért kapkodva kinyitotta a száját, már benne is volt a betolakodó makkja.<br /><br />Natsu felnyögött, de hiába próbálta kiköpni, az idegen úgy lefogta, hogy mozdítani sem tudta a fejét.<br /><br />- Emlékszel, mit mondtam? – duruzsolta a férfi túlságosan szexi hangon; a gitáros akaratlanul is megborzongott. – Ha jól viselkedsz, nem fog fájni annyira.<br /><br />Natsu ismét becsukta a szemét, és lassan elengedte magát. Vöröslő arccal hagyta, hogy a rajta trónoló férfi mélyebbre dugja a szájába a farkát; mikor az idegen látta, hogy nem ütközik ellenállásba, kisvártatva szabályosan szájba baszta az alatta fekvő férfit, aki csak akkor kezdett ellenkezni, mikor egyszer, talán nem is annyira véletlenül kissé mélyebbre ment a dolog. Bekönnyezett és azonnal köhögni, fuldokolni kezdett, mire a másik nagy kegyesen kihúzta egy pillanatra a merevedését, csak hogy ismét visszadugja. Először csupán a szájába, aztán pár lökéssel később ismét mélyebbre. Addig ismételte mindezt, míg a gitáros valamennyire meg nem szokta, bár akkorra már szabályosan folytak a könnyei, égett a torka, és az arca alsó része a saját nyálától volt maszatos.<br /><br />- Ez az – nyögte meglepően szexi, mély hangon az idegen; Natsu legnagyobb sajnálatára és zavarára a saját farka reagált is rá, megrándult és lassan ismét éledezni kezdett, pedig azok után, hogy nem foglalkoztak vele, igencsak lekonyult szegény. Egyedül az vigasztalta, hogy a szaki el volt foglalva ahhoz, hogy ezt észrevegye, mert biztosan kigúnyolta volna érte.<br /><br />Némi mélytorkozás után aztán az idegen kihúzta a farkát, talán még nem akart elélvezni, helyette a hátára fordította Natsut, akinek már igazán ellenkezni sem volt ereje. Kábán hagyta, hogy úgy állítgassák a végtagjait, mint egy babának; szexbabának, hogy pontosabbak legyünk. Sajnos a gondolatra megint keményedni kezdett, pedig egyáltalán nem akarta.<br /><br />Az idegen odanyúlt az áldozata szélesre tárt lábai közé, és a hüvelykujjával simogatni kezdte a lyukacskát. Natsu ugyan összeszorította, ahogy hozzáért a másik férfi, de mikor valahonnan előkerült egy tubus síkosító, és a szaki elkezdte masszírozni, akaratlanul is ellazult. Túl kellemes volt…<br />Felsóhajtott, mire azonnal megérezte a másik férfi meleg leheletét a tarkóján, ahogy az odahajolt hozzá, majd a fülébe suttogott:<br /><br />- Tudtam, hogy élvezni fogod.<br /><br />Natsu elpirult, inkább a matracba fúrta a fejét, csak hogy ne kelljen az idegenre néznie. Amaz közben belehatolt a már cseppet sem ellenkező gitárosba a mutatóujjával, egészen könnyedén siklott be.<br /><br />- Nahát, csak nem napi használatban van a lyukad? – érdeklődött az idegen gúnyosan, mire a gitáros csak nyögdécselt valamit a matracba, semmi pénzért fel nem emelte volna a fejét, bevallani pedig még annyira sem akarta a tényeket. Kisvártatva az idegen középső ujja is követte a másikat; Natsu farka kemény volt már, mint a kő, és elég kényelmetlenül nyomódott a hasának. Fészkelődni kezdett, először azért, hogy jobb pozícióban legyen, aztán ahogy megérezte a súrlódást, már egész más oka lett a mozgásnak, amit végzett.<br /><br />- Állj csak meg! – szólt rá a másik férfi figyelmeztetőleg, és hatalmasat csapott a gitáros fenekére, aki erre tényleg le is állt. – Majd én eldöntöm, mikor élvezkedhetsz – jelentette ki az idegen, majd a szabad kezével a gitáros farka után nyúlt, és hátrahúzta. Natsu felnyögött, mivel ez rohadtul kellemetlen volt így annak ellenére, hogy a másik férfi kétfelől is stimulálta; végül nem bírta tovább, felkészült rá, hogy ezért büntetést kap, de kis nehézségek után feltornázta magát a térdeire, így a farka szabadon meredhetett előre a levegőben. Szerencsére azonban nem volt oka a félelemre, mert a másik férfi nem vette rossz néven.<br /><br />- Hm, szóval ennyire bejön a dolog, mi? – érdeklődött kajánul. Natsu válasz helyett csak még nagyobb terpeszbe vágta a lábait, az idegen pedig jutalmul ezért a manőverért a harmadik ujját is becsúsztatta, miközben tovább verte a gitáros merevedését. Natsu lehajtotta a fejét, és nagyokat szusszant. Szégyellte magát; ő tényleg ellenkezni akart, mégsem tudott mit tenni az ellen, hogy élvezte az egész procedúrát.<br /><br />- Mivel ilyen jó fiú voltál, megkapod a farkam – jelentette ki pár perc múlva az idegen. – Tudom, hogy mennyire vágysz rá, ugye igazam van?<br /><br />- Igen – nyögte halkan Natsu, és még jobban pucsított. Ez azonban nem volt elég a szakinak.<br /><br />- Akkor mondd ki – suttogta ismét az áldozata fülébe egészen izgató hangon. A gitárosnak már meg sem fordult a fejében, hogy ellenkezzen, engedelmesen mondta ki, amit kellett.<br /><br />- Kérem, basszon seggbe!<br /><br />A szaki elvigyorodott, majd gumit húzott, alaposan meglocsolta a szerszámát síkosítóval, és megtette, amit kértek tőle. A házigazda elégedetten nyögött fel, ahogy megérezte a másik férfi makkját a lyukához nyomódni. Egészen könnyedén hatolt be; Natsu elengedte magát, befogadta a hímtagot, és élvezte minden milliméterét, ahogy az beléfurakodott.<br /><br />Az idegen néhány lökés után megkönyörült rajta, mert ismét a kezébe fogta Natsu farkát, aki pár perc után érezte, hogy máris a csúcs közelében van. Igyekezett ugyan lehűteni magát, valami nem túl szexire gondolni, de semmi sem jutott eszébe; végül hatalmas nyögés kíséretében élvezett a maga alá gyűrt fürdőköpenyre, és ezzel együtt nem bírta magát tartani tovább, a csípője is az ágyon landolt. Az idegen azonban nem zavartatta magát túlságosan, egyszerűen fekve hatolt bele ismét a partnerébe, és úgy dugta; a gitáros persze egyenesen beleesett a saját élvezetébe, de már ezt sem bánta. Ekkorra mindketten hangosan ziháltak; nemsokára a másik férfi is elérte a csúcsot, beleélvezett Natsu fenekébe, aztán még mindig lihegve húzta ki magát belőle, és lerántotta magáról az óvszert, csomót kötött rá, majd kidobta a nem messze álló kukába. Csak ezek után fordult ismét a gitároshoz, aki üveges tekintettel bámulta, még mindig hason fekve az ágyon. Kioldotta a kötelet a csuklóin, majd végigsimított a kivörösödött nyomán.<br /><br />- Túl szorosan kötöttem – állapította meg kissé aggodalmasan, mire Natsu rekedtesen elnevette magát.<br /><br />- Hidd el, pont így volt a jó – válaszolta. A másik férfi ugyan ebben nem volt olyan biztos, de végül ráhagyta, és inkább segített az elgémberedett karú gitárosnak felülni.<br /><br />- Van nálam törlőkendő – ajánlkozott a ragacsos foltra nézve Natsu hasán, előkereste a csomagot, és szépen letisztogatta. A fürdőköpenyt is megpróbálta, azonban nem sok értelme volt.<br /><br />- Hagyd – legyintett a házigazda. – Majd kimosom.<br /><br />- Jó – hagyta rá a másik; Natsu egyszerűen a földre dobta a beszennyezett ruhadarabot, és közben megpillantott egy leejtett, színes papírdarabot. Felvette, ismét tanulmányozva a cuki denevérek képét, majd megkérdezte:<br /><br />- Amúgy honnan szedted ezt a szórólapot?<br /><br />A másik férfi vállat vont.<br /><br />- Be volt dobva a postaládámba – válaszolta. – Innen jött az ötlet, hogy denevérirtó legyek…<br /><br />- Akkor köszönettel tartozok a valódi denevérirtónak ezért a jó kis menetért – nevette el magát Natsu, majd lefeküdt, kényelmesen elhelyezkedett az ágyban, és megpaskolta maga mellett a helyet.<br /><br />- És persze neked is köszönöm – suttogta immár sokkal halkabban a közben a bal oldalára fekvő bandatársának. - Imádtam minden egyes percét.<br /><br />Asuka elvigyorodott.<br /><br />- Asszem, ezt még megismételhetnénk…Lilibellhttp://www.blogger.com/profile/15166128919584886973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4540594925271639931.post-17199912845427303062018-06-12T11:40:00.000+02:002018-06-12T11:40:04.181+02:00Az első és egyetlen<b><u>Cím</u>:</b> Az első és egyetlen<br />
<b><u>Fandom</u>:</b> Sailor Moon<br />
<b><u>Páros</u>:</b> Kunzite/Zoisite<br />
<b><u>Besorolás</u>:</b> 18+<br />
<b><u>Figyelmeztetések</u></b>: slash, yaoi, szüzesség elvesztése, ömlengés, női ruhás Zoisite, lábfétis, pwp<br />
<b><u>Leírás</u></b>: Zoisite először bújik ágyba élete szerelmével, Kunzite-tal.<br />
<br />
<br />
<h2 style="text-align: center;">
Az első és egyetlen</h2>
<div>
<br /></div>
Megborzongok, ahogy visszaemlékszem az első csókomra. Természetesen Kunzite-samával, ki mással? Ő az első és egyetlen férfi az életemben, és úgy tervezem, hogy ez így is marad – örökre. Vagy legalábbis amíg meg nem halunk, és teljesen biztos vagyok benne, hogy a következő életünkben is együtt leszünk. Kizárt, hogy távol kerüljek tőle, hiszen mi összetartozunk. Ahogy Jadeite mondta: el sem tudna képzelni bennünket egymás nélkül. Nos, én is pontosan ezt érzem, és merem remélni, hogy Kunzite-sama szintén így van ezzel; elvégre mi másért hozott volna ide?<br />
<br />
Ja igen, még nem mondtam, de a kastélyában vagyok, egy nagyon szép helyiségben, ami meg sem közelíti azokat a körülményeket, amelyek között én élek. Kezdjük ott, hogy nekem egy szobám van, és slussz; ezzel szemben Kunzite olyan hatalmas épületet tudhat magáénak, amiről én csak álmodozhatok; amúgy épp a fogadószobában lehetek, ha jól sejtem. A bútorok csodaszépek, nem is hasonlítanak azokhoz, amelyek a Birodalom többi részében találhatóak, ugyanabból a nem túl esztétikus anyagból, mint a falak. Ez egész más… akár egy sziget a Sötétség Birodalmának tengerében.<br />
<br />
De miről is beszéltem, ja igen, az első csókunk… csodálatos volt. Jutalomként fogtam fel, azt hiszem, azért kaptam, mert olyan okos voltam, és legyőztem azt a nagyképű idiótát, Nephrite-ot… Ugyanis nem minden a puszta erő. Jó, azt elismerem, Nephrite-nak van agya, elvégre mindig a hülye csillagjaival jön, amihez kell némi matematikai tudás, de a cselezésben és trükközésben én vagyok a legjobb ebben az egész rohadt Birodalomban. Az első alkalom volt, hogy padlóra küldtem azt az idegesítő majmot, és bár jócskán kifárasztottam magam, maradt annyi erőm, hogy felé álljak, és leplezetlenül röhögjek azon, ahogy szenved – megérdemelte. Szívesen a nyomorult képébe is tapostam volna, főleg az egyik szexibb tűsarkúmmal, de ilyen lábbeliket csak a szabadidőmben viselhetek, amúgy kötelező az egyenruha, szóval maradt az egyszerű, lapos talpú csizmám.<br />
<br />
Ez persze nem tartott vissza attól, hogy véghezvigyem, amit elterveltem, az egyetlen, aki miatt mégis képes voltam türtőztetni magam, Kunzite-sama volt, aki helyettem segítette fel a földről Nephrite-ot, még mielőtt cselekedhettem volna. Talán sejtette, mire készülök, és előbb lépett, mint megtehettem volna – ez is egyike azon tulajdonságainak, amelyeket annyira szeretek. Azt mondjuk nem díjaztam, hogy Nephrite belekapaszkodott, de nem kellett sokáig aggódnom, mert mihelyst a nyomorult eltakarodott a teremből, Jadeite meg utána, megkaptam a jutalmamat; azt a jutalmat, amire hosszú hónapokig vártam. Igen, nem tagadom, mióta először Kunzite-sama gyönyörű szemeibe néztem, arról álmodoztam, hogy hozzám ér… úgy.<br />
<br />
Olyan hirtelen érintette az ajkait az enyémekhez, hogy elsőre fel sem fogtam igazán, mi történik. Aztán kikerekedett a szemem, és lebénultam; fogalmam sem volt, mihez kezdjek most, hogy megtörtént, amire vágytam. Nem tudtam, csináljak-e én is valamit. Nekem… meg szabad érintenem? Átölelhetem? Hozzá simulhatok, ahogy szeretném? És ami a legfontosabb… visszacsókolhatom?<br />
<br />
Aztán hagytam a fenébe az összes ostoba kérdést, amit az elmém a meglehetősem túlpörgött állapotában kiagyalt, és utat engedtem Kunzite-sama nyelvének, hagytam, hogy játsszon az enyémmel, és hogy átölelje a derekamat, az övéhez nyomva az ágyékomat…<br />
<br />
Mikor végeztünk, tiszta vörös volt az arcom, de nem a csók miatt, sokkal inkább azért, mert ennyitől merevedésem lett, Kunzite-sama pedig bizonyára megérezte, ahogy a combjához nyomódott az előbb. Szerencsére azonban nem tette szóvá, csak még egyszer megdicsért, és azt mondta, a délelőttöm többi része szabad.<br />
<br />
Örültem is neki meg nem is; egyrészről szörnyen zavarban voltam a történtek miatt, és menekültem volna, hogy a saját szobám magányában verjem ki, mint annyiszor, miközben rá gondolok. Másrészt viszont hihetetlenül boldog voltam, hogy Kunzite-sama büszke rám, Kunzite-sama törődik velem, Kunzite-sama megcsókolt…<br />
<br />
Létezhet ennél nagyobb öröm? Szerintem nem.<br />
<br />
Végül otthagytam, mert láttam, hogy még dolga volt, és nem akartam zavarni, ellentmondani neki meg főleg nem. De aztán jöttek az újabb lopott, majd egyáltalán nem lopott, és egyáltalán nem szigorúan titokban tartott csókok, érintések… Azt külön élveztem, mikor Nephrite látott meg minket, és képtelen volt titkolni, mennyire forr benne a düh emiatt. Mikor Kunizte-sama nincs jelen, rögtön azzal jön, hogy a ribanca vagyok, aki csak azért van itt, mert szétteszi neki a lábait…<br />
<br />
Persze visszavágok neki, de igazából valahol tetszik is, hogy ezt mondja. Bár a valóságban mindez nem történt meg, csak idő kérdése… Van egy olyan sejtésem, hogy nagyon kevés idő van már hátra addig. És ha tényleg így lesz, hát büszkén nézhetek a rohadék Nephrite szemébe. Már alig várom… és persze nem csak ezért.<br />
<br />
A gondolataimból Kunzite-sama érkezése ráz fel, aki most nem viseli a palástját, és ez határozottan különös érzéseket vált ki belőlem. Még sosem láttam nélküle, olyan… mintha kicsit meztelenebb lenne a kelleténél. Mindjárt kuncogni kezdek a gondolatra, de igyekszem visszafogni magamat, és komolynak maradni, elvégre… itt vagyok. Vele. Kettesben. És ha a megérzésem nem csal, ma este már nem csak csókolózni fogunk…<br />
<br />
- Miért ácsorogsz itt? Ülj csak le – mutat a kanapéra, én pedig zavartan elmosolyodok, és szót fogadok. Ami azt illeti, hülye voltam, amiért annyira feszengtem az előbb, és még leülni se mertem anélkül, hogy Kunzite-sama megengedte volna, de most már mindegy.<br />
<br />
- Kérsz? – kérdezi, a kisasztalra helyezett kancsóra mutatva, ami, ha jól sejtem, borral van tele, mellette két pohár. Készült, és ennek módfelett örülök.<br />
<br />
- Persze – válaszolom habozás nélkül; lehetne akármi a kancsóban, akár halálos méreg is, ha Kunzite-sama kér rá, azonnal lehajtom az egészet. Szerencsére itt tényleg csak sima borról van szó, kíváncsian kortyolok belőle, hiszen sosem ittam még ilyet. Kicsit furcsa, kicsit kellemetlen, de összességében egyáltalán nem rossz az íze; úgy érzem, meg tudnám szokni. Mindenesetre most nem erőltetném a dolgot, inkább azt figyelem, hogy iszik Kunzite-sama, aki ebben nyilvánvalóan gyakorlottabb nálam; vágyakozva nézem, hogy mozog az ádámcsutkája, ahogy kortyol, ő pedig hirtelen néz vissza rám, amitől összerezzenek. Nem hittem volna, hogy rajtakap, hogy bámulom, de nem is tudom, mint képzeltem. Hiszen Kunzite-sama túl jó megfigyelő ahhoz, hogy ne szúrja ki, hogy valaki egy méterre tőle úgy bámulja, hogy majd kiesik a szeme…<br />
<br />
- Milyen? – kérdezi, nyilván a borra célozva, én pedig megkönnyebbülök, hogy nem hozza szóba a bámulásomat.<br />
<br />
- Finom – válaszolom gondolkodás nélkül. Mi mást mondhatnék, hiszen Kunzite-sama maga kínált vele.<br />
<br />
- A Földről való, az egyik legkiválóbb fajta, ami azt illeti – mondja, a fény felé emelve a poharát, elmélyülten nézve a benne lötykölődő vöröses italt, én pedig azon kapom magam, hogy féltékeny vagyok rá. Azt akarom, hogy Kunzite-sama engem nézzen, csak engem, ne holmi borokat! – Még nem ittál alkoholt, igaz? – fordul hirtelen vissza felém, én pedig bólintok.<br />
<br />
- Tényleg nem…<br />
<br />
- Persze, hiszen még olyan fiatal vagy. Így nem is csoda, hogy nem érzed a különbséget e között a csodás nedű, és az olcsóbb társai között. De semmi baj, van időd, hogy megtanuld értékelni.<br />
<br />
- Úgy lesz, Kunzite-sama! – hajtok fejet azonnal lelkesen. Azt hiszem, tetszik neki, mert végre leteszi azt a nyomorult poharat, és csak rám néz, csak rám figyel… Egészen pontosan közelebb húz magához, és lágyan megcsókol, a szájának is olyasmi íze van, mint a bornak, de így ezerszer finomabbnak találom. Talán tényleg igaza volt… úgy érzem, már most megtanultam szeretni. Ha Kunzite-sama szájában ízlelhetem meg, tényleg csodás nedűnek tűnik.<br />
<br />
Csak sajnos túl hamar véget ér. Most nem volt olyan heves, mint legutóbb; azt hiszem, azt élveztem a legjobban, bár minden alkalomnak megvolt a maga varázsa, és mindegyiket imádtam kivétel nélkül, az valahogy… sokkal izgatóbb volt akárminél, amit eddig valaha is átéltem, ha az álmaimat nem számítjuk. Szinte marta az ajakaimat, én pedig próbáltam tartani vele az iramot, miközben a keze a derekamról a fenekemre csúszott, és markolászni kezdte… Borzasztóan begerjedtem, készen álltam volna bármire, azonban Kunzite-sama végül mégis megálljt parancsolt. Azt mondta, ere még nem vagyok kész… hiába bizonygattam neki, hogy de igen. Viszont meghívott ide magához, szóval lehet, hogy mégiscsak hitt nekem.<br />
<br />
Egy ideig még üldögélünk, Kunzite-sama arról kérdez, hogy érzem magam, én pedig már ontom is magamból, hogy mekkora gyökér Nephrite. Nem tudom nem elmesélni minden egyes mocskos húzását, szemérmetlenül sajnáltatom magam, és hihetetlenül élvezem; elképzelem, hogy ennek hatására Kunzite-sama holnap majd jól megbünteti a szemétládát. Vagy legalábbis alaposan megalázza a kiképzés alatt. Nekem egyre megy, csak láthassam szenvedni.<br />
<br />
Kunzite-sama végighallgat, de diplomatikus marad, nem szidalmazza Nephrite-ot, és ez, azt hiszem, így van jól. Ettől csak még jobban csodálom, és már az sem érdekel, ha nem fog ellene tenni semmit, hiszen ahogy mondja, van annyira csípős nyelvem, hogy vissza tudjak szúrni neki, ha mással nem, hát a szavaimmal, és a szavak ereje sokszor nagyobb tud lenni a fizikai erőnél.<br />
<br />
Hogy milyen igaza van… hmm… apropó, nyelv. Most én csókolom meg őt, ismét táncot jár egymással a nyelvünk, de ezúttal nem érem be annyival, mint az előbb. Merész leszek, és felemelem a csinos hátsómat a kanapéról, hogy egy gyors mozdulattal Kunzite-sama ölébe csusszanjak. A lábai az én lábaim között; hihetetlen izgató élmény, ahogy így öleljük és csókoljuk egymást, közben akaratlanul is hozzádörgölöm magam a combjához. Mondanom sem kell, hogy már kemény vagyok, ugye?<br />
<br />
- Zoisite… - suttogja a számra, én pedig megborzongok. Még az is milyen izgató, ahogy a nevemet mondja…! – Menjünk beljebb…<br />
<br />
Még nagyobb izgalom lesz úrrá rajtam, ahogy leszállok róla, és követem. Tudom, hogy hová vezet, és legszívesebben visítanék az örömtől, de e helyett csak elégedetten vigyorgok, ahogy belépek a hálószobába, aminek legnagyobb részét egy hatalmas ágy teszi ki selymes, fekete takarókkal és párnákkal, illetve baldachinnal. Ez valami eszméletlen, az én egyszerű, egyszemélyes ágyam ehhez képest semmi. Ráadásul mindig is baldachinos ágyról álmodtam; legszívesebben rohannék, és belevetném magam, ha nem Kunzite-sama tulajdonáról volna szó, így azonban csak az után merek odatelepedni, hogy megpaskolta maga mellett a takarót.<br />
<br />
Néhány pillanatig csak üldögélünk, nekem minden értelmes gondolat kiszállt a fejemből, mondani nem sok mindent tudnék azon kívül, hogy „Imádlak, Kunzite-sama!”, lépni viszont még nem merek, úgyhogy ő szólal meg elsőként.<br />
<br />
- Tudod mit? Ezektől szabaduljunk meg – mutat a csizmáimra, bennem pedig újból szétárad a forróság, ahogy letérdel elém; ilyen se volt még, hogy Beryl királynőn kívül valakinek ezt megtegye, így csak még intenzívebb az élmény, ahogy lecipzárazza rólam a lábbeliket, én pedig fülig pirulok, ahogy arra gondolok, hogy nemsokára… látni fogja. Becsukom a szemem zavaromban, és mikor ismét kinyitom, tudom, hogy már észrevette, hogy a csizmák és a nadrág alatt neccharisnya van rajtam; még sikerül elkapnom egy kérdő pillantást, aztán a másik lábbelimtől is megszabadít, majd feltűri a bal lábamon a nadrágszárat, és végigsimít rajta. A bőröm puha és selymes, készültem ám!<br />
<br />
- Szóval neked ez a kis hobbid? – kérdezi minden gúny nélkül, és pedig kezdeném magyarázni neki, hogy igen, a Földről egy rakás női holmim van, de ha ez őt zavarja, akkor… Szerencsére nem kell folytatnom, mert közbevág azzal, hogy nem zavarja. Sőt…<br />
<br />
Be is mutatja a gyakorlatban, mint jelent ez a „sőt”. A simogatást puszik váltják fel, végig a lábszáramon, aztán kezébe veszi a lábfejemet, és hirtelen azon kapom magam, hogy a szájában van a lábujjam. Kicsit csiklandoz a nyelvével, úgyhogy muszáj kuncognom egy sort, de mindeközben le nem venném a szememet róla. Olyan… különös Kunzite-samát így látni, hogy előttem térdel, és… hát… ezt csinálja. Kicsit izgató is, mármint az egész helyzet… hogy most már tudja, és elfogadja, és tetszik neki… mérhetetlenül boldog vagyok, pedig még szinte el sem kezdtük.<br />
<br />
Miután végzett a lábaimmal, az övemhez nyúl; egy kérdő tekintet után, amire nagyon gyorsan bólintok, kioldja, majd az előző mozdulataihoz hasonlóan gyengéden megszabadít a nadrágtól, amit amúgy is börtönnek éreztem, és itt jön az újabb ruhadarab; a női bugyi, amibe nem igazán fér bele a merev farkam. Kunzite-sama azonban, akármennyire is szeretném, nem foglalkozik vele, helyette a lábaim közé helyezkedik, párszor végigsimít a combjaimon, amiket félig-meddig fed a combfix, aztán végigcsókolja a meztelen bőrfelületet, ami már közel… annyira átokverte közel van a merevedésemhez, mégsem ér hozzá… még nem… ez őrjítő. Nem tudok nem elégedetlenül zihálni, Kunzite-sama pedig ezt hallva halkan kuncog, azon a mély és férfias hangján, amitől tiszta libabőrös leszek.<br />
<br />
- Úgy látom, van egy kis problémád – jegyzi meg, egy ujjal megbökve a tangában szoronkodó farkamat, mire egész hangosan felnyögök. Basszus… muszáj kínoznia?<br />
<br />
- Kérlek, Kunzite-sama… - csak ennyit tudok mondani, de nem úgy tűnik, hogy meghatottam vele.<br />
<br />
- Mire kérsz?<br />
<br />
Hogy az a… Miért húzza az agyamat? Miért nem képes végre… végre megérinteni…?<br />
<br />
- Mire kérsz, Zoisite? – kérdezi még egyszer, én pedig nagy nehezen felfogom, hogy mit akar. Azt, hogy kimondjam. Néhány másodpercig küzdök magammal és a büszkeségemmel, de nem úgy néz ki, hogy Kunzite-sama nagyon sietni akarna, nekem viszont enyhén szólva sürgős a dolog, szóval végül győz a vágyam, és már beszélek is:<br />
<br />
- Kérlek szépen, érints meg, Kunzite-sama!<br />
<br />
- Na és hol? – kérdezi, miközben a combomat simogatja, hogy még inkább az őrletbe kergessen. Ezt nem hiszem el!<br />
<br />
- A farkamat! – vágom rá gondolkodás nélkül, meglehetősen kétségbeesetten, de legalább bevált, mert Kunzite-sama egy elégedett mosolyt követően az említett testrészemet alig borító női bugyin keresztül a markába szorítja és simogatni kezdi. Már ennyitől is teljesen oda vagyok, pár perc után úgy nyüszítek, mint egy anyátlan kiskutya, és kis híján elélvezek, Kunzite-sama azonban pont a csúcs előtt húzza el a kezét, én pedig könnyes szemekkel, és igencsak neheztelő tekintettel bámulok rá.<br />
<br />
- Miért…? – csak ennyi telik tőlem. Kunzite-sama nem válaszol, hanem felkel a földről, leveszi a kabátját és a csizmáit, aztán magával húz az ágyra, elfektet a párnákon, és elsőnek leveszi rólam a bugyit, aztán az én kabátom gombolja ki, majd feltűri a pólómat. Közben az ujjai véletlenül – vagy nem is annyira véletlenül? – hozzáérnek az egyik mellbimbómhoz, mire felhördülök, a farkam pedig csak még inkább lüktetni kezd. Minden porcikám kielégülésért kiált, Kunzite-sama azonban csak kínoz… ezt nem bírom ki…<br />
<br />
A következő pillanatban aztán mégis megkönyörül rajtam, és erősen a markába szorítja a farkam, majd húzogat rajta vagy kettőt, én pedig hangos nyögéssel megyek el, és sötét lesz körülöttem a világ; minden eltűnik, csak az élvezet marad, amit nem más okozott, mint Kunzite-sama… Mikor kinyitom a szemem, ő az, akit megpillantok, ahogy fölém hajol, a haja ezüstszínű függönyként borul rám, megcsókol, én pedig bágyadtan viszonzom. Annyira jó volt, annyira hatalmasat élveztem, de pont annyira erőtlennek is érzem most magam. Csak most veszem észre, hogy az ágy milyen kényelmes, a selyem hűvösen öleli a felhevült testem. Most simán álomba tudnék merülni.<br />
<br />
A kérdés csak az, hogy vajon Kunzite-sama bánná-e? Nem akarok úgy bealudni, hogy kielégítetlenül hagyom őt, szóval erőnek erejével kinyitom a szemem, és feljebb csúszok az ágyban; Kunzite-sama épp a kezét törölgeti, aztán következik a farkam és a hasam. Hihetetlenül jólesnek a gondoskodó mozdulatai, bár kicsit zavarban vagyok, főleg, ha arra gondolok, hogy most én jövök. Még sosem csináltam ilyet… vajon megfelelek majd Kunzite-samának?<br />
<br />
Szégyellős pillantást vetek rá; hiszen ő még csak le sem vetkőzött, és előre félek, mi lesz, ha meglátom meztelenül. Ha már annyitól újra forrni kezd bennem a vágy, hogy láthatom a mellkasa egy részét a mélyen kivágott pólójának köszönhetően, akkor mi lesz? De persze ez csak az egyik, a gyávábbik felem. A másik épp arra biztat, hogy minél előbb nekiessek, ha kell, hát magam tépjem le róla a ruhát, hogy végre láthassam, és nem csak láthassam, hanem megérinthessem és örömet okozhassak vele neki… hiszen létezik ennél szebb dolog? Szerintem nem.<br />
<br />
Kunzite-sama egyetlen, megjegyzem, roppant férfias mozdulattal leveszi a pólóját, elém pedig olyan tökéletes, izmos felsőtest tárul, aminek nem tudok ellenállni. Muszáj közelebb húznom magamhoz, végigtapogatni mindenét, hozzányomni az arcomat a mellkasához – mint egy kisbaba, aki az anyukája szívverését hallgatva megnyugszik, Kunzite-sama karjaiban elfelejtem minden gondomat, a kiképzés nehézségei, és Nephrite, aki mindig keresztbe tesz nekem, ezek már nem is léteznek. Boldogan sóhajtok fel, miközben szórakozottan simogatom a kockás hasat a tenyerem alatt, aztán csak úgy véletlenségből odébb fordítom az arcomat addig, amíg az ajkaim hozzá nem érnek a bőréhez. Csak… kíváncsi vagyok, milyen íze lehet, úgyhogy némi habozás után kicsit kidugom a nyelvem, és megnyalom, mire Kunzite-sama valami halk kuncogásfélét hallat. Erre muszáj felemelnem a fejem, és meglepetten kérdezem:<br />
<br />
- Kunzite-sama, csiklandós vagy?<br />
<br />
- Azt nem mondanám – válaszolja, miközben úgy néz, mint az éhes vadállat a zsákmányára. – Viszont ez az előbbi tetszett, olyan voltál, mint egy kíváncsi kiscica…<br />
<br />
Erre elmosolyodom, próbálva leplezni minden bizonytalanságomat, és lazán kivágni:<br />
<br />
- Na nee, nem inkább egy szexi vadmacska?<br />
<br />
- Arra még gyúrnod kell – kuncog ismét, de egyáltalán nem olyan gúnyosan, mint Nephrite szokott. Így azt sem bánom, hogy ezt mondta, inkább próbálok tenni érte, hogy rászolgáljak a címre, amit el szeretnék érni; első körben az egyik mellbimbójára cuppanok, a másikat az ujjaim között morzsolgatom, majd kis idő múlva megkóstolom a hasát is, végigkövetve a nyelvemmel a kockákat. Egek, hogy lehet valakinek ennyire tökéletes teste…?<br />
<br />
Aztán Kunzite-sama a két tenyere közé fogja a fejem, és kicsit hevesen húz fel magához egy csókra, de nem bánom, én igazán örömmel hagyom magam akár ráncigálni is, ha ezzel örömet okozhatok neki. Hevesen táncol a nyelve a számban, én próbálom tartani vele az iramot, de mikor a keze a pucér fenekemre siklik, és úgy markol bele, hogy pontosan beleillik a tenyerébe, elveszítem az eszem. Nyögök egyet, a farkam pedig ismét éledezni kezd, pedig nemrég élveztem el…<br />
<br />
Kunzite-sama elenged, én pedig kíváncsian tekintek rá, hogy miért, aztán pirulva látom, hogy nem másért, mint hogy kioldja az övét, és megszabaduljon a nadrágjától, ami alatt egy egyszerű, fekete boxer van, és…. hűha. Kemény a farka, és ahogy az egyetlen ruhadarab alatt ágaskodik, amit Kunzite-sama visel, eléggé impozánsnak tűnik. Nem tudok elnyomni egy vigyort, és még mielőtt az alsóját is levethetné, fölé kerekedek, kihasználva, hogy mással van elfoglalva. Persze akármikor lelökhetne magáról, tisztában vagyunk mindketten az erőviszonyokkal, csak éppen nem akar; gondolom, kíváncsi, hogy mit tervezek. Nos, drága Kunzite-sama, épp készülök bebizonyítani, hogy milyen szexi vadmacska tudok lenni, ha akarok… márpedig most akarok.<br />
<br />
Az egyik combom a lábai között van, úgyhogy elkezdek hozzádörgölőzni, aminek hatására nemcsak a saját farkamat izgatom, hanem a az övét is, igaz, rajta már semmi sincs, engem viszont még elválaszt tőle egy réteg ruha… Nem is bírom így sokáig, odébb gördülök, egy futó pillantást vetek Kunzite-sama arcára, aki túlságosan nyugodtak tűnik, és rögtön eldöntöm, hogy addig fogok ügyeskedni, míg meg nem pillantom az élvezetet kiülni az arcára. Beleakasztom az ujjaimat a boxerje gumija alá, és lehúzom róla; ahogy a merevedése kiugrik a ruhadarab alól, elvigyorodok, és elégedetten konstatálom, hogy mint minden testrésze, ez is tökéletes. Imádom, egyszerűen imádom, ahogy a tenyerembe simítom, és verni kezdem neki, miközben az arcára bámulok, de nemsokára rájövök, hogy ez így nem lesz elég, ha azt akarom, hogy tényleg látszódjon rajta, mennyire élvezi a dolgot. Kénytelen leszek… egyéb eszközökhöz folyamodni?<br />
<br />
Végül is… még sohasem csináltam, de egyszer mindent ki kell próbálni, és úgy tűnik, ennek most jött el az ideje. Abbahagyom a kézimunkát, és közelebb hajolok hozzá, egészen közel, majd becsukom a szemem, és az előbb jelenetet alapul véve, mikor a mellkasát nyalogattam, kidugom a nyelvem.<br />
<br />
Nos… elég érdekes érzés, kicsit bele is pirulok, de ettől függetlenül meglehetősen izgatónak találom a dolgot, és nem vacakolok sokáig, némi kísérletező nyalogatás után a számba veszem a makkját, majd minden kreativitásomat bevetve próbálkozom meg életem első szopásával. Azt hiszem, Kunzite-sama élvezi, mert kis idő múlva egy mély sóhaj kíséretében a fejemhez ér, amolyan simogatásszerűen, aztán a következő pillanatban kibontja a hajamat, amiből már amúgy is kiszabadult pár rakoncátlan tincs az előbbieknek köszönhetően, így viszont az egész a hátamra, illetve az arcomba és Kunzite-sama ágyékára omlik. Gyorsan abbahagyom a szopást, és hátradobom a hajam a vállam fölött, kicsit bosszankodva is miatta, hogy most útban van, de nem panaszkodok, mert Kunizte-samának kifejezetten tetszik, legalábbis erre következtetek, mert nagyon gyorsan nyomja vissza a fejem a farkához, majd ahogy újra a számba veszem, az ujjaival fésülgetni kezdi a hajam.<br />
<br />
Ez… valami hihetetlen élmény. Már azt se bánom, hogy mindenhová odalóg, ha Kunzite-samának ennyire tetszik, akkor én is imádom.<br />
<br />
Aztán… Kunzite-sama megmoccan, konkrétan elengedi a fejem, felül, én pedig kérdően nézek rá, még az is átsuhan az agyamon, hogy valamit rosszul csináltam, pedig eddig nagyon nem úgy tűnt. A pillantása találkozik az enyémmel, és kábé úgy néz rám, mint az éhes oroszlán a szegény, pici, remegő gazellára…<br />
<br />
- Mondd, Zoisite, készen állnál rá…? – nem folytatja, de nagyon is tisztában vagyok vele, mire gondolt, és ezzel együtt elönti a vér az arcomat, meg egy bizonyos másik testrészemet is. Elég arra gondolnom, hogy enyém lehet a megtiszteltetés, hogy magamba fogadhatom Kunzite-sama farkát… Ami azt illeti, nem számítottam rá, hogy erre ilyen hamar sor kerül, azt hittem, ma este a szopásnál nem megyünk tovább, de nagyon úgy tűnik, hogy Kunzite-samának ez nem elég. Én… a jelenlegi helyzetben nem hiszem, hogy bánnám, ha megtörténne, csak azért mégis tartok egy kicsit az egésztől. Erről persze Kunzite-samának nem kell tudnia, úgyhogy rövid habozás után rábólintok az egészre.<br />
<br />
- Igen, persze!<br />
<br />
Kunizte-sama az ágyon ül, lassan húzogatva a farkát, a válaszomat hallva elégedetten elmosolyodik, nekem pedig máris rózsaszín zselé van a szívem helyén. Annyira jól áll neki, mikor mosolyog… kár, hogy nem csinálja gyakrabban. De hát tudom, miért, hiszen ezen a rohadt helyen mindenki ellenség, senkiben sem bízhatsz meg igazán, és Kunzite-sama a jégpáncéllal, amivel körbevette magát, védekezik ellenük. Egyedül én vagyok, akit ennyire közel enged magához, és ez mérhetetlen boldogsággal tölt el. Már nem is félek… annyira.<br />
<br />
