Oldalak

2018. szeptember 25., kedd

Ivóverseny és egyéb katasztrófák (2. fejezet)

1. fejezet

Rima épp egy borzasztóan unalmas tévéműsort bámult nem túl nagy érdeklődéssel, mikor csengettek. Kissé meglepődött, mert késő volt már ahhoz, hogy vendégei jöjjenek; ami azt illeti, elég nagy faragatlanság volt valakihez ilyen időpontban becsengetni, de Rima még sokáig nem akart aludni, és amúgy is borzasztóan unta magát, szóval jobb híján ment, hogy megnézze, ki lehet az a bunkó.

Nos, a bunkó mint kiderült, nem más volt, mint a bandatársa, Ryo.

- Öö… - nyögte Rima, miután pár pillanatig csendben farkasszemet néztek. – Hát te?

- Mutatni akarok valamit – jelentette ki minden különösebb bevezető nélkül Ryo, majd azt sem várta meg, hogy a házigazda beinvitálja, egész egyszerűen odébb tolta Rimát az útból, majd becsukta maga mögött az ajtót, és ledobta a cipőjét.

Az énekes enyhe megrökönyödéssel figyelte a másik férfi ténykedését, majd végül vállat vont, és visszasétált az előbbi helyére.

- Na és mit? – kérdezte. Ryo kisvártatva követte, levetette magát az énekes futonjára, mint aki tökéletesen otthon érzi magát, pedig eddig még csak egyszer járt itt, akkor sem túl sokáig volt Rima vendége.

- Mindjárt megtudod, de előtte hozhatnál valamit inni.

- Ja, tényleg – adott neki igazat az énekes.

- Sör jó lesz - folytatta kissé szemtelenül Ryo.

- Nincs söröm – válaszolta azonnal Rima. – Csak teával tudok szolgálni.

- Meh – kommentálta kissé lelombozódva a gitáros. – Hát akkor jó lesz a tea is.

- Hozom – motyogta a másik férfi, kiment a konyhába, és kivette a félliteres palackot a hűtőből. Visszasétált vele Ryo mellé, aki közben a tévét nézte.

- Ez aztán a szar műsor – állapította meg.

- Nekem is pont ez járt a fejemben, mielőtt megjelentél volna.

A gitáros bólogatva nyitotta ki a palackot, belekortyolt a teába, aztán jólesően felsóhajtott.

- Na jó, akkor térjünk a tárgyra – mondta, és előhalászta a zsebéből a telefonját. Rima melléült a futonra, és kíváncsian figyelte, mit akar neki mutatni a bandatársa.

Ahogy azonban meglátta a képeket, mintha jeges vízzel öntötték volna le. Ő volt rajtuk, még évekkel ezelőtt, mikor Hina lefotózta farokverés közben, utána pedig dugás után kitágult lyukkal… De mégis hogy szerezte meg Ryo ezeket a képeket? Hiszen úgy volt, hogy a másik gitáros kitörölte őket, Rima a saját szemével látta…

- Az a rohadék Hina – motyogta ökölbe szorult kézzel. Ryo meg láthatólag nagyon jól szórakozott rajta.

- Ugyan, nem is tudod, mit kellett melóznom azért, hogy lemásolhassam magamnak ezeket a képeket.

- Melóznod? – értetlenkedett Rima.

- Ja – váltott át csevegő hangnembe a gitáros. – Csak véletlenül találtam meg őket, mikor egy másik képet kerestem Hina mobilján, egyikünk sem gondolta volna, hogy ezekre bukkanok. Aztán persze igyekezett rávenni, hogy tegyek úgy, mintha nem is láttam volna semmit, de hát… nem sikerült neki. Túlságosan mély nyomot hagyott bennem ez a pár sztárfotó.

Rima legszívesebben menten elsüllyedt volna.

- Aztán úgy féltette tőlem a telefonját, mintha maga lennék az ördög – folytatta szenvtelenül Ryo. – Végül kénytelen voltam lefizetni Tomokit, hogy csempéssze ki nekem öt percre. És tádámm, itt is vannak.

- Mit akarsz velük? – kérdezte Rima rosszat sejtve.

- Ó, semmit az égvilágon – vont vállat a gitáros ártatlan képpel. – Persze fel is tehetném a netre, minden egyes fórumra, amit csak találok, hadd lássák a kis rajongólányok a kedvenc énekesük szétbaszott lyukát…

Rima akaratlanul is megborzongott a gondolatra.

- De nem akarom tönkretenni a karriered, nyugi – tette hozzá némi hatásszünet után Ryo.

- Akkor mit akarsz? – kérdezte a másik férfi teljesen megsemmisülten.

- Jaj, hát pár dolgot, hogy biztos ne kerüljön ki véletlenül a világhálóra ez a pár kép. Mondjuk elsőnek… látnék tőled egy jó kis sztriptízt.

- Mit? – fakadt ki Rima. Persze sejtette ő, hogy valami ilyesmi lesz a vége, de azt álmában sem gondolta volna, hogy miután új tagjai lesznek a Placebónak, ugyanaz megtörténik vele, mint Hinával anno, csak pepitában…

„Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?” – gondolta az énekes kétségbeesve.