- Tudtam, hogy beleegyezel – mondja, jelentőségteljes pillantást vetve a farkára, mire nekem is rátéved a pillantásom, és nem is nagyon sikerül elszakítanom róla; olyan... nagy. Hogy a fenébe fog ez belém férni?<br />
<br />
Megint elbizonytalanodtam, de Kunzite-samának nem szándékozom ezt megmutatni, úgyhogy nagyot nyelek, és felmászok mellé az ágyra, majd hagyom, hogy átölelje a derekamat, és magához húzzon egy csókra. A karjaiban aztán kicsit ellazulok, annyira finom... és ahogy a keze a fenekemre simul, úgy összeillünk! Minket tuti egymásnak teremtettek. Ezzel a gondolattal válnak szét az ajkaink, én pedig nem tudok nem elégedetten elvigyorodni. Egészen addig tart az elégedettségem, amíg Kunzite-sama le nem nyom az ágyra. A fejem a párnára huppan, felbámulok a sötét baldachinra, aztán rákvörösre pirulok, ahogy szétnyitja a lábaimat, és közéjük helyezkedik. Szörnyen zavarbaejtő, de pont ettől annyira izgató... Megint keményedni kezdek, Kunzite-sama pedig még a kezébe is veszi a farkam, és miközben veri, a másik kezével a bejáratomat kezdi simogatni. Mikor először hozzám ér ott, muszáj vagyok felnyögni, annyira jó. És csak jobb lesz...<br />
<br />
Kicsit elenged, és valahonnan elővarázsol némi síkosítót, én pedig úgy bámulom, mintha egy álomban lennénk, aminek bármikor vége lehet. De én nem akarom, azt akarom, hogy itt és most megdugjon... a félelmeimre nem gondolok. Elvégre nem lehet véletlen, hogy ennyire kívánom! A lyukam borzasztóan vágyik valamire, ami betölti, és ez a valami lehetőség szerint Kunzite-samához tartozzon... először is az ujja. Kicsit a bejáratomra simogatja a síkosítót, aztán az ujjbegye nekinyomódik, én pedig azonnal megfeszülök, pedig igazán nem akartam... Kunzite-sama erre a szabad kezébe veszi a farkam, és ismét próbálkozik. Tudom, hogy el kell lazulnom, végül össze is jön, Kunzite-sama ujja belém hatol, de a merevedésem kezd elmúlni, hiába veri a farkam. Ez van, ha nagyon koncentrálnom kell valami másra, jelen esetben arra, hogy ne szorítsam össze az izmaimat Kunzite-sama ujja körül, hogy mélyebbre engedjem magamban...<br />
<br />
Aztán mikor a második ujjpercén is túl járunk, kicsit könnyebbé válik az egész, elég gyorsan tövig belém csusszan, én pedig megkönnyebbülten felsóhajtok, ahogy megérzem a kezét a fenekemhez nyomulni. Tessék, túl vagyok rajta, és nem is volt olyan rémes... Persze elkiabálni se akarom, úgyhogy nem kezdek el ujjongani, csak kicsit feljebb emelem a fejemet, hogy láthassam Kunzite-sama arcát. Elég elmélyülten figyel arra, amit épp csinál, vagyis mozgatni kezdi bennem az ujját, a fejem pedig erre ismét visszahanyatlik a párnára... de ezúttal nem a kellemetlenség miatt. Hihetetlenül élvezem, nem is hittem volna, hogy ez máris ilyen jó lesz...<br />
<br />
Persze örökké nem maradhatunk így, akármennyire is élvezem, végül Kunzite-sama kihúzza az ujját, hogy most már kettővel próbálkozzon. Sokkal rosszabb, mint eggyel volt, ezt rögtön megállapítom, ahogy belém erőszakolja az ujjait. Nagyon úgy tűnik, hogy nem arra lettek tervezve, hogy belenyomják őket szerencsétlen szűk kis lyukamba, de a körülményekhez képest megpróbálok nyugodt, és persze ellazult maradni. Különben fájni fog. És így se valami leányálom... legalábbis azok a hosszú percek nem, amíg tövig belém nem nyomulnak azok a fránya ujjak, de aztán... ahogy Kunzite-sama ollózni kezd velük, minden sérelmem elszáll, megint úgy érzem, a fellegekben vagyok, annyira fincsi, amit csinál. És pluszban ott van a tudat, hogy ettől tágabb leszek, és nemsokára belém fog férni Kunzite-sama farka. Én pedig annyira vágyom Kunzite-sama farkára...!<br />
<br />
Egyelőre azonban meg kell elégednem három ujjával. A harmadik egyáltalán nem olyan vészes, mint a második volt, dalolva elviselem, hogy tágítson vele, és meg kell hagyni, ezt is baromira tudom élvezni, miután kicsit szoktattam magam az érzéshez. Éteri vigyor szalad szét az arcomon, ahogy Kunzite-sama ujjaz, és mivel éppen nem ér hozzá a farkamhoz, én pedig nem tudom már türtőztetni magamat, muszáj vagyok saját magam a kezembe venni és verni. Ez így annyira jó... el tudnék menni megint.<br />
<br />
Aztán Kunzite-sama kihúzza belőlem az ujjait, én pedig kicsit csalódottan pillantok fel rá, de rögtön elszáll minden a fejemből, ahogy meglátom, hogy a farkát kezdi bekenni síkosítóval. Szóval máris eljutottunk idáig? Hű...<br />
<br />
Megkövülten bámulom Kunzite-sama minden egyes mozdulatát, egészen addig, amíg vissza nem néz rám; ekkor szörnyen elszégyellem magam, nem is tudom, miért, mindenesetre a párnámba temetem a fejem. Nem akarom, hogy lássa, mennyire ideges lettem...<br />
<br />
- Hé, Zoisite! – Meg se moccanok, mire Kunzite-sama közelebb húzódik hozzám, és megérinti a vállamat, de nem húz maga felé, ahogy vártam, csak egyszerűen a bőrömön nyugtatja a meleg tenyerét. – Ennyire félsz?<br />
<br />
Nagy levegőt veszek, és mégis felé fordulok.<br />
<br />
- Nem félek – hazudom szemrebbenés nélkül.<br />
<br />
- Akkor mehet?<br />
<br />
Bólintok, tegyük hozzá, nem túl nagy meggyőződéssel, de Kunzite-samának ez is elég. Újra a lábaim közé helyezkedik, és bepozícionálja magát, míg én összerezzenek, ahogy a makkja hozzáér a bejáratomhoz. Be vagyok rezelve, az biztos, de amúgy milyen hihetetlenül izgató ez a helyzet... hiszen mindig erről álmodoztam, amióta csak megláttam Kunzite-samát! A gondolatra vertem ki, hogy megdug, és most tessék, itt vagyunk, és tényleg meg fog dugni... Legalábbis ha végre képes leszek ellazulni, és magamba fogadni. De miért ne sikerülne, a fenébe már!<br />
<br />
Kicsit megszenvedünk vele mindketten, Kunzite-sama azért, mert gondolom, nagyon szeretné tövig döfni belém a farkát és jól megkefélni, én meg a kellemetlen feszítő érzés miatt, de végül csak bennem van a makkja. Innentől pedig már gyerekjáték az egész... vagy legalábbis ahogy én azt elképzeltem. Kénytelen vagyok elviselni a kellemetlenséget, de a káromkodást már nem bírom visszafojtani, ami annyira kikívánkozik belőlem. Halk volt, az igaz, de Kunzite-sama nyilván meghallotta, sőt, meg is ihlettem vele, mert a következő pillanatban ő is hasonló szépeket motyog azzal megtoldva, hogy milyen átkozottul szűk vagyok. És ez felizgat...na, ha nem lennék éppen ebben a kellemetlen helyzetben. Így viszont másra megint nem nagyon tudok gondolni, mint hogy ez kibaszottul szar érzés...<br />
<br />
Mindketten felsóhajtunk, mikor az ágyéka a fenekemhez nyomódik, azt jelezve, hogy célba ért, egészen bennem van; a vállaira kapja a lábaimat, és a következő pillanatban olyan közel hajol hozzám, hogy megint tisztára elvörösödök. A szemembe néz, és úgy kezd el mozogni... lassan és óvatosan, amit értékelnem kéne, mert sejtem, hogy nem lehet könnyű visszafognia magát, de muszáj összeszorítanom a szemem a kellemetlenségtől, és mivel Kunzite-sama a képemben van, én pedig nyilván nem nézek ki valami csábítóan ezzel az arckifejezéssel, az arcom elé kapom a kezem. Így megint más, hogy nem látok, csak érzem Kunzite-sama lélegzetét a bőrömön, a haját, ami rám borulva csiklandoz, egyebekről nem is szólva...<br />
<br />
Élvezem, most már igazán élvezem, és mikor Kunzite-sama leszáll rólam, és az ölébe ültet, muszáj vagyok verni a farkam, miközben meglovagolom, és nem is telik sok időbe, hogy elmenjek, egyenesen Kunzite-sama hasára. Neki még van hátra, úgyhogy mivel kicsit gyengének érzem magam, az oldalamra fektet, én pedig nagyot sóhajtva fogadom ismét magamba. Ezúttal sokkal könnyebb a dolog, mint először volt; eléggé bágyadt vagyok, és el is bambulhattam, mert hirtelen arra eszmélek, hogy belém élvez. Na, erre igencsak felélénkülök, mert elég furcsa érzés, hogy Kunzite-sama kihúzza belőlem a farkát, és... bennem még mindig van valami.<br />
<br />
- Menjünk együtt zuhanyozni? – paskolja meg Kunzite-sama a fenekemet, mire habozás nélkül bólintok; igaz, hogy az előbb még majdnem bealudtam, de egy az, hogy Kunzite-samának sosem mondanék nemet, a másik meg, hogy kissé ragadok a síkosítótól és különféle testnedvektől, és nem venném a szívemre, ha ennél is jobban összekenném Kunzite-sama csodálatos ágyát.<br />
<br />
Kunzite-sama felsegít az ágyról, én pedig kis bizonytalankodás után már csak azért is megjátszom a bénát, hogy a fürdőig vezető pár lépésnyi úton belé kapaszkodhassak. Olyan jólesik a közelsége... Aztán odabent rám parancsol, hogy engedjem ki magamból az élvezetét... öhm. Hát igen, eléggé zavarban vagyok, de mint már mondtam, nem tudnék ellenkezni vele, úgyhogy csak teszem, amit mond; beletelik némi időbe, de csak kijön belőlem a cucc, Kunzite-sama pedig egy csókkal jutalmaz érte, amitől teljesen elolvadok. Ezek után gyorsan lecsutakoljuk magunkat; kicsit szemezek a medencével, de aztán győz az álmosságom, és inkább kifelé igyekszem az ágy irányába. Már ha Kunzite-sama megengedi, hogy nála aludjak ma éjjel.<br />
<br />
Odakint meglepve látom, hogy az ágy rendbe lett rakva, amíg mi bent időztünk, az ágyneműt kicserélték, mint kiderül, az egyik youma, aki Kunzite-sama lakosztályának rendben tartásáért felelős. Ez nagy könnyebbség, így minden kellemetlenség nélkül mászhatok be a takaró alá, elégedetten beszívva a finom friss öblítőillatot. Kunzite-sama viszont nem csatlakozik hozzám, magára kap egy sötétszürke fürdőköpenyt, és azzal, hogy egy perc múlva jön, itt hagy. Már épp kezdenék cidrizni, hogy hova mehetett, és tényleg visszajön-e, de szerencsére nem hazudott, mert egy szempillantás múlva újra megjelenik az ajtóban; a borosüveget meg a poharát hozta be kintről, amiket az ágy melletti kis asztalkára helyez, tölt magának, aztán leül mellém az ágyra, és kortyol belőle. Én pedig megbabonázva nézem; olyan elegánsan tud inni... és férfiasan... ajjh, túl szép ez a férfi. Megint úgy érzem, el fogok olvadni, és csak egy szívecskéktől párolgó rózsaszín tócsa marad belőlem...<br />
<br />
Aztán Kunzite-sama rám pillant.<br />
<br />
- Kérsz?<br />
<br />
Egy pohárból inni... ez annyira szexi! Akármilyen fáradt vagyok, azonnal felülök, és hagyom, hogy a saját kezével itasson meg. Egyetlen kortyot kapok, mivel „még kiskorú vagyok”, mondjuk nem is bánom, mert nem vagyok oda annyira a borért. Csakis azért, mert Kunzite-sama kínált vele.<br />
<br />
A pohárnyi vöröses ital aztán nemsokára elfogy, Kunzite-sama az egyik szék támlájára helyezi a fürdőköpenyt, és meztelenül csusszan be mellém az ágyba; erre vártam. Boldogan húzódóm oda hozzá, annyira közel, amennyire csak lehet, ha tudnék, egyenesen belebújnék, és már alszom is, mint a mormota. Kunzite-sama, az én tökéletes alvósmacim...Lilibellhttp://www.blogger.com/profile/15166128919584886973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4540594925271639931.post-65440267716323089692018-05-22T17:51:00.000+02:002018-05-22T17:51:08.661+02:00Törékeny (4. fejezet)<div>
<a href="https://lilibellfanfiction.blogspot.hu/2018/04/torekeny-1-fejezet.html" target="_blank">1. fejezet</a></div>
<div>
<a href="https://lilibellfanfiction.blogspot.hu/2018/05/torekeny-2-fejezet.html" target="_blank">2. fejezet</a></div>
<div>
<a href="https://lilibellfanfiction.blogspot.hu/2018/05/torekeny-3-fejezet.html" target="_blank">3. fejezet</a></div>
<div>
<br /></div>
Aztán mikor két napra rá beléptem a stúdióba, legnagyobb meglepetésemre nem Kisaki fogadott, ahogy eddig, hanem Die, akinek egyébként ott sem kellett volna lennie. Ráadásul óriási vigyor ült az arcán, ahogy meglátott, felcsillant a szeme és nekiiramodott felém, én pedig sürgető késztetést éreztem arra, hogy megforduljak, és a kisétáljak az ajtón, még mielőtt bekövetkezik mindaz a rossz, amit a srác tekintete ígért…<br /><br />Természetesen semmi ilyet nem tettem. Die pedig odaért hozzám, és minden különösebb átmenet nélkül a vállamra dobta a karját és terelgetett volna valamerre, ha nem kezdek el ellenkezni.<br /><br />- Héé, Shin… - kezdte elnyújtott hangon, de nem hagytam, hogy befejezze.<br /><br />- Mit művelsz? – érdeklődtem, miközben kibújtam a karja alól, és tisztes távolságra húzódtam tőle.<br /><br />- Én semmit – adta az ártatlant. – Viszont hallottam egy-két dolgot arról, hogy te mit műveltél nemrég…<br /><br />- He? – Végigpörgettem magamban az elmúlt napokat, de azon kívül, hogy gyakorlatilag bevallottam Kyónak, hogy köcsög vagyok, ami persze nem igaz, csak így alakult, semmi „gaztettem” nem jutott eszembe. Tehát kizárásos alapon mégis ez lehetett az; nem is tudtam, hogy magamat átkozzam jobban a máléságomért, vagy Kyót, amiért eljárt a szája. Ráadásul pont Die-nak, aki pont a folyosó közepén akarta ezt megtárgyalni…<br /><br />- Hát hogy te meg Kyo. – És persze eközben mászkáltak mellettünk az emberek, közülük egyet-kettőt ismertem is legalább látásból, úgyhogy nem csoda, ha legszívesebben a föld alá süllyedtem volna. Úgy döntöttem, itt van az elég.<br /><br />- Ezt ne itt beszéljük már meg!<br /><br />Die vállat vont, a képén változatlanul ott volt az az idegesítő vigyor.<br /><br />- Én beljebb akartam menni, de te leráztál…<br /><br />Ja, mert rám tehénkedtél, te barom.<br /><br />- Gyerünk – sóhajtottam, és egy üres teremig meg se álltam. Természetesen Die-nak erre is vigyorogni meg célozgatni kellett. Komolyan mondom, mintha még mindig kisiskolások lettünk volna.<br /><br />- Figyelmeztetlek, hogy Kyóval haverok vagyunk, szóval akármennyire szeretnéd, nem fogok közreműködni abban, hogy megcsald…<br /><br />- Mi ez az egész? – kérdeztem, igyekezve figyelmen kívül hagyni, amit mondott. – Honnan veszed, hogy Kyo meg én…?<br /><br />- Jártok – fejezte be a mondatot Die. – Ja, egyébként Miko-chan mondta, hogy együtt mentetek el, és Junko-chan pedig látta, hogy kézen fogva kijöttök egy étteremből… Már nem azért, de ez kicsit gáz, nem gondoljátok? Két férfi fényes nappal kézen fogva… Bár téged elég könnyedén nőnek nézhetnek, de akkor is.<br /><br />Kedvem lett volna egy jó erőset bemosni neki; tudtam, hogy csak cukkol, és azt várja, hogy reagáljak, azonban nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy kiboruljak. Ettől függetlenül rendkívül idegesített, hogy valami incifinci csajok, akiket Die valószínűleg megdugott, ilyeneket pletykálnak rólam, ez a hülye meg tovább is adja…<br /><br />- Ugye ezt nem mondtad senkinek? – estem neki azonnal, ahogy a lehetőség eszembe jutott.<br /><br />- Én nem – adta az ártatlant a srác, aztán miután megnyugodtam valamelyest, kibökte: - De szerintem a csajok mindenkinek ezt mesélik tegnap óta.<br /><br />- Ó, a fenébe – kaptam a homlokomhoz; el tudtam képzelni, hogy a két lány milyen lelkesen újságolja a hírt boldog-boldogtalannak… Én meg szerencsétlen Kyót gyanúsítottam, pedig ő is ugyanakkora áldozata volt ennek az egésznek, mint én. És ráadásul gondjai is voltak, amiről ugyan még mindig nem sikerült többet megtudnom, de nem hittem, hogy jót tenne neki, ha megtudná ezt a hírt.<br /><br />- Amúgy ő szokott megbaszni téged, vagy fordítva? – érdeklődött Die.<br /><br />- Te is tudod, hogy ez baromság, és csak azok a nőszemélyek találták ki – válaszoltam, és közben eszembe jutott Kisaki; mi van, ha erről ő is hallott? Azonnal beszélnem kellett vele, úgyhogy otthagytam a kellemetlenkedő Die-t, de jött velem, szóval nem sikerült megszabadulnom tőle. Mindegy, nem ez volt a legfontosabb, hanem hogy megtaláljam Kisakit, aki épp az egyik keverővel beszélgetett, viszont amint meglátta, hogy beviharzok, nyomomban a hülyén vigyorgó Die-jal, udvariasan lerázta.<br /><br />- Mi baj? – kérdezte.<br /><br />- Beszélnünk kéne – mondtam, mire bólintott, és azzal, hogy kimegy inni egy kávét, otthagytuk a termet. Ugyanarra a folyosóra mentünk, ahova Kyóval két nappal azelőtt, és Kisaki ugyanúgy vett magának egy pohár feketét. Én nem kértem.<br /><br />- Na, mi az?<br /><br />- Hallottad, hogy mit pletykálnak rólam meg Kyóról? – Nem kerteltem, rögtön belevágtam. Nem tűnt meglepettnek, úgyhogy előre sejtettem, mi lesz a válasza.<br /><br />- Igen. És elég nagy baromság, ami azt illeti. Ne is törődj vele, akinek van egy cseppnyi esze is, az tudja, hogy csak a yaoimániás kiscsaj meg a barátnője találták ki.<br /><br />Ebben sajnos nem voltam olyan biztos, mint ő.<br /><br />- De állítólag mindenkinek ezt mesélik… Nem lehetne tenni ellene valamit?<br /><br />- Rúgassam ki őket? – kérdezte Kisaki olyan halálosan komolyan, hogy azt hittem, tényleg komolyan is gondolja. Aztán elvigyorodott, és innen tudtam, hogy ez csak valami nem túl vicces tréfa akart lenni a részéről. – Nem, figyelj, ez csak egy hülye pletyka, nem hiszem, hogy akárki is komolyan venné, és pár nap múlva lecseng majd a dolog.<br /><br />- Ha te mondod… - Még mindig nem voltam meggyőzve, de feleslegesen sem akartam rinyálni neki. – Amúgy szerinted Kyo tud róla?<br /><br />- Miért kéne tudnia?<br /><br />- Azért rá is tartozik…<br /><br />- Ne vedd már ennyire komolyan – vetett rám egy meglehetősen csúnya pillantást Kisaki. Azt hiszem, el kellett volna szégyellnem magam tőle, de a közelében sem voltam, inkább azon aggódtam, hogy ki hiszi azt éppen, hogy Kyóval egy pár vagyunk. Ekkora baromságot…!<br /><br />Végül ennyiben maradtunk, Kisaki visszaterelt a stúdióba, és ha már feleslegesen ott volt, Die-t is befogta munkára, akinek rögtön leolvadt a szájáról a vigyor. Legalább ennyi vigasztalt, egészen addig, amíg az egyik szünetben meg nem környékeztem Kisakit Kyo otthoni számáért. Megint leteremtett, hogy ne aggodalmaskodjak már, és ne próbáljam riadóztatni a srácot, mert ahogy előadnám, biztosan azt hinné szerencsétlen, hogy komoly baj van, maradjak csak nyugton a seggemen. Ezek után pedig Die jött oda hozzám azzal a szöveggel, hogy ezt most csak azért játszottam el előtte, hogy úgy tűnjön, nincs közöm Kyóhoz, pedig nyilván nagyon is jól tudom a telefonszámát.<br /><br />Ja, nyilván. Megint kedvem lett volna behúzni neki egyet, vagy legalább jó erősen sípcsonton rúgni. Biztosan szép hangon nyüszítene a fájdalomtól, ezen morfondíroztam magamban. Aztán otthagytam, még mielőtt tényleg megtettem volna.<br /><br />Ahogy a hallon viharzottam keresztül, megpillantottam egy csapat kiscsajt, akik feltűnően bámultak és vihorásztak, nagyon úgy tűnt, hogy rajtam. Ugyan nem ismertem fel őket, már fogalmam sem volt, a Junko név például kit takar, azonban úgy sejtettem, köztük van a két pletykafészek, és ettől csak még feljebb ment bennem a pumpa. Ha Die-t megverni lett volna kedvem, akkor a lányokat… De nem. Ismét megfordultam, azt mondogatva magamban, hogy „nem bántunk nőket, nem bántunk nőket”, és… beleszaladtam Kisakiba.<br /><br />- Hát te? – bámultam fel rá, mert azt hittem, még fent van az emeleten.<br /><br />- Épp téged kereslek – mondta, engem pedig hirtelen elöntött valami melegség ezt hallva. Jól esett, főleg abban az állapotomban, mert valljuk be, kicsit kiakadtam. – Gyere.<br /><br />Kérdés nélkül követtem, egyenesen egy üres terembe, de nem olyanba, ahova Die-jal mentünk reggel, ez sokkal kisebb és irodaszerűbb volt, Kisakinak pedig kulcsa is volt hozzá. Amivel bezárta az ajtót, majd lehúzta a rolót…<br /><br />- Itt akarsz…?<br /><br />- Aha.<br /><br />Nem értettem. Kisaki eddig szigorúan különválasztotta a munkát és a magánéletet, most pedig hirtelen nekem esik az ebédszünetben?<br /><br />Mert bizony nekem esett. A keze már javában a pólóm alatt kutatott, mikor felocsúdtam első megdöbbenésemből, és ki tudtam nyögni egy újabb kérdést:<br /><br />- De miért?<br /><br />Abbahagyta, amit csinált, és úgy nézett rám, mint egy félnótásra.<br /><br />- He?<br /><br />- Úgy értem, eddig még sosem csináltuk itt…<br /><br />- És már nem is nagyon fogjuk, mert nemsokára fel lesz véve az alap teljesen, úgyhogy ki kell használni az időt.<br /><br />Akkor sem értettem. Ez annyira nem vallott rá… Aztán beugrott, hogy mi van, ha csak a hülye pletykáról akarja elterelni a figyelmem. Esetleg nem akarja, hogy valami úton-módon mégis értesítsem Kyót, mert valójában borzasztó hatással lenne rá a hír…<br /><br />Oké, lehet, hogy kicsit túlreagáltam, mindenesetre felrántottam a fejét az ölemből, és ijedten kérdeztem, hogy mi baja Kyónak, és ha megtudja, hogy ilyeneket híresztelnek rólunk, megint rohamot fog-e kapni.<br /><br />Kisaki nem értékelte túlságosan, ami érthető, hiszen épp azon fáradozott volna, hogy felállítsa a farkam.<br /><br />- Baszd meg, te még ilyenkor is Kyón gondolkodsz? – kérdezte, és tüntetőleg eltávolodott tőlem egy méterre. Rögtön elszégyelltem magam.<br /><br />- Nem, vagyis én csak… - Nem tudtam folytatni, helyette bűnbánónak szánt arckifejezéssel a padlót kezdtem bámulni.<br /><br />- Na, most kezdem azt hinni, hogy lehet valami a pletykákban.<br /><br />Ez fájt. Felkaptam a fejem, és igyekeztem olyan szemeket mereszteni rá, hogy lássa belőle, mennyire rosszul esett, amit mondott, illetve azt is, hogy szörnyen sajnálom, amiért elrontottam a hangulatot. Vagyis az ő hangulatát, mert nekem eleve nem sikerült ellazulnom, de ez más kérdés…<br /><br />- Ugyan már… csak aggódom érte.<br /><br />Kisaki felsóhajtott, és felült mellém az asztalra, amit elég viccesnek találtam volna, mert még sosem láttam így, ha nem lettünk volna épp ebben a szituációban.<br /><br />- Figyelj, utoljára mondom el, Kyónak nincs semmi komoly baja, olyan legalábbis nem, amit nem tud kezelni.<br /><br />- Persze, láttam legutóbb is…<br /><br />- Az egyszeri alkalom volt.<br /><br />- Na ez az! – Nem tudtam megállni, hogy ne vitatkozzak, hiába súgta egy hang, hogy most nagyon ajánlatos lenne befognom a pofámat. – Honnan veszed, hogy nem fordul elő még egyszer? Semmi garancia nincs rá!<br /><br />- Shinya! – szólt rám Kisaki a kelleténél talán kicsit erélyesebben. – Hagyd ezt abba, ne aggodalmaskodj feleslegesen. Vagy tényleg azt hiszem, hogy belezúgtál Kyóba.<br /><br />- De nem zúgtam bele! – ellenkeztem azonnal.<br /><br />- Akkor bizonyítsd be.<br /><br />Egy pillantás elég volt a vigyorára ahhoz, hogy tudjam, csak szívatott. Aztán szó szerint is, mert a „bizonyítást” úgy értette, szopjam le. Megtettem, leginkább azért, mert bűnösnek éreztem magam; Kyóra gondoltam egy ilyen helyzetben, bár nem úgy…<br /><br />Nem kértem viszonzást, és Kisaki sem erőltette a dolgot; azt hiszem, azzal ellentétben, amit mutatott, mégiscsak megsértődhetett. Legalább megvárta, hogy visszavegyem a ruháimat, és csak azután nyitotta ki az ajtót, majd az órájára nézve közölte, hogy van még öt percem az ebédre, és elsétált. Még szerencse, hogy a legkisebb gondom is nagyobb volt annál, mint hogy az evéssel foglalkozzak…Lilibellhttp://www.blogger.com/profile/15166128919584886973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4540594925271639931.post-20669226137823535022018-05-13T09:07:00.000+02:002018-05-13T09:07:35.545+02:00Törékeny (3. fejezet)<a href="https://lilibellfanfiction.blogspot.hu/2018/04/torekeny-1-fejezet.html" target="_blank">1. fejezet</a><br />
<a href="https://lilibellfanfiction.blogspot.hu/2018/05/torekeny-2-fejezet.html" target="_blank">2. fejezet</a><br />
<br />
Kyóval legközelebb jó pár nappal később találkoztam, addig szépen lefoglalt a gyakorlás illetve stúdiózás Kisakival, és ez éppen elég, hogy kiölje belőled a lelket is. Mondjuk egész jól bírtam, tegyük hozzá, hogy ahhoz képest, mikor ezek mellett suliba jártam, és a tanulásra is időt kellett szakítanom, minden gondos tervezés ellenére gyakran éreztem úgy, hogy az életem egy nagy katasztrófa. Most, hogy nemrég túl voltam rajta, azt hittem, ezerszer könnyebb lesz… Persze ember tervez, Isten végez. Így, hogy rám nem kellett tekintettel lenni, Kisaki sokkal jobban meghajtott, úgyhogy egy-egy fárasztó nap végén legtöbbször csak beestem az ágyba és már aludtam is. Ennyiből állt az életem, kivéve azon alkalmakat, mikor Kisaki felvitt a lakására. Talán ezért is szerettem annyira, mert ez volt az egyetlen, amikor ki tudtam kapcsolódni, kicsit relaxálhattam és élvezhettem, amit csinálunk.<br />
<br />
Szóval a lényeg, hogy mikor összetalálkoztam Kyóval, eléggé meglepődtem rajta. Az oké, hogy nem egy pacsirta típus, nem szeret korán kelni meg hasonlók, de amilyen ramatyul festett, hirtelen megrémültem, hogy történt vele valami. Megint megismétlődött, ami a legutóbbi koncert után történt, vagy ilyesmi…<br />
<br />
A legjobban az lepett meg, hogy miután órákat ültünk munkamegbeszélés címén, ami, mondanom sem kell, mindenkit teljesen lefárasztott, Kisaki félrehívott engem meg Kyót. Láttam rajta is, hogy meglepődött, és már eléggé rákészülhetett amúgy, hogy végre hazamehet, ha jól sejtem, bepótolni a kimaradt alvást, mert kicsit csalódottnak tűnt. Én személy szerint nagyon kíváncsi voltam, hogy mi sül ki ebből az egészből, úgyhogy valamivel lelkesebben követtem Kisakit a másodikra; először is vett egy kávét, majd felajánlotta, hogy meghív minket is, de mindketten kapásból elutasítottuk. Kyóra mondjuk szerintem ráfért volna, de ha tényleg jól sejtettem, és amint hazaért, aludni akart tovább, akkor megértettem.<br />
<br />
Kisaki leült mellénk, húzta kicsit az időt a kávé iszogatásával meg az előbbi megbeszélésen elmondottak ismétlésével, aztán hirtelen, vagy talán csak nekem tűnt olyan hirtelennek, mert elbambultam, mindenesetre azt vettem észre, hogy azt mondja:<br />
<br />
- Egyébként Kyo szeretne valamit mondani neked.<br />
<br />
- He? – bámult rá az említett meglehetősen értetlenül.<br />
<br />
Kisaki felsóhajtott.<br />
<br />
- Gondolkodj, Kyo-kun… mit felejtettél el mondani Shinyának, aki volt olyan kedves, és összelapátolt a földről, mikor a múltkor úgy szétestél?<br />
<br />
Nem tudom miért, de szörnyen zavarba jöttem. Valahogy úgy képzeltem, hogy mivel napokkal ezelőtt történt, és senki nem hozta szóba egy ideje, már nem is fogják, erre tessék; úgy tűnt, Kyo is hasonlóan reagált, mint én, viszont azzal próbálta leplezni, hogy rámordult Kisakira.<br />
<br />
- Miért, mi vagy te, az apám?<br />
<br />
- Néha tényleg úgy érzem magam. – Kisaki nem zavartatta magát, mintha csak valami könnyű délutáni csevejt folytattunk volna. Azonban erről szó sem volt; én tényleg nem akartam, hogy Kyo rosszul érezze magát amiatt, ami történt, épp ezért nem is hoztam volna fel semmi pénzért.<br />
<br />
- Közlöm veled, hogy a saját apámnak se engedelmeskednék, nem hogy neked.<br />
<br />
Ez kicsit erős volt; meglepve kaptam fel a fejemet, azt vártam, hogy Kisaki bepöccenjen, azonban szerencsére semmi ilyesmi nem történt, egyszerűen csak felállt a helyéről, megpaskolta Kyo vállát, aki erre úgy nézett rá, mintha szemmel akarná meggyilkolni eme cselekedetéért, aztán kidobta az üres papírpoharát, és azzal, hogy azért beszéljen csak velem, elment. Otthagyott minket, megüresedett a köztünk levő szék; én visszabámultam az ölembe, ahogy az előbb, és már azt terveztem, hogy bocsánatot kérek, és gyorsan lelécelek, mikor Kyo megköszörülte a torkát.<br />
<br />
- Te, Shin…<br />
<br />
Már előre féltem tőle, mit fog mondani, amilyen zavarban volt.<br />
<br />
- Hm?<br />
<br />
- Attól függetlenül, amit Kisaki mondott… azért rendes tőled, hogy nem hagytál ott.<br />
<br />
Na tessék. Ugyan nem köszönte meg szó szerint, de ez már valami olyasminek számított, és mivel Kyóról volt szó, az egészet nagyon bizarrnak találtam. Ez annyira nem rá vallott, hogy nem is tudtam, hogy reagáljak.<br />
<br />
- Öö… igen – mondtam végül. – Akármelyikőtökért megtettem volna…<br />
<br />
- Hát ez az. Én nem valószínű.<br />
<br />
Csend lett; felsandítottam rá, mert a hangszínéből nem tudtam eldönteni, hogy ez valamiféle furcsa vicc akart-e lenni, vagy komolyan gondolta, aztán visszanézett rám, és elvigyorodott. Viszont ez sem nyugtatott meg, mert képes volt ijesztően vigyorogni.<br />
<br />
- Na jól van, nem ücsörgök itt tovább – mondta, és fel is állt; arra számítottam, hogy elmegy, és eme rendkívül furcsa epizód után élhetem tovább a megszokott életemet, sőt, talán még pihenhetek is keveset otthon, ami mostanában nagyon nem volt jellemző arra a bizonyos megszokott életemre, hirtelen azonban Kyo visszafordult hozzám. – Amúgy nem jössz velem? Meghívlak kajálni.<br />
<br />
Ha eddig azt hittem, hogy furcsán viselkedik, hát az mind semmi volt ehhez képest. Sosem hittem volna, hogy Kyo, a legantiszociálisabb ember, akit csak ismerek, ilyet fog nekem mondani… ami pedig még hihetetlenebb, hogy első megdöbbenésemben igent mondtam. Aztán csak később jutott eszembe, hogy valószínűleg Kisaki miatt csinálta, hogy ne tudja rámondani, hogy nem hálálta meg semmivel, hogy akkor felvakartam a live house mocskos mosdójának padlójáról. Talán arra számított, hogy nem fogadom el a meghívást, elvégre ez rám vallott volna, azt hiszem. De hát akkor már egyikünk sem visszakozhatott, úgyhogy kénytelenek voltunk együtt besétálni egy, megjegyzem, eléggé lepukkant kifőzdébe, ahova személy szerint be nem tettem volna a lábam.<br />
<br />
Kicsi volt, meleg, gőzzel telt, és ahogy beléptem, éreztem, hogy az étel szaga azon nyomban kimoshatatlanul beleissza magát a ruhámba és a hajamba. Na jó, talán nem végleg kimoshatatlanul, de ahhoz épp elég volt, hogy míg hazaérek, kellemetlenül érezzem magam miatta; Kyót persze nem zavarta, sőt, szerintem még tetszett is neki. Legalábbis erre következtettem abból, hogy azt mondta, ez az egyik kedvenc helye, bár el nem tudtam képzelni, miért, egészen addig, amíg meg nem rendelte a kései ebédet, vagy korai vacsorát, kinek hogy tetszik; én mondom, úgy vetette rá magát, mint aki hetek óta nem evett. Mondjuk kapóra jött, mert addig sem kellett azzal foglalkoznom, hogy miről beszélgessünk, csak csendben ültem és néztem, hogy tömi a szájába az ételt. A saját adagommal, megmondom őszintén, nem nagyon akaródzott végeznem, csak udvariasságból csipegettem belőle, arra gondolva, hogy anyu főztjét sokkal szívesebben enném, pedig attól is herótot tudok kapni néha.<br />
<br />
Aztán kezdhetett megtelni a gyomra, mert egyszer csak észrevette, hogy bámulom, és két falat közt megkérdezte:<br />
<br />
- Mi az?<br />
<br />
- Semmi. – Éreztem, hogy elpirulok, és átkoztam is magamat miatta; ez annyira kínos volt, tisztára úgy viselkedtem, mintha éppen az első randinkon volnánk, pedig ilyesmiről szó sem volt! Egyedül abban tudtam reménykedni, hogy a kis helyiséget betöltő gőztől nem látszik a vörös arcom, de tisztában voltam vele, hogy erre nincs túl sok esély.<br />
<br />
Annál is inkább, mert erre feltűnően abbahagyta a zabálást, helyette olyan szemekkel kezdett fürkészni, hogy még jobban zavarba jöttem, és óvatosan megkérdezte:<br />
<br />
- Figyelj már, nem azért, de nem vagy te esetleg kicsit… buzi?<br />
<br />
Nem is tudom, miért lepődtem meg. Számíthattam volna rá, hogy előbb-utóbb ő is felhozza a témát… Természetesen Die volt az első, akivel közöltem, hogy semmi köze hozzá, erre elkönyvelt köcsögnek, hiába tiltakoztam. Kisaki így tudta meg, bár neki is tagadtam, egészen addig, amíg be nem próbálkozott nálam, én pedig hagytam magam. Akkoriban túlságosan bele voltam zúgva, azt hiszem. Kyo viszont más tészta volt, hiába játszottunk fél éve egy bandában, és előtte még felet egy másikban, egyáltalán nem kerültünk közelebb egymáshoz, ez nyilván annak volt köszönhető, hogy mi voltunk a legkevésbé beszédesek.<br />
<br />
Aztán zavaromban elnevettem magam, Kyón pedig látszott, hogy ezúttal én leptem meg őt.<br />
<br />
- Hogy lehet valaki kicsit buzi? – kérdeztem, persze ügyelve rá, hogy olyan hangerőn, hogy a körülöttünk ülő egy szem salaryman ne hallja, miről van szó.<br />
<br />
- Jó, akkor nem vagy te esetleg buzi? – ismételte meg Kyo, aztán gyorsan hozzátette: - Na nem azért, mintha baj lenne, csak úgy kérdezem…<br />
<br />
- Szóval nem bánnád? – Ahogy kimondtam, rögtön meg is bántam, hiszen ez felért egy beismeréssel. Pedig anyun kívül senkinek sem ismertem még be így szemtől szembe, neki is csak azért, mert megtalálta a magazinjaimat a ruháim közé rejtve…<br />
<br />
- Nem – válaszolta Kyo olyan halálosan komolyan, hogy elhittem neki. Épp két falat között volt, a pálcikái között még ott volt a kaja, de megállt a mozdulat közepén, hogy a szemembe nézzen és biztosítson róla, hogy nem fog elítélni; ettől függetlenül már a számon volt a tiltakozás, csakhogy Kyo megelőzött. Gyorsan a szájába tömte, megrágta és lenyelte a falatot, aztán folytatta, ami azt mutatja, mennyi időmbe telt kigondolni, hogy mit mondjak pontosan, mert hát abból, ha hirtelen kimondom, ami az eszembe jut, soha nem sült még ki semmi jó. – Szóval, tetszem neked?<br />
<br />
- Mi? – rémültem meg. Erre nem számítottam, úgyhogy többet mondani se tudtam, legfeljebb hitetlenkedve hápogni.<br />
<br />
- Csak mert annyira bámultál – vigyorodott el Kyo, én pedig megnyugodtam valamelyest; úgy tűnt, csupán szívatott. Vajon mikor tanulta el ezt a rendkívül zavaró szokást Die-tól?<br />
<br />
- Ó. – Ennyire futotta tőlem, de nem is kellett több, mert Kyo némi kajarágcsálás után ismét megszólalt.<br />
<br />
- Amúgy ne aggódj, nekem tényleg nincs bajom a buzikkal. Én magam is kísérleteztem anno, érted…<br />
<br />
Nem, nem értettem, azonban kezdtem rohadtul kíváncsi lenni.<br />
<br />
- Az mit jelent?<br />
<br />
Megint abbahagyta az evést, és olyan pillantást vetett rám, hogy legszívesebben visszavontam volna a kérdést, de sajnos már nem tudtam meg nem történtté tenni.<br />
<br />
- Na, mi van, talán tényleg tetszem neked?<br />
<br />
Ez szép volt, sikeresen elhallgattatott. A számomra meglehetősen kényelmetlen témát hanyagoltuk a továbbiakban, inkább azon kezdtem gondolkodni, hogy szedhetném ki belőle, mi baja pontosan. De túl lassú voltam, illetve Kyo evett extra gyorsan, mert befejezte, mire ki tudtam volna találni valami értelmeset, és ráadásul arra várt, hogy az én tányérom is kiürüljön. Nem hagyhattam, hogy miattam üljön itt feleslegesen, és mint már említettem, nem tetszett a hely, tehát én sem akartam a kelleténél több időt ott tölteni, úgyhogy mondtam, hogy befejeztem; láttam rajta, hogy nem tudja hová tenni, miért nem ízlett a kaja, viszont nem kommentálta a dolgot.<br />
<br />
Odakint nem kevésbé párás meleg várt, mint bent a helyiségben; nagyot sóhajtottam, a ventilátorról és az azt tartalmazó szobámról álmodozva, amíg még jókora utat meg kellett tennem. Kyo köszönésképpen megveregette a vállamat és továbbállt, én pedig hazafelé menet egész végig ezen az egyetlen, ártatlan gesztuson agyaltam. Tényleg olyan ártatlan volt, mint ahogy külső szemlélő számára tűnhetett? Nekem volt egy sanda gyanúm, hogy nem csak erről van szó, ráadásul csak akkor kaptam észbe, hogy hoppá, akartam én tiltakozni, hogy nem vagyok köcsög, de valahogy elfeledkeztem róla menet közben, és Kyo, aki anno kísérletezgetett, azt hiszi, igen…<br />
<br />
Megfogadtam hát, hogy amint legközelebb találkozunk, letagadok mindent. Addig csak nem adja tovább senkinek…Lilibellhttp://www.blogger.com/profile/15166128919584886973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4540594925271639931.post-16955409490449124172018-05-06T16:46:00.000+02:002018-05-06T16:48:11.167+02:00Törékeny (2. fejezet)<a href="https://lilibellfanfiction.blogspot.hu/2018/04/torekeny-1-fejezet.html" target="_blank">1. fejezet</a><br />
<br />
- Tudtad, hogy Kyo gyógyszerezi magát?<br />
<br />
A tőlem telhető legérzelemmentesebben kérdeztem, nehogy elárulja a hangom vagy az arcom, mennyire aggódom érte, Kisakinak viszont ez velem ellentétben egyáltalán nem sikerült. Gyanúsan gyorsan kapta fel a fejét, ha épp sör lett volna a szájában, talán még ki is köpi meglepetésében, mint a rajzfilmekben.<br />
<br />
- Ezt meg honnan veszed? – Már a hangjából kiéreztem, hogy csak blöfföl, és valójában tud mindent. Hát, ha ez a helyzet, mondtam magamban, akkor kiszedem belőled, bármi is legyen az.<br />
<br />
- Nem veszem. Láttam.<br />
<br />
- Pontosan mit?<br />
<br />
Semmi kedvem sem volt elmesélni, mi történt két nappal korábban. Ugyan gőzöm sem volt róla, hogy Kyo akarná-e, hogy értesítsem róla Kisakit, de gondoltam, abban az esetben már úgyis beszélt neki róla, tehát én nem mondok újat. Nem részleteztem hát, csak nagyon röviden vázoltam az eseményeket:<br />
<br />
- Tegnapelőtt, a koncert után. Rosszul lett, aztán bevett valamit.<br />
<br />
- Picsába. – Ez volt az összes hozzáfűznivalója, majd húzott egyet a söréből, én pedig türelmesen vártam, hátha mond még valamit, elvégre ennyivel csak nem rendezhet le. A türelmem végül meghozta gyümölcsét, mert folytatta:<br />
<br />
- Figyelj, ezt mesélted már másnak is?<br />
<br />
- Nem.<br />
<br />
- Helyes, akkor ez maradjon is így. Nem akarom, hogy reklámozd az állapotát.<br />
<br />
- De milyen állapotát? – Azért kezdett idegesíteni egy kicsit, hogy nem képes arra válaszolni, amit kérdeztem, csak itt titokzatoskodik nekem. Persze, ahhoz nagyon értett mindig…<br />
<br />
- Az nem tartozik senkire rajta kívül. – Majdnem megkérdeztem, hogy akkor ő, Kisaki miért tud róla, de aztán arra jutottam, hogy nem ez lenne a legbölcsebb lépés, már ha tényleges információhoz akartam jutni. Mert sajnos akartam, ennyit arról, hogy á, én tiszteletben tartom Kyo magánéletét… a nagy francokat. – Elég, ha annyit tudsz, hogy… problémái vannak, ezért szedi a gyógyszert.<br />
<br />
- Mégis milyen jellegű problémák? – Kicsit megijedtem, hogy valami komolyról van szó. – Beteg?<br />
<br />
- Nem ilyesmi… - Látszott Kisakin, hogy a háta közepére kívánja ezt az egész beszélgetést, viszont a legkevésbé sem tudott érdekelni, csak az, hogy megtudjam végre, mi folyik itt. – Lelki gondok, na, érted.<br />
<br />
Aha… Mondjuk logikus. Valamilyen szinten, azt hiszem.<br />
<br />
Ezek után csend telepedett ránk, de nem az a kínos fajta, nem. Közöttünk jó ideje nem volt ilyen, csak jóleső, biztonságos csend, én legalábbis meglehetősen otthon éreztem magam nála, ami nagy szó, mert nem vagyok az a fajta, aki gyorsan megszokja az új környezetet. Kisaki lakása viszont tetszett, az enyémhez képest nagy volt, sok fehér fallal, ami olyan szép tiszta érzetet keltett.<br />
<br />
- A bandából más nem tud róla? – kérdeztem hirtelen; csak úgy eszembe villant a kérdés, nem is tartottam olyan fontosnak, de azért kimondtam.<br />
<br />
- Nem, és remélem, ez így is marad. – Kisaki a majdnem teljesen üres sörösdobozt forgatta a kezében. – Nem annyira komoly a helyzet, csak a pletyka biztosan felfújná, és ilyesmire Kyónak semmi szüksége.<br />
<br />
Persze megértettem, mire célzott, de hát tudhatta, hogy én aztán nem vagyok az a pletykálós fajta. Mindenesetre tetszett, hogy így védi Kyót, arra következtettem, hogy ha rólam lenne szó, szintén így viselkedne. Örültem neki, persze nem félreérteni, minden rajongásom ellenére nem voltam belezúgva vagy ilyesmi. Az való igaz, hogy elbűvölő tudott lenni, és az elején be is dőltem neki, de akkorra már ismertem annyira, hogy valamennyire meglássam az igazi valóját a máz mögött. Ettől függetlenül nem bántam, szerettem vele lenni csak így kettesben a lakásán, üldögélni egy sör mellett, aztán kiverni egymásnak vagy alkalomadtán hatvankilencezni egy jót. Összeillettünk, annyira legalábbis biztosan, hogy ilyen módon maximálisan élvezni tudjuk egymás társaságát.<br />
<br />
Be kell valljam, akkor már sokkal jobban foglalkoztatott a tény, hogy ott van mellettem és éppen erősen vonzódom hozzá, mint az az eset Kyóval. Meg amúgy is, Kisaki megmagyarázta, vagyis elég volt annyit tudnom, hogy lelki gondjai vannak, nyilván járt orvoshoz is emiatt, aki a gyógyszert írta fel neki, és aznap épp elfelejtette bevenni vagy ilyesmi, és ezért nézett ki olyan rosszul. Aztán pótolta, és minden rendbe jött… vagy legalábbis szerettem volna azt hinni. Most már kicsit szégyellem, de homokba dugtam a fejem, nem akartam gondolni Kyo problémájára, inkább azzal törődtem, hogy…<br />
<br />
Hát igen.<br />
<br />
Kisaki érintése egész más volt, mint amilyennel eddig találkoztam. Nem is, azt nem mondanám, hogy mindig egész más, de az ilyen meghitt estéken, a lakásán igenis így éreztem. Szinte sóvárogtam utána, ő pedig mintha tudta, érezte volna, hogy most szabad, nem fogom rossz néven venni, sőt…<br />
<br />
Szerettem, ahogy játékosan végigsimogat a pólómon keresztül, majd az immár feleslegessé váló ruhadarab nélkül; olyan volt az egész, mintha élvezte volna, hogy neki megengedem azt, amit nyilván senki másnak, sőt, egy zokszavam sincs, még tetszik is a dolog.<br />
<br />
Kár, hogy ezek a pillanatok olyan rövidek voltak, mert utána túlságosan gyorsan vette elő a nadrágomból a farkamat, és férfiasan rávetette magát. Hát persze, az egyáltalán nem férfias, ha szex előtt gyengédek vagyunk a partnerünkkel… Mindegy, ezen is túltettem magam. Az se volt azért rossz, amit Kisaki csinált, tehát nem panaszkodtam, egészen addig, amíg az ágyába vitt, levetkőztetett, aztán a farkam szopása közben megpróbálta belém dugni az ujját.<br />
<br />
Szerintem a homlokomon ott villogott az „Illetékteleneknek tilos a behatolás!” tábla, mert ahogy megugrottam, és felnézett rám, elvigyorodott.<br />
<br />
- Mit művelsz? – érdeklődtem, gyorsan ülő helyzetbe tornászva magamat, nehogy még egyszer szabad hozzáférése legyen a fenekemhez.<br />
<br />
- Gondoltam, élveznéd – vont vállat. Jó… az egy dolog, hogy szeretek vele lenni, de nem úgy! Vagyis akkor még nem hittem, hogy tetszene, ha akármit is feldugnának a seggembe, ez annyira elképzelhetetlennek tűnt. Hogy én dugdossak dolgokat más fenekébe, arról tárgyalhattunk volna.<br />
<br />
- Miből? – kérdeztem némi méltatlankodással, mert azért mégis, lássa rajtam a felháborodást.<br />
<br />
- Na, figyelj. – Felült ő is, mellém az ágyra, és csak úgy mellékesen a saját dudorodó farkát kezdte simogatni az alsóján keresztül. Legszívesebben a kezére csaptam volna, hogy ha velem beszél, ne merjen hokizni, de mégiscsak Kisakiról volt szó, akivel akármilyen kapcsolatban is voltunk akkor, nem mertem volna ilyet tenni, csak rosszallóan néztem. Persze ő úgy tett, mintha nem vette volna észre.<br />
<br />
– Egyszer csak túl kell esned rajta, és hidd el, velem nem járnál rosszul. Elég tapasztalatom van már e téren…<br />
<br />
- Milyen téren? – Rosszat sejtettem. Vagyis igen, tudtam, mire gondol, de féltem tőle.<br />
<br />
- Voltam már szűz fiúval, aki nem bánta meg egyáltalán.<br />
<br />
Csend lett, annyira, hogy tisztán hallhattam Kisaki alsójának anyaga és a keze súrlódásának zaját. Igazán hangulatos volt, mondhatom.<br />
<br />
- Én nem vagyok köcsög – jelentettem ki végül, mire elnevette magát. Ez elég rosszul esett, hát még, amit válaszolt!<br />
<br />
- Nem, dehogy. Te egy csinos kis uke vagy.<br />
<br />
- Nem igaz! – csattantam fel, és már egyáltalán nem volt kedvem vele semmihez, még az egy légtérben való tartózkodáshoz se, úgyhogy felpattantam, és a ruháimat kezdtem visszavenni magamra. Éppen elég volt nekem, hogy annyiszor nőnek nézzenek és/vagy tituláljanak, arra igazán nem volt szükségem, hogy ilyet mondjon. Én igenis férfinak éreztem magam, és sértette az önérzetemet.<br />
<br />
Ja, persze mikor Kisaki látta, hogy hibázott, próbált visszacsábítani.<br />
<br />
- Jaj, Shin-chan, ne csináld már, csak szívattalak…<br />
<br />
Kedvem lett volna ráordítani, hogy ne becézgessen, mikor így megsértett, de nem mondtam semmit, csak csendben magamra ráncigáltam a nadrágom meg a pólóm. Már a cipőmért indultam az előszobába, mikor utolért, még mindig dagadozó alsógatyában.<br />
<br />
- Hé, most komolyan el akarsz menni?<br />
<br />
- Aha – válaszoltam, mire idegesen felsóhajtott, és hátat fordított nekem. Nem erre számítottam, úgyhogy földbe gyökerezett lábbal bámultam, ahogy visszasétál a kanapéhoz, leül, és kiissza a maradék sört a dobozból. Csak ezután nézett rám, meglehetősen fölényesen:<br />
<br />
- Akkor mire vársz még?<br />
<br />
Talán csak a taktikája része volt, mindenesetre bevált. Meg tegyük hozzá, nem is akartam annyira otthagyni, de azért mégis úgy diktálta az önérzetem, hogy ne hagyjam megtorolatlanul, amit mondott. Hát, legalább megpróbáltam, bár aztán mégiscsak csúfos kudarcot vallottam, mert pár pillanattal később már ott ültem mellette, és hagytam, hogy a nyakam csókolgatásával engeszteljen ki… Legalábbis gondolom, hogy azért csinálta, mert ilyesmi addig egyszer sem történt. Kicsit csiklandozott, kicsit furcsa volt, de alapjában véve izgató, főleg, mert új érzés volt; aztán a keze rátalált a farkamra, az enyém pedig az övére.<br />
<br />
Úgy csináltuk, mint eddig, kivertük egymásnak, aztán Kisaki rám való tekintettel odament az ablakhoz cigizni, én pedig maradtam a kanapén, és bámultam a hátát.<br />
<br />
Nem beszélgettünk, csak az után, hogy elszívta a szálat, és visszaült mellém; ilyenkor már nem szívesen voltam közel hozzá, mert bűzlött a dohányfüsttől, ezúttal azonban mégis maradtam.<br />
<br />
- Szóval nem akarsz dugni? – Főleg ennek a kérdésnek volt köszönhető.<br />
<br />
- Dehogynem. – Teljesen őszintén, bár nem túl részletesen válaszoltam.<br />
<br />
- Hát akkor miért nem hagytad?<br />
<br />
- Mondtam, hogy nem vagyok köcsög.<br />
<br />
- Pedig azt hittem…<br />
<br />
Ennyiben maradtunk. Mivel már késő volt, Kisaki felajánlotta, hogy aludjak nála, de visszautasítottam; először is tudtam, hogy csak udvariasságból teszi, és valójában azok után, hogy tudattam vele, nem kívánom nekiadni a seggem szüzességét, a háta közepére se kíván már azon az estén. Aztán ott volt anyu is, akinek megígértem, hogy legkésőbb éjfélre otthon leszek, és persze akármennyire kedveltem Kisaki lakását, nem tudtam volna elképzelni, hogy ott alszom nála, aztán reggel valami kétes tisztaságú fogkefét használok, meg olyan fogkrémet, amihez nem vagyok hozzászokva és hányingerem lesz tőle, a törölközőről már nem is szólva. Nem kellett nekem ez az egész, úgyhogy szépen hazamentem.<br />
<br />
Az úton jutott eszembe ismét Kyo. Most, hogy semmi sem vonta el a figyelmemet, sokkal inkább érdekelt az állapota, viszont Kisakitól már nem lett volna pofám kérdezősködni, és rajta kívül a bandából senki sem tudott róla, tehát kizárásos alapon maradt maga Kyo. Ez mondjuk elég vicces volt, elképzelni se nagyon tudtam, hogy csak úgy lazán odasétálok a sráchoz például ebédszünetben, és rákérdezek, mi baja… Ennél nagyobb bunkóságot ki se tudnék találni. És Kyo sem hinném, hogy szívesen beszélne ilyesmiről valakinek, akivel még csak haveroknak se nagyon számítunk.<br />
<br />
Tehát maradt az, hogy befogom a számat, és úgy teszek, mintha mi sem történt volna. Aztán persze ez nem jött be, de hát ez már igazán nem az én hibám.Lilibellhttp://www.blogger.com/profile/15166128919584886973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4540594925271639931.post-61805797113334656052018-04-30T11:19:00.000+02:002018-04-30T11:19:23.248+02:00Törékeny (1. fejezet)<b><u>Cím</u>:</b> Törékeny<br />
<b><u>Fandom</u>:</b> La:Sadie's<br />
<b><u>Páros</u>:</b> Kisaki/Shinya, Kyo/Shinya<br />
<b><u>Besorolás</u>:</b> 18+<br />
<b><u>Figyelmeztetések</u>:</b> slash, yaoi, mentális problémák<br />
<b><u>Leírás</u>: </b>"Ő csak a fal felé fordult, hogy még véletlenül se lássam az arcát, és intett, amit akár úgy is értelmezhettem volna, hogy persze, és ezzel elintézettnek láthattam volna az ügyet, csakhogy azzal, hogy mi ketten maradtunk utoljára az öltözőben, úgy éreztem, az én felelősségem. Elvégre ha Kyo tényleg nincs jól, én pedig itt hagyom teljesen magára, és történik vele valami, Kisaki rögtön engem fog elővenni. És még igaza is lesz."<br />
<b><br /></b>
<h2 style="text-align: center;">
<b>Törékeny</b></h2>
<h3 style="text-align: center;">
<b>1. fejezet</b></h3>
<div>
<b><br /></b></div>
Először láttam így, pedig az utóbbi hónapokban sokkal többet voltunk együtt, mint akartuk, a felvételeknek és végeláthatatlan turnéknak köszönhetően. Vagy nagyon jól sikerült titkolnia, vagy ez volt az első alkalom; akkor még fogalmam sem volt róla, mi történik, csak azt láttam, hogy valami nagyon nincs rendben vele. Ott ült a sarokban, még full jelmezben és sminkben, és szó szerint vacogott; nem értettem. Nem volt hideg, hiszen a nyár közepén jártunk, úgyhogy megközelítettem, és egy bizonytalan „Jól vagy?” hagyta el a számat. Ő csak a fal felé fordult, hogy még véletlenül se lássam az arcát, és intett, amit akár úgy is értelmezhettem volna, hogy persze, és ezzel elintézettnek láthattam volna az ügyet, csakhogy azzal, hogy mi ketten maradtunk utoljára az öltözőben, úgy éreztem, az én felelősségem. Elvégre ha Kyo tényleg nincs jól, én pedig itt hagyom teljesen magára, és történik vele valami, Kisaki rögtön engem fog elővenni. És még igaza is lesz.<br />
<br />
Szóval összeszedtem magam, és közelebb merészkedtem hozzá.<br />
<br />
- Öö… biztos, hogy minden oké?<br />
<br />
Reszketősen felsóhajtott, és végre kibújt a falból, hogy rám nézzen; hát, nem festett valami jól. Izzadt, ami talán az előbbi koncertnek volt köszönhető, mégis valahogy úgy tűnt, hogy nem csak ennyiről van szó.<br />
<br />
- Shin… - Rekedt volt és be kell valljam, kissé ijesztően mondta ki a nevemet, mintha valami ZS kategóriás horrorfilmben lennénk, és mindjárt kibújna a hasából egy űrlény, vagy… Várjunk csak, az inkább sci-fi. No mindegy, én erre csak a szememet meresztettem, vártam, hogy folytassa. Hát azt várhattam. Rövid időn belül visszafordult a falhoz, komolyan mondom, mintha a mamájához bújt volna, én meg ott álltam, mint egy hülye, és fogalmam sem volt, mit kezdjek vele.<br />
<br />
Aztán rájöttem, hogy ez így nagyon nem lesz jó. Az egyetlen értelmes lehetőség, ami az eszembe jutott, az volt, hogy hívjam Kisakit, viszont ő meg sanszos volt, hogy már nincs az épületben. Valószínűleg épp Kaoruval és Die-jal együtt „kapcsolatokat épített”, ahogy ő nevezte, vagyis félhülyére itták magukat mindenféle fontos és kevésbé fontos ember társaságában, de azért meg akartam nézni, hátha van még esély rá, hogy rátalálok. A cuccaimat otthagytam az öltözőben, ebből reméltem, Kyo levonja a következtetést, hogy nem akarom végleg itt hagyni, és kiléptem a folyosóra. Mászkáltak páran az épületben, azonban Kisakit sehol se találtam, úgyhogy végső elkeseredésemben egy biztonságit szúrtam ki, akivel váltottam pár szót a koncert előtt. Igaz, hogy csak annyit, hogy „Jó estét”, de hát ez is több mint a semmi…<br />
<br />
Szóval odamentem hozzá, és közöltem vele, hogy az énekesünk rosszul van. Erre rögtön felélénkült, mert előtte nem nagyon tanúsított érdeklődést a mondandóm iránt, valószínűleg mert már civilben voltam és nem néztem ki „megvédendő személynek”, és indult a telefonhoz, hogy hívja a mentőket.<br />
<br />
Nem is tudom, miért nem hagytam, lehet, hogy ez lett volna az ésszerű döntés, azonban valahogy nem éreztem úgy, hogy Kyo örülne, ha kórházba vitetném.<br />
<br />
- Várjon, inkább taxit kéne hívni, hogy haza tudjon menni… - Ennyit mondtam, a biztonsági fickó pedig értetlenül bámult rám, úgyhogy úgy éreztem, muszáj leszek megmagyarázni, amit magam sem értek, abból pedig semmi jó nem sülhet ki. – Mármint szerintem annyira nincs rosszul, csak…<br />
<br />
Még több értetlenkedő pillantás, odajött hozzánk valami pasas is nyakában bilétával, de a fene nagy zavaromban az volt az utolsó, ami eszembe jutott, hogy elolvassam.<br />
<br />
- Minden rendben?<br />
<br />
- Nem hinném, a banda énekese állítólag rosszul van – válaszolta a biztonsági, mire én gyorsan a másik férfihoz fordultam, abban a reményben, hogy választ adhat a kérdésemre.<br />
<br />
- Nem tudja, Kisaki-san az épületben van-e még?<br />
<br />
Ő nem tudta ugyan, a biztonsági viszont nagyon lelkesen közölte velem, hogy olyan tíz perce távozott, a saját szemével látta. Hát, nagyszerű, ez az én szerencsém.<br />
<br />
Végül mindhárman az öltözőbe mentünk, de legnagyobb meglepetésemre senkit sem találtunk odabent. A cuccait nem vitte el, tehát az, hogy Kyo csoda módon hirtelen jobban lett, amíg nem voltam ott, és hazament, ki volt lőve, viszont akkor még az épületben kellett lennie. Hárman háromfelé indultunk a keresésére, és pont én akadtam rá nem sokkal később a legközelebbi mosdóban, amint éppen a mocskos kövön ült a, megjegyzem, igencsak drága jelmezében, a lábai fura szögben előtte-alatta, és nem úgy nézett ki, mint aki éppenséggel magánál lenne. Elég ijesztő látvány volt, a földbe is gyökerezett a lábam, ahogy megláttam, egyrészt azért, mert aggódtam érte, másrészt pedig szörnyen undorítónak találtam, hogy a drága ruhájában képes azon a mocskos földön henteregni… Na jó, nem henteregni, mert meg se moccant, de akkor is.<br />
<br />
Mikor közelebb mentem hozzá, láthattam azt is, hogy a szeme félig csukva van, és csak a fehérje látszik. Na, ez volt az a pillanat, amikor kezdtem magam úgy érezni, mintha valami elcseszett PV-ben lennék, és ez eléggé nyugtalanított.<br />
<br />
- Hé… - Megszólítottam; azt vártam, hogy nem reagál, azonban legnagyobb meglepetésemre kinyitotta a szemét, és képes volt az arcomra fókuszálni, bár még elég kábának tűnt. – Ne ülj itt a mocsokban… Fel tudsz állni?<br />
Lehet, hogy szerinte is hülye kérdés volt, mert rekedtesen-halkan nevetett egy sort, aztán elkezdett feltápászkodni. Elég undorítónak találtam, ahogy a meztelen tenyere a padló mocskához tapadt, nézni se bírtam, de muszáj volt… Aztán mást is muszáj volt, amihez nem túlságosan fűlt a fogam.<br />
<br />
Mondjuk úgy, hogy nem rajongtam mások tapizásáért. Ami azt illeti, nem díjaztam azt sem, ha valaki minden előzetes figyelmeztetés és engedély nélkül hozzám ért; Die-nak annyira tetszett például, hogy reflexszerűen összerándulok, mikor megbök, hogy rendszeresen eljátszotta velem. Az volt számára a nap fénypontja, ha megelégeltem a dolgot, és rászóltam, hogy elég legyen. Nem tudom, mit élvezett benne, de hát egy ilyen gyerekes embertől mit lehessen várni…<br />
<br />
Mindegy, nem is ez a lényeg, hanem hogy éppen azon voltam, hogy önként, de cseppet sem dalolva az izzadt, és most már koszos Kyo hóna alá fogjak, és felsegítsem a földről; amilyen kis ember volt, annyira nehéznek találtam, ahogy belém kapaszkodott az egyébként mocskos mancsaival, és kuncogott ott nekem olyan hangon, hogy a frászt hozta rám.<br />
<br />
Visszavittem az öltözőbe, szó szerint, mert végig rám nehezedett, közben összefutottam a biztonsági őrrel, aki hivatalosan épp Kyót kellett volna keresnie, helyette viszont a falat támasztotta. Ha rajta múlt volna, szerencsétlen sose kerül elő, de hála az égnek én ráakadtam, a haszontalan pasas meg elment szólni az időközben riadóztatott embereknek, hogy ne fárasszák magukat tovább feleslegesen, minden rendben. Ettől függetlenül kisvártatva megjelent az előbbi bilétás fickó; én pár pillanattal azelőtt tettem le egy székre Kyót, szigorúan nem arra, ami még mindig a sarokban állt, a férfi pedig odalépett hozzá.<br />
<br />
- Jól érzi magát? Hívjunk mentőt?<br />
<br />
Kyo már nem vihorászott, kezdett úgy kinézni, mintha már jobban lenne, ezt azért is gondoltam, mert megrázta a fejét, tehát felfogta, hogy mit kérdeztek tőle.<br />
<br />
- Minden oké. – Még válaszolt is; nem hittem volna, hogy erre ilyen hamar sor kerül, mindenesetre örültem neki. A másik két férfi láthatólag megkönnyebbülten hagyott ott minket, én pedig kissé zavartan néztem el valahova arrafelé, ahol Kyo ült, de szigorúan nem egyenesen rá.<br />
<br />
- A… cuccaim? – kérdezte, mire gyorsan körülnéztem a kis helyiségben. A tekintetem rögtön megakadt a táskáján, sietve kaptam fel, és adtam oda neki; normális körülmények között nem hagytam volna, hogy csicskáztasson, de éreztem, hogy most nem erről van szó, úgyhogy ellenvetés nélkül tettem, amit kért. Kis kotorászás után, a megjegyzem, még mindig undorítóan mocskos mancsával elővett egy jelöletlen gyógyszeres dobozt; nem tudtam nem bámulni, hogy remegett a keze. Kicsit megijedtem, mert tisztára úgy festett, mint egy drogos, vagy legalábbis amilyennek akkor egy drogost elképzeltem, hát még amikor előhalászott egy tablettát, és az egyik ottmaradt vizesüvegből ivott rá.<br />
<br />
A művelet közben végig figyeltem, ezt nyilván ő is észrevette, mert lassan, nagyon lassan visszanézett rám, én pedig automatikusan kaptam el a tekintetem.<br />
<br />
- Bocs – mondta. Csak ennyi; azért legalább némi köszönetet elvártam volna, hiszen ha én nem vagyok itt, ki tudja, mi lesz vele, főleg abban a piszkos-undorító mosdóban… Persze Kyóról beszélünk, emlékeztettem magam, akinek nem fő hobbija a hálálkodás, és hogy csináljak valamit, amivel remélhetőleg a zavaromat leplezhetem, elkezdtem pakolást mímelni. Igazából mehettem volna haza, hiszen már teljesen készen voltam, de nem akartam magára hagyni Kyót addig, amíg meg nem bizonyosodom róla, hogy tényleg minden rendben van vele.<br />
<br />
Miután üldögélt vagy öt percet és csak bámult maga elé, végül csak megmoccant, mégpedig elkezdett vetkőzni; nos, ez olyan dolog volt, amit nem akartam végignézni, úgyhogy az eddigieknél is jobban beletemetkeztem a cuccaimba, csak akkor mertem ismét felpillantani, mikor Kyón már legalább nadrág volt, a pólóját azonban meg se kísérelte felvenni, helyette egy csomag pamaccsal és sminklemosóval nekiesett az arcának. A szemem sarkából néztem, hogy maszatolja el a festéket, ami már úgyis katasztrofálisan festett az arcán, és azon gondolkodtam, mi baja lehet. Mire szedi azt a gyógyszert, amitől jobban lett? Vagyis… nyilván nem csak attól lett jobban, de gondolom az is segített valamit… Vagy nem?<br />
<br />
Teljesen össze voltam zavarodva, és még mindig nem mertem otthagyni. Pedig már mímelnem sem nagyon volt mit, úgyhogy kezdett kicsit kínossá válni a dolog, ráadásul végig egy szó se hangzott el közöttünk. Mondjuk ez nem meglepő, amilyen beszédesek vagyunk, viszont akkor is. Ez így olyan baljóslatúnak tetszett. Vagy csak nekem ártott meg a legutóbbi horrorfilm, amit Die tukmált rám, pedig én nem akartam megnézni…<br />
<br />
- Nem mégy haza?<br />
<br />
Összerezzentem; Kyo már nem az arcát sikálta a tükörbe bámulva, hanem annak háttal állt az asztalnak dőlve, és engem nézett. Póló pedig még mindig nem volt rajta… De erős voltam, uralkodtam magamon, és azért sem néztem a mellkasára, vagy attól lejjebb… nem. Szó sem lehetett ilyesmiről, elvégre én tiszteletben tartom mások privát szféráját, ha már ezt várom el más emberektől is, megjegyzem, legtöbbször hiába.<br />
<br />
- Megvárlak – válaszoltam, mire bólintott egyet, mint aki pontosan erre a válaszra számított, és visszatért az előbbi tevékenységéhez. Szinte teljesen úgy, ahogy mindig, kívülállónak fel se tűnt volna, hogy nemrég milyen állapotban volt. Ennek egyrészt örültem, másrészt viszont furdalt a kíváncsiság; már akkor elhatároztam, hogy alkalomadtán meginterjúvolom erről Kisakit. Neki biztosan tudnia kell róla, vagy ha eddig nem, hát majd most tőlem értesül a dologról.<br />
<br />
Kyo lassan elkészült; együtt hívtunk taxit, szálltunk be, majd külön-külön ki. Én voltam a második, és némi aggódással figyeltem, hogyan hagy ott; egy rövid sziát váltottunk, és ennyi volt. Reméltem, hogy nem csinál semmi hülyeséget, ha otthon van, bár nem is tudom, honnan gondoltam, hogy csinálna… Azt hiszem, az, ahogy aznap este láttam, valahogy megváltoztatta a róla alkotott képet bennem.<br />
<br />
Később jöttem csak rá, hogy valójában mennyire.Lilibellhttp://www.blogger.com/profile/15166128919584886973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4540594925271639931.post-36415303898772791472018-04-09T13:33:00.000+02:002018-04-09T13:38:11.123+02:00A hercegnő és az udvari bolond<b><u>Cím</u>:</b> A hercegnő és az udvari bolond<br />
<b><u>Fandom</u>:</b> Angel Sanctuary<br />
<b><u>Páros</u>:</b> Kurai/Bolond Kalapos<br />
<b><u>Besorolás</u>:</b> 18+<br />
<b><u>Figyelmeztetések</u>:</b> femslash, yuri, pwp<br />
<b><u>Leírás</u>: </b>Kurait meglátogatja a kedvenc udvari bolondja.<br />
<br />
<br />
<h2 style="text-align: center;">
A hercegnő és az udvari bolond</h2>
<div>
<br /></div>
Kurai a saját arcát bámulta a tükörben. Kisminkelték, a szemei a füstös festéknek köszönhetően nagyok lettek és még csillogóbbak, szinte világítottak a félhomályban, az ajkait sötétvörösre színezték, pont mint valami friss, lédús meggy. A haja csinos frizurában, csipkés fekete ruha simult az alakjára, és nemrég rúgta le a magassarkú csizmákat. Nem is ismert magára. Persze különleges alkalmakkor volt, hogy hasonlóképpen felöltöztették, ez azonban még azt is felülmúlta. Szinte egész életében most látta magát először szépnek, de nem volt benne biztos, hogy tetszik neki a dolog. Annyira új és ijesztő volt számára minden, az idegen helyen és szobán át a saját arcáig, hogy már abban sem volt biztos, ez tényleg megtörténik vele. Mi van, ha csak álmodik? Az egész csak egy szörnyű és hosszú rémálom, és ha felébred, a saját ágyában találja magát, a családja, a népe még él, a birodalmuk virágzik… Bárcsak, sóhajtotta, felpattant a fésülködőasztaltól, és már vetette volna rá magát az ágyra, csakhogy annak szélén történetesen ült valaki. <br />
<br />
- Kalapos! – kiáltotta Kurai meglepetten, de aztán nagyon gyorsan összevonta a szemöldökét, és durcás képet vágva leült a hívatlan vendégtől jó távol szintén az ágy szélére. – Megmondtam, hogy ezt többet ne csináld! <br />
<br />
- Micsodát, hercegnő? – adta az értetlent a Kalapos kis félmosollyal az arcán. <br />
<br />
- Ne bukkanj csak így fel mögöttem! <br />
<br />
- Nemrég még az volt a baj, hogy előtted jelentünk meg – emlékeztette a hercegnőt a Kalapos. – Előtte pedig az, mikor úgy jelentünk meg mögötted, hogy megszólítottunk. Igazán nem tudjuk, hogyan tehetnénk hát a hercegnő kedvére. <br />
<br />
- Ne játszd a hülyét – fonta karba a kezét Kurai. – Mondjuk mi lenne, ha normális ember módjára az ajtót használnád? <br />
<br />
A Kalapos amolyan bicskanyitogató módon elmosolyodott. <br />
<br />
- De hercegnő, hiszen mi a lehető legtávolabb állunk a normálistól. Az embertől is, ha már itt tartunk, tehát nem látjuk okát annak, hogy úgy kelljen cselekednünk, mint egy „normális embernek”. <br />
<br />
Kurai kénytelen volt belátni, hogy ebben volt ráció, ettől függetlenül azonban változatlanul zavarta, hogy a Kalapos csak úgy kénye-kedve szerint jelenik meg a szobájában, és rendszerint ezek a találkozások elég kínosak a számára. <br />
<br />
- Egyébként – folytatta a Kalapos, és közelebb csusszant a hercegnőhöz, aki erre idegesen vette tudomásul, hogy így is az ágy sarkán ül, szóval nemigen tud hova menekülni, – szórakoztató látni, hogy mindig mennyire megijedsz. <br />
<br />
- Hát tényleg nagyon vicces, mondhatom – fújta fel magát Kurai dühösen. – Én nem élvezem annyira! Így is tiszta ideg vagyok… - Elharapta a mondatot, és bosszúsan meredt a Kalaposra. A fenének kellett elszólnia magát! Oké, biztosan elég egyértelmű volt, de akkor sem szándékozta csak így bevallani, mégis, mikor a Kalapossal volt, valahogy… kicsúsztak a száján olyan dolgok, amiket nem akart. Ez is a sátán egyik bosszantó tulajdonsága volt sajnos. <br />
<br />
- Ó, hercegnő, hát ennyire izgulsz az esküvő miatt? – kérdezte tettetett meglepettséggel a Kalapos. Kurai a szemét forgatta, mire a sátán még közelebb hajolt hozzá, és amolyan bizalmaskodva megkérdezte: - Csak nem a nászéjszaka miatt? <br />
<br />
- Mi?! – esett le Kurai álla. Jó, a Kalapos valóban szerette őt zavarba hozni, de azért arra nem számított, hogy képes lesz ezt is szóbahozni… A hercegnő arca fél másodpercen belül lángolt, és úgy érezte, itt az ideje nagyon gyorsan felpattanni a helyéről. Jobb híján az ablakhoz ment, ami mint mindig, nehéz, sötét függönyökkel volt takarva, ő azonban elhúzta ezeket. A lenyugvó nap utolsó, sápadt kis sugara kukkantott be a résen, Kurai kifejezetten élvezte, ahogy megvilágította a bőrét. Assiah-ra emlékeztette, ahol túl régóta nem járt, és amit túlságosan elkezdett élvezni. Hiszen ott volt Alexiel úrnő… nem csoda, hogy nem mehetett oda többé, mióta menyasszony lett. A hercegnő szíve összefacsarodott, de még mielőtt teljesen átadhatta volna magát a fájdalomnak, megjelent mellette a Kalapos, mégpedig már megint zavarba ejtően közel. Pedig Kurai valahogy úgy képzelte, a kicsike napfény taszítja a sátánt, talán ezért vannak mindig behúzva a függönyök ebben az egész átkozott kastélyban. Hát, tévedett. <br />
<br />
- Nekünk elhiheted, hercegnő, nincs mitől félned. Csókolózni már jól tudsz… <br />
<br />