- Sztriptízt – ismételte Ryo, miközben gondosan eltette a telefonját vissza a zsebébe. – Tudod, ledobod a ruháidat, lejtesz valami erotikus táncikát hozzá…

- Az ki van zárva! – jelentette ki az énekes.

- Jó, de akkor kénytelen leszek mégis feltenni a képeidet. Kezdjük mondjuk a…

Rima közbeszólt.

- Ne merészeld!

- Hm – kommentálta Ryo, és karba fonta a kezét. – Most úgy csinálsz, mintha lenne választásod.

Rimának is be kellett látnia, hogy tényleg nem volt. Pár pillanatig egymás szemébe bámultak, aztán az énekes végül lesütötte a szemét, és kelletlenül sóhajtva állt fel.

Nem igazán tudta, mit is kellene csinálnia a vetkőzésen kívül, zene sem volt, amire „szexi táncot” lejthetett volna, de őszintén szólva nem is akart. Inkább enyhén remegő kézzel bújt ki a pólójából, majd a rövidnadrág következett. Mikor már csak egy szál alsó volt rajta, kérdően nézett Ryóra, aki sajnos elég egyértelműen bólintott. Rima felsóhajtott, és gyorsan megszabadult az utolsó ruhadarabjától is.

- Hát, ezt még gyakorolnod kell – állapította meg a gitáros megint láthatóan remekül szórakozva. – Pedig a színpadon egész jól tudod rázni a segged.

- Nem igaz! – ellenkezett Rima, miközben a kezeivel igyekezett eltakarni az ágyékát.

Ryo csak nevetett rajta, aztán felállt, és nekiállt kioldani az övét. Rima gyanakodva figyelte, hogy került elő a gitáros félkemény farka a nadrág fogságából.

- Na most gyere szépen ide, térdelj le elém, és szopj le.

- Nem! – ellenkezett reflexből Rima, mire a másik férfi a szemét forgatta, meglepően készségesen visszapakolta a szerszámát a farmerjába, és megint elővette a telefonját. Pötyögni kezdett, az énekes pedig rosszat sejtve kérdezte:

- Most mit csinálsz?

- Írom a fórumbejegyzést. Lássuk csak… Íme a Placebo első számú ribije, akiben nemrég egy hatalmas…

- Úgysem tennéd meg – blöffölt Rima, de nem túl nagy beleéléssel, eléggé lerítt róla, hogy fél. A másik férfi magában somolygott rajta, miközben a bandatársa felé mutatta a telefont. Az közelebb hajolt, és láthatta, hogy a bejegyzés szövegrésze tényleg el is készült. Már csak a kép hiányzott, és persze az, hogy Ryo posztolja…

Rimának bőgni lett volna kedve, ahogy az ajkába harapott, és gyilkos pillantásokkal bombázta a gitárost, miközben közelebb lépett hozzá, és nagyot sóhajtva térdelt le. Elég kellemetlen volt pont egy szintben lenni Ryo ágyékával, és ez még csak a kezdet volt.

Mivel Rima láthatólag nem kívánkozott mozdulni, Ryo nagy kegyesen segített neki, megint lehúzta a sliccét, és kezébe vette a farkát. Kicsit verte, aztán miután úgy döntött, elég lesz, egész egyszerűen arcon paskolta vele párszor az elképedt énekest, aki igyekezett kitérni előle, de aztán eszébe jutott, hogy talán nem lenne a legjobb ötlet ellenkezni. Végül összeszorított fogakkal tűrte a dolgot, a szemét is becsukta, és igyekezett máshova képzelni magát, azonban mikor végre sikerült volna, Ryo hangja visszahozta a valóságba.

- Nyújtsd ki a nyelved.

Rimának semmi kedve sem volt ezt megtenni, mégis néhány pillanatnyi habozás után kénytelen volt engedelmeskedni. Persze, hogy az lett belőle, amit várt, Ryo most a nyelvéhez ütögette a farkát, aztán ahogy ezt megelégelte, elkezdte befelé tolni Rima szájába. Az énekes könnyes szemmel igyekezett nagyra nyitni, és ahogy megízlelte a másik férfi hímtagját, kedve lett volna hányni. Vagy ha azt nem is, legalább rohanni a fürdőszobába és többször is fogat mosni, de sajnos ezt nem tehette meg. Kénytelen volt kitartani, míg Ryo szó szerint szájbabaszta, de egy idő után a gitáros megunta a dolgot, és vasmarokkal fogta meg Rima haját, hogy ezúttal ne neki kelljen mozognia. Az énekes megnyikkant, azonban igyekezett tartani a tempót, ha nem akarta, hogy fájdalmas élményben legyen része.

- Használd a nyelved is, mint az elején!

Rima pont azt nem akarta, úgyhogy inkább figyelmen kívül hagyta a parancsot, viszont nemsokára rá kellett jönnie, hogy kár volt.

- Az anyád, süket vagy? – rivallt rá a másik férfi, majd erősen megragadta Rimát a tarkójánál fogva, és mélyen a torkába nyomta a farkát.

Az énekes azonnal bekönnyezett és öklendezni kezdett, Ryo szerencsére kihúzta a merevedését. Rima összegörnyedve próbálta megállni, hogy hányjon, közben köhögött és ökölbe szorított kézzel igyekezett nem káromkodni. Szívesen kinyírta volna ezt a rohadékot, akivel még azt hitte