Kurai megint elvörösödött. Hát persze, hogy jól tudott, volt alkalma gyakorolni a Kalapossal rengetegszer, mióta először találkoztak. A sátán saját bevallása alapján szeretett csókolózni, és mindig kihasználta a helyzetet, ha Kuraival volt, a hercegnő pedig szinte sosem tudott ellenállni, amit egyébként nagyon szégyellt. Amúgy nem is értette a Kalapost, akiről lerítt, hogy teljesen oda volt Luciferért. Akkor meg miért az ő imádott császárának menyasszonyát csókolgatja a szabadidejében? De hát Kurai magát sem értette, miért engedi mindig olyan könnyedén ezt az egészet. Ráadásul a Kalapos már megint olyan átkozottul közel hajolt hozzá, hogy a nyaka hajlatában érezte a lélegzetvételének melegét… <br />
<br />
Egy pillanat műve volt az egész. A Kalapos megpördítette a hercegnőt, aki meglepetten nyikkant fel, ahogy a meztelen háta a hideg ablaküveghez ért, aztán már csak a sajátjának nekinyomódó testet érzékelte; megnyugtató melegséget árasztott, a Kalapos jól ismert illata, ami mindig izgalomba hozta, az orrába kúszott, és puha ajkak kezdték kóstolgatni az övéit. <br />
<br />
Kurai sosem vallotta volna be, de mostanában szinte mindig felizgatták ezek a csókok. A Kalapos valahogy képes volt úgy csinálni, ahogy a hercegnőnek tetszett; pont annyira volt erőszakos, hogy még ne ijessze meg, azonban kellemes bizsergést okozzon az ördög testében. <br />
<br />
Most is ez árasztotta el Kurait, ahogy a Kalapos nyelve átcsusszant a szájába, ő pedig hagyta, a fenébe is, hagyta, sőt élvezte, és megszorította a sátán ingét, belekapaszkodott, mert úgy érezte, nem akarja, hogy elengedje soha…<br />
A hercegnő szeme meglepetten pattant fel, mikor a Kalapos hirtelen elválasztotta tőle az ajkait, és az ördög nyakát vette célpontul. Ilyesmi azelőtt sosem történt köztük, sosem mentek tovább, bár… ez is csóknak számított, csak a Kalapos éppen a nyakát csókolgatta. Kurai ezzel próbálta nyugtatni magát, míg ismét lecsukta a szemét, és szaggatottan felsóhajtott. Túlságosan tetszett neki a helyzet, a puha ajkak a bőrén, a sátán lélegzete csiklandozta kicsit. Aztán az egyik karja a derekán, a másik… <br />
<br />
Kurai szemei ismét felpattantak, és hitetlenkedve meredt a Kalaposra, akiből jelenleg csak a kalapját meg némi vörös hajat látott. A sátán másik keze a hercegnő mellére tévedt, simogatta, masszírozta, Kurai pedig most kezdte kapiskálni, hogy milyen veszélyes vizekre is tévedtek. Hiszen ő menyasszony volt, érintetlennek kellett maradnia… bár elvileg a Kalapos nő volt, ami ugyan tovább bonyolította a hercegnő érzéseit, de ez azt is jelenthette, hogy nincs mitől félnie. Hiszen a Kalapos nem tudja elvenni a szüzességét… ugye? <br />
<br />
- Ne félj, hercegnő – duruzsolta a fülébe a sátán, mire Kurai teljesen libabőrös lett. Muszáj volt belekapaszkodnia valamibe, és ez a valami történetesen a Kalapos válla és dereka volt, csak későn kapcsolt, hogy ez elég félreérthető mozdulat lett. Valószínűleg a sátán is félreértette, bátorításnak vélte, mert egyszerűen felkapta a hercegnőt a karjaiba, mint valami babát, odavitte az ágyhoz, és lefektette rá. <br />
<br />
- H-hé, mit művelsz? – méltatlankodott Kurai, és gyorsan felült. – Engem senki ne hurcolásszon, van két lábam, tudok én járni… <br />
<br />
- Bocsáss meg nekünk, hercegnő – mondta erre megadóan a Kalapos, bár nem úgy tűnt, mint aki tényleg bánná a dolgot. Inkább ismét kellemetlenül közel hajolt a hercegnőhöz, és könnyedén végigsimított a lány csipkés harisnyába bújtatott combjain, mire Kurai elvörösödött. – Valóban vannak lábaid, sőt, igencsak megkapó látványt nyújtanak, ha szabad megjegyeznünk… <br />
<br />
Azzal a Kalapos kezébe fogta Kurai bal combját, ezzel enyhén szétnyitva azokat a bizonyos lábakat. A hercegnő azonnal lesimította a szoknyáját, de szerencsére a sátán egyelőre nem is a combjai közé akart férkőzni, csupán azt az egy végtagot halmozta el a csókjaival. Kurai ismét libabőrös lett, és hirtelen fogalma sem volt, mihez kezdjen; ezt használta ki a kalapos, aki szépen visszalökte az összezavarodott lányt az ágyra, és felé mászott, hogy az biztosan ne tudjon ismét felpattanni, mint valami keljfeljancsi. <br />
<br />
- K-kalapos… - nyögte Kurai, mikor a sátán festett ajkai már csak egy centire voltak az övéitől. <br />
<br />
- Tessék, hercegnő – mosolygott rá a Kalapos. Kurai nagyot nyelt. <br />
<br />
- M-mégis mire készülsz…? <br />
<br />
- Kettőt találhatsz. <br />
<br />
Az ajkaik összeértek; Kurai megadóan, de azért némi aggodalommal telve ölelte magához a ránehezedő testet, és ahogy a lábai szinte automatikusan szétnyíltak, és a Kalapos összedörgölte a csípőjüket, mintha valami elszakadt volna benne. Már nem is érdekelte igazán, hogy ő valakinek a menyasszonya, még ha az a valaki történetesen a Pokol császára is, inkább a sátán foglalkoztatta, akivel összesimultak, és aki… nő volt? <br />
<br />
Kurai kissé szégyenkezve jött rá, hogy nem sok fogalma volt róla, hogy is megy az ilyesmi két nő között. Igen, ez épp szerencsés volt, mert így szűz maradhatott a nászéjszakáig, viszont fogalma sem volt, mi jön ezután. Kissé szorongva pillantott le a Kalaposra, aki mindeközben lehúzta a hercegnő vállairól a ruha pántjait, és kibontotta belőle a lány melleit. Kurai kissé lelombozódva pillantott rá a mellkasán elterülő alföldre, de szerencsére nem úgy tűnt, mintha a lapossága zavarná a sátánt, aki azonnal rávetette magát az előbukkanó bimbókra; a hercegnő felsóhajtott, és megállapította, hogy az, ahogy a Kalapos a mellbimbóját szopogatja és közben őt nézi, nagyon izgató. Talán túlságosan is; Kurai visszaejtette a fejét az ágyra. Zavarba jött megint, inkább becsukta a szemét. <br />
<br />
Csakhogy így nem láthatta, mire készül a Kalapos, aki hátrébb húzódott tőle, így ismét muszáj volt felemelnie a fejét; a sátán villantott felé egy mosolyt, ami akár bátorítónak is szánhatott, aztán feltűrte a hercegnő tüllös-csipkés szoknyáját. Kurait csak az vigasztalta, hogy a harisnya valamennyire takart, de persze nem sokáig; a Kalapos nekiállt lefejteni róla, óvatosan, talán a kelleténél kissé lassabban is, majd úgy simított végig az előbukkanó lábakon, mint a legfinomabb selymen. Kurai borzasztó zavarban volt, még mindig nem volt sejtése, mi is következhet most, ráadásul nem tudott felvenni egy rendes bugyit sem, amikhez hozzászokott és szeretett, mert itt csak végtelenül kihívó, szatén-csipkés csodák álltak rendelkezésére. Most is egy ilyen falatnyi, szerinte túl szexis darab volt rajta, amit legszívesebben eltakart volna, közben viszont nem akart véget vetni ennek az egésznek. Túlságosan élvezte, és túlságosan kíváncsi volt rá, mit tervezhet a Kalapos. <br />
<br />
A sátán a hercegnő szétnyitott lábai közé vette be magát, és nekiállt a bugyi szélét végigcsókolni. Kuraira ez láthatólag nagy hatással volt, mert már ennyitől sóhajtozni és vonaglani kezdett, hát még mikor a Kalapos a bugyin keresztül nyomott csókot a legérzékenyebb testrészére. Kurai szenvedett, de közben tudta, ha a Kalapos ezt abbahagyná, ő itt halna meg helyben; nagyon különösen érezte magát, ilyen élményben még sosem volt része, úgyhogy kissé összezavarodva pillantott a sátánra, aki visszanézett rá. A hercegnő már ennyitől borzasztó zavarba jött, és inkább visszafeküdt, a karjával eltakarva az arcát; erre szüksége is volt, mikor a Kalapos megragadta a bugyija szélét. Némi habozás után Kurai engedelmesen emelte meg a csípőjét, és valami egészen szürreális élményként élte meg, ahogy a hűvösebb levegő megcsapja odalent; nem mert felnézni, csak hagyta, hogy a sátán kénye-kedve szerint pakolgassa a lábait, aztán egy pillanatnyi várakozás után olyat érzett, amitől egész testében megugrott. Muszáj volt kinyitnia a szemét, hogy megnézze, pontosan az történik-e, amit gondolt; a lábai között pedig tényleg ott volt a Kalapos feje, azt a finom kis csiklandós dolgot pedig a nyelvével csinálta. Kurai úgy érezte, meghal vagy megőrül, még nem volt benne biztos, melyik, de abban biztos volt, hogy ez valami elképesztően jó érzés. <br />
<br />
Kurainak meg kellett kapaszkodnia valamiben, de semmi sem volt a keze ügyében, végül belevájta a körmét a Kalapos karjaiba, akit szerencsére úgy tűnt, nem igazán izgat a kis fájdalom. A hercegnő nem bírta ki, hogy ne nyögjön fel, ahogy elárasztotta valami hihetetlen érzés; pár pillanatig csak csillagokat látott, elsötétült előtte a világ, aztán arra eszmélt fel, hogy a Kalapos felkel az ágyról, felveszi a kalapját, ami valahogy a fésülködőasztalon kötött ki, leporolja magát, majd meghajol. <br />
<br />
- Remélem, jó szolgálatodra voltunk, hercegnő. <br />
<br />
- V-várj! – ült fel Kurai, gyorsan lesimítva a szoknyáját, meg igyekezett visszavenni a ruhája felsőjét is, azért még mindig zavarban volt. <br />
<br />
- Sajnálom, de máris késésben vagyunk. A munkánk túl fontos ahhoz, hogy várhasson, még egy olyan elbűvölő hercegnő kedvéért sem, mint te… <br />
<br />
Kurai maga sem tudta miért, de csalódottnak érezte magát. Hiszen még annyi mindent szeretett volna megtudni, kipróbálni, látni… azonban úgy tűnt, a Kalaposnak tényleg halaszthatatlan dolga van. <br />
<br />
- Holnap is eljössz? – kérdezte végül grimaszolva. <br />
<br />
- Ha kívánod – hajolt meg ismét a sátán, és már ott sem volt. Kurai vörösödve igyekezte vissza magára a ruháját, aztán felállt az ágyról, visszavette a bugyiját is, és vetett egy pillantást a tükörbe. Ennyit a bonyolult frizuráról, állapította meg, azonban annyira nem is izgatta a dolog. Elég volt, ha holnapra szép lesz, mikor ismét meglátogatja a kedvenc udvari bolondja…Lilibellhttp://www.blogger.com/profile/15166128919584886973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4540594925271639931.post-39566475034500524932018-03-26T14:20:00.000+02:002018-03-26T14:30:27.751+02:00Egy ágyban az ellenséggel<b><u>Cím</u>:</b> Egy ágyban az ellenséggel<br />
<b><u>Fandom</u>:</b> Sailor Moon<br />
<b><u>Páros</u>:</b> Kunzite/Usagi<br />
<b><u>Besorolás</u>:</b> 18+<br />
<b><u>Figyelmeztetések</u>:</b> nemi erőszak, szüzesség elvesztése<br />
<b><u>Leírás</u>: </b>"Vágyott rá, nem is emlékezett rá, mióta. Mikor először meglátta, valamit megmozgatott benne, aztán valahányszor feltűnt a férfi, egyre inkább érezte, hogy vonzza magához, mint fény a pillangót. Hiába tudta, hogy ennek nem szabadna megtörténnie, hiszen a forróság azon nyomban elemésztené őt, nem tudott nem vágyakozni a férfi után, aki az ellenségük volt. Kunzite."<br />
<br />
<h2 style="text-align: center;">
Egy ágyban az ellenséggel</h2>
<br />
Vágyott rá, nem is emlékezett rá, mióta. Mikor először meglátta, valamit megmozgatott benne, aztán valahányszor feltűnt a férfi, egyre inkább érezte, hogy vonzza magához, mint fény a pillangót. Hiába tudta, hogy ennek nem szabadna megtörténnie, hiszen a forróság azon nyomban elemésztené őt, nem tudott nem vágyakozni a férfi után, aki az ellenségük volt. Kunzite.<br />
<br />
Usagi felsóhajtott, és a másik oldalára fordult az ágyban. Nem tudott elaludni, pedig úgy érezte, már órák óta próbálkozik; mellette Luna rég az igazak álmát aludta egy halom frissen mosott ruhán. Hát igen, van, ami sosem változik, még ha beszélő macska is vagy, azért nehéz ellenállni a jó szagú öblítőnek. Usagi egy pillanatra halványan elmosolyodott, de Luna nem sokáig tudta elterelni a gondolatait. Odakint vörösen világított a telihold, sápatag fényt vetve a nyulakkal díszített takaróra. Az ablak résnyire nyitva volt, néha-néha meglibbentve a függöny könnyű anyagát.<br />
<br />
Usagi agya ismét Kunzite képét vetítette elé, és bár tudta, hogy abszurdum, nem tudta megállni, hogy el ne képzelje, milyen lenne, ha a férfi őt szorítaná magához, ha az ő kezét fogná, őt csókolná… egyebekről nem is szólva. Usagi arca égett, ahogy erre gondolt, és nem csak az arca. A lábai között határozottan, forrón lüktetett a vágy, hogy betöltse valami, ami kétségkívül nem máshoz tartozik, mint Kunzite-hoz… Különös. Usagi még Mamoruról sem fantáziált így, és hiába volt iszonyú bűntudata, amiért más férfi után ácsingózik, egyszerűen nem tudta leállítani magát. Nem, most már nem, pedig eddig mindig ment, de úgy érezte, eleget nyomta el magában mindezt.<br />
<br />
Vetett egy újabb pillantást a fekete macskára, hogy tényleg alszik-e, majd miután megbizonyosodott erről, a lehető leghalkabban a hátára fordult, felhúzta a lábait, szétnyitotta őket, és némi habozás után a pizsamanadrágja és a bugyija alá csúsztatta a kezét. Azelőtt még sohasem csinált ilyet, meg is lepődött, mennyire jól esett, ahogy megsimogatta magát ott lent. Elég volt néhány puszta gondolat arról, mi mindent tehetne vele Kunzite, és elöntötte őt egy olyan érzés, amiről mindeddig fogalma sem volt, de máris nagyon, nagyon megkedvelte.<br />
<br />
- Kunzite-sama… Kérlek, tégy magadévá…<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
---</div>
<br />
Usagi felvisított, ahogy a youma eltalálta, egyszersmind a földhöz szögezte a borotvaéles pengével. Még sosem érzett ekkora fájdalmat, a könnyei felett kábán, de azért érzékelte, hogy Kunzite odalép hozzá. Most bármit megadott volna azért, hogy Tuxedo Kamen megmentse, de nyoma sem volt, sem a többi senshinek… Usagi úgy érezte, itt a vég, de szerencséjére elvesztette az eszméletét még az előtt, hogy Kunzite kirántotta volna a pengét a lány karjából. Ezután a férfi megölte a saját youmáját, és elteleportált Sailor Moon élettelennek tűnő testével.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
---</div>
<br />
Usagi álmodott. Hosszú, ezüstös hajzuhatagról, jégkék szemekről, izmos, barna testről… Álmában a férfi beléhatolt, ő pedig a fájdalommal vegyes kéjtől zihálva hagyta, hadd tegyen vele a férfi, amit csak akar. A szeme sarkából könnyek szivárogtak, de csak ennyit tudott kinyögni:<br />
<br />
- Kunzite-sama… Tegyél magadévá!<br />
<br />
Kunzite fültanúja volt mindennek, miközben a lány sebét látta el. Nem nagyon foglalkozott volna amúgy a fogollyal, ha Beryl nem parancsol rá, hogy Sailor Moonnak sértetlennek kell lennie, hogy a Ginzuishouval együtt az ereje is Metalliáé legyen, mikor eljön az idő. Így kénytelen-kelletlen bekötözte a lány vérző karját, arra azonban nem számított, hogy ilyesmit halljon Sailor Moon szájából. Elsőnek el sem akarta hinni, de mikor meglátta a lány vörös orcáit, és hogy annak ép keze szinte automatikusan keresi a lába közét, kezdett leesni neki, hogy ez egyáltalán nem vicc. A lány fölé hajolt, és gyengéden megrázta, remélve, hogy ettől felébred. Így is lett; Sailor Moon kinyitotta a szemét, először még zavaros volt minden, aztán felfogta, hogy kinek a jégkék szemébe bámul éppen, és ha nem fájt volna ennyire a karja, talán még fel is sikkant a meglepetéstől. Most azonban csak nyögni tudott, és nem az élvezettől.<br />
<br />
- Hol vagyok…? – nyöszörögte.<br />
<br />
- A Sötétség Birodalmában – válaszolta Kunzite. – A foglyom vagy, Sailor Moon.<br />
<br />
Usagi feje visszahanyatlott a nem túl kényelmes padra, és szorosan becsukta a szemét, abban reménykedve, hogy mindez csak egy rossz álom. A fájdalom azonban a karjában sajnos elég valósnak tűnt.<br />
<br />
- Szóval – kezdte a férfi, kis szünetet hagyva, hogy még nyomatékosabb hatást kapjanak a következő szavai. – Szóval ennyire el akarod veszíteni a szüzességedet?<br />
<br />
Usagi szemhéja rekordsebességgel pattant fel.<br />
<br />
- Micsoda?? – kérdezte megbotránkozva. Honnan tudhatja Kunzite? Az nem lehet, biztosan csak blöfföl! Legalábbis Usagi nagyon remélte, hogy erről van szó, és nem bukott le.<br />
<br />
- Vagy már nem is vagy szűz? – folytatta Kunzite, szinte kellemetlenül közel hajolva Usagi arcához, aki izzadni kezdett, és teljesen vörös volt a feje. – Tuxedo Kamennek biztosan megvoltál. És ki tudja még, mennyi másik…<br />
<br />
- Nem! – ellenkezett Usagi, ahogy visszakapta a hangját. – Ez nem igaz, én még soha…<br />
<br />
- Nem-e? – kérdezte hitetlen hangon Kunzite, és a jobb kezét végigcsúsztatta a lány fedetlen combján, hogy aztán a lábai közé nyúljon… vagyis csak akart volna, mert azok a bizonyos combok gyorsan összezáródtak, és Usagi felvisított.<br />
<br />
- Mit csinálsz!?<br />
<br />
Kunzite megvetően horkantott fel, de legalább nem erőszakoskodott tovább. Bár… Usaginak megfordult a fejében, hogy annyira nem is lenne ellenére a dolog, igaz, ezt a gondolatot megpróbálta gyorsan elhessegetni.<br />
<br />
- Ostoba – vetette oda a férfi, és otthagyta a teljesen összezavarodott, szégyentől pirosló arcú Sailor Moont a kis kamrában, aki erre némileg megkönnyebbülten sóhajtott fel, és visszahanyatlott a padra, amin az imént még feküdt. Persze első dolga volt ellenőrizni, kapcsolatba tud-e lépni a lányokkal, azonban a kommunikátora tökéletesen hasznavehetetlennek bizonyult. Nyilván nem akart működni, a Sötétség Birodalma nem éppen egy olyan hely, amiről az ember feltételezné, hogy kedvez az ilyesfajta próbálkozásoknak, valószínűleg ezért is hagyta Kunzite a lánynál a süket eszközt.<br />
<br />
Erre Usagi felpattant, és körbejárta az aprócska cellát, hátha talál kiutat. De nagyon úgy tűnt, az egyetlen az ajtó, amit sehogy sem bírt kinyitni, pedig még a Moon Tiara Actionnel is próbálkozott. Végül visszahanyatlott a kényelmetlen padra, és jobb híján igyekezett álomba sírni magát, közben dacosan ellenállva az illetlen képeknek, amik minduntalan a fejébe tódultak az őt foglyul ejtő tennouról.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
---</div>
<br />
Usagi ismét arra ébredt, hogy Kunzite belépett a kis helyiségbe. Ijedten ült fel, és azonnal megkérdezte:<br />
<br />
- Miért hoztál ide? Mit akarsz tőlem?<br />
<br />
- Terveink vannak veled – válaszolta Kunzite, és mintha nem is az ellenségével beszélgetne, egész egyszerűen leült Usagi mellé a padra. A lány sietve húzódott a sarokba, maga elé húzta a térdeit, és nagy, ártatlan szemekkel bámulta a férfit, akinek mindez sehogyan sem fért össze azzal, amit nemrég az eszméletlen lány szájából hallott. Persze meg is játszhatja magát, sőt, szinte száz százalékban biztos volt, hogy erről van szó. Érdekes, Kunzite mindeddig meg volt győződve róla, hogy Sailor Moon amolyan naiv, ártatlan kislány, akinek fogalma sincs a szexről, erre kiderül róla, hogy álmában igencsak csúnya dolgokat művel. Az ellenségével, vagyis vele, Kunzite-tal. Efölött pedig nem lehetett csak úgy elsiklani…<br />
<br />
- T… tervek? – ismételte Usagi rosszat sejtve. – Miféle tervek?<br />
<br />
- Azt nem kötjük az orrodra – válaszolta gúnyos hangon Kunzite. A két kék szempár egymásba fúródott, Usagi szinte azonnal elkapta a tekintetét, és vörös lett, mint a rák. Egyáltalán nem árulkodott arról, amit érzett, ugyan már… Kunzite nem tudta megállni, hogy ne hajoljon közelebb a foglyához. – Félsz tőlem?<br />
<br />
- Nem! – vágta rá Usagi, de szinte rögtön ismét zavarba jött. – Én… sosem…<br />
<br />
- Szóval igen – vonta le a következtetést egyébként teljesen helyesen a férfi. – És közben kívánsz engem?<br />
<br />
A lány úgy érezte, az lenne a legjobb, ha a föld most rögtön megnyílna alatta, úgy legalább nem kellett volna elviselnie mindezt. Úgy tervezte, soha senki nem tudja meg, mikről szokott fantáziálni, erre tessék, az ellensége kezébe jutott ez a kényes információ, aki történetesen azoknak a bizonyos fantáziáknak a főszereplője! Nem tudott mit mondani, de azért becsülettel rázta a fejét.<br />
<br />
- Nem? – kérdezte rájátszott hitetlenséggel Kunzite. – Pedig nemrég még azért könyörögtél, hogy tegyelek a magamévá… nem igaz?<br />
<br />
- Az… az nem úgy volt! – kiáltotta Usagi zavartan. – Biztos csak valami rémálom volt, nem több!<br />
<br />
- Hazudhatsz kedvedre, én viszont hallottam, amit hallottam – jelentette ki a férfi ellentmondást nem tűrő hangon. Az átlag youma ilyenkor tudta, hogy jobban teszi, ha befogja a száját, és mindenre rábólint, már ha hosszú életre vágyik. – Faszt akarsz, mégpedig az enyémet.<br />
<br />
Usaginak a számára igencsak durva szóhasználattól egész egyszerűen könnyek szöktek a szemébe. Ő nem volt ehhez hozzászokva, az egész olyan volt, mint egy rossz álom… Bárcsak felébrednék, gondolta keserűen. Ráadásul Kunzite hirtelen annyira közel hajolt hozzá, hogy az orruk csak pár centire volt egymástól; Usagi ösztönei azt súgták, meneküljön azonnal, de nem tudott tovább hátrálni, a fal útját állta. Pirulva nézett bele közvetlen közelről a jégkék szemekbe, amikben semmi könyörületet nem látott.<br />
<br />
Aztán Kunzite megcsókolta. A lány úgy érezte magát, mintha ismét egy álomban lenne, a tennou ajkai lágyan kóstolgatták az övéit; puha, finom, már-már szerelmesnek beillő első csók volt, Usagi el sem hitte, hogy ez vele történik. És elkövette azt a hibát, hogy visszacsókolt.<br />
<br />
Mintha csak erre várt volna, Kunzite azonnal elkapta a lány csuklóit, majd egész egyszerűen lenyomta a padra. Usagi rémülten érezte a ránehezedő testet, aztán a kezet, ami immár cseppet sem finoman próbálja lerángatni róla a ruhákat.<br />
<br />
- Ne…! – nyögte valamivel halkabban, mint ahogy eredetileg tervezte. Mintha elment volna a hangja, talán a sokkhatástól. Először megfordult a fejében, hogy megpróbál kiszabadulni, hogy megrúgja támadóját, vagy valami, de egyszerűen annyira meg volt rémülve, hogy mozdulni is alig tudott, nem hogy harcolni. Tehetetlennek és veszettül magányosnak érezte magát; máskor ilyenkor már rég felbukkant Tuxedo Kamen vagy a Senshi, hogy megmentse, most azonban nem jött érte senki. És Kunzite letépte róla a szoknyát, lerángatta a vállairól a fukut, szabaddá téve a lány melleit. Usagi sírni kezdett, ahogy a férfi mohón nekiesett a kis domborulatoknak a szájával. És közben… közben érezte, hogy nedvesedik.<br />
<br />
Nemsokára a férfi is megbizonyosodhatott erről, ugyanis erőnek erejével szétfeszítette a síró Usagi combjait, és közéjük nyúlt, elégedetten konstatálva, amit az ujjain érzett. A lány felvisított, ahogy azok a bizonyos ujjak utat találtak a testébe, és egyáltalán nem gyengéden mozogni kezdtek benne. Kunzite kicsit közelebb helyezkedett foglyához, és a másik kezével megragadta Usagi egyik lófarkát. A lány annyira meglepődött a hirtelen rántástól, hogy sírni is elfelejtett; a kontya kibomlott, a tennou pedig elégedetten nézte, ahogy az aranyszínű fürtök beterítenek mindent. A másik odangót is kibontotta, majd a lány összes haját megragadva fordította maga felé Usagi arcát.<br />
<br />
- Nem vagy más, csak egy közönséges kis kurva – mondta Kunzite halkan, de ez épp elég volt hozzá, hogy Usagi ismét sírva fakadjon. A legrosszabb az egészben az volt, hogy tényleg ribancnak érezte magát, amiért ilyesmikről fantáziált Kunzite-tal, most viszont, ahogy át kellett élnie, már egyáltalán nem volt annyira oda az egészért. Fájtak a tennou ujjai, és csak reménykedni tudott benne, hogy más nem fog belemélyedni nemsokára, bár volt egy határozott sejtése, hogy ez hiú remény csupán.<br />
<br />
Kunzite nemsokára meg is elégelte a dolgot, és nekiállt levetkőzni; Usagi könnyes szemmel, de kíváncsian nézte, ahogy lekerült a férfiról a kabát, az alatta lévő póló, és végre szemrevételezhette az izmokat, amik pont jó mennyiségben voltak jelen Kunzite felsőtestén. Egyszerűen gyönyörű férfi volt, ez nem volt kétség, csak sajnos nagyon, nagyon veszélyes. Aztán a nadrág is lehullott, és előbukkant a férfi hatalmas szerszáma, és Usagiba belenyilallt a rémület.<br />
<br />
- Nem, nem, nem! – kiabálta a lány, felpattant a padról, és az apró cella legtávolabbi szegletébe szaladt, igyekezve eltakarni magát a fukuja maradványaival. – Én ezt nem akarom, hagyj békén!<br />
<br />
- Hazudsz – jelentette ki egyszerűen a tennou, és mint egy méltóságteljes ragadozó, elindult a prédája felé. A kicsi, remegő szőke lánynak esélye sem volt ellene, és ezt mindketten tudták, Usagi azonban mégis próbálkozott.<br />
<br />
- Ha közelebb jössz – kezdte a kelleténél reszketegebb hangon, - megtámadlak!<br />
<br />
- Ó, micsoda fenyegetés – gúnyolódott rajta Kunzite, mire Usagi a homlokához nyúlt:<br />
<br />
- Moon Tiara Action!<br />
<br />
Mindketten tudták, hogy esélytelen ezzel próbálkozni. A férfi könnyűszerrel kivédte a támadást, a tiara a lábai előtt csörömpölve ért földet.<br />
<br />
- Ezt nem kellett volna – jelentette ki a tennou, lépett még kettőt, és kicsavarta a lány vékony karjait, aki sírva kiáltott fel. Egész testével a cella gusztustalan falának nyomódott, Kunzite pedig hátulról simult hozzá, így hát jól érezte a fenekének feszülő jókora merevedést is. Ami kereste a bejáratot.<br />
<br />
Usagiban meghűlt a vér, és sikítozni kezdett, a férfi pedig kisvártatva rájött, hogy nem lesz így jó ez a póz. A lány nagyon szűk volt, a tennou pedig nagy, ez a testhelyzet pedig egyáltalán nem segített rajtuk, úgyhogy kénytelen volt felnyalábolni a már nem is annyira ellenkező, helyette rogyadozó lábú Sailor Moont, és a hátára fektette a padon.<br />
<br />
A szőke lány elfordította a fejét, a könnyei csendben csorogtak, mintha már el is fogadta volna a sorsát, az elképesztően hosszú, aranyszínű haja pedig kócosan terült szét körülötte. Kunzite most először látta ennyire szépnek ezt a máskor egyszerűen csak idegesítő kis csitrit. Hát még az eléje táruló nedves, hívogató kis rózsaszín barlangot…<br />
<br />
A tennou nem tudott tovább várni, be kellett hatolnia. Nem volt egyszerű dolga, a lány tényleg nagyon szűk volt, úgyhogy lassan haladt, de mikor végre benne volt, rájött, hogy nagyon is megérte. Csodálatos forróság szorította a merevedését, ő pedig az ellensége síró arcát nézve kezdett el mozogni benne.<br />
<br />
Usagi mindeközben arra jutott, hogy most, hogy már nem fáj úgy, ez aggasztóan élvezetes a számára. Végül kénytelen volt a szája elé kapni a kezét, hogy visszatartsa a nyögéseket, amik minduntalan ki akartak törni belőle, és már csak azért sírt, mert szégyellte magát. Szégyellte, hogy erre vágyott, és most, hogy megkapta, nem tud betelni vele. Aztán Kunzite az oldalára fordította, ő pedig hagyta; makacsul a sarokba bámult, míg a férfi a nyakába vette az egyik lábát, és úgy hatolt bele. Aztán felnyögött, ezúttal már nem volt ott az ökle, amivel elnyomhatta volna, és akkor már nem volt megállás.<br />
<br />
Ez a póz valahogy még jobb volt, a megalázottság érzéséhez valami elképesztő élvezet is társult, és a lány többé már nem is próbált csendben maradni. Nyögdécselve hagyta, hogy az ellensége azt tegyen vele, amit csak akar, és még élvezte is.<br />
<br />
Kunzite megeresztett egy elégedett félmosolyt. Tudta, hogy nyert ügye van, hiszen Sailor Moon már cseppet sem úgy festett, mint akinek ellenére van az egész aktus, sőt, úgy nyögött, mint akinek ez élete legjobb élménye. A tennou igyekezett is tenni ezért; nemsokára ismét pózt váltott, négykézlábra állította a még mindig kissé reszkető lányt, és hátulról hatolt belé. Aztán jobban szemügyre vette a kis ártatlan ánuszrózsát, ami a szeme elé tárult, és új ötlete támadt. Az egyik ujját a szájába vette, benyálazta, majd lassan simogatni kezdte a lyukacskát. Ahogy hozzáért, Sailor Moon az eddigieknél is hangosabban és meglepettebben kiáltott fel, és azonnal hátrafordult.<br />
<br />
- Mit csinálsz…? – nyögte, de mivel nem kapott választ, visszafordult. Sőt, már alig bírta tartani magát, annyira élvezte, pedig sosem hitte volna, hogy az ilyesmit egyáltalán lehet élvezni. Égett az arca, ahogy arra gondolt, hol ér épp hozzá Kunzite és mit csinál vele, mégis csak jobb volt tőle. Ahogy az ujj lassan, óvatosan beléhatolt, Usagi először összeszorította a fenekét, de lassan rájött, hogy kevésbé lesz fájdalmas, ha elengedi magát. Elengedi, és hagyja, hogy mindkét lyukába belehatoljanak, a gondolattól pedig hirtelen az egész testén végigfutott a tömény élvezet több hullámban. A lány végtagjai teljesen felmondták a szolgálatot, akkorát élvezett, szinte fel sem fogta, hogy Kunzite ráfekszik és ismét belehatol, vagy még jó pár percig pumpálja, míg bele nem élvez.<br />
<br />
Igen, a tennou beleélvezett. Usagit késve kerítette hatalmába a rémület; nem akart teherbe esni, főleg nem a saját halálos ellenségétől! Ismét sírva fakadt, azonban már nem volt mit tenni; azon gondolkodott, mi lesz, ha tényleg így lesz, vagy ha Mamoru számára kiderül, hogy mi történt. Nem akarta, hogy a barátja megtudja mindezt, nem akarta ezt az egészet… és mégis… ez volt élete eddigi legcsodálatosabb és legszörnyűbb élménye egyszerre.<br />
<br />
Kunzite szó nélkül hagyta magára a teljesen kétségbeesett lányt, de azért némi habozás után beküldött hozzá egy youmát, hogy szedje rendbe kicsit szerencsétlent, elvégre nem akarta, hogy akárki számára kiderüljön, mit is művelt pontosan a foglyával. Főleg nem lett volna jó, ha Beryl fülébe jut a dolog...Lilibellhttp://www.blogger.com/profile/15166128919584886973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4540594925271639931.post-628394103435858242018-02-23T12:45:00.000+01:002018-02-23T12:45:43.558+01:00Szimmetria<b><u>Cím</u>:</b> Szimmetria<br />
<b><u>Fandom</u>:</b> Morrigan<br />
<b><u>Páros</u>:</b> Setsuna/Aryu<br />
<b><u>Besorolás</u>:</b> 18+<br />
<b><u>Figyelmeztetések</u>:</b> slash, yaoi, fenekelés, mélytorkozás, megcsalás, PWP<br />
<b><u>Leírás</u>: </b>"A lány mindent irányítani akart, nem csak a mindennapi életükben, hanem a szexben is, és ez annyira nem jött be Setsunának. Eltökélte magában, hogy ezen megpróbál változtatni, de most éppen nem az a pillanat volt, hogy a barátnőjén kezdjen hosszasan merengeni, ugyanis Aryu bal farpofája túlságosan fehér volt a másikhoz képest, ő pedig szerette a szimmetriát."<br />
<b><br /></b>
<h2 style="text-align: center;">
<b>Szimmetria</b></h2>
<div>
<br /></div>
Setsuna egy szál maga üldögélt az öltözőben még jelmezben és teljes sminkben; a többiek már rég leléptek, elintézve koncert utáni ügyes-bajos dolgaikat, őt azonban lefoglalta, hogy üzeneteket váltson a barátnőjével. Még friss volt közöttük a dolog, és a lányt borzasztóan idegesítette, hogy nem mehet az új pasijával minden egyes turnéhelyszínre, hiszen ott annyi csinos rajongólány akaszkodhat Setsunára. A dobos persze mindig igyekezett meggyőzni a párját, hogy erről szó sincs, nem az a fajta, aki leállna ezekkel a csajokkal, ráadásul szereti Rin-chant, ő viszont ezt nem hitte, és máris belebonyolódtak egy újabb, véget nem érőnek tűnő vitába. Setsuna hiába igyekezett legalább azt megírni a barátnőjének, hogy neki most át kellene öltöznie és lelépni a szállásukra, mert már mindenki elment szinte, csak ő rostokol itt értelmetlenül, a lány erre is lecsapott, hogy szerinte ő értelmetlen dolog az életében? A férfi legszívesebben a falba csapkodta volna a fejét, de igyekezett nyugalmat erőltetni magára és nem olyat írni, amit később megbánhat, mikor kinyílt az ajtó, és a dobos legnagyobb meglepetésére Aryu sétált be rajta.<br /><br />- Hát te? – pillantott az énekesre kérdőn Setsuna. – Azt hittem, már elmentél.<br /><br />- Smúzoltam a rajongókkal – legyintett Aryu, bár a nemtörődöm stílushoz képest gyanúsan ki volt pirulva, és vigyorgott, mint a vadalma. – Te mit csinálsz még mindig itt?<br /><br />- Rin.chan – sóhajtotta a másik férfi, és ebben a sóhajban bizony benne volt az elmúlt hetek összes frusztrációja.<br /><br />- Az a csaj egy hárpia – állapította meg Aryu, miközben odalépett a bandatársához, és kicsit indiszkrét módon belekukucskált a beszélgetésbe. – Már bocs, de érted…<br /><br />- Lehet, hogy féltékenyebb, mint kéne, viszont azért nem kéne így beszélned róla – sandított az énekesre kissé sértődötten Setsuna. Mélyen belül ugyan egyetértett vele, azonban mégiscsak a barátnőjéről volt szó, nem hagyhatta szó nélkül a dolgot.<br /><br />- Oké-oké, visszaszívom – vont vállat Aryu, majd kíváncsian figyelte, ahogy a másik férfi kissé idegesen bepötyög egy újabb üzenetet.<br /><br />- Szerintem hajtsd el a libát… izé, nőt, és foglalkozz végre magaddal, mert így sosem kerülsz ágyba.<br /><br />Setsuna végignézett a szintén jelmezben parádézó énekesen, és kissé felvonta a szemöldökét.<br /><br />- Na és te? Te sem öltöztél még át.<br /><br />- Viszont ha ilyen tempóban haladsz, simán lekörözlek – jelentette ki Aryu, aztán hirtelen kikapta a bandatársa kezéből a telefont, majd egész egyszerűen a meglepett férfi ölébe ült, magasra tartva a készüléket. Setsuna igyekezett elvenni tőle, némi dulakodás után sikerült is, de elvonta a figyelmét Rin-chan újabb vádaskodó üzenetéről, hogy egy igencsak kemény dolog nyomódott az ágyékának. Felpillantott Aryu arcára, aki egészen… <i>úgy</i> nézett rá, és közben összedörgölte az ágyékukat.<br /><br />- Nekem már barátnőm van – jegyezte meg Setsuna kissé esetlenül. Mióta összejött Rin-channal, egyszer sem csináltak <i>olyan</i> dolgokat az énekessel, azt hitte, ez szavak nélküli megállapodás lesz köztük, de úgy tűnt, nagyot tévedett. Aryu kihasználta a helyzetet, és ismét kikapta a másik férfi kezéből a telefont, ezúttal azonban pötyögni kezdett valamit rajta.<br /><br />- Ne! – kiáltott fel azonnal a dobos, azonban hiába kapkodott a készülék után, a másik leugrott róla, majd diadalmasan mutatta, hogy lezárta a beszélgetést. Egy meglehetősen bunkó üzenettel, hogy Rin-chan hagyja végre békén, még valahogy a szállásukra kell keverednie. – Ezt mi az istenért kellett?<br /><br />- Csak segítettem – jelentette ki Aryu egyszerűen. – Most már nem kell vele szarakodnod.<br /><br />- Persze, csak ezek után halálosan meg lesz sértődve rám! – kiáltotta Setsuna, hirtelen nem is tudva, hogy mentse a helyzetet.<br /><br />- Szóval rosszat csináltam? – kérdezte az énekes ál-ártatlanul, mire a másik férfiban hirtelen megmozdult valami. Felpillantott a telefonból a láthatólag merev testrészre Aryu nadrágjában, és lassan nyelt egyet. Ő magában ezt a kis affért lezárta kettejük között, erre az énekes ismét megkísérti… Kellemetlen módon már annyira nem is érdekelték Rin-chan sirámai.<br /><br />- Nagyon, nagyon rossz – jelentette ki, mire Aryu elégedetten vigyorodott el.<br /><br />- Akkor megbüntetsz?<br /><br />- Arra mérget vehetsz – adta meg magát Setsuna, letéve az asztalra a telefont. Visszaült a helyére, a bandatársa felé fordulva a forgószékkel, és ráparancsolt:<br /><br />- Told le a nadrágod.<br /><br />Az énekes nem teketóriázott, hiszen ő maga is erre várt, mióta belépett a kis helyiségbe; rekordidő alatt szabadult meg az amúgy tapadós anyagból készült rövidnadrágtól, ami alatt semmit sem viselt. A farka mereven bukkant elő, Setsuna hangosat nyelt, ahogy megpillantotta. Igazából nem gondolta volna, hogy még egyszer ez lesz, gondolatban elbúcsúzott attól a kerek fenéktől, ami nemsokára elé tárult, miután utasította a másik férfit, hogy feküdjön a térdére. Amaz látható örömmel engedelmeskedett, de a dobos eltökélte, hogy letörli azt az idegesítően önelégült vigyort a bandatársa képéről.<br /><br />Először azért nem tudta megállni, hogy végig ne simítson a kellemesen fehér hátsón, majd felemelte a kezét, és lecsapott. Igyekezett erősen ütni, de egyelőre Aryu egy hangot sem adott ki, csak az izmai húzódtak össze néha egy-egy erősebb csapás után; Setsuna felváltva, lassan osztotta a tenyereseket a két farpofára, azonban miután látta, hogy ez tényleg piskóta a jól edzett férfi számára, begyorsított. Ezzel azért már némi sóhajtozást kiváltott Aryuból, viszont még mindig nem az a hatás volt, amire a másik vágyott, így másvalamivel próbálkozott. Egyenesen az énekes jobb farpofáját célozta be, a másikat békén hagyta, és ahogy az ütések záporoztak, a nyomuk teljesen kivörösödött, Aryu pedig végre felnyögött. Nyögött, és ficánkolni kezdett, de Setsuna pont ezt szerette, mikor a másik férfi ellenkezni próbált; fél kezével lefogta a lábait, a másikkal pedig fenekelte tovább.<br /><br />- Ne…! – szakadt fel Aryuból a kiáltás, mire Setsuna nagy kegyesen leállt.<br /><br />- Azt hittem, te akartad a büntetést – húzta a másik férfi agyát, aki addig megkönnyebbülten szusszant egyet, de erre igyekezett hátrafordulni és csúnya pillantást vetni a bandatársára.<br /><br />- Ez kibaszottul fájt – jelentette ki, mire a dobos rávigyorgott. Most ő érezte nyeregben magát, és ez tetszett neki, ezért ment bele megint annak ellenére, hogy megfogadta, ilyet többé nem tesz… És pont ez zavarta Rin-channál, erre hirtelen jött rá. A lány mindent irányítani akart, nem csak a mindennapi életükben, hanem a szexben is, és ez annyira nem jött be Setsunának. Eltökélte magában, hogy ezen megpróbál változtatni, de most éppen nem az a pillanat volt, hogy a barátnőjén kezdjen hosszasan merengeni, ugyanis Aryu bal farpofája túlságosan fehér volt a másikhoz képest, ő pedig szerette a szimmetriát.<br /><br />- Úgy volt, hogy élvezed, ha fáj – jelentette ki, aztán válaszra sem várva nekiesett a sápatagabb dombocskának. Aryu megadóan hanyatlott vissza az előbbi pozíciójába, és ahogy a csapások egyre gyorsultak és erősödtek a kezdeti gyengédebbekkel szemben, összeszorította szemét-fogát. Igyekezett visszafogni magát, csak hogy Setsunát hergelje, végül azonban a fájdalom ismét győzött, nyögve adta a másik tudtára, mennyire fáj, amit az csinál.<br /><br />A dobos nagy nehezen megkegyelmezett, és simogatásra váltott, mire Aryu szégyentelenül sóhajtozni kezdett.<br /><br />- Ez tetszik, mi? – kommentálta Setsuna, majd válaszra sem várva csapkodta meg a térdén fekvő férfi fenekét gyengéden, mielőtt megmozdult volna. Aryu értette a jelzést, és lábra kecmergett, de ha azt hitte, a másik ennyivel kiszúrja a szemét, hát pozitívan kellett csalódnia. Setsuna lesöpörte a szemetet a kisasztalról, ami az öltöző fala mellé volt tolva, és megpaskolta a lapját.<br /><br />- Gyere, hajolj rá – mondta Aryunak, akinek a még mindig meglehetősen keményen ágaskodó farka megrándult ezt hallva. Több mint lelkesen hajtotta végre az utasítást, Setsuna pedig mindeközben kirángatta az övet a farmerjából. kettéhajtotta, majd bevezetésként ismét szinte kedvesen simogatta meg a másik férfi fenekét, aztán lecsapott. Ezúttal nem nagyokat ütött, tudta, hogy Aryu azt már nem élvezné, ha a vére is kicsordulna, volt ideje kitapasztalni, hogy szereti a másik. Az énekes az első pár ütésnél még csendben maradt, de aztán ahogy egyre haragosabb vörössé vált a feneke, megjött a hangja is. Setsuna néhány édesen kínnal teli perc után visszadobta a nadrágjára az övet, és utasította a kissé már remegő lábú Aryut, hogy másszon fel az asztalra és álljon négykézlábra.<br /><br />A dobos ez után a bandatársa mögé lépett, és már kevésbé erősen, de ismét csapkodni kezdte a tenyerével a megkínzott farpofákat, míg Aryu a kezébe vette a saját farkát, és húzogatni kezdte. Az énekes jóleső sóhajt hallatott, és pár perc múlva sűrű fehér cseppekkel terítette be az asztalt, szóval nagyon is tetszhetett neki a dolog.<br /><br />Setsuna felvette a földről a doboz zsebkendőt, amit nemrég ő maga söpört le az asztalról, és odaadta a másik férfinak, aki igyekezett megtörölgetni magát. A dobos ezt már nem nézte végig, inkább a telefonjáért nyúlt, kihasználva, hogy az énekes nem figyel oda, de rögtön meg is bánta. Rin-chan vagy ezer üzenetet hagyott neki a bunkóságra reagálva, amit nem is a párja írt neki, sok dühös szmájlival, tengernyi kérdőjellel, mikor nem kapott választ, majd a lány részletesen leírta, hogyan végez vele, ha az haza meri tolni a képét.<br /><br />- Rin-chan ki akar nyírni – sóhajtotta Setsuna, és inkább visszalökte a telefont a székre, ahol eddig volt. – Részletesen kifejtette, hogyan.<br /><br />- Én mondtam, hogy ez a hisztérika nem hozzád való – jelentette ki Aryu mindentudó mosollyal az arcán, miközben leszállt az asztalról, és igyekezett letörölgetni az asztallapot. Setsuna elmélázva nézegette a férfi vörös-lila színekben pompázó hátsóját, és megfordult a fejében, hogy Rin-channak milyen jól állnak ezek a színek. Aztán elhessegette a gondolatot, és inkább nekiállt vetkőzni. Igazság szerint arra nem számított, hogy Aryu odamegy majd hozzá, és segít neki, márpedig ez történt, legalábbis az énekes nekiállt lerángatni a másik férfiról a nadrágot, aztán elégedetten pillantott a félkemény farkára, ami így előkerült.<br /><br />- Úgy látom, te is élvezted.<br /><br />- Meglehet – válaszolta erre Setsuna némileg tartózkodóan. Az egy dolog volt, hogy elfenekelt egy másik férfit, ez elméletileg nem is volt megcsalásnak tekinthető, ha kicsit védeni akarta saját magát, na de amire Aryu készült, afelett már ő sem hunyt volna szemet. Azért mondjuk annyira nem támadt lelkiismeret-furdalása, hogy megállítsa a bandatársát, aki az asztal kemény lapjával való találkozás után vöröslő térdeire esett, és miután bokáig lehúzta a bandatársa nadrágját, teljesen keményre verte annak farkát, majd a szájába vette.<br /><br />Setsuna felsóhajtott, ahogy érezte, hogy a makkja a másik férfi torkába kerül, jó mélyre. Na, ez volt az, amire Rin-chan eddig még sosem volt hajlandó, viszont Aryu annyira értett hozzá… és azok után, hogy annyi élvezetet okozott az énekesnek, meg is érdemelte.<br /><br />A dobos észre sem vette, mikor vetette hátra a fejét és csukta be szorosan a szemét, de rájött, hogy így csak Rin-chan rosszalló képe jelent meg lelki szemei előtt, úgyhogy inkább lenézett Aryura, és ez sokkal kellemesebb látványnak bizonyult. Setsuna rohadt szexinek találta, ahogy a merevedése teljes hosszában el-eltűnt a másik férfi szájában, kitüremkedve a torkában, ékes bizonyítékaként annak, mennyire értett az énekes a mélytorkozáshoz, ráadásul közben csillogó szemekkel bámult rá.<br /><br />- Olyan kibaszottul dögös vagy – szaladt ki Setsuna száján, mielőtt beleélvezett volna az énekes torkába. Jó pár pillanatra elködösült körülötte a világ, aztán ahogy a másik férfi felállt előle, lassan felfogta, mit mondott, és elöntötte a pír az arcát. Hálát adott az arcát vastagon takaró sminkrétegekért, mert biztos volt benne, hogy rákvörös a képe. A francba, minek kellett megszólalnia?!<br /><br />- Kösz – válaszolt kissé késve, de annál vidámabban Aryu. – Bárcsak a nőd is hallotta volna.<br /><br />- Ne hülyéskedj – vágta rá Setsuna, miközben lerúgta magáról a nadrágot, és a farmerja után nyúlt. – Még csak az hiányozna. Amúgy… izé… ugye tudod, hogy nem <i>úgy</i> értettem az előbbit?<br /><br />- Persze – paskolta meg a bandatársa vállát Aryu, és elkezdte lehámozni magáról a fűzőjét, hogy szintén utcai ruhába öltözhessen át. Setsuna mondjuk nem volt benne biztos, hogy meggyőzte a másikat, de nem akart mást mondani, mert így is eléggé elcseszte, úgyhogy inkább csendben, és főleg nagyon gyorsan igyekezett átvedleni, hogy aztán a beállt kissé kínos csendet alig-alig megtörve együtt visszatérjenek a szállásukra, és megpróbáljanak aludni.<br /><br />- Na és, felhívod a házisárkányt… izé, a barátnődet? – érdeklődött a taxiban ülve csak úgy mellékesen Aryu. A másik férfi kibámult az ablakon, és vállat vont.<br /><br />- Akartam, de szerintem… majd holnap lerendezem.<br /><br />Ennyiben maradtak.Lilibellhttp://www.blogger.com/profile/15166128919584886973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4540594925271639931.post-53709687510038361182017-11-27T11:27:00.000+01:002017-11-27T11:27:05.623+01:00Pink Collar<b><u>Cím</u>:</b> Pink Collar<br />
<b><u>Fandom</u>:</b> Morrigan<br />
<b><u>Páros</u>:</b> Aryu/Pitty<br />
<b><u>Besorolás</u>:</b> 18+<br />
<b><u>Figyelmeztetések</u>:</b> slash, yaoi, light BDSM, kikötözés, nyilvános megaláztatás, sounding, PWP<br />
<b><u>Leírás</u>:</b> Aryu ajándéka olyan vágyakat ébreszt Pittyben, amelyekről nem is gondolta volna, hogy előtörhetnek belőle.<br />
<br />
<h2 style="text-align: center;">
Pink Collar</h2>
<br />- Tessék.<br /><br />Pitty kissé értetlenkedve meredt a csinos ajándéktasakra, amit Aryu az orra alá dugott. Habozott egy pillanatot, aztán átvette, és megkérdezte:<br /><br />- De hát mi ez?<br /><br />- Ajándék – hangzott a meglepő válasz, mire a gitáros elvigyorodott.<br /><br />- Hát azt sejtettem, de miért? Nincs szülinapom, vagy ilyesmi…<br /><br />- Csak úgy – vont vállat Aryu. – Megláttam, és egyből te jutottál eszembe róla, muszáj volt megvennem.<br /><br />- Tényleg? – pislogott Pitty hálásan. – De jó fej vagy! Köszönöm.<br /><br />- Szívesen – mondta az énekes, majd megkérdezte: - Nem nyitod ki?<br /><br />- Kinyissam? – kérdezett vissza a másik férfi, aki már rakta volna el a táskájába a csomagot, hogy otthon majd kinyissa. Úgy tűnt azonban, az ajándékozó ezúttal fittyet hány az illem diktálta szabályokra.<br /><br />- Igen, látni szeretném, hogy áll neked.<br /><br />Ebből Pitty már kezdte sejteni, hogy valami ékszerfélét kap, és nem is habozott sokat, ha már Aryu maga kérte, hogy nyissa ki, megtette. Először csak felülről kukucskált be a tasakba, amiben egy dobozka volt egyszerű csomagolásban, ezt kivette és óvatosan lefejtette róla a papírt. Aztán levette a doboz fedelét, és egy rózsaszín, igen királyul kinéző nyakörvet talált benne.<br /><br />- Hű – kommentálta. – Nagyon tetszik!<br /><br />- Valódi bőr – jelentette ki Aryu egy félmosollyal az arcán. – Gyerünk, próbáld fel!<br /><br />Pitty odalépett a próbaterem tükréhez, és igyekezett felcsatolni magára az ajándékát, de kissé meggyűlt a baja vele, mert nem patentos volt, mint az eddigi nyakörvek, amiket viselt, és amikhez hozzászokott. Szerencsére azonban az énekes mögötte termett és készségesen segített neki.<br /><br />- Tök jó – állapította meg Pitty, és újra megköszönte az ajándékot.<br /><br />- Igen, nagyon illik hozzád – jelentette ki Aryu is. – De valami még hiányzik.<br /><br />- Micsoda? – pislogott a gitáros, aztán meg is fordult, ahogy a másik férfi a táskája felé indult, és némi kotorászás után előhúzott belőle… egy csilingelő láncot. Nem volt túl hosszú, viszont pont úgy festett, mint amire kutyákat kötnek ki, Pitty pedig felvonta a szemöldökét, ahogy Aryu elindult felé vele.<br /><br />- Az minek?<br /><br />- Ha már van egy ilyen szép új nyakörved, elvihetnélek sétálni is – jelentette ki az énekes, majd megfogta a pántot a másik férfi nyakában, és a róla lógó karikába fűzte a láncot. Pitty olyan képet vágott, mint aki nem tudta eldönteni, hogy ez most vicc-e vagy sem, de az utóbbira jutott, mikor az énekes megragadta a láncot, és meglepően durván maga után rángatta.<br /><br />- Hé! – kiáltotta Pitty, aki megtántorodott, majd kénytelen volt követni a másik férfit, ha nem akarta, hogy a nyakörv fájdalmasan belemélyedjen a nyakába. – Mit művelsz? Ez nem vicces!<br /><br />- Mondta valaki, hogy humorizálni akarok? – érdeklődött Aryu meglehetősen fölényes stílusban. A gitáros nem értett semmit, de igyekezett ellenállni. Megragadta a láncot, hogy elejét vegye annak, hogy az énekes tényleg kirángassa az ajtón, és felháborodottan kérdezte:<br /><br />- Beléd meg mi a fene ütött? – Azzal igyekezett volna lekapcsolni a nyakából az egész hóbelevancot, de Aryu azonnal ott termett, megragadta Pitty egyik vékony csuklóját, és úgy hátracsavarta, hogy a gitáros fájdalmasan kiáltott fel.<br /><br />- Nem nyúlkálunk – jelentette ki az énekes olyan hangon, mintha egy gyerekhez… vagy egy kutyához beszélne. – Ha jó fiú leszel, és engedelmeskedsz, talán jutalmat is kapsz majd.<br /><br />- Mi…? – értetlenkedett Pitty; az egész jelenet túlságosan emlékeztette egy BDSM pornóra, amit puszta kíváncsiságból nézett meg nemrég, ott azonban egy lányt vertek így láncra. Kissé furcsának és perverznek tartotta az egészet, néhol meg is borzongott, hogy ez neki sok, de végignézte, azt azonban álmában sem hitte volna, hogy hasonlóképp járhat, mint az a csaj, ráadásul pont a bandatársának köszönhetően. Ahogy azonban ebbe belegondolt, hirtelen éledezni kezdett a farka; nem is sejtette, hogy ilyesmire gerjed, de Aryuról sem. Az énekes szemmel láthatólag tudta, mit csinál, és valahogy… imponált a határozottsága.<br /><br />Pitty lassan elengedte a láncot, mire a másik férfi elégedetten bólintott, és elindult. A gitáros égő arccal hagyta, hogy kivezessék a próbateremből; végül is azzal biztatta magát, hogy az ő műfajukban az ilyesmi nem is annyira kirívó, biztosan mindenki azt hiszi majd, hogy csak színjáték, fanservice az egész. Így is lett, vagy legalábbis az emberek, akik mellett elhaladtak, szinte ügyet sem vetettek rájuk; ahogy azonban elérték a bejárati ajtót, és kiléptek rajta, Aryu az arcába húzta a maszkját és az orrára biggyesztette a napszemüvegét, amikor azonban Pitty is követni akarta a példáját és a táskája felé nyúlt, amit Aryu a sajátjával együtt hozott ki a próbateremből, az énekes megint rászólt:<br /><br />- Nem nyúlkálunk.<br /><br />Pitty még vörösebb arccal engedte le a karját; eléggé megalázó volt a helyzet, ráadásul így mindenki láthatta az arcát, miközben a másik férfi láncon vezette végig a városon. És pont ez adta az egész pikantériáját; a gitáros igyekezett nem a pornófilm részleteire gondolni, és azt találgatni, rá is hasonlók várnak-e, mert attól csak még kellemetlenül szűkebbé vált volna a nadrágja.<br /><br />A mellettük elsétáló emberek szerencsére szintén nem törődtek velük túlságosan, néhányan megbámulták őket, de semmi komoly. Pitty végig lesütötte azért a szemét, és pár lépéssel lemaradva követte Aryut, mert a magasabb férfi rászólt, mikor mellette akart volna lépdelni. Ez sem volt megengedett a számára, de gyorsan tanult.<br /><br />Megtettek pár kört a háztömb körül, aztán végül az énekes megkegyelmezett, és beszálltak a kocsijába.<br /><br />- Hova megyünk? – kérdezte Pitty, miután beült az anyósülésre.<br /><br />- Hozzám – jelentette ki Aryu, és elindította a motort. – Jól viselkedtél, úgyhogy megkapod, amit ígértem.<br />Pitty nem mert kérdezősködni, úgy volt vele, hogy úgyis nemsokára megtudja, mi lesz az a bizonyos jutalom. Szerencsére Aryu a közelben bérelt lakást, tehát nem kellett sokat várnia; kiszálltak a kocsiból, az énekes pedig ismét kezébe vette a lánc végét, és bevezette a másik férfit a házba. Ott sikeresen összefutottak egy anyukával, aki két kisgyerekével igyekezett éppen lefelé, a gyerekek szó szerint tátott szájjal bámulták Aryuék bizarr kettősét, Pitty azon csodálkozott, hogy nem kérdezték meg azonnal az anyukájukat, hogy mit látnak. A nő, úgy tűnt, legalább olyan zavarban van, mint a gitáros, mert a szokásosnál is gyorsabban tuszkolta ki a gyerekeit az ajtón; mindeközben Aryu maga volt a nyugalom szobra, egyáltalán nem izgatta, hogy látja őt egy szomszéd.<br /><br />Némi liftezés után az énekes megállt a lakás ajtaja előtt, kinyitotta, belépett, és maga után húzta a másik férfit. Levették a cipőjüket, majd Aryu hirtelen akkorát rántott szerencsétlen gitáros nyakán, hogy az majdnem orra esett; bukdácsolva lépett a pici szoba közepére, a vendéglátója pedig nemes egyszerűséggel az ágyra lökte. Pitty jól megrémült, hirtelen azt hitte, a padlóra fog esni és legalább betöri a fejét, szerencsére az ágy puha volt a háta alatt, bár így is nyekkent elég nagyot, de mielőtt még megnyugodhatott volna, az énekes felette termett, és már azon volt, hogy lehúzza a sliccét. Pitty hitetlenkedve meredt hol a nadrágból előbukkanó félig merev hímtagra, ami egyenesen az arcába nyomódott, hol Aryura, de az ő tekintetéből sajnos sok mindent nem tudott leolvasni.<br /><br />- A… - kezdte volna a gitáros, a másik férfi farka viszont túl közel volt hozzá, majdhogynem az ajkaihoz ért, így kissé oldalra fordította a fejét, és úgy folytatta. – Azt mondtad, jutalmat kapok…<br /><br />- Ez az – jelentette ki Aryu. – A jutalmad, hogy megengedem, hogy leszopj.<br /><br />Hát, ez csodálatosan hangzott. Pitty megint elvörösödött; attól függetlenül, hogy annyira nem volt ellenére, hogy az énekes ilyen megalázóan bánjon vele, arra cseppet sem volt felkészülve, hogy rögtön egy faszt nyomjanak a szájába. Elvégre mindeddig meg volt győződve róla, hogy hetero, csak lányokkal volt szexuális kapcsolata, ez kicsit sok volt neki így elsőre, de láthatóan Aryut nem érdekelte a dolog.<br /><br />- Én nem hiszem, hogy… - kezdte volna Pitty, befejezni viszont nem tudta, mert a másik férfi megragadta a hajánál fogva, és nemcsak visszafordította a fejét a farka felé, hanem még kissé fel is rántotta, hogy az a bizonyos hímtag már a gitáros szájában is lett volna jó mélyen, ha nem szorítja össze. Így csak az ajkainak meg az arcának nyomódott; Aryu meglehetősen elégedetlen pillantást vetett rá.<br /><br />- Nyisd ki a szád – parancsolta ellentmondást nem tűrő hangon, mire Pitty megrázta a fejét; nos, ezt nem kellett volna, nagyon gyorsan rájött, mert először is kapott egy pofont, ami után még magához sem tért, Aryu már be is fogta az orrát. Két másodpercen belül a gitáros kinyitotta a száját, hogy levegőt kapjon, közben próbálta volna lelökni magáról a bandatársát, de az sajnos erősebbnek bizonyult nála; ahogy Pitty szája kinyílt, a félig merev fasz már bele is csúszott. A gitáros szeme azonnal könnybe lábadt, de mikor ellenkezni próbált, csak még rosszabb lett minden. Aryu mélyre lökte a másik férfi torkába a farkát, aki erre köhögni és öklendezni kezdett; ekkor az énekes megkönyörült rajta, és kihúzta a hímtagját, várt pár pillanatot, aztán megszólalt.<br /><br />- Nyisd ki – parancsolta, de mikor Pitty vonakodott, hozzátette: - Már ha nem akarod, hogy büntetést kapj, és az ennél ezerszer rosszabb lesz.<br /><br />Pitty farka a „büntetés” szóra élénken lüktetni kezdett; ismét lejátszódott lelki szemei előtt, ahogyan azt a lányt büntették meg a pornófilmben, abban azonban biztos volt, hogy ő olyanokat nem akar átélni. Aryu szinte teljesen kemény merevedésére tévedt a pillantása, amin már a saját nyála is ott csillogott, és pár pillanatig csendben mérlegelt, aztán végül bólintott, és vörös arccal nyitotta ki résnyire a száját.<br /><br />- Nagyobbra – instruálta Aryu. – Így nem fog beleférni.<br /><br />Pitty becsukta a szemét, mert már nem bírta tovább a megaláztatást, és engedelmeskedett; akkorára tátotta a száját, amekkorára tudta, mire a másik férfi hozzátette:<br /><br />- És nyújtsd ki a nyelved.<br /><br />Már túl volt azon, hogy mindenre ellenkezzen, a gitáros jól tudta, úgyhogy némi habozás után ugyan, de ezt is megtette. Előre félt, mi lesz ebből, de Aryu csak a nyelvéhez dörzsölgette a farkát, ami ettől nemsokára szépen meg is keményedett, aztán bedugta a gitáros szájába, aki igyekezett nem öklendezni, főleg akkor, amikor a másik férfi szó szerint elkezdte őt szájba baszni. Először még óvatos volt és lassú, hogy Pitty szokja az érzést, de ahogy durvábbak lettek a mozdulatai, a gitáros ismét köhögni kezdett. Aryu kihúzta a szájából a farkát, és várt pár percet, hogy a másik férfi kissé összeszedje magát, aztán lábra állt, és a láncot óvatosan megrántva késztette Pittyt, hogy kövesse.<br /><br />A gitáros megtörölte a száját, aztán feltápászkodott, de mikor kissé tanácstalanul megállt volna a bandatársa előtt, az lenyomta őt a földre. Pittynek ekkor kezdett leesni, mit akar; engedelmesen letérdelt, és felpillantott a szemmagasságban lévő merevedésre, ami csak rá várt. Ezúttal ő diktálhatta a tempót, legalábbis először, mert úgy tűnt, Aryunak nem igazán tetszik, hogy a partnere lassan, kísérletezgetve szopja. Ő ennél keményebben szerette, úgyhogy végül belemarkolt Pitty hajába, és elég durván rántotta rá a fejét a farkára. A gitáros szeme ismét könnybe lábadt, de szerencsére most nem kezdett el rögtön öklendezni, talán annak köszönhetően, hogy Aryu ezúttal nem dugta annyira mélyre a faszát. Így sikerült tartania magát, míg a másik férfi ismét szájba kezdte baszni, és csak hosszú percekkel később köhögött fel, mikor véletlenül túl mélyre ment a torkában a hímtag.<br /><br />- Most csinálod először? – érdeklődött Aryu szenvtelenül, mire Pitty vörös arccal bólintott. – Akkor még gyakoroljunk.<br /><br />A gitáros engedelmesen vette ismét a szájába a másik férfi farkát, ezúttal már saját maga. Nagyon igyekezett, hogy kielégítő legyen, amit csinál, majd némi habozás után kivette a szájából Aryu farkát, és a nyelvével kezdte izgatni a makkját. Sikerült lenyalnia róla az időközben kiserkent előváladékot, aminek érdekesen kesernyés íze megtöltötte a száját, majd felpillantott az énekesre, aki épp ebben a pillanatban jutott el oda, hogy becsukja a szemét, hátravesse a fejét és előtörjön belőle egy mélyről jövő nyögés. Nem volt túl hosszú vagy hangos, Pitty mégsem tudta megállni, hogy el ne kuncogja magát; hát sikerült hangot kicsalnia a másik férfiből, akinek ez azonban mintha annyira nem tetszett volna. Gyorsan kinyitotta a szemét és lenézett a vidámkodó gitárosra, mintha kissé talán zavarba is jött volna, mindenesetre hirtelen törölte le a vigyort a másik férfi képéről, mikor megragadta őt, és az ágyra lökte.<br /><br />Pitty nyekkent egyet, de még magához térni sem volt ideje, Aryu elkezdte lerángatni róla a ruhákat. A póló, nadrág, zokni és alsó mind a földön végezte, Pitty nem is ellenkezett, már túlságosan élvezte az egészet, inkább kíváncsian hagyta, hogy a másik azt tegye vele, amit akar. Aryu ekkor megragadta a már teljesen meztelen gitáros lábait, és annak mellkasához nyomta őket, majd átvezette alattuk a láncot, és hozzáerősítette a másik végét is a nyakörvhöz, így Pittynek muszáj volt ebben a meglehetősen kitárulkozó pozícióban maradni. A lánc belemélyedt a húsába, ha elengedte magát, úgyhogy inkább megfeszítette az izmait, majd arra gondolt, talán jobb lenne megtartani a lábait a kezével, de erről gyorsan le kellett mondania, mert Aryu a közeli szekrényből előkotort egy bilincset, és odaerősítette vele a gitáros csuklóit az ágytámlához. Most már esélye sem lett volna ellenkezni, bár nem akart, egyelőre biztosan nem.<br /><br />Az énekes ekkor visszaült az ágyra a másik férfi mellé, megnyalta az ajkait, ahogy lustán szemügyre vette Pitty szűk, szűz ánuszrózsáját; a gitáros elvörösödött, és összeszorította a szemét. Furcsa volt bevallania magának, hogy attól függetlenül, mennyire zavarba ejtő helyzetben van, másra sem vágyik, csak hogy Aryu végre hozzáérjen. És nem csak a farkához, hanem a fenekéhez, a lyukába dugjon valamit, mert annyira vágyik arra, hogy betöltsék…<br /><br />Hát, nem kellett sokat várnia. Az énekes elővett egy tubus síkosítót, és nyomott egy jókora adagot az ujjaira, majd simogatni kezdte velük Pitty lyukacskáját.<br /><br />- Gondolom, ilyet se csináltál még – szólalt meg, mire a bandatársa a fejét rázta.<br /><br />- Nem – vallotta be a gitáros, és összerezzent, ahogy a hűvös ujjak a szintén hűvös gélt masszírozták az egyik legérzékenyebb pontján. Egyáltalán nem volt rossz érzés, de szerette volna, ha már elkezdi betölteni valami, úgyhogy kissé elégedetlenül nyögött fel. Szerencsére Aryu vette az adást, mert azonnal elkezdte beledugni a középső ujját; csak az első ujjpercig jutott, mikor Pitty ismét felnyögött.<br /><br />- Hú, de fura – kommentálta, mire Aryu leállt, és inkább mozgatni kezdte azt a pár centi ujját, ami a másik férfiban volt. Pittynek ez már sokkal jobban tetszett; szorosra zárt szemmel, kipirult arccal nyögdécselt, az ujj pedig szinte észrevétlenül egyre mélyebbre és mélyebbre nyomult benne.<br /><br />- Már majdnem bent van az egész – jelentette ki kis idő múlva Aryu, mire a másik férfi meglepetten emelte fel a fejét, hogy megnézze, mik is folynak a fenekénél. És tényleg, nem sokkal később az énekes ujja már tövid merült benne, ő pedig még többért nyüszített. Aryu nem váratta sokáig, hozzátette a mutatóujját is, és úgy hatolt be Pitty testébe, ezúttal kevésbé lassan és türelmesen. A gitáros az ajkába harapott; elég feszítő érzés volt, de nemsokára hozzászokott, akkor azonban Aryu ollózni kezdett benne, ami ismét csak feszítette.<br /><br />- Na még egyet – mondta az énekes, mire Pitty ellenkezve nyüszített fel, ha szabadak a kezei, biztosan megpróbálta volna ellökni magától az énekest, így viszont tehetetlenül kellett tűrnie, hogy Aryu harmadik ujja is belé nyomuljon a másik kettő mellett. Sok percbe beletelt, míg végre ellazult és kitágult annyira, hogy ne legyen kellemetlen, és ismét élvezni kezdje az ujjazást, amikor azonban Aryu látta rajta, hogy tetszik neki, nemsokára kihúzta belőle az ujjait.<br /><br />Pitty szemrehányó tekintettel pillantott fel, de aztán elakadt a szava, pedig már készült volna reklamálni. Azonnal tudta, mi fog következni, mikor meglátta, hogy az énekes ledobja magáról először a pólóját, majd a többi ruhadarabját. Az húzogatott párat a még mindig keménynek bizonyuló farkán, majd odament a szekrényhez, és előkotort egy csomag kotont; az egyiket kibontotta és a hímtagjára húzta, Pitty pedig nagyot nyelt. Az ujjazás egy dolog volt, Aryu aggasztóan vastagnak tűnő farka pedig megint másik. El sem tudta képzelni, hogy fog az beleférni, idegesen fészkelődött és a bilincseket feszegette, de az énekest láthatólag nem nagyon érdekelték az aggályai. Letérdelt Pitty elé, még egy adag síkosítót nyomott a farkára, eldolgozta rajta, aztán szépen bepozícionálta, és mit sem törődve a gitáros hirtelen támadt ellenkezésével, könyörtelenül nyomulni kezdett belé.<br /><br />Pitty ismét felnyüszített; legalább bele tudott volna kapaszkodni valamibe, a lepedőbe vagy Aryu karjába, azonban hála a bilincseknek, semmit sem tehetett. A körmei félholdakat vájtak a tenyerébe, ahogy belemart a saját húsába, de még ez a fájdalom sem tudta elvonni a figyelmét a belé nyomuló farokról, ami kíméletlenül tágította akkorára, amekkorát nem is hitt volna, hogy képes lesz.<br /><br />Mikor már az egész makkja benn volt, Aryu Pittyre való tekintettel tartott pár perc szünetet. Most már ő is zihált, legszívesebben kegyetlen mód baszni kezdte volna a kis szüzességét vesztett segget maga alatt, de azért igyekezett nem sérülést okozni a bandatársának. Gondolt ő mindenféle aszexuális dologra a szomszéd nénikén át a Déli-sarkon menetelő pingvinekig mindenre, de végül nem tudta tovább türtőztetni magát, kínzóan lassan tovább nyomult. Pittynek egész szürreális élmény volt, hogy olyan mélyre dugnak neki egy ekkora valamit, és az első pár lökés szabályosan fájt is. Könyörgött a másik férfinak, hogy hagyja abba, mert tényleg fáj, csakhogy süket fülekre találtak a szavai; aztán eljutott arra a szintre, hogy kezdett hozzászokni, kitágult eléggé ahhoz, hogy valami egész másféle érzés kerítse hatalmába, ami erősen hasonlított ahhoz, mikor megujjazták.<br /><br />Nem volt rossz egyáltalán, sőt az sem, mikor Aryu begyorsított, és őrült tempóban pumpálni kezdte. A gitáros ismét nyögni kezdett, de ezúttal összetéveszthetetlenül az élvezettől; Aryu elvigyorodott. Hát ennyit az ellenkezésről.<br /><br />Pitty csuklójába már egész mélyen vájtak a bilincsek, úgyhogy az énekes nemsokára arra jutott, ideje legalább az egyik kezét elengednie. Előrehajolt úgy, hogy még mindig benne volt a másik férfiban, aki kissé értetlenül nyitotta ki a szemét, és figyelte, ahogy az énekes eloldozza őt. Hálásan húzta le a karjait, amik amúgy is elgémberedtek, és kissé meglepetten látta a vörös csíkokat rajta, de még mielőtt azt hihette volna, hogy ennyi volt a kikötözés, Aryu kihúzódott belőle, majd a hasára fordította a másik férfit, és elkapta annak bal csuklóját. Pitty felszisszent, de a bandatársát láthatólag ez fikarcnyit sem érdekelte, mert visszabilincselte azt a bal karját a háttámlához. Csak a jobbnak kegyelmezett, aztán feltérdeltette Pittyt, rácsapott párat a fenekére, majd miután elégedetten pillantott a szemmel láthatólag kitágult, ezúttal már nem rózsaszín, hanem vörös ánuszra, ismét elkezdett belehatolni.<br /><br />Pitty nagyot szusszant, bár a várttal szemben egyáltalán nem fájt neki, szerencsére már eléggé kitágult és nedves volt belül ahhoz, hogy ez ne okozzon kellemetlenséget. Élvezetet viszont annál inkább; mikor pár lökéssel később a gitáros lábai megadták magukat, Aryu nem is bánta, jóformán ráfeküdt a szintén hason fekvő Pittyre, és serényen dugta. A gitáros a nyögéseit elnyomta ugyan a matrac, amibe a fejét temette, de az énekes azért hallotta, és elég izgató volt a számára a csattogással egyetemben, ahogy a csípője újra és újra nekilökődött a másik férfi síkosítótól csillogó, habos fenekéhez.<br /><br />Nem bírta tovább, belemart a bandatársa jobb karjába és bal csípőjébe, majd beleélvezett.<br /><br />Pitty megnyikkant a fájdalomtól, de közben tudta, hogy most már vége. Aryu nemsokára kihúzta magát belőle, ő pedig megkínzottan sóhajtott fel; nem mintha nem élvezte volna az aktust, csakhogy ő kellemetlenül izgalmi állapotban volt még mindig. Legalább úgy, hogy Aryu a matracba döngölte, minden egyes lökés valamennyire stimulálta a merev farkát, most azonban erről is lemondhatott. Remélte, hogy nem baj, ha verni kezdi magának, mert már nagyon szüksége volt rá, úgyhogy óvatosan a hátára fordult, megnézte, mit csinál a másik férfi, majd mikor látta, hogy az éppen a gumit húzza le, úgy döntött, magához nyúl. Aryu kidobta a használt óvszert, megtörölgette magát, visszahúzta az alsóját, és csak utána ült vissza a gitáros mellé, aki fél karját nem tudta ugyan használni, ami amúgy eléggé fájdalmasnak tűnő pozícióban lógott Pitty feje felett, de őt láthatólag még ez sem érdekelte, csak a saját élvezetének hajszolása.<br /><br />- Megtudhatom, ki engedte meg, hogy verd a farkad? – érdeklődött Aryu, mire a másik férfi elvörösödve engedte el a farkát, és bizonytalanul az énekesre pillantott.<br /><br />- Én csak…<br /><br />- Ezért büntetés jár.<br /><br />Pitty tágra nyílt szemmel figyelte, ahogy Aryu aggasztóan lassan odasétál ahhoz a bizonyos szekrényhez, majd elővesz belőle egy kis tolltartóhoz hasonlatos táskát. Szépen letette az ágyon fekvő gitáros mellé, majd kinyitotta; tényleg úgy nézett ki belülről is, mint egy tolltartó, csakhogy íróeszközök helyett különböző vastagságú fémpálcák foglaltak benne helyet. Pitty elkerekedett szemmel nézte, ahogy a másik férfi kihúzza a legvékonyabbat, síkosítót ken rá, majd jócskán a partnere farkára is.<br /><br />- Mi… mit akarsz csinálni? - kérdezte a gitáros nagyon rosszat sejtve, mire Aryu csak elvigyorodott, és annyit mondott:<br /><br />- Mindjárt megtudod.<br /><br />Nos, hát Pitty inkább nem akarta tudni. Az énekes a kezébe vette a hirtelen már nem is olyan kemény hímtagot, és a makkjához pozícionálta a pálcát. A gitáros ekkor döntött úgy, hogy ennek fele sem tréfa; ilyet még nem látott, de nem is akart, tapasztalni meg főleg nem, úgyhogy a szabadon maradt jobb kezével gyorsan elkapta a farkát. Aryunak persze ez nem tetszett, és egy pillanat alatt a meglepett bandatársa mellkasára térdelt, lekevert neki két pofont, aztán a láncot a torkához szorítva sziszegte a fülébe:<br /><br />- Ezt még egyszer meg ne próbáld. Értetted?<br /><br />Pitty rémülten pislogva igyekezett kinyögni egy igenlő választ; szerencsére erre a másik férfi elengedte, viszont a másik bilinccsel ismét az ágytámlához rögzítette a partnere szabad kezét is, hogy ne tudjon tovább kalimpálni.<br /><br />Pitty ismét tehetetlenül feküdt, és rémülten figyelte, ahogy Aryu megint a kezébe veszi azt a marhára ijesztőnek tűnő kis tárgyat.<br /><br />- Ne, ne, ne, ne! - ellenkezett a gitáros, de hiába, a kis fémdarab könyörtelenül becsusszant a húgycsövébe.<br /><br />- Maradj veszteg, mert tényleg fájni fog – szólt rá Aryu, ugyanis a másik férfi vonaglani kezdett és próbált volna szabadulni, ezek a szavak viszont kellőképpen megijesztették ahhoz, hogy inkább szót fogadjon. Felszisszent, ahogy a pálca egyre mélyebbre csúszott belé, olyan helyre, amiről azt sem tudta, lehetséges lehet ilyesmi, aztán Aryu elkezdte simogatni körülötte a farkát. Ez valamivel kellemesebbé tette a procedúrát; Pitty maga sem vette észre, mikor csukta be a szemét, de mikor ismét kinyitotta, azt kellett látnia, hogy a jó hosszúnak tűnő fémdarabból már csak pár centi látszódik ki. El sem hitte, hogy ilyen mélyre ment, Aryu pedig elvigyorodott, ahogy látta, a másik férfi mennyire meglepődött. Aztán csak még jobban, mikor az énekes óvatosan mozgatni kezdte a pálcát, és Pittynek rá kellett jönnie, hogy ez… annyira nem is rossz érzés.<br /><br />Nagyot sóhajtott, és visszahanyatlott a feje, a szemét becsukta, és csak egyre tudott gondolni; épp egy olyan lyukát erőszakolják meg, amiről azt sem hitte, hogy lehetséges. Elképesztően izgató érzés és gondolat volt, de még mielőtt túlságosan élvezni tudta volna, Aryu kihúzta belőle. A gitáros pislogva emelte fel a fejét, de ha azt hitte, vége, hát nagyot tévedett, az énekes csupán egy másik, valamivel vastagabb pálcát vett elő, azt is bekente síkosítóval, majd elkezdte beledugni Pitty húgycsövébe, aki ismét görcsösen rándult össze. Ezúttal már nem volt annyira sokkoló számára az élmény, mint néhány perce, de azért nem lelkesedett annyira a feszítő érzésért, amihez kellett kis idő, hogy hozzászokjon. Aztán Aryu ismét mozgatni kezdte a kis fémdarabot, a gitáros pedig felnyögött.<br /><br />- Hogy élvezi – kommentálta az énekes láthatólag jól szórakozva, mire Pitty elvörösödött és a fejét rázta, tudta azonban, hogy a másik férfit nem verheti át. Sütött róla, hogy tényleg tetszik neki a dolog, arra azonban álmában sem gondolt volna, hogy ettől képes lesz elélvezni. Márpedig hirtelen érezte, hogy közel van, túlságosan közel, úgyhogy kissé rémülten szólalt meg:<br /><br />- El fogok menni, el fogok menni!<br /><br />Félt, mi lesz, ha a pálca benne van közben, de szerencsére Aryu gyorsan kihúzta belőle, ő pedig pont ettől az érzéstől ment el a vártál is gyorsabban, összespriccelve a saját hasát és mellkasát.<br /><br />Pitty zihálva nyitotta ki a szemét pár pillanattal később; Aryu akkor már pakolt, eltette a tolltartószerűséget meg a tubus síkosítót, aztán nagy kegyesen kioldotta a bilincseket. A gitáros megdörzsölgette a teljesen elgémberedett karjait, aztán feltápászkodott és kiszolgálta magát az asztalon talált zsebkendőkből. Abban biztos volt, hogy az ágyneműnek viszont annyi, és milyen igaza volt; a fenekéről lecsurgó síkosítóban szinte úszott az ágy.<br /><br />- Tönkretetted az ágyneműt – kommentálta Aryu, ahogy a bandatársa mellé lépett. – Ezért legközelebb büntetést érdemelsz.<br /><br />Pitty pedig alig várta, hogy eljöjjön az a bizonyos legközelebb.Lilibellhttp://www.blogger.com/profile/15166128919584886973noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4540594925271639931.post-24675564879408979322017-09-06T10:34:00.000+02:002017-09-06T10:34:48.055+02:00Edzések<b><u>Cím</u>:</b> Edzések<br />
<b><u>Fandom</u>:</b> Sailor Moon<br />
<b><u>Páros</u>:</b> Kunzite/Zoisite, Nephrite/Zoisite, Kunzite/Zoisite/Nephrite<br />
<b><u>Besorolás</u>:</b> 18+<br />
<b><u>Figyelmeztetések</u></b>: slash, yaoi, édeshármas, pwp<br />
<b><u>Leírás</u></b>: Szegény Zoisite-ot csúnyán kihasználják. Ő pedig annyira nem is bánja ezt...<br />
<br />
<br />
<h2 style="text-align: center;">
Edzések</h2>
<br />Zoisite óvatosan felmérte a terepet. Kunzite ugyan látszólag elment már, de tapasztalatból tudta, hogy ebben sosem lehet elég biztos. Megesett olyan, hogy vége lett az edzésnek, a mentora eltűnt, ő pedig fellélegzett és boldogan igyekezett vissza a szobájába, mikor mintha jeges vizet zúdítottak volna a nyakába, a sarkon ott várta Kunzite, és elkapta. Aminek megint az lett a vége, mint szinte minden edzésnek; valami nyugtalanítóan nyilvános helyen szexeltek, bárki megláthatta őket, és nagyon úgy tűnt, hogy ez igencsak tetszik az ezüst hajú tennou-nak. Zoisite-nak már kevésbé, de neki vajmi kevés beleszólása volt az egészbe, ráadásul legnagyobb riadalmára többször is rajtakapták már őket. Mindig csak alacsonyrendű youmák, ami viszont azért volt kellemetlen, mert ők főleg hajlamosak voltak a pletykálkodásra. Zoisite a Sötétség Birodalmába kerülése után szinte rögtön hírnevet szerzett magának mint Kunzite legújabb játékszere, égett is az arca emiatt rendesen, de nem tudott mit tenni. Az ezüst hajú tennou irányított, ő pedig nem tehetett semmit. Bár lehet, hogy egy idő után annyira nem is akart…<br /><br />A legelső edzés során Kunzite még csak nézte. Úgy nézett rá, mint aki a tekintetével levetkőzteti, Zoisite automatikusan elpirult ilyenkor, a szíve hevesen dobogott, de nem sejtette, hogy ebből nemsokára mi fog kerekedni. Az idősebb férfi mintha indokolatlanul sokszor érintette volna meg őt elég sok alkalommal, aztán már véletlennek sem próbálta álcázni; simogatta, tapogatta, majd egy óvatlan pillanatban nekilökte Zoisite-ot a falnak, és vetkőztetni kezdte. A vörös hajú fiú próbált ellenkezni, de semmi értelme nem volt; aztán megadta magát, mert valahol mélyen azért imponált neki, hogy egy ilyen dögös pasi érdeklődést mutat iránta, és tetszett neki Kunzite határozottsága is. Talán valahol mélyen még a már-már erőszakba hajló szex is, aminek a végén elvesztette a szüzességét, az ezüst hajú tennou pedig, mint aki jól végezte a dolgát, otthagyta egy szó nélkül.<br /><br />Nos, ez utóbbi azért nem esett a legjobban Zoisite-nak, de igyekezett összeszedni magát és úgy döntött, erősnek fog mutatkozni a másnapi edzés alkalmával. Arra nem számított, hogy Kunzite közben fogja leteperni, birkózóst játszani vele, hagyja majd, hogy Zoisite kis előnyhöz jusson, hogy azt higgye, van esélye a szabadulásra, aztán lenyomja a földre és magáévá tegye.<br /><br />Zoisite-nak folytak a könnyei a dühtől és a megaláztatástól, de rájött, hogy Kunzite ellen úgysincs semmi esélye. Még csak reménykedni sem volt értelme, inkább átadta hát magát a történéseknek, és igyekezett élvezni, amit lehetett. Élvezte a felé tornyosuló férfi kidolgozott testének látványát, és azt, hogy Kunzite megint nem hagyta kielégítetlenül. Csakhogy ezek után megint lelépett, azt mondta, most hamarabb vége az edzésnek. Zoisite égő arccal nézett utána, és egyre biztosabb volt benne, hogy nagyon csúnyán kihasználják.<br /><br />Aztán Kunzite találkozóra hívta. A vörös hajú tennou ifjú, ostoba kis szíve hevesen kezdett dobogni, hiába az észérvek, a villogó felirat, hogy „RANDI”, nem tűnt el a fejéből. Abban kezdett reménykedni, hogy talán ezúttal más lesz minden, de persze nagyobbat nem is tévedhetett volna. Az idősebb férfi csak egy másik, eldugott, mégis nyilvános helyet, egy keveset használt folyosót választott a légyottjuk helyszínéül. Letérdeltette Zoisite-ot, akinek ki kellett őt elégíteni a szájával; az ezüst hajú tennou közben még megjegyzéseket is tett, hogy hogyan fogja kitanítani Zoisite-ot ebben a tekintetben is, mert ugyan érződik, hogy van tehetsége a dologhoz, de még korántsem tökéletesen csinálja, mikor megjelent a fordulóban egy youma. Nagy, ostoba szemei voltak, amik világítottak, mint egy lámpa, és azonnal megtorpant, elbűvölten nézve az eléje táruló látványt. Zoisite később belegondolva biztos volt benne, hogy a másik férfi előre érezte a youma közeledtét, de nem tett ellene semmit, sőt, csak jobban izgatta az egész kis közjáték. Zoisite maga túlságosan el volt foglalva ahhoz, hogy érzékelje egy harmadik személy jelenlétét, csak akkor jött rá, mikor már késő volt; elvörösödve köpte ki Kunzite merevedését, és hirtelen azt kívánta, bárcsak megnyílna alatta a föld.<br /><br />Egy hosszú, szinte örökkévalóságnak tűnő másodpercig mindhárman egymásra bámultak, aztán Kunzite kissé felvonta a szemöldökét, a youma pedig magához tért, és szabályosan reszketni kezdett.<br /><br />- Bocsánat, Kunzite-sama, én nem láttam semmit! – kiabálta, és sarkon fordulva elszelelt. Biztos volt benne, hogy a hátába kapja a halálos csapást, és innen nem jut ki élve, ami azt illeti, Zoisite is erre számított, de csalódnia kellett. Kunzite csak megragadta a fejét, és visszaerőszakolta a szájába a farkát. A vörös hajú fiú szeme megtelt könnyel, de igyekezett visszafojtani őket, miközben annyira zavarban volt, hogy azt sem tudta, mit csinál. Mindenesetre jól szophatott mégiscsak, mert Kunzite nemsokára elélvezett, egyenesen a partnere szájába, aminek Zoisite annyira nem örült. Azonnal köhögni és köpködni kezdett, a könnyei mégiscsak kicsordultak, Kunzite pedig mondott valamit arról, hogy kénytelen lesz megtanulni szeretni a geci ízét, ugyanis legközelebb nem fogja tűrni, hogy kiköpje, aztán elsétált. Ezúttal Zoisite nem kapott viszonzást, de már mindegy volt. A fiatal tennou visszasietett a szobájába, és elintézte magának, közben pedig a megalázó, de egyben izgató dolgokra gondolt, amikre Kunzite kényszerítette. Akkor tudta, hogy vége van, elveszett.<br /><br />Aztán történt valami olyasmi, amire sosem gondolt volna azelőtt. Kezdte elfogadni, hogy Kunzite kurvája lett, ahogy a youmák suttogták, és hogy az edzések vége szinte mindig az, hogy Kunzite jól a földbe döngöli, most viszont úgy tűnt, végre egy kis pihenőt kapott. Persze gyanakodott, de közben már az járt a fejében, hogy gyorsan visszamegy a szobájába, és kihasználja a hirtelen jött szabadságot. Neki is indult, csakhogy szembetalálkozott valakivel, akit eddig nem sokszor látott, pedig szintén tennou volt; Nephrite-tal. A barna hajú férfi biccentett felé, mire Zoisite tartózkodóan viszonozta a gesztust; nem volt benne biztos, hányadán is állnak ezzel a férfival.<br /><br />- Látom, befejeződött az edzés – kezdte Nephrite.<br /><br />- Igen – mondta gyanakodva a fiatalabb tennou. Mégis mit akarhat ez a Nephrite? Nem hallott túl sok jót róla, főleg olyasmiket, hogy nőcsábász, aki nem csak azért jár le a Földre, hogy dolgozzon, hanem azért is, hogy milliomos emberi alteregóját felhasználva minél több ostoba földi lány bugyijába bejuthasson. Zoisite hálát adott, hogy ő nem lány, különben komolyan aggódni kezdett volna.<br /><br />- Kunzite hová lett? – pillantott körbe a barna hajú tennou. Zoisite majdnem rávágta, hogy azt ő is szeretné tudni, de végül csak vállat vont.<br /><br />- Nem tudom – válaszolta. – Mindenesetre ha megbocsátasz, visszavonulnék, kissé kimerültem…<br /><br />Indult is volna, csakhogy legnagyobb meglepetésére Nephrite elkapta a derekánál fogva. A vörös hajú fiú hirtelen lefagyott; csak arra tudott gondolni, hogy jaj ne, ugye nem történik meg megint, csak ezúttal másvalakivel?<br /><br />- Ennyire lefárasztott volna Kunzite? – kérdezte Nephrite gúnyolódva. – Pedig engem is érdekelne, hogy mit tudsz.<div>
<br />Az idősebb férfi egyik keze Zoisite-ot szorította magához, a másik célirányosan a fiú farkára simult a nadrág felett. Zoisite elsápadt, és igyekezett kiszabadulni, de Nephire még fél kézzel is sokkal erősebb volt nála. Ez dühítette, szörnyen dühítette, de nem nagyon tudott mit tenni ellene.<br /><br />- Hagyj békén! - sziszegte. Aztán megérezte Nephrite merevedését a fenekének nyomódni, és bár még volt köztük jó pár réteg ruha, megijedt annyira, hogy ficánkolva próbáljon kitörni a szorításból.<br /><br />- Nem-nem – mondta Neprhrite incselkedő hangon. – Mondtam, hogy előbb egy kis bemutatót akarok.<br /><br />- Milyen bemutatót? – kérdezte ingerülten Zoisite. Persze nem volt hülye, vette a célzást, de akkor is reménykedett kicsit, hogy talán mégsem az lesz, amire gondol, és az idősebb férfi csak harcolni akar vele. Hát, a reményei gyorsan szertefoszlottak, mikor Nephrite egy határozott mozdulattal feltépte Zoisite nadrágját. A gomb messzire repült, a vörös hajú tennou pedig rémült sikkantással érezte, hogy a másik férfi meleg tenyere a kezébe fogja a farkát.<br /><br />- Látni akarom, hogy vonaglasz a kéjtől a karjaim között – duruzsolta Nephrite Zoisite fülébe egészen közelről. – Aztán jól meg akarlak szopatni, és aztán… aztán…<br /><br />Zoisite tehetetlenül nyögött fel. Nem is kellett folytatnia a másik férfinak, ő már ennyitől kezdett izgalomba jönni, pedig nagyon nem örült neki. Elvörösödött, mint a pipacs, és igyekezett visszafogni magát, pedig nemsokára annyira megkeményedett a farka, hogy legszívesebben nyögdécselt volna. Nephrite másik keze, ami eddig lefogta, ekkor megmoccant, szétnyitotta a vörös hajú fiú egyenruháját, és alányúlt, meztelen bőrt simogatva; Zoisite megállapította magában, hogy a másik férfi marhára magabiztos, sőt, már-már nagyképű, hogy nem hiszi azt, ezek után a foglya szabadulni akarhat. Zoisite egy hirtelen ötlettől vezérelve hagyta, hogy kéjes nyögések hagyják el az ajkait, majd felemelte az egyik kezét, megfogta vele Nephrite balját, amivel az idősebb férfi eddig a mellbimbóit morzsolgatta, és felhúzta a szájához. A barna hajú tennou érdeklődve szemlélte a dolgot, még akkor sem sejtett semmit, mikor Zoisite kinyitotta a száját, és… teljes erőből beleharapott a kézbe.<br /><br />Nephrite azonnal káromkodva engedte el őt, Zoisite pedig kihasználta az alkalmat, és futni kezdett. Csak az lassította le, hogy közben igyekezett visszagyömöszölni a merev farkát a nadrágjába, ami gomb híján tényleg nem volt egyszerű feladat, hát még futás közben, de sajnos Nephrite túlságosan gyorsan magához tért. Két másodperccel később el is kapta Zoisite-ot, aki erre ösztönösen néhány virágszirmot dobott a másik tennou ellenszenves képébe; az erre elengedte és felmordult, ahogy a szirmok megrázták, igyekezve szabadulni. Zoisite ismét rohanni kezdett; most sajnálta csak igazán, hogy még nem sikerült megtanulnia rendesen teleportálni, mert igazán szüksége lett volna rá.<br /><br />Aztán mikor már azt hitte, hogy sikerül elérnie az edzőterem ajtaját, az hangos csattanással bezárult előtte.<div>
<br />Zoisite rosszat sejtve fordult hátra, és megpillantotta a másik tennou-t, akin azon kívül, hogy kissé kócos lett az amúgy mindig tökéletes frizurája, semmi nyoma nem volt annak, hogy megrázta volna a virágszirmokkal történt kis találkozása. Az arcán ismét kaján mosoly ült, és ezt csak tetézte az, hogy lassan lépkedett az áldozata felé; tudta, hogy Zoisite-nak nincs hova menekülnie.<br /><br />Csapdába esett.<br /><br />- A rohadt életbe – motyogta a vörös hajú fiú, és ösztönösen hátrálni kezdett, de két lépéssel később az ajtónak ütközött; tényleg nem volt hová menekülnie. Nyelt egyet, végig Nephrite szemébe nézve, nem merte levenni róla a tekintetét, és közben lázasan azon járt az agya, mit tehetne, de semmi sem jutott az eszébe. Közben legalább sikerült visszagyömöszölnie a lelankadt farkát a nadrágjába, és gombolta volna vissza a kabátját is, de remegett a keze. Nagyon utálta magát érte, nem akart gyengeséget mutatni Nephrite előtt, úgyhogy inkább hagyta az egészet a francba, és leengedte a kezét. A barna hajú tennou ezt úgy vette, hogy a másik megadta magát.<br /><br />- Végül is így izgalmasabb, mintha azonnal nekem adtad volna magad – jelentette ki a férfi, miután megállt Zoisite-tól fél méternyire. – De most már te is rájöhettél, hogy nincs tovább, szóval légy jó kisfiú, térdelj le, és szopj le, ahogy a drágalátos Kunzite-samád tanította.<br /><br />Zoisite nagyot nyelt, és automatikusan megrázta a fejét, mire úgy tűnt, Nephrite kissé elvesztette a türelmét, mert egyszerűen megragadta Zoisite-ot, és könnyedén a földre nyomta a nálánál jóval könnyebb és gyengébb fiút, a mellkasára ült, ezzel majdnem összeroppantva őt, aztán elővette a félig merev farkát, és beleerőszakolta Zoisite szájába, aki ekkor már nem nagyon ellenkezett. Inkább igyekezett jól szopni, csak meg ne fulladjon, mert ez a vadállat, aki rajta tehénkedett, kevésbé nehezedett rá, amint érezte, hogy kényeztetni kezdik. Zoisite szemébe könnyek gyűltek, de mindenével azon volt, hogy úgy tegyen, ahogy Kunzite tanította, ahogy neki jó volt. Az persze nem volt biztos, hogy Nephrite is pont ugyanúgy szereti, mindenesetre reménykedett benne.<br /><br />Aztán a barna hajú tennou hirtelen leszállt róla, majd Zoisite-ot is felemelte, aki kissé kótyagosan ült fel. Nephrite egész testében a falhoz nyomta őt, ismét a szájába nyomta a merevedését, és szabályszerűen szájba baszta. Zoisite könnyei ekkor már szabadon folytak, a torka égett, és úgy érezte menten elhányja magát, de hiába próbálta eltolni magától az idősebb férfit, az nem kímélte. Szerencsére egy idő után ezt a pózt is megunta, Zoisite azonnal köhögve-könnyezve borult előre, mikor elengedték. Arra már nem volt ereje, hogy szökni próbáljon, úgyis tudta, hogy innen nincs menekvés; azonban arra nem számított, ami jött. Nephrite megragadta, mintha egy lány lett volna, a karjába vette, és egyenesen a küzdőtér közepére vitte, ahol kevésbé romantikus módon lehajította, mint egy zsákot, nyekkent is nagyot.<br /><br />- Aú – szisszent fel, és azonnal a sajgó fenekét kezdte simogatni… ha tudta volna, hogy nemsokára mennyivel jobban fog az sajogni!<br /><br />Nephrite fejében is valami ilyesmi járt, ahogy vigyorogva figyelte a vörös hajút, majd egy gyors mozdulattal felé mászott, és lerángatta róla a nadrágot. A kabátja nyitva volt, az alatta lévő pólót egyszerűen szétszaggatta, és kedvtelve nézett az alatta fekvő, kipirult, nedves arcú, zilált fiúra.<br /><br />- Szét fogom baszni a csinos kis segged – jelentette ki biztatóan. – De ne hidd azt, hogy egy vadállat vagyok, szóval…<br /><br />Nephrite megragadta Zoisite lábait, és hátranyomta őket a fiatalabb tennou mellkasának, aki szégyenében szorosan összezárt szemekkel hagyta, hogy a másik férfi megcsodálhassa őt teljes, kitárulkozott valójában, aztán a barna hajú férfi hüvelykujjával simogatni kezdte Zoisite lyukacskáját, ami az érintéstől megremegett.<br /><br />Nephrite ezt csak egy kis kuncogással vette tudomásul, aztán elővarázsolt némi síkosítót, és bekente vele a partnerét, egyik kezével annak farkát kezdte verni ismét, a másikkal ujjazni kezdte.<br /><br />Zoisite utálta, hogy ismét kezdte élvezni az egészet. Mintha az, hogy ilyen kiszolgáltatott helyzetben van, csak még jobban megnövelte volna az izgalmát… Kunzite-tal is valahogy így volt első alkalommal. Aztán ráfüggött, és már nem tudott volna nemet mondani akkor sem, ha tudott volna.<br /><br /><i>Ne, ne legyen így megint…</i><br /><br />Nephrite második ujja is belé csusszant, kellemetlenül feszítette odabent, Zoisite ettől felnyögött. Kis szikrák táncoltak a szeme előtt, a farka kőkemény volt, és ebben a pillanatban… pont ekkor kellett besétálnia Kunzite-nak.</div>
<div>
<br />Az ajtó valahogy mégis kinyílt, valószínűleg az ezüst hajú tennou számára nem volt akkora akadály megtörnie Nephrite varázslatát. Zoisite hirtelen azt sem tudta, mihez kezdjen; takargatta volna magát, elhúzódott volna a partnerétől, de már úgysem volt semmi értelme, Kunzite elég jól látott mindent. Vajon mit fog szólni az elé táruló látványhoz? És ha Nephrite érezte a férfi közeledését, vajon miért nem tett valamit?<br /><br />Lehet, hogy itt mindenki ilyen kibaszott exhibicionista, gondolta keserűen Zoisite, leengedve és összezárva a lábait, amennyire tudta, bár Nephrite két ujja továbbra is benne volt.<br /><br />- Nephrite – szólalt meg Kunzite mély hangja; a tónusából és az arcáról egyelőre semmit sem lehetett leolvasni. – Hát te meg mit csinálsz?<br /><br />- Gondoltam, kipróbálom kicsit a legújabb játékszeredet – vont vállat Nephrite meglepően nemtörődöm módon. Zoisite legalább azt várta volna, hogy azonnal mentegetőzni kezd. – Kezdem érteni, mit szeretsz benne. Könnyen tanítható kis bestia, nem igaz?<br /><br />Kunzite karba tett kézzel bólintott.<br /><br />- Gyere, csatlakozz hozzánk – villantott meg egy ellenállhatatlannak szánt mosolyt Nephrite, mire Zoisite hitetlenkedve pillantott rá. Ez most komoly? Nem hiheti, hogy Kunzite ahelyett, hogy kiverné belőle a szart is, még becsatlakozik hozzájuk…<br /><br />Hát, úgy tűnt, pár hét alatt nem sikerült kiismernie a mentorát. Az ezüst hajú férfi pár perc habozás után elindult feléjük, majd jelentőségteljes pillantást vetett Nephrite-ra:<br /><br />- De arról ne is álmodj, hogy megdughatod, ő az enyém.<br /><br />- Akkor marad a szája – vont vállat egy nemtörődömnek szánt mosollyal az arcán a barna hajú tennou, és Zoisite-tal együtt figyelték, ahogy Kunzite előveszi a farkát. A legfiatalabb férfi azonnal utánanyúlt és verni kezdte neki, elég jól be volt már idomítva, ahogy Nephrite is mondta. Apropó, Nephrite; mivel lemondhatott a dugásról, hát kihasználta azt, amire engedélyt kapott, vagyis Zoisite száját, a fiú pedig beletörődően szopni kezdte ismét. Ha már Kunzite is benne volt a buliban, akkor tényleg nem látta értelmét az ellenkezésnek.<br /><br />Kunzite farka nemsokára kőkeményen meredezett az ég felé, ő pedig nem is teketóriázott sokat, megragadta a szeretőjét, és maga felé húzta. Zoisite óvatosan elhelyezkedett a mentora merevedése felett, és lassan magába engedte, közben önkéntelenül is felsóhajtott. Egy pillanatra elfelejtette az egész megalázó helyzetet, amibe került, de Nephrite kuncogása visszahozta a valóságba.<br /><br />- Hogy élvezi – jegyezte meg kaján vigyorral a képén a barna hajú tennou, mire Zoisite legszívesebben elsüllyedt volna a föld alá szégyenében. Nem gondolta volna, hogy ez ennyire egyértelmű lesz majd mindenki számára… </div>
<div>
<br />Közben Kunzite mintha kicsit türelmetlen lett volna, mert mivel a partnere nem mutatott hajlandóságot arra, hogy mozogni kezdjen, megtette ő. Ráadásul Nephrite is feltápászkodott a földről, és odaállt melléjük, a legfiatalabb tennou szájához nyomva a farkát. Zoisite összevonta a szemöldökét, de mikor látta, hogy Kunzite alig észrevehetően bólint, kénytelen-kelletlen kinyitotta a száját és szopott tovább. Alulról-felülről megtömve úgy érezte, lángol a szégyentől vegyes élvezettől, mert akármennyire tagadni akarta maga előtt is, a teste igenis reagált az ingerekre, tetszett neki a dolog, és felállt a farka, mikor Kunzite eltalálta a megfelelő szöget és benne azt a bizonyos pontot, amitől csillagokat látott.<br /><br />Nyögdécselni kezdett Nephrite lüktető farkával a szájában, aki erre figyelmeztetés nélkül beleélvezett.<br /><br />- Basszus – motyogta Zoisite két köhögés és köpködés között, míg Nephrite lihegve huppant le melléjük.<br /><br />- Basszus – ismételte ő is; a vörös hajú fiú nem volt benne biztos, hogy csak gúnyolódik, vagy tényleg ennyire jó volt neki, hogy oda se figyelt, mit beszél. – Rohadt szexin tud nyögni…<br /><br />Kunzite nem válaszolt, inkább legurította magáról a még mindig köhögő Zoisite-ot, négykézlábra állította, és úgy dugta tovább. A fiatal tennou igyekezett nem az immár feleslegessé vált harmadik fél felé nézni, sőt, kizárni őt a fejéből, mintha nem is létezett volna; szorosan becsukta a szemét, és félretéve minden zavarát a farka felé nyúlt, lihegve-nyögdécselve verte magának, miközben Kunzite hátulról dugta. Így nagyon jó volt, mintha csak kettesben lettek volna, és a vörös hajú tennou is nemsokára elélvezett, ráspriccelve a küzdőtér tatamijára. Egy pillanatig elgondolkodott, hogy vajon vele takaríttatják-e fel, reménykedett, hogy inkább egy youmával, ismerve a másik kettő exhibicionizmusát, de aztán eltűntek a fejéből az ilyesféle gondolatok, ahogy Kunzite kissé odébb vitte, óvatosan lefektette a tatamira, a vállára helyezte a fiatal fiú lábait, és ismét beléhatolt. Már az ezüst hajúnak sem kellett sok, és nemsokára beleélvezett a partnerébe, aki nagy szusszanásokkal vette ezt tudomásul. Legszívesebben magához ölelte volna Kunzite-ot, de így, hogy közönségük volt, nem mert ilyen mozdulatokat tenni, helyette feküdt tovább mozdulatlanul, míg Kunzite kihúzta magát belőle. Abban reménykedett, hogy Nephrite végre elmegy, hiszen már nincs semmi látnivaló a számára, de sajnos tévedett; legnagyobb meglepetésére és riadalmára a barna hajú férfi vette át az öltözködő Kunzite helyét, felemelte Zoisite széthagyott lábait, és annak mellkasa felé nyomta őket.<br /><br />- Kunzite-sama…! – tört ki Zoisite-ból egy halkabb kiáltásféle, mire Nephrite elvigyorodott.<br /><br />- Jaj, figyeld már, rögtön neked sír – mondta Kunzite-nak címezve, akinek arcizma sem rezdült. – Nyugi, csak érdekel, hogy folyik ki a geci a lyukadból – tette hozzá, ezt már a vörös hajú tennou-nak címezve, aki ezt hallva önkéntelenül is eltakarta a vöröslő arcát, és felnyögött. A farka ahhoz képest, hogy nemrég élvezett el, megint bizseregni kezdett ezt hallva. Basszus, nem akarta, hogy a teste reagáljon ennek az idiótának a mocskos szavaira, és mégis… túlságosan erotikusnak találta, ahogy Nephrite vizslató tekintete kereszttüzében kezdett lustán kifelé csorogni belőle Kunzite spermája.<br /><br />- De szerencsés vagy – sóhajtott fel a barna hajú férfi ismét Kunzite-nak címezve a mondatot. – Egy ilyen kis vérbeli ribancot kaptál magad mellé… bezzeg én jól kifogtam Jadeite-ot.<br /><br />- Hetero? – érdeklődött Kunzite.<br /><br />- Csont hetero – sóhajtott fel Nephrite színpadiasan, majd elengedte Zoisite-ot, és ő is felállt, eligazgatva a ruháját. – Mindig neked jutnak a finom falatok.<br /><br />- Neked úgyis ott vannak azok az ostoba földi lányok.<br /><br />- Mondjuk ez igaz – hümmögött Nephrite. – Ráadásul sose fogynak el. Mérhetetlenül sekélyesek ezek a földi nők, elég csak egy drága autó meg egy márkás öltöny, és máris nedvesedik a bugyijuk…<br /><br />- Szánalmas – állapította meg Kunzite, majd meg sem várva, hogy Zoisite összeszedje magát, csettintett egy takarító youmának, hogy hozza rendbe a termet, miközben Nephrite-tal együtt már távoztak is. Zoisite nem lepődött meg egyáltalán, ahogy a lesütött szemű, piruló youma mellett volt kénytelen gyorsan felkelni és összeszedni a ruháit, magára rángatni őket, és kirohanni az edzőteremből. Tudta, hogy ebből megint pletykahullám lesz, ráadásul rohadt kényelmetlen volt a sok különféle testnedv, amit letörölni sem nagyon tudott magáról a nagy sietségben. Alig várta, hogy a szobájában lehessen, és lezuhanyozhasson. De hogy hogy fog ezek után Nephrite szemébe nézni, azt nem tudta. Még szerencse, hogy egyelőre olyan keveset találkoztak… Csak reménykedni tudott benne, hogy ez volt az első és utolsó alkalom, hogy hármasban csinálták.</div>
</div>
Lilibellhttp://www.blogger.com/profile/15166128919584886973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4540594925271639931.post-51552729415465613112017-08-14T14:25:00.000+02:002018-05-18T12:50:21.019+02:00Stresszmentesítés<b><u>Cím</u>:</b> Stresszmentesítés<br />
<b><u>Fandom</u>:</b> Triangle Sonix, Twins☆<br />
<b><u>Páros</u>:</b> Yoshi/Keke, Hiro/Keke/Yoshi<br />
<b><u>Besorolás</u>:</b> 18+<br />
<b><u>Figyelmeztetések</u>:</b> slash, yaoi, vérfertőzés, édeshármas, pwp<br />
<b><u>Leírás</u>:</b> Keke nagyon ért a bandatársai stresszmentesítéshez.<br />
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<h2 style="text-align: center;">
Stresszmentesítés</h2>
<div>
<br /></div>
Hiro nagyot ásított, és belekotort a táskájába az életmentő kávésdoboz után kutatva, de szinte tudta, hogy hiába. Sosem tartott ilyesmit magánál, inkább lerakta egy asztalra vagy ilyesmi, elvégre ha kifolyna, tönkretenné a márkás táskát… No de akkor mindez azt jelentette, hogy rohadtul nem volt meg a napi második kávéja, és anélkül átváltott zombi-üzemmódba. Nem mehetett ki a rajongók közé zombi-üzemmódban, az maga lett volna a katasztrófa! Hiro igazán szerette azokat a lelkes kislányokat, és nem akart csalódást okozni, ha nem volt muszáj, márpedig ő előrelátóan beszerezte a kedvenc rilakkumás lattéját, most mégsem találta sehol.<br />
<br />
Kénytelen volt visszamenni az öltözőbe, ahonnan az öccse meg Keke nemrég szabályszerűen kipaterolta azzal, hogy megbeszélnivalójuk van. Hirót ugyan izgatta a dolog, hogy mégis mi lehet az a nagyon fontos dolog, amiről ő nem hallhat, de túlságosan fásultnak érezte magát a tiltakozáshoz, és úgy gondolta, legalább lesz egy kis szünete, hogy békésen megiszogassa a kávéját, és közben twitteren lógjon egy kicsit. Na, ez nem jött be, de legalább itt volt a tökéletes alibi ahhoz, hogy meglesse, mit csinál a két bandatársa. Ehhez mérten igyekezett nem túl hangosan végigcsörtetni a rövid, szűk kis folyosón, és kopogás nélkül nyitott be, mert lehet, hogy kipaterolták onnan, de mégis az ő neve állt a kézzel írott papíron az ajtón. Vagyis… csak a Triangle Sonix neve, de ő is a bandához tartozott, szóval véleménye szerint teljes joggal léphetett be oda akkor, amikor csak akart.<br />
<br />
Amit azonban odabent talált, arra a legvadabb álmaiban sem gondolt volna. Az öccse, Yoshi letolt nadrággal, szétvetett lábakkal ült az egyik széken, Keke feje pedig ütemesen dolgozott az ölén. Hiro és a testvére egymás szemébe néztek; egy pillanatig mintha megfagyott volna minden, aztán Keke hátranézett. Cseppet sem tűnt meglepettnek vagy ijedtnek, Yoshi már annál inkább.<br />
<br />
- Ööö… - kezdte Hiro rendkívül értelmesen. – Ti meg mi a fenét csináltok?<br />
<br />
- Stresszmentesítek – vont vállat Keke, és megeresztett egy laza mosolyt Hiro felé, aki némi habozás után mégsem menekült el, mert történetesen ez volt az első gondolata, hanem inkább bezárta az ajtót, és összevont szemöldökkel követelt magyarázatot.<br />
<br />
- Ezért dobtatok ki innen?<br />
<br />
- Hát, amint látod – vonogatta a vállát Keke, és felállt, majd megindult a barna hajú gitáros felé, aki egy pillanatra megcsodálhatta az öccse merevedését, amin még ott csillogott az énekes nyála, de gyorsan elkapta róla a tekintetét, és inkább az énekesre összpontosított. Az egyszerűen csak átkarolta a vállát, mint egy régi jó barátnak, és magával húzta Yoshi felé. Hiro nem tudta mire vélni, de kíváncsi is volt, így végül hagyta magát, bár volt némi ellenérzése az egésszel kapcsolatban.<br />
<br />
- Bocs már, hogy kihagytunk a buliból, de Yoshi ragaszkodott hozzá.<br />
<br />
- Még szép! – jelentette ki Yoshi némi pírral az arcán. – Aniki csont hetero.<br />
<br />
- Nem mondod – pillantott Keke tettetett meglepetéssel Hiróra. – De azért szereted, ha leszopnak, nem?<br />
<br />
- Ki nem szereti? – kérdezte a barna hajú gitáros, bár nem volt benne biztos, hogy jó ötlet volt belemennie a játékba. Yoshin látta, hogy nem örül ennek az egésznek, és amúgy is elég kínos volt a szitu, Keke meg csak tovább tetézte ezt az egészet. Mindenesetre nem hazudott, ahhoz amúgy sem érezte magát elég ébernek.<br />
<br />
- Akkor ennyi – jelentette ki az énekes, majd szelíden nekilökte Hirót a falnak, és elkezdett az övénél matatni. Hiro teljesen lemerevedett a döbbenettől, tágra nyílt szemmel nézte, ahogy Keke kikapcsolja az övét, aztán letolja a nadrágját, és az alsóján keresztül simogatni kezdi az éppen csak éledezni kezdő farkát. Aztán elkövette azt a hibát, hogy ránézett Yoshira, aki cseppet sem tűnt boldognak, a merevedése pedig alaposan lelankadt. Keke is észrevette ezt, és odaszólt neki:<br />
<br />
- Yoshi-kun, gyere ide!<br />
<br />
Mintha a vörös hajú gitáros mondani akart volna valamit, de végül mégsem tette, hanem szimplán engedelmeskedett, odalépett a másik kettőhöz. Keke közben kibújtatta Hiro félkemény farkát az alsója alól, egyik kezével azt verte, a másikkal Yoshiét, aztán jelentőségteljesen belenézett először az egyik, majd a másik fiú szemébe, és letérdelt. Ahogy ismét felpillantott rá, Hiro érezte, hogy kőkemény lesz; volt valami igazán izgató ebben az egész mocskos helyzetben, még az is, hogy a saját testvére állt mellette. A szó mindkét értelmében.<br />
<br />
Keke nem teketóriázott sokat, szájába vette a keményebbik farkat, ami Hiróhoz tartozott, Yoshiét továbbra is verte. Az idősebbik testvér felsóhajtott; meg kellett hagyni, Keke értett ahhoz, amit csinált, nem is gondolta volna, hogy ilyeneket tud. Hiszen végül is eddig azt hitte, hetero, amennyi nőügye volt… Yoshiról már ne is beszéljünk, neki ott volt a komoly barátnője, ezért is volt olyan valószínűtlen az egész helyzet. De ha belegondolt, ő maga sem volt meleg, most mégis hagyta magát… hogy Keke megszabadítsa a stressztől, igen. Ebben nem volt semmi rossz.<br />
<br />
Aztán Hiro legnagyobb sajnálatára a hozzáértő száj lefejtődött a farkáról, hogy Yoshiéra cuppanjon rá. A barna hajú gitáros nem tudta nem árgus szemekkel figyelni azt a tehetséges szájat, amiből elő-előbukkant az övéhez oly hasonlatos merev hímtag; aztán megérezte az arcán Yoshi tekintetét, és rájött, hogy talán nem kellett volna ennyire kocsányon lógó szemekkel bámulni, de nem is Yoshi miatt tette… Mindenesetre inkább hátravetette a fejét, és behunyta a szemét, igyekezve maga elé képzelni az egyik szexbarátnője melleit, ölét, combjait a rózsás tetoválással, hogy mégis maradjon valami méltósága… ez valahogy most mégsem működött. Kénytelen volt kinyitni a szemét, és az immár megint őt szopó Kekét bámulni, aki sokkal erotikusabb látványt nyújtott a lány halvány emlékképénél, pedig nem is olyan rég feküdtek le utoljára. Csakhogy a valóság sokkal erősebb hatással volt rá, mint néhány emlék…<br />
<br />
Aztán Kekének újabb briliáns ötlete támadt.<br />
<br />
- Álljatok közelebb egymáshoz! – rendelkezett, és már tolta is össze a másik két fiút. Hiro nem ellenkezett, főleg meglepetésében és kíváncsiságában nem; Yoshi ugyan korántsem volt ilyen lelkes, de végül ő is hagyta magát. A karjaik, a csípőjük összeért, és az, hogy ez mennyire nem… helyénvaló, csak még inkább fokozta Hiro izgalmát. Nagyot nyelt, ahogy Keke ismét kézbe vette a két merev farkat, amennyire tudta, egymáshoz préselte őket. Hiro már ettől kész volt, de akkor jött, ami a legerotikusabb, ha nem is szó szerint a legkellemesebb része volt a napnak: Keke egyszerre vette szájába a két vesszőt, és kezdte őket szopogatni. Közben nagy, csillogó szemekkel bámult fel rájuk, Hiro pedig már-már attól tartott, hogy túl korán el fog menni, de legnagyobb megkönnyebbülésére Yoshi beelőzte. Akkor már Keke csak a fiatalabb testvér farkát szopta, ő pedig egy halk figyelmeztetés után beleélvezett az énekes szájába. A szőkét ez egyáltalán nem zavarta, sőt, még az ajkairól is lenyalt minden cseppet, nehogy kárba vesszen, aztán elégedett mosollyal az arcán fordult Hiróhoz, akinek nem kellett már túl sok, elég volt az előbb látott jelenetre visszagondolnia. Különös volt, hogy ennek az egyik szereplője pont a saját ikertestvére, mintha kicsit magát látta volna az eseményekben… olyan perverzen-furán izgató volt az egész. Hiro felnyögött.<br />
<br />
- Jövök, jövök! – És már élvezett is, Keke pedig az előzőekhez híven ismét lenyelt mindent, és elégedetten tápászkodott fel a földről.<br />
<br />
- Hm, ez kellett – jelentette ki. – A geci jót tesz a hangszalagoknak, tudtad? – intézte Hiróhoz a kérdést, aki igyekezett magához térni, és kissé kótyagosan hajolt le a nadrágjáért.<br />
<br />
- Nem – válaszolta. – De kösz a tippet, majd ha megint éneklésre adom a fejem, tudom, mivel turbózzam fel a hangszálaimat.<br />
<br />
Erre Keke ki tudja milyen megfontolásból jelentőségteljes pillantást vetett Yoshira, aki elvörösödött, és inkább a táskájába bújt.<br />
<br />
Hiro közben felöltözött, és azt is észrevette, hogy a gyöngyöző rilakkumás kávésdoboz bizony ott vár rá a földön a szék mellett, ahova első körben helyet foglalt. Örömmel hajolt le érte, és már bontotta is kifelé; nem elég, hogy végre megkapta a hiányzó koffeinadagját, még egy jó szopásban is részesült. Egész jól indult ez az event, bár nem volt benne biztos, hogy mi lesz, ha kettesben maradnak Yoshival, akit láthatólag kínosan érintett ez az egész kis incidens. Mondjuk annyira azért nem, hogy nemet mondjon, szóval… ki tudja. Mindenesetre egyelőre nem volt idő a következményekkel törődni, hiszen várták őket a rajongók.Lilibellhttp://www.blogger.com/profile/15166128919584886973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4540594925271639931.post-77870862495380354912017-07-28T13:37:00.000+02:002017-08-14T14:26:16.691+02:00Lüktetés<b><u>Cím</u>:</b> Lüktetés<br />
<b><u>Fandom</u>:</b> Phantasmagoria, Misa<br />
<b><u>Páros</u>:</b> Kisaki/Ayame<br />
<b><u>Besorolás</u>:</b> 18+<br />
<b><u>Figyelmeztetések</u>:</b> slash, yaoi, nemi erőszak, randidrog, drogos szex, durva nyelvezet, pwp<br />
<b><u>Leírás</u>:</b> Ayame nem is sejti, mennyire rossz ötlet szóba állnia Kisakival egy jól sikerült live után...<br />
<br />
<br />
<h2 style="text-align: center;">
Lüktetés</h2>
<br />
Kora nyári éjjel volt, a Hold olyan erősen sütött, hogy még utcalámpák nélkül is elég jól ki lehetett venni a földön fekvő testet, főleg, hogy talpig fehéret viselt. Odakint csípős volt a levegő; Kyota épp csak kidugta a fejét, hogy rájöjjön, ide kabát kell, és már épp fordult volna vissza a kocsmába, mikor megpillantotta a nagyon oda nem illő fehérséget a földön, nem messze a hátsó bejárat melletti konténertől. Akárki is helyzete oda a testet, stílusosan kidobta, mint valami szemetet, és ezt az érzetet csak fokozta az, hogy pontosan ki is tette és miért. Egyelőre azonban Kyota nem igazán fogta fel, mit lát, mindenesetre eredeti tervével ellentétben mégiscsak kiment, és jobban szemügyre vette a földön fekvő alakot. Aztán elsápadt; felismerte a saját bandatársát, Ayamét, aki eszméletlenül hevert előtte.<br />
<br />
---<br />
<br />
Kisaki az elején még kényesen ügyelt rá, hogy amennyire csak lehet, inkognitóban maradjon. Nem akart feltűnést kelteni a lánykák között, akik szerencsére amúgy sem azzal foglalkoztak, hogy milyen különös fazonok álldogálnak mellettük, hanem az aktuális kedvenceiket várták nagy izgalommal. Bár az este elején még nem volt benne biztos, ki lesz a célpontja, miután végignézte az összes fellépő bandát, határozott elképzelése alakult ki a fejében arról, hogy kívánja folytatni az estét, és legfőképpen kivel. A legtöbb fellépő neve nem sokat mondott számára, a Misáról viszont hallott már minden értelemben, azt régebben meg is jegyezte, mennyire vonzó is az énekes, ezért volt egy olyan érzése, hogy bizony nem talál nála jobbat aznap. A mostani, fehér prémszegélyek, csipkekesztyű, hosszú fehér csizma és kivillanó has mind megtették a hatásukat, hát még azok a hosszú, formás combok… Ez a látvány magáért beszélt.<br />
<br />
Kisaki tudta, hogy jobban meg kell ismernie az énekest, és azt sem bánta, ha kénytelen lesz érte feladni az inkognitót. Backstage passal természetesen rendelkezett, úgyhogy miután a banda végzett, egyszerűen be tudott sétálni közéjük. A maszk és a napszemüveg nélkül az egyik tag, akinek Kisaki nem jegyezte meg a nevét, hiszen nem találta túl vonzónak, fel is ismerte, és azonnal szaladt smúzolni. Kisaki kegyesen beszélgetett vele pár percet, és már meg is volt invitálva az afterpartira egy másik, ennél is ócskább lebujba, ami csak pár sarokra volt onnét. Nemsokára már a banda két másik tagjával diskurált a füstös kocsmában egy-egy sör mellett, de mindez csak elterelő hadművelet, vagy akár féltékennyé tevés is lehetett, és úgy tűnt, jól beválik, mert Ayame időről időre aggódó pillantásokkal bombázta őket. Mintha azt kérdezte volna magában: a többiekkel miért beszélget, és velem miért nem?<br />
<br />
Sok sörrel később Kisaki ismét napszemüvegben ült le az ideiglenesen magára maradt, már kissé elázott énekes mellé.<br />
<br />
- Ayame-kun, igaz? – kérdezte érzelemmentes hangon. A másik férfi mindeddig eléggé összezuhantnak tűnt, de ahogy felfogta, ki ült oda mellé, és azonnal felélénkült. Ezt sem hitte volna, miután Kisaki olyan látványosan kerülte őt eddig.<br />
<br />
- Igen – válaszolta. – Kyota mondta, hogy tetszett a live.<br />
<br />
- Valóban – sietett megerősíteni ezt Kisaki. - Nem is tudom, hogy nem tűnt fel eddig, milyen tehetségesek vagytok.<br />
<br />
- Ugyan, dehogyis – sietett azonnal a szerénykedéssel Ayame.<br />
<br />
- Meg is vettem a kislemezeteket – folytatta Kisaki, és még csak nem is hazudott, bár nem azért tette, mert annyira lenyűgözte volna a zenéjük, de ezt az énekesnek nem feltétlenül kellett tudnia. – Aláírnád nekem?<br />
<br />
- Komolyan? – lepődött meg Ayame. Ha valaki azt mondja neki, hogy ma este Kisaki fog tőle autogramot kérni, körberöhögi, ehhez képest most nagyon is valóság volt mindez. Hát, megérte Osakába jönni, állapította meg, miközben még mindig elképedve kapirgált oda valamit a borítóra.<br />
<br />
- Köszönetképp meghívlak egy sörre – jelentette ki Kisaki. Ayame nekiállt ugyan tiltakozni, hogy nincs szükség rá, meg inkább úgy érezte, ő tartozik Kisakinak, bár azt nem tudta volna értelmesen elmagyarázni, miért érez így. Talán mert örül, hogy egyáltalán szóba állt vele, azok után, hogy mindeddig kerülte? Ki tudja, mindenesetre Ayame azonnal belekortyolt az italba, ahogy Kisaki odavitte neki. Aztán szép lassan lehajtotta az egészet, miközben Kisakival beszélgettek, és egyszerre csak azt vette észre, hogy fekete pontok kezdenek táncolni a szeme előtt. Mielőtt felfoghatta volna, mi történik, elsötétült előtte a világ.<br />
<br />
Arra ébredt, hogy egy félhomályos, idegen szobában fekszik egy ágyon. A feje borzasztóan kóválygott, de aztán eszébe jutott, hogy ivott, valószínűleg túl sokat, és ettől ájult be… valaki pedig idehozta. De mi lehet ez a szoba? Felülést nem kockáztatott meg, csak körülnézett, és megállapította, hogy ez valami hotel lehet. Nem túl drága, viszont nem is teljesen lepukkant, szóval nem az ő hoteljükben lehet. De akkor nem is egy bandatársa szedte össze?<br />
<br />
- Á, felébredtél.<br />
<br />
Az egyik ajtó kinyílt, és kilépett rajta a köntösbe bugyolált Kisaki, aki láthatólag épp most fejezte be a zuhanyzást, mert gyöngyöző cseppecskék ültek a haja végén. Ayaménak fogalma sem volt, miért a férfi nyalábolhatta fel, annyira jóban azért mégsem voltak… Mi ez az egész?<br />
<br />
- Hogy kerültem ide? – kérdezte, és megtapogatta a homlokát. Vagyis csak szerette volna, mert a jobb csuklója legnagyobb rémületére az ágytámlához volt bilincselve. Hitetlenkedve meredt először a láncra, majd Kisakira. – Ez meg mi?<br />
<br />
- Csak óvintézkedés – vont vállat a férfi, és leült Ayame mellé az ágyra. A keze előrenyúlt, és végigsimított a felfelé kényszerített meztelen felkaron, majd az eléje táruló hónaljon. Ayama csak fáziskéséssel kapcsolt, és igyekezett volna lerázni magáról az érintését, de valahogy nem volt még magánál annyira, hogy rendesen tudjon mozogni. Különös érzés volt, hogy a teste nem engedelmeskedik úgy, ahogy szeretné, ráadásul még meg is bilincselték; nagyon ijesztő helyzet volt.<br />
<br />
- Nyugi – mondta Kisaki látva a foglya növekvő pánikját. – Mindjárt élvezni fogod.<br />
<br />
- Mi? – esett még nagyobb kétségbe Ayame. – Engedj el, ez rohadtul nem vicces!<br />
<br />
Közben Kisaki elvett egy doboz sört az éjjeliszekrényről, egy szisszenéssel felnyitotta, aztán valami gyanús port öntött bele, ami szintén a szekrényen volt odakészítve. Ayame tágra nyílt szemmel nézte; csak ekkor kezdett derengeni neki, hogy Kisaki valószínűleg az előző sörébe is tett valamit, az ütötte ki. Hallott már ilyen történeteket, de ott mindig lányok voltak az áldozatok, szerencsétlen, gyenge és magatehetetlen lányok, nem férfiak, mint ő, Ayame! Akárhogy is volt éppen öltözve, attól még férfi volt, a nőket szerette, és megrémítette a gondolat, hogy nőként akarják használni… mert azt akarják, igaz? Ez az elmebeteg buzi itt éppen arra készül! Ez nem lehet igaz!<br />
<br />
- Nem iszom meg! – jelentette ki, ahogy Kisaki felé nyújtotta a dobozt. – Azt lesheted!<br />
<br />
- Nekem mindegy – mondta erre Kisaki. – Ez a kellemesebb módszer, de van nálam injekció is.<br />
<br />
- Mi? – rándult meg Ayame arca. Ez tényleg nem lehet igaz!<br />
<br />
- Injekció – ismételte Kisaki majdhogynem derűs nyugalommal. – Ha azt akarod, csak szólj. Igaz, kissé ütősebb anyag, mint ez a bogyó volt itt, de hát ha erre vágysz…<br />
<br />
- Nem vágyok én semmire! – akarta kiáltani Ayame, de sajnos nem volt képes olyan nagy hangerőt kiadni magából, mint szerette volna. Pedig milyen szívesen kiabált volna segítségért, hátha meghallja valaki! – Eressz végre el!<br />
<br />
- Hát jól van – mondta Kisaki. Persze nem az eleresztésre célzott, hanem odament a székre tett cuccaihoz, és némi kotorászás után megtalálta, amit keresett, egy steril, csomagolt injekciós tűt. Ayame tehetetlen rémülettel a szemében nézte, hogy szív fel vele a másik férfi egy ampullányi zavaros löttyöt, ami nagyon nem volt bizalomgerjesztő.<br />
<br />
- Ne – nyögte hitetlenkedve, ahogy Kisaki közeledni kezdett hozzá. – Ne csináld, nem hallod? Ne!<br />
<br />
Kisaki azonban rendületlenül folytatta, amit elkezdett, nem volt nehéz dolga, egyszerűen hasára tudta fordítani a szinte magatehetetlen férfit, majd felhúzta a ruháját, a rövidnadrágját pedig le. Tökéletesen kívánatos farpofák kerültek elő belőle, Kisaki megnyalta az ajkát, majd a térdével lefogta az úgy-ahogy ellenkezni próbáló énekest, és minden további nélkül a bal félgömbbe szúrta a tűt. Ayame keserves nyöszörgésre fakadt, de esélye sem volt a szabadulásra; a tű egy örökkévalóságnak tűnő percig csak állt ki a fenekéből, aztán Kisaki végre megkegyelmezett, és belefecskendezte a tartalmát, majd kihúzta. Ayame tehetetlenül zihált, fogalma sem volt, mit tesz majd vele a lötty, de a legrosszabbtól tartott; a fejét azért oldalra fordította, hogy szemmel tudja tartani Kisakit, ameddig csak lehet.<br />
<br />
Ő azonban egyelőre nem tett semmit, csak szépen letette a fecskendőt az asztalkára, majd visszaült az ágy szélére, és megbabonázva meredt az Ayame lemeztelenített farpofájából kiserkent vérre.<br />
<br />
- Mit lőttél belém? – kérdezte Ayame. – Ez valami drog?<br />
<br />
- Ha megiszod a sört, nincs ez az egész. De hát neked makacskodnod kell…<br />
<br />
- Kérdeztem valamit! – próbált kiabálni Ayame. – Mi volt az? És mit akarsz tőlem?<br />
<br />
- Semmi olyat, amit te nem akarnál megadni nekem – jelentette ki nagy titokzatosan Kisaki, amitől Ayame csak még dühösebb lett.<br />
<br />
- Én ezt nem akarom! Engedj már el, és akkor… akkor nem megyek egyenesen a rendőrségre, sőt, nem szólok senkinek, esküszöm, csak engedj már el!<br />
<br />
- Nem fogsz, az biztos – jelentette ki Kisaki, majd a falon függő órára pillantott. – Már érezned kellene a hatását… nem?<br />
<br />
- Nem tudom, mit kéne éreznem! – nyögte kétségbeesve Ayame. Persze szédült, a feje lüktetett és gyengének érezte magát, mióta felébredt, talán csak kicsit mintha melege lett volna hirtelen.<br />
<br />
- Hm, akkor még várnunk kell – mondta Kisaki, aztán hirtelen megmozdult, amivel jól megrémítette Ayamét. – Csak az a baj, hogy nekem nincs türelmem hozzá.<br />
<br />
Az énekes legnagyobb rémületére azt érezte, hogy Kisaki nyelve a fenekét nyalja. Nem láthatta, de igazából csak a vért nyalta le róla, Ayame legnagyobb rémületére azonban a dolog hihetetlen hatással volt rá. A fejében irtózott tőle, undorítónak találta az egészet, és mégis… mintha élvezte volna, mintha a pénisze külön életre kelt volna, és igenis tetszett volna neki, hogy egy másik férfi nyalogatja őt. Ez volt hát a szer hatása? Valami vágyserkentő? Nem lehet igaz!<br />
<br />
- Na, érzed már? – érdeklődött Kisaki. Ayame a párnába fúrta a fejét, és nem válaszolt, ami felért egy beismeréssel; Kisaki elégedetten elmosolyodott, majd nem teketóriázott tovább, hiszen eddig is olyan nehéz volt visszafognia magát, és széthúzta azokat a kerek, formás kis farpofákat, hogy végre azt nyalogathassa, amire úgy várt; a rózsaszín, reszkető ánuszrózsát. Ayame elnyomott egy kiáltást a különös érzésre, és bár ugyanúgy undorodott a dologtól, mint eddig, a farka sajnos már kőkemény volt, és akármennyire nem szerette volna… valahogy élvezte. De nem akarta. Akkor sem akarta!<br />
<br />
Kisaki csak percekkel később emelte fel a fejét, majd kíváncsian fordította hátára a férfit, akinek előbukkant a merevedése. Az arcra vöröslött, és borzasztóan szégyellte magát; tudta, hogy nem tehet róla, ha nem lett volna a cucc, amit belé fecskendezett Kisaki, az életben nem élvezett volna ilyesmit, mégis szégyen járta át a legkisebb porcikáját is.<br />
<br />
- Hagyj békén – nyögte nem valami meggyőzően.<br />
<br />
- Ugyan, Ayame-kun, hiszen te is akarod.<br />
<br />
- Nem…<br />
<br />
- Akkor miért áll a farkad?<br />
<br />
- Te… - Ayame legszívesebben megint a párnába rejtette volna az arcát, és legnagyobb rémületére azt vette észre, hogy valami hülye köd kezd az agyára szállni, mert már beszélni se bírt normális, egybefüggő mondatokban. – Miattad…<br />
<br />
- Jaj, ez igazán megtisztelő – vigyorodott el Kisaki. – Szóval ennyire jó vagyok?<br />
<br />
- Nem…! – igyekezett kipréselni magából Ayame, de hiába, süket fülekre talált. Kisaki közben ledobta a köpenyét, ami alatt semmit sem viselt; az ő farka is kemény volt már, ha nem is teljesen. Aztán nem tudott ellenállni neki, hogy ismét meg ne cirógassa a fél hónaljat, ami eléje tárulkozott; Ayame enyhén összerándult, de ellenkezni nem tudott, még akkor sem, mikor Kisaki odahajolt hozzá. A férfi orrát megcsapta áldozata parfümjének erős illata, keverve az izzadságával igazán izgató aroma volt az orrának. Először csak csókolgatta a nyak érzékeny bőrét, aztán beleharapott; Ayame szorosra zárta a szemét, és tűrt, mást nem tehetett. Kisaki szinte kedveskedve nyalta meg azt a bizonyos hónaljat, megízlelve a sós-férfias ízt, aztán végigsimított a simára borotvált fehér hasfalon, ami olyan szemérmetlen módon volt közzétéve mindenki éhes tekintete kereszttüzének. Kisaki el tudta képzelni, hogyan gondolhatnak vissza rá a rajongólányok, ő azonban most végigsimíthatja, megízlelheti a finom bőrt… Végigborította csókjaival, aztán lejjebb tolta a szűk kis nadrágot, hogy teljesen hozzáférjen a kemény péniszhez, és a szájába vette.<br />
<br />
Ayame meglepetten nyögött fel, és hogy még nagyobb legyen a szégyene, túl hamar élvezett el egyenesen Kisaki szájába, aki a jelek szerint igencsak tehetségesen szopott. A férfi elégedetten emelte fel a fejét, és felmászott Ayaméhoz; az énekes ijedten nézett rá, majd mikor látta a felé közeledő ajkakat, gyorsan oldalra fordította, de Kisaki vasmarokkal erőltette vissza. Egymás szemébe néztek, Ayame igyekezett volna a fejét rázni, de hiába. Kisaki kinyitotta a száját, és jó adag nyállal kevert spermát folyatott a másik férfi szorosan zárt ajkaira, majd igyekezett az ujjaival bejuttatni az anyagot a szájába, csakhogy Ayame makacsul kitartott. Legalább a száját csukva tudta tartani, ennek örülhetett, bár már ennyitől hányingere volt, de leküzdötte. Ami viszont még ennél az undorító kis közjátéknál is jobban megrémítette, az az volt, hogy a vágya cseppet sem lohadt le, hiába élvezett el. Mondjuk annyira nem volt meglepő a dolog, de ilyen "élményben" még sosem volt része, ezért aztán reménykedett… persze hiába.<br />
<br />
Kisaki közben a másik éjjeliszekrény felé nyúlt, elvette róla az odakészített telefonját, és egyenesen Ayame felé fordította, akinek még tiltakozni se volt ideje, máris több kép készült róla gecis szájjal, illetve álló farokkal; ez mindennél rosszabb volt. Az énekes szemét elöntötték a tehetetlen könnyek, de nem adta meg fogva tartójának azt az örömöt, hogy hagyja is kicsordulni őket. Visszanyelt mindent, és ismét elfordította a fejét.<br />
<br />
- Makacs vagy – állapította meg Kisaki, miközben kézbe vette a férfi merevedését, és finoman húzogatni kezdte. – Pedig le sem tagadhatnád, mennyire élvezed.<br />
<br />
Ayame csak a fejét rázta.<br />
<br />
- Nem? – kérdezte gúnyolódva a másik. – Pedig te igenis élvezed. Akarod. Vágysz rá.<br />
<br />
Ayame egyre gyorsabban szedte a levegőt. Mintha légszomja is lett volna, és ettől csak még jobban pánikba esett, de még csak szólni sem volt képes Kisakinak, na nem mintha esélyes lett volna, hogy érdekelné. Csakhogy mi van, ha allergiás arra a nyomorult drogra, amit kapott, mindjárt meghal itt, és senki sem segít rajta? Valószínűleg Kisaki akkor is folytatná, amit elkezdett. De legalább éreznie nem kellene… Ettől függetlenül Ayame nem lelkesedett a halál gondolatáért, sőt. Rémülten igyekezett rendesen lélegezni, csakhogy ekkor Kisaki felemelte a férfi lábait, a térdeivel felpolcolta a derekát, és némi síkosítót nyomott az elé táruló ánuszrózsára.<br />
<br />
Ayame elkeseredetten nyögött fel; tudta, hogy ez lesz a vége, mégis reménykedett benne az utolsó pillanatig, hogy mégsem. Hogy Kisaki megelégszik ennyivel, hogy nem akarja megtenni…<br />
<br />
Kisaki közben elkezdte belemasszírozni a hűvös gélt, majd próbálgatta a bejáratot egy ujjával. Ayaméval forgott a szoba, úgyhogy inkább összeszorította a szemét, és közben azt a sokkoló felfedezést tette, hogy… ahogy elkezdett benne mozogni az az ujj, igencsak kellemesnek találta a dolgot. Igazából nem volt benne semmi kellemetlen, annál inkább volt élvezetes. Az arca különös grimaszba ugrott, Kisaki pedig a szabad kezével felemelte a telefonját, és ezúttal filmezni kezdte, ahogy ujjazza a férfi fenekét, majd annak kéjes arckifejezését is megörökítette, meg a sóhajokat, amiket nem tudott elnyomni.<br />
<br />
- Élvezed? – kérdezte, mire Ayame automatikusan megrázta a fejét, de továbbra sem nyitotta ki a szemét. Kisaki elhúzta a száját, és letette a telefont, majd újabb két ujját erőszakolta a szűk nyílásba, ami szinte semmi fájdalmat nem okozott Ayaménak. Csak még jobb volt a még több ujj, bár ezekkel Kisaki már nem szórakozott annyit, Ayame szerint túlságosan hamar is kihúzta őket, majd előkotort egy előre odakészített gumit az egyik fiókból, felhúzta, és belehatolt a foglyába, aki engedelmesen lazult el és fogadta magába, már egyáltalán nem ellenkezett a teste. Az esze más kérdés volt, de azt meg eléggé elhomályosították a szerek, úgyhogy eljutott odáig, hogy minden ellenkezés nélkül kezdett szuszogni majd nyögni Kisaki lökéseinek ritmusára. Egészen erotikus volt látni és hallani, hogy mennyire élvezi a dugást; Kisaki ismét filmezni kezdett, és ezúttal már nem csalódott, pont olyan felvételt sikerült készítenie, amin az látszott és hallatszott, hogy Ayame egyáltalán nem ellenkezik, sőt, akarja az aktust. Most már csak egy kérdés volt hátra:<br />
<br />
- Élvezed?<br />
<br />
Ayame arca grimaszba rándult, már rázta volna a fejét, de Kisaki leállt a mozgással, és abban a pillanatban az énekes úgy érezte, ha a másik férfi leáll, ő megőrül, nem bírja ki, úgyhogy minden szégyent félredobott a fenébe, és alig észrevehetően bólintott. De ez nem volt elég.<br />
<br />
- Nem hallom.<br />
<br />
Ayame összeszorította a fogát; nem akart ilyesmit mondani, viszont úgy érezte, megőrül, ha nem élvezheti tovább a szexet.<br />
<br />
- I-igen… - nyögte. – Élvezem…<br />
<br />
Ez az, gondolta Kisaki, megvolt, amire vágyott. Most már nyugodtan letehette a telefont, és kihúzta magát Ayaméből, akiből kitört egy tiltakozó morgás. Kisaki gyorsan oldalára fordította az énekest, majd felemelte annak lábát, azt a csodaszép, sima combot a vállára helyezte, és így hatolt be az éhes lyukba. Ayame felsóhajtott az élvezettől; a férfi lassan, majd egyre gyorsabban és durvábban dolgozott rajta, közben pedig megragadta Ayame változatlanul kemény farkát. Az énekes elfojtott nyögést hallatott, az élvezete megkétszereződött; most már tényleg teljesen elborította az agyát a köd, fel sem fogta igazán, mi történik, csak azt tudta, hogy szüksége van Kisaki farkára, Kisaki markára, Kisaki mindenére ahhoz, hogy ne őrüljön bele a kielégületlenségbe. Minden egyes lökés után újabbat és újabbat akart, minden egyes pumpálás közelebb repítette a csúcshoz… Megint elélvezett, ezúttal a lepedőre meg a saját hasára úgy felesben, de ismét nem érzett valódi kielégülést, még többre vágyott.<br />
<br />
Kisaki azonban kihúzta belőle a farkát, és a hasára fordította, amennyire lehetett, szétnyitotta a férfi lábait, aztán így hatolt bele ismét. Ayame agyát elöntötte a kéj, ahogy újból alaposan megdöngették, csakhogy ezúttal már Kisaki sem bírta olyan soká. Nem telt bele öt perc, és elélvezett ő is; nem sokat zavartatta magát, ráfeküdt az alatta lévő férfira, aki jó pár percig úgy érezte, menten szétnyomja a felé boruló nehéz test, ráadásul a sajátja is újbóli kielégülésért kiáltott. Borzalmas volt, érezte, hogy kicsurran a könnye, már nem volt ereje visszatartani. Kisaki szerencsére nemsokára leszállt róla, kidobta a használt gumit, és elégedetten vette észre a szürke csíkokkal tarkított arcot. Hát sikerült megríkatnia.<br />
<br />
- Ne sírj, Ayame-kun – mondta olyan hangon, mintha egy kisgyerekhez beszélne. – Mindjárt kapsz valami szépet.<br />
<br />
Ayaménak fogalma sem volt, miről lehet szó, mindenesetre kinyitotta a szemét, és homályos tekintettel figyelte, hogy vesz elő Kisaki a fiókból valamit, ami határozottan… egy vibrátor volt, elég nagy, rózsaszín-fehér, mindenképpen nagyon csajos. Ayamét már ez sem zavarta, sem az ismét felé forduló kamera, minden ellenállás nélkül hagyta, hogy Kisaki a hátára fordítsa, és engedelmesen széttárta a lábait, hogy a vibrátor célba találhasson. Kisaki egy kicsit húzogatta ki-be, mielőtt bekapcsolta volna; Ayame felnyögött. Jó volt, más, de ez is nagyon jó, el se tudta képzelni, hogy élhetne egy ilyen vibrátor nélkül… csodálatos volt. Kisaki megragadta Ayame szabad kezét, és a férfi farkára tette, aki azonnal verni kezdte. Újabb remek videó született, még azt is megörökítette, ahogy Ayame ismét elélvezett, és többet akart.<br />
<br />
- Még, még, még… - nyögte, és Kisaki visszadugta a vibrátort, Ayame pedig úgy érezte, ismét a mennyekben van…<br />
<br />
Aztán vége lett. Kisaki otthagyta, mikor a szűnni nem akaró merevedése végül mégiscsak kezdett lelohadni, az addigi kéjes érzés, amit a vibrátor vagy az önkielégítés okozott, inkább már fájdalomba kezdett átváltani, olyan volt, mint mikor túl sokat verte a farkát, és valószínűleg erről is volt szó. A feneke pedig tényleg egyenesen fájt, már nem vágyott arra, hogy valami kitöltse… Felnyögött, de nem a gyönyörtől. Kisaki akkor már nem volt a szobában, Ayaménak fogalma sem volt, hova tűnt, de félni kezdett, hogy valaki így, meztelenül, mindenféle testnedvekkel tarkítva fogja megtalálni… nyögött még egyet. A szájára száraz sperma ragadt, csakhogy már ez sem érdekelte; megpróbált kiáltani, de nem sikerült, mindenesetre Kisaki meghallotta, és kijött a fürdőszobából. Odament hozzá, felvette az ágyra dobott telefont, és Ayame elé tartotta, aki végignézhette az egyik legjobb felvételt arról, hogy dugják, és hogy ő ezt saját bevallása szerint élvezi. Borzalmas volt ezt látni, és ismét a szégyen pírja öntötte el az arcát. Kisaki elégedetten konstatálta a dolgot, aztán odahajolt a férfihoz, és a szemébe nézett.<br />
<br />
- Na ide figyelj – mondta. – Ezen a felvételen teljesen egyértelmű, hogy akarod, hogy szétbasszam a csinos kis segged, úgyhogy nincs értelme azon filóznod, hogy elmész a rendőrségre, ez elég bizonyíték ahhoz, hogy ne higgyen neked a kutya sem. Ja, és ha esetleg akárkinek is eljárna a szád a rendőrökön kívül, ezek a felvételek szép sorban kikerülnek a netre. Szerintem derékba törne a kis karriered, mit gondolsz?<br />
<br />
Ayame úgy érezte, menten rosszul lesz.<br />
<br />
- Én is így gondoltam. Majd kitalálsz egy sztorit, hogy túl sokat ittál, vagy mit tudom én, egy csajjal voltál, nem érdekel, de rólam egy szót se szólsz.<br />
<br />
Kisaki elhallgatott; egy pillanatra elgondolkodva méregette az ágyon fetrengő énekest, aztán kezébe vett egy újabb tablettát meg egy pohár vizet, és belediktálta a férfiba, aki szinte már nem is ellenkezett, és kisvártatva elsötétedett előtte minden...Lilibellhttp://www.blogger.com/profile/15166128919584886973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4540594925271639931.post-12995388021426568872017-07-25T08:26:00.000+02:002017-08-09T19:36:23.458+02:00Canach szukája<b><u>Cím</u>:</b> Canach szukája<br />
<b><u>Fandom</u>:</b> Sailor Moon<br />
<b><u>Páros</u>:</b> youma/Zoisite<br />
<b><u>Besorolás</u>:</b> 18+<br />
<b><u>Figyelmeztetések</u>:</b> slash, yaoi, nemi erőszak, durva nyelvezet, pwp<br />
<b><u>Leírás</u>:</b> Zoisite-nak meggyűlik a baja egy hím youmával, aki sajnos minden tekintetben erősebbnek bizonyul nála.<br />
<br />
<br />
<h2 style="text-align: center;">
Canach szukája</h2>
<br />
- Ti meg mi a fenét műveltek itt?!<br />
<br />
Zoisite dühtől lángoló szemekkel meredt a két youmára, akiket félreérthetetlen helyzetben talált a saját hálószobájában. Szerencsére az ágy érintetlen maradt, de a kanapét már alaposan használatba vették; a nőstény, aki egyébként Zoisite lakosztályának tisztaságáért és rendjéért felelt, ezért aztán szabad bejárása volt, rémülten nyikkant fel, ahogy megpillantotta gazdáját, és pattant volna fel. Valószínűleg elszaladt volna szégyenében, de ahhoz túlságosan félt Zoisite-tól, ráadásul az "udvarlója" is elkapta, nehogy mozdulni merjen. A hím youmának figyelemreméltó izmai voltak, amiket használt is ahhoz, hogy lefogja a nőstényt, és miközben pofátlanul vigyorgott a tennoura, továbbra is erőteljes lökésekkel jutalmazta partnerét, aki ennek korántsem örült annyira.<br />
<br />
- Minek látszik? - kérdezte a hím mély, zengő hangján. Zoisite minden másodperccel egyre jobban begurult; a nőstény érezte ezt, mert minden erejével próbált szabadulni, hiába, a másik youma erősebbnek bizonyult nála.<br />
<br />
- Azonnal hagyjátok abba, vagy különben...<br />
<br />
- Különben? - vigyorgott szemtelenül a hím. - Tudod, ki vagyok én, Zoisite-sama? - A "samát" gúnyosan megnyomta, hogy még véletlenül se tűnjön úgy, hogy tiszteli a feljebbvalóját.<br />
<br />
- Egy pofátlan youma, aki azt hiszi, van esélye egy tennou ellen? - szorította ökölbe a kezét Zoisite, mire a hím felnevetett, de végre elengedte a nőstényt, aki erre azonnal kimászott alóla, és térdre vetette magát a gazdája előtt.<br />
<br />
- Zoisite-sama, nagyon kérlek, bocsáss meg nekem! - kiáltotta, és sírva fakadt. Zoisite igyekezett rá fókuszálni, és nem a másik youma tekintélyes méretű, méregzöld hímtagjára, amiről mindenféle nedvek csorogtak békésen lefelé. - Canach csak úgy betört ide, miközben takarítottam, és maga alá gyűrt! Őt büntesd, ne engem, én nem tehetek semmiről!<br />
<br />
- Nem hiszek neked, és jobb, ha tudod, hogy ilyen mocskos, tüzelő szukákat nem tűrök meg a saját lakrészemnek még a közelében sem!<br />
<br />
Zoisite egy mozdulatába került, és a nőstény lángba borult, egy percen belül pedig nyoma sem maradt némi hamun kívül. A tennou sóhajtott egyet abból a célból, hogy hátha kicsit lehiggad, ugyanis hála egykori szolgájának, most már pontosan tudta, ki a szemtelen youma, és azt is, hogy igaza volt. Canach az egyik legerősebb youma volt az egész Sötétség Birodalmában, ha a még fel nem ébredt Hét Nagy Youmát nem tekintjük, és ha Beryl tudomást szerzett volna róla, hogy Zoisite végzett vele, azzal egész biztosan magára haragította volna a királynőt.<br />
<br />
- Megölted a nőstényemet - jött a nem túl vidám morgás Canach irányából. Zoisite összeszűkült szemmel nézte, ahogy a youma felemelkedett a kanapéról, egész magasságában kihúzta magát; több mint két méter magas volt, Zoisite-ban pedig lassan körvonalazódni kezdett, hogy ebből még bajok lehetnek. Mindeddig meg sem fordult a fejében, hogy egy youma ellene fordulhat, vagy ha meg is történik, abban a hitben volt, hogy egy egyszerű ujjcsettintéssel elintézheti, mint a szolgáját nemrég. Azzal nemigen számolt, hogy összetalálkozik talán az egyetlen youmával, aki nála is erősebb.<br />
<br />
- Igen, és veled is könnyűszerrel végezhetnék! - vágott vissza azért, mire a youma elnevette magát.<br />
<br />
- Ó, és mégis hogyan? Zoisite-sama - ejtette ki ismét tömény gúnnyal a hangjában felettese nevét. - Idehívod Kunzite-samát, hogy segítsen? Ó, várj, azt most nem lehet. Kunzite-sama lent van a Földön, és nem tér vissza egyhamar.<br />
<br />
Ebben sajnos teljesen igaza volt Canach-nak. Zoisite arra jutott, hogy akármilyen arcpirítóan is viselkedik vele a youma, jobb lesz, ha visszavonulót fúj.<br />
<br />
- Nincs szükségem Kunzite-samára - jelentette ki mindenekelőtt, bár jó vaskos hazugság volt. - Ha akarnám, simán megölhetnélek, hogy kövesd a szukádat a pokolba, de ez egyszer elnéző leszek. Menj innen, és ne merj még egyszer a szemem elé kerülni, a lakosztályom közelébe pedig végképp nem jöhetsz többet!<br />
<br />
- Milyen vicces - mondta erre a youma gúnyosan vigyorogva. - Úgy beszélsz, mintha te lennél fölényben, de szerintem szorult annyi ész abba a csinos kis fejedbe, hogy rágyere, esélyed sincs ellenem. Viszont te - itt fenyegető lépést tett Zoisite felé, aki automatikusan hátrálni kezdett, - megölted a nőstényemet, akit még jól megtölteni se tudtam a magommal, úgyhogy ezért bűnhődnöd kell.<br />
<br />
- Mi... mi van? - rémült meg Zoisite. A youma csak nem lehet olyan hülye, hogy meg akarná ölni az egyik tennout! Még mielőtt azonban ezt szavakba is önthette volna, Canach nekirontott. Hiába kiabált Zoisite, semmi sem hallatszott ki a hálóterméből, direkt hangszigetelő varázslattal volt ellátva arra az esetre, ha Kunzite meglátogatta. Most nem volt valami hálás érte, mert a hatalmas youma könnyűszerrel nyomta le őt a földre, majd valami láncokat varázsolt köré, amitől mozdulni sem tudott, még mielőtt a jégkristályokkal próbálkozhatott volna.<br />
<br />
- Eressz el, te undorító féreg! - visítozott Zoisite, miközben eszeveszetten szabadult volna, ha sikerül neki. De Canach ellen vajmi kevés esélye volt, ráadásul ezzel csak még jobban feldühítette.<br />
<br />
- Fogd be! - Zoisite tényleg elhallgatott, ahogy egy hatalmas pofon csattant az arcán. A szemét elfutották a könnyek, és a fátylukon át kábán-hitetlenkedve meredt a youmára. - Nem tudom, mit hepciáskodsz, mikor pontosan tudja a fél Birodalom, hogy Kunzite-sama kurvája vagy.<br />
<br />
- Ez... ennek semmi...<br />
<br />
- Jó. Nem is tagadod. - A youma felemelte egyik kezét, amiből tűéles, húszcentis karmok bukkantak elő. Zoisite reszketett, mint a nyárfalevél; biztosra vette, hogy kész, vége, neki befellegzett. A karmok azonban csak karcolták a bőrét, túl mély sebet nem ejtettek rajta, sokkal inkább az egyenruhán, amit ezek után Canach egész egyszerűen leszaggatott Zoisite-ról, csak a csizmák maradtak rajta, néhány cafat a lábbelik alatt a nadrágból, és az alsója. A tennou annyira megijedt, hogy kicsit tragikusabban fogta fel a karcolásokat, és meg volt róla győződve, hogy borzasztó mély sebek tarkítják a testét, szóval nekikezdett sírni, és Kunzite után kiabálni.<br />
<br />
- Neem, ő nincs itt, és nem is lesz! - kiáltotta Zoisite arcába a youma, majd még egy akkora pofont lekent neki, hogy szerencsétlennek csengett a füle tőle. Aztán Canach két karma közé csippentette az alsónadrág szélét; a tennou szeme tágra nyílt a döbbenettől, ahogy az anyag megadta magát, és felfedte az intim testrészét. Erre valahogy nem számított.<br />
<br />
- Most meglakolsz - jelentette ki Canach bátorítóan, majd felnyalábolta a félelemtől béna Zoisite-ot, és egy határozott, cseppet sem finom mozdulattal az ágyra dobta áldozatát, majd maga is követte. Zoisite háta mögé kötözte a láncokkal annak csuklóit, ügyelve arra, hogy egyenesen fájjon neki a kényelmetlen testhelyzet, majd hanyatt fekve lenyomta a tennou-t az ágyra, és felé térdelt. Zoisite rémülten állapította meg, hogy a hatalmas hímtag, ami feléje lógott, azóta lekonyult valamelyest.<br />
<br />
- Gyerünk - mordult rá Canach. - Szopd fel!<br />
<br />
- Anyád! - nyögte Zoisite; biztos volt benne, hogy semmi pénzért szájába nem venné, főleg úgy, hogy nemrég még egy nőstényben mártogatta meg a youma.<br />
<br />
- Gyerünk, te rohadt kis szuka, vagy kitépem a nyelved, és akkor aztán nem lesz mivel nyalogatnod a drágalátos Kunzite-od faszát!<br />
<br />
Zoisite felvisított, ahogy a karmos ujjak összeszorultak a nyaka körül; pár ijesztő másodpercig nem kapott levegőt, majd mikor kapkodva kinyitotta a száját, hogy az éltető oxigén minél jobban a tüdejébe hatolhasson, Canach odanyomta a farkát.<br />
<br />
- Neee - nyögte a tennou, de hiába próbálta elfordítani a fejét. Az egyetlen lehetőség az volt, hogy olyan szorosan összezárja a száját, amennyire tudja, de erről sajnos lemaradt; még mielőtt megtehette volna, a youma makkja már a szájában is volt, és nem kellett sok hozzá, csak egy határozott csípőlökés, hogy még mélyebbre hatoljon benne.<br />
<br />
Zoisite-nak könnyezni kezdett a szeme, ahogy a youma egész egyszerűen szájba baszta, és nem csak a fizikai bántalmazás miatt. Ennyire megalázottnak még sosem érezte magát; miközben a hatalmas hímtag a torkát verdeste, és érezte szétáradni az undorító ízt a szájüregében, arra gondolt, hogy bárcsak itt lenne Kunzite, és segítene rajta. Szinte várta, hogy a szerelme felbukkanjon, egy jól irányzott mozdulattal kivégezze Canach-ot, és megmentse... Aztán arra gondolt, hogy ezek után Kunzite biztosan nem akarna vele... nem hogy szeretkezni, még csókolózni sem, hiszen a szájába vette egy mocskos, gusztustalan youma farkát! A gondolatra csak még inkább sírni, illetve öklendezni kezdett. A youma erre kivette az alatta fekvő tennou szájából a vesszejét, ami ismét keményen, büszkén ágaskodott felfelé.<br />
<br />
- Azt hinné az ember, hogy ennél többet bírsz - jegyezte meg, a köhögő, hányingerrel küzdő Zoisite-ot figyelve, aki legszívesebben visszaszólt volna valami csípőset, de jelenleg erre nem érezte magát alkalmasnak, minden erejét lekötötte, hogy megpróbálja valahogy összeszedni magát. Még nem volt veszve minden, most kellett volna gyorsan valami tervet kovácsolnia, mielőtt… mielőtt… totálisan késő lesz. Sajnos Zoisite-ot a gondolattól is kezdte elborítani a pánik, ráadásul Canach sem habozott sokat, bepozícionálta a rémült tennou-t.<br />
<br />
- Ne, ne, eressz el, te mocskos vadállat! – visítozott Zoisite, de ezzel inkább csak hergelte a youmát, aki egyébként elégedetten vigyorogva hajtogatta szét áldozata lábait, majd elkezdett behatolni. Zoisite tovább kiabált, Kunzite után is, hiába tudta, hogy Canach-nak igaza volt, mikor azt mondta, az ezüst hajú tennou nem hallhatja őket. Sőt, senki sem hallhatja őket, hála annak az átokverte hangszigetelő varázsnak. Zoisite érezte, hogy a hatalmas hímtag beléje furakodik, és az, hogy minden porcikája tiltakozott ellene, nem sokat segített; pokolian fájt, mert a nyálon kívül más síkosítót nem használtak. De ha azt hitte, hogy a behatolás fájt, akkor nagyot tévedett, legalábbis ahogy Canach durván elkezdte mozgatni a csípőjét, úgy érezte, ekkora fájdalmat még sosem pipált életében. Ráadásul a youma végig kárörvendően bámult a képébe, kiélvezte az áldozata minden fájdalmát, majd jóleső morgással töltötte meg azzal a bizonyos magjával a tennou-t, amit már említett.<br />
<br />
Zoisite közben már abbahagyta a kiabálást és a tiltakozást, nem volt többé értelme. Csak azért rimánkodott, hogy jöjjön el a megváltó sötétség, de még tisztességgel elájulni sem tudott, kénytelen volt tűrni a tompuló, de nagyon is prominens fájdalmat az alfelében. Lesütötte a szemét, direkt nem nézett Canach felé, csak hallotta és érezte, hogy a youma feláll az ágyról. Pár pillanat csend következett, Zoisite-nak hosszú perceknek tűnt, míg Canach elgyönyörködött benne, mit tett.<br />
<br />
- Remélem, megtanultad a leckét – mondta, majd gúnytól csöpörgő hangon hozzátette: - Zoisite-sama.<br />
<br />
A láncok eltűntek a tennou csuklói körül, ahogy Canach elvonult, a lakosztály ajtaja hangtalanul csukódott utána. Zoisite kihúzta maga alól a karjait, amik fájdalmasan elzsibbadtak, a vörös sebekről nem is szólva, amiket a szoros láncok okoztak, ahogy a húsába fúródtak. De minden testi fájdalmon felül ott lüktetett a tennou agyában az, amitől mindennél jobban szenvedett; a megaláztatás.<br />
<br />
- Ezért még megfizetsz, te nyomorult – fogadkozott magában. – Ha Kunzite-sama ezt megtudja, nem éred meg a holnapot.Lilibellhttp://www.blogger.com/profile/15166128919584886973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4540594925271639931.post-16200747280575988732017-07-25T08:20:00.000+02:002017-08-09T19:35:59.568+02:00Éjféli látogató<u style="font-weight: bold;">Cím</u><b>:</b> Éjféli látogató<br />
<b><u>Fandom</u>:</b> Angel Sanctuary<br />
<b><u>Páros</u>:</b> Kurai/Bolond Kalapos<br />
<b><u>Besorolás</u>:</b> 18+<br />
<b><u>Figyelmeztetések</u>:</b> femslash, yuri<br />
<b><u>Leírás</u>:</b> Kurai rossz szokása, hogy mindig olyanokba zúg bele, akikbe nem kellene.<br />
<br />
<h2>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Éjféli látogató</div>
</h2>
<i><br />Kurai félszegen, de azért csábítónak szánt mosollyal az arcán tolta le a bugyiját, és meglehetősen kihívó pozícióban ült le az ágy szélére, ügyelve rá, hogy a Kalapos mindent lásson, amit csak kell. Az nem is igen tétovázott sokat, a hercegnő széttárt combjai közé lépett, csókolta, mintha nem lenne holnap, az egyik hosszú ujja pedig Kurai lábai közét célozta be...</i><br />
<br />
A hercegnő szemei felpattantak, de csak sötétséget látott. Beletelt néhány másodpercbe, míg rájött, hogy az ágyban fekszik, amit pedig olyan valóságosnak érzékelt, csupán álom volt. A lüktetés a lábai között csak lassan enyhült, ő pedig szégyenkezve fúrta az arcát a párnájába. Mióta a Kalapos egyre többször meglátogatta, és megcsókolta, nem tudott szabadulni az ehhez hasonló álmoktól. Aztán megtudta, hogy a Kalapos valójában nem is férfi, és valahogy ez az információ csak még izgalmasabbá tette az egészet, meg nem utolsósorban Kurai amúgy is úgy találta, hogy a nőket sokkal vonzóbbnak találja a férfiaknál. Főleg persze Alexiel úrnőt, akibe azóta reménytelenül szerelmes volt, hogy először meglátta, de mivel az angyalt már rég elveszítette... maradt Mudou Setsuna, aki ugyan férfi volt, de Kurai mégis vonzódni kezdett hozzá, főleg, mikor megbizonyosodott arról, hogy tényleg Alexiel egyik reinkarnációja az. Csakhogy Mudou Setsuna a saját húgáért volt oda, és Kurainak esélye sem volt. Ezt már sokszor mondogatta magának, mégis ugyanúgy fájt, viszont mióta a Kalapos megjelent, valahogy kevésbé érezte úgy, hogy összetört a szíve, és sosem gyógyulhat már be. Különös, de nem mondhatta, hogy annyira bánja... Az egyetlen, amit nagyon bánt, hogy a Kalapos nem magának akarta a sárkányhercegnőt, hanem Lucifernek. De akkor miért csókolta meg, és miért udvarol neki folyamatosan...?<br />
<br />
Kurai teljesen össze volt zavarodva, és a fejében kavargó kusza gondolatoknak hála vissza sem tudott aludni, úgyhogy végül feladta, és felkelt az ágyból. Egy szál bő, ujjatlan felsőben és rövidnadrágban, mezítláb lépett ki az erkélyre, és sóhajtva pillantott fel a mindig sötét égre. Annyi szenvedésen kellett keresztülmennie... Miért ő? Szörnyen igazságtalannak érezte ezt az egészet, és most még a Kalapos is... még ő is...<br />
<br />
- Így meg fogsz fázni, hercegnő - szólalt meg egy sima hang, mire Kurai összerezzent, és felpillantott a korláton, keresztbe tett lábakkal üldögélő Kalaposra, aki az előbbi másodpercben még biztos, hogy nem volt ott.<br />
<br />
- Leszokhatnál már arról, hogy ilyen hirtelen felbukkansz a semmiből - mondta el, úgy érezte, századszorra, miközben összefonta a karjait a mellkasa előtt, részben csupán azért, mert tényleg fázott. Elég hűvös volt a napközbeni állandó meleghez képest, de erre nem gondolt, mikor kilépett az ajtón.<br />
<br />
- Sajnáljuk - mosolygott a Kalapos úgy, hogy sütött róla, egyáltalán nem sajnálja. - De nem hagyhatjuk, hogy a kedvenc menyasszonyjelöltünk ágynak essen az esküvő küszöbén...<br />
<br />
- Még nem mondtam igent - emlékeztette a sátánt Kurai fancsali képpel. Persze, hogy rögtön ezzel kellett jönnie, nem mintha annyira könnyen meg tudott volna feledkezni a tényről, hogy a Kalapos nem is érdeklődik úgy iránta... remek. Kurai, aki soha senkinek sem kell. Most tekintsünk el Lucifertől, aki nyilván csak egy menyasszonyt akart, és nem érdekelte, hogy Kurai lesz az, vagy más.<br />
<br />
- Még - ismételte a Kalapos, és rákönyökölt a térdére, az arcát pedig a tenyerébe fektette, úgy figyelte Kurai minden rezdülését, aki morcos képet vágva bámulta a padlót. Semmi kedve sem volt felnézni az erősen festett arcra, pedig nemrég még minden vágya volt, hogy láthassa. - Biztosak vagyunk benne, hogy sikerül megszereznünk a lehető legjobb menyasszonyt, és az bizony, semmi kétség, te lennél, hercegnő.<br />
<br />
- Baromság - morogta Kurai. - Tényleg nincs jobb jelölt nálam? Tuti ezerszer szebb lányokat is találtál.<br />
<br />
- A szépség itt nem releváns - legyintett a Kalapos, mire Kurai már kezdett volna végképp elkeseredni, de aztán a sátán hozzátette: - Persze szerintünk csodálatos szépség vagy még így, fiúruhában is. Azonban menyasszonykeresés szempontjából fontosabb a vérvonal, ezt meg kell értened.<br />
<br />
Kurai nem tudta eldönteni, hogy ezt a másik csak azért mondja, hogy megvigasztalja, vagy komolyan gondolja. Ami őt illeti, nem gondolta valószínűnek, hogy akárki is vonzónak találná, maximum akkor, ha kénytelen volt szoknyába bújni, azt viszont mindig is utálta. Sokkal jobban szerette a fiúruhákat, kényelmesebb volt és nem érezte úgy, hogy mindenki őt bámulja és magában bírálja a testét, mindenesetre őszintén örült volna neki, ha a Kalaposnak tényleg tetszik. Csak hát a Kalapos esetében sosem lehetett tudni, hogy őszinte-e, vagy csak manipulálni akarja...<br />
<br />
- Jól van, értem - sóhajtotta, és odalépett a sátán mellé a korláthoz, lebámulva a sötétbe, amit csak néhol tört meg néhány pislákoló fény. Még mindig direkt nem nézett a másikra, pedig olyan közel álltak egymáshoz, hogy szinte érezni vélte a vibrálást kettejük között, mégis a makacssága győzött. Aztán hallotta, hogy a Kalapos leugrik a korlátról, a következő pillanatban pedig illatos, nehéz anyag borult a vállára; meglepetten pillantott fel a sátánra, aki a zakóját a hercegnő vállára terítette, most pedig egy szál fodros ingben állt előtte.<br />
<br />
- Mint már említettük, azért jöttünk, hogy meg ne fázz - mondta a Kalapos, mire Kurai halványan elmosolyodott, és összébb húzta magán a ruhadarabot, közben önkéntelenül is mély levegőt vett, hogy beszívja a Kalapos illatát. Először volt benne a számára valami kis zavaró szúrósság, de mostanra már ott tartott, hogy teljesen odavan érte. Nagyon nem kellett volna, hogy ennyire tetsszen neki a helyzet, és csak későn jött rá, hogy valószínűleg feltűnt a Kalaposnak is ez a hirtelen hangulatváltozás.<br />
<br />
- Így már sokkal jobb - mondta, és kicsit megemelte Kurai állát, hogy az végre ránézzen. A hercegnő azonban még most is ellenállt, elhúzta a fejét és a világért sem pillantott volna fel. - Épp azt akartuk mondani, hogy a mosolyod mennyivel szebb ennél a durcás pofinál, de úgy tűnik, elkéstünk. Csak nem neheztelsz ránk valamiért?<br />
<br />
- Örülök, hogy feltűnt - motyogta Kurai, de aztán meg is bánta. Nem akarta, hogy a Kalapos tudja, mit érez vele kapcsolatban, akkor meg mi a fenének járatja a száját? Legszívesebben visszaszívta volna az egészet. A fejét ráborította a széles korlátra, és azt kívánta, bárcsak elsüllyedne. A Kalapos érintése meglepetésként érte.<br />
<br />
- Áruld el, mi bánt, hercegnő.<br />
<br />
- Hogy mi? - kapta fel a fejét Kurai; hirtelen harag gyúlt benne, és amúgy is elege volt már, hogy senkinek sem beszélhet az érzéseiről, na most jól kiadott magából mindent. Azt, hogy Alexiel soha észre sem vette, Mudou Setsuna úgyszintén, Lucifernek nem számít, a Kalaposnak pedig... nos... itt elakadt, és megint megbánta, hogy meggondolatlanul rázúdított mindent a sátánra, aki biztosan csak ki fogja használni a helyzetet. A francba!<br />
A Kalapos még várt egy pár másodpercet, hátha a hercegnő folytatja, de mikor látta, hogy erre nincs esély, megragadta őt a vállainál fogva. Kurai meglepetten hagyta, hogy a sátán maga felé fordítsa, és végre egymás szemébe néztek.<br />
<br />
- Mi törődünk veled, hercegnő - jelentette ki a Kalapos egyszerűen, majd lehajolt és megcsókolta Kurait, akinek könnyek szöknek a szemébe, amiket már nem tudott visszatartani, és úgy érezte, most már minden mindegy; a karjait kétségbeesetten a Kalapos nyaka köré fonta, mikor érezte, hogy az el akar húzódni tőle. A zakó leesett a földre, de egyiküket sem érdekelte. A Kalapos, mikor rájött, mit akar a másik, elmélyítette a csókot, a hercegnő pedig felnyögött. Ez az, erről álmodott, és most... most tényleg megtörténik... Önkéntelenül is hozzásimult a teste a partnerééhez, a keze pedig lejjebb csúszott, kíváncsian tapogatózva. A Kalapos egyszerre csak megszakította a csókot, de még mielőtt Kurai csalódott lehetett volna, nekiesett a hercegnő nyakának, aki ismét felnyögött, de ezúttal a fájdalomtól, ami mégsem volt olyan kellemetlen, mint azt gondolta volna. Átölelte a Kalapos karcsú derekát, még jobban magához húzta, úgy ölelte, mintha nem lenne holnap... Aztán győzött a kíváncsisága, és kihúzta az inget a Kalapos nadrágjából, hogy alábújtathassa a kezét, hogy meleg bőrt érezhessen a tenyere alatt. A Kalapos mintha megmerevedett volna, abbahagyta, amit épp csinált, a hercegnő pedig rájött, hogy valószínűleg ezt nem kellett volna. De vajon miért?<br />
<br />
A sátán hátrált egy lépést, Kurai keze pedig lehanyatlott, és kérdően pillantott fel a másikra. Már épp kérdezte volna, hogy mi történt, mikor a Kalapos megszólalt:<br />
<br />
- Hercegnő... mi nem tudjuk megadni neked, amire vágysz.<br />
<br />
- Tessék? - pislogott értetlenül Kurai. - Ha arra gondolsz, hogy nő vagy, tudom, hiszen már mondtad, de én...<br />
<br />
- Sosem állítottunk ilyet - vágott a szavába a Kalapos érzelemmentes arccal, pedig a hercegnő szívesen vette volna, ha leolvashatja róla, mégis mit gondol.<br />
<br />
- Akkor...?<br />
<br />
- Sem férfi, sem nő.<br />
<br />
Csend lett; Kurai egy pillanatig értetlenül meredt a sátánra, aztán bizonytalanul elmosolyodott.<br />
<br />
- Biztos csak viccelsz. Adam Kadmonnak képzeled magad, vagy mi?<br />
<br />
- Nos, be kell valljuk, ő volt az egyik inspirációnk - mondta erre a Kalapos titokzatosan. Kurai még mindig semmit sem értett, de nem igazán hitte el, amit hallott. Arra gondolt, a Kalapos biztosan csak kitalálta ezt az egészet, hogy legyen valami kifogása, hogy ne kelljen folytatnia, mert nem akarja elvenni Lucifertől a menyasszonyjelöltjét, vagy mi. Ezen megint csak felhúzta magát; ismét ugyanott tartott, mint azelőtt, senkit se érdekeltek az érzései, úgyhogy összeszedte minden bátorságát, és nekiesett a Kalapos ingének, aki meglepetten nézte, de szerencsére nem állította le. Vagy mégsem annyira szerencsés volt a dolog? Ahogy Kurai kigombolta az inget, olyat látott, amire egyáltalán nem számított; melleket várt, ha nem is túl nagyokat esetleg lekötözve, de a sátán mellkasa tényleg teljesen lapos volt, és mellbimbói sem voltak.<br />
<br />
- Basszus... - kommentálta a dolgot, és elengedte a Kalapost.<br />
<br />
- Mi megmondtuk - szólt erre a sátán még mindig érzelemmentes arccal.<br />
<br />
- De hát... - nyögte Kurai, - ez hogy lehetséges? És... és odalent sincs...?<br />
<br />
- Semmi - mondta a Kalapos szinte derűsen, és begombolta az ingjét. - Tettünk róla, hogy így legyen.<br />
<br />
- Te... tetted ezt? - pislogott értetlenül Kurai. A Kalapos eközben felvette a földről a zakóját, leporolta, majd a vállára terítette.<br />
<br />
- Egykor valóban nők voltunk, de tettünk ellene.<br />
<br />
- De miért? - ismételte a kétségbeesett kérdést Kurai.<br />
<br />
- Így éreztük helyesnek - hangzott a semmitmondó válasz. - Menj vissza a szobába, hercegnő, mert megfázol, és akkor mit mondunk Lucifer-samának, hogy vigyáztunk a kis menyasszonyjelöltjére?<br />
<br />
- Ha nem leszek a menyasszonya, tök mindegy - vágta rá Kurai, és visszaszaladt a szobába. Maga sem tudta, mit érez ezzel az egésszel kapcsolatban, de abban biztos volt, hogy borzasztó csalódott, és nem csak azért, mert nem tudott beteljesülni, amiről álmodott, hogy az, akire vágyott, nem pont az, akinek hitte... Persze ostoba volt, hogy azt gondolta, a Kalapos majd elmeséli neki, mégis miért művelte ezt magával. Miért osztana meg vele valami ennyire személyes dolgot, mikor nem is érdekli igazán, csak mint Lucifer lehetséges menyasszonya? De menjen a fenébe Lucifer is meg a szolgája is, őt nem érdekli tovább egyik se!<br />
<br />
Visszabújt az ágyba, magára húzta a takarót, mert tényleg átfagyott odakint, és reménykedett benne, hogy a Kalapos elmegy, és nem jön utána. Reménykedett, de közben abban is, hogy a sátán talán mégis utánamegy, leemeli a hercegnő fejéről a takarót, és... és... mond valamit, akármit, amivel megvigasztalhatja, de semmi ilyen nem történt. Kurai lassan álomba sírta magát; közben odakint pirkadni kezdett, a sötét árnyék pedig csak akkor tűnt el az erkélyről, mikor megérezte magán a nap első erőtlen, reménytelenséggel átitatott sugarát...Lilibellhttp://www.blogger.com/profile/15166128919584886973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4540594925271639931.post-85599206443798487382017-07-25T08:06:00.000+02:002017-08-09T19:35:31.003+02:00Husi<b><u>Cím</u>: </b>Husi<br />
<b><u>Fandom</u>: </b>SuG, Dir en grey, Alice Nine<br />
<b><u>Páros</u>: </b>Takeru/Kyo/Tora<br />
<b><u>Besorolás</u>: </b>18+<br />
<b><u>Figyelmeztetések</u>: </b>slash, yaoi, erőszak, gyilkosság, kannibalizmus, csonkítás, durva nyelvezet<br />
<u style="font-weight: bold;">Leírás</u><b>: </b>Takeru vendéget vár. Csakhogy van némi titkolnivalója...<br />
<br />
<br />
<h2 style="text-align: center;">
Husi</h2>
<br />
Gőzöm sincs, hány óra lehet, még csak tippelni se tudok, mert minden redőny, függöny behúzva, a szoba szigorú sötétjét csak a lámpa undorítóan sárgás fénye töri meg. Fogadni mernék, hogy már hosszú órák óta szenvedek ezzel a kibaszott hússal, amivel az istennek se tudok végezni. Azt hittem, nem lesz ilyen nehéz dolgom vele, mikor belekezdtem, és a torkát elvágni még a könnyebb résznek minősült. Kezd kurvára elegem lenni a mindenhova csorgó vérből és a szagából, a kezem tiszta mocsok, és csak nagy nehezen tudok kimetélni egy újabb karéjt. Bezzeg, ha nem lenne ekkora nagydarab…<br />
<br />
Apropó, erről jut eszembe a cseppet sem nagydarab vendégem, akit várok. Vagyis jelen pillanatban kicsit sem várok, mert nem vagyok fogadóképes állapotban, a konyháról már nem is szólva, de azért kezdem kapiskálni, hogy ha nem sietek, bajok lesznek. Konkrétan az, hogy megérkezik Kyo, én pedig fülig véresen, húscafatos kezekkel és bárddal a kezemben kell ajtót nyissak… Na ne. Szerintem nem tartaná túlságosan szexinek, bár… ki tudja. Mindenesetre nem szeretném, ha akárki számára is nyilvánvaló lenne, mivel töltöm, azaz töltöttem a szombat délutánomat.<br />
<br />
Még egy darab hús kerül gondosan becsomagolva a fagyasztóládába, amit kifejezetten erre a célra vettem, aztán nem bírom tovább, muszáj vagyok kinyújtóztatni elgémberedett, illetve az erőlködéstől görcsbe rándult tagjaimat. Először is úgy-ahogy megtisztogatom a kezem némi papírtörlővel, aztán nyögések közepette besétálok a szobába, hogy megnézzem az órát. És igen, ez még annál is rosszabb, amit sejtettem; kevesebb, mint egy órám maradt.<br />
Vagy nekiállok metélni, amíg tényleg görcsöt nem kap a kezem meg a hátam, aztán holtfáradtan és véresen befekszem az ágyba, és megkérem Kyot, hogy basszon meg, miközben olyan vagyok alatta, mint egy érzéketlen krumpliszsák, vagy valahogy eltakarítom gyorsan a maradékot a konyhából, és megpróbálok embert faragni magamból. Végül maradok az utóbbinál.<br />
<br />
Mivel a fejénél kezdtem, a lábai maradtak, meg némi rész a törzséből, ezt vágom ketté, aztán kis nehézségek árán sikerül begyömöszölnöm a hűtőbe az egyiket, és némi átrendezés után a fagyasztóládába a másikat. Nem érdekes, hogy most a hűtő kicsi fagyasztója is tele van a húsdarabokkal, majd megoldom… De nem ma, az biztos.<br />
<br />
Még össze is kell takarítanom, amit cseppet sem élvezek, mégis muszáj, aztán szétfújok egy egész flakonnyi légfrissítőt a lakásban, és jöhetek én. A zuhany alatt állva mélán bámulom, hogy folyik le rólam a rózsaszínes víz, és kicsit nevetnem kell. Megtettem, végre megtettem, és igen, kurvára jól esik. Persze nem kürtölhetem szét, ami valamennyit ront az élvezetemen, de nem gáz, csak az számít, hogy most már senki sem bánthat büntetlenül. Szinte várom a következőt… Meg fogja tudni, mekkora fájdalmat okozott nekem, egész pontosan fizikailag.<br />
<br />
Nincs sok időm a hajamra, csak beszárítom, meg magamra kapkodok pár kezem ügyébe kerülő ruhadarabot, és már csengetnek is; tudom, hogy nem nézek ki a legjobban, de az elégedett vigyorom remélem, ellensúlyozza majd.<br />
<br />
Ott áll az ajtóban a Férfi, én pedig csak makogok, mielőtt megelégelné a dolgot, és unott arccal arrébb tessékelne, hogy beférjen, mert zavaromban elálltam az útját. Nem baj, gyorsan lerázom magamról a kezdeti megilletődöttséget, és követem a szobába, ahol jobb híján a futonon foglal helyet, nekem pedig rögtön felcsillan a szemem. Pont a legjobb helyre ültél, Kyo-san, pont a legjobbra…<br />
<br />
Gyorsan hozok neki a buborékos vízből, aztán csodálattal bámulom, ahogy elfintorodik, mikor megérzi, hogy málnás. Mert hogy ki látott már ilyet, málnaízű ásványvíz, ennél szarabbat még sosem ivott.<br />
<br />
Csak vihogok rajta. Ki nem mondanám, hiszen valószínűleg megölne érte, de kurvára cukinak találom. Aztán mikor hagyja a fenébe az egyébként se nagyon létező udvariaskodást, és ledönt a futonra, már azért nevetek, mert csiklandoz a nyelve, főleg ahogy a hasamhoz ér. Ott vagyok a legcsikisebb. Kénytelen abbahagyni, és megvárni, míg lenyugodok, ahogy látom, eléggé neheztelő arckifejezéssel, de ezen gyorsan változtathatok. Csak annyi kell, hogy szépen felállítsam, a szó mindkét értelmében, hogy odatérdelhessek elé, és keményre szopjam, hogy aztán minden felesleges előjátékot mellőzve jól a padlóba döngöljön. Mintha tudná, hogy szeretem, ha fáj, nem kímél.<br />
<br />
Úgy nyögök, mint egy szégyentelen kurva, és kibaszottul élvezem, hogy valószínűleg az egész emelet az én hangomtól visszhangzik. Aztán eszembe jutnak a húsdarabok meg a lábak a hűtőben, és ezzel párhuzamosan elönt a diadalérzet, meg csak úgy mellékesen Kyo is belém élvez. Ekkor tudatosul bennem, hogy a gumiról elfeledkeztünk, de már nincs mit tenni, ráadásul az egész délután át tartó metélés, meg az, hogy némi kézzel történő rásegítés után én is elsülök, elvette minden erőmet. Tehetetlenül, kezem-lábam szétvetve fekszem a futonon, a hasamra lassan kezd rászáradni a cucc, és inkább érzékelem, mint látom, hogy Kyo felkel mellőlem, átlép rajtam, matat valamit, aztán KO.<br />
<br />
A következő, amire felébredek, az, hogy Kyo ott üldögél tőlem kb fél méterre, a háta a falnak döntve, a kezében pedig egy cipő. Egy csónak méretű cipő, ami nemrég még az én kedves husim lábán foglalt helyet, majd levettem róla, és nagy körültekintéssel a… Hű, kurva életbe. Kint felejtettem volna a folyosón?!<br />
<br />
Ettől rögtön felélénkülök, úgy ugrok ki az ágyból, mint egy pattogós gumilabda, és elkezdeném magyarázni, hogy ezt csak egy haverom felejtette itt, ami ugyan elég nagy baromság, mert mégis miért felejtene valaki nálam egy pár cipőt? Hogy mezítláb hazaugrándozhasson, vagy mi? Mindenesetre jobb nem jutott az eszembe. A gond az, hogy nem tűnik úgy, hogy Kyo bevette. Persze, nem hülye ő…<br />
<br />
Hagyja, hogy szövegeljek, aztán mikor befejezem, és kétségbeesett szemeket meresztek rá, benyögi, hogy belenézett a hűtőbe. Csak valami kaját akart csórni, mielőtt lelépett volna, mert nála otthon az égvilágon nincs semmi, de azt kellett találnia… Hát igen.<br />
<br />
Első körben átkozom a saját ostobaságomat, amiért bealudtam, pedig nem lett volna szabad. Másodsorban meg bámulok, hogy miért nem látok rajta semmit… Semmi érzelmet. Úgy tűnik, meg sem rendült, hogy egy levágott lábat talált a hűtőmben, többek között.<br />
<br />
Azt mondja, ismeri ezt a cipőt. Sőt, temette már bele nem egyszer az orrát, hiszen a tulajdonosa az arcába nyomta, miközben dugta. A szagát is felismerné ezer közül…<br />
<br />
A husi velem sosem tett ilyet. Nem tudom, most örülnöm kellene-e, hiszen helyette hülyének nézett és többször is nyilvánosan megalázott… Kyoval egész más volt, őt mindig az ágyban alázta porig, és ez kettejük között maradt. Egészen idáig, mert ő már csak egy nagy húsmassza, részben feldarabolva a hűtőben és fagyasztóban, nem árthat senkinek.<br />
<br />
Kyo mintegy búcsúzóul utoljára beleszagol a cipőbe, aztán az ajkaimra mar. Ez az első, hogy csókolózik velem, és most először érzem azt, hogy nem csak a dugásról szól az, ami kettőnk között van. Sokkal inkább valami olyasmiről, amit én is megtapasztaltam a zuhany alatt állva, mikor elöntött a tudat, hogy ő nincs többé, de a halála előtt alaposan megszenvedett mindent, amivel ártott másoknak. Nekem, Kyonak, és még ki tudja, hány szerencsétlennek, akiket elbolondított.<br />
<br />
Szégyentelenül hangosan kiáltom Kyo nevét, miközben másodszor is elélvezek, majd úgy magamhoz szorítom, ahogy egy kismajom tenné az anyukájával. Nem akarom, hogy itt hagyjon megint, szerencsére veszi a lapot, és bejelenti, hogy nálam fogja tölteni az éjszakát, amire fülig erő szájjal helyeselek.<br />
<br />
Boldogabb már nem is lehetnék, hát még akkor, mikor a sötétben mellébújok, Kyo pedig a fülembe suttogja, hogy holnap Tora-pörköltet ebédelünk.Lilibellhttp://www.blogger.com/profile/15166128919584886973noreply@blogger.com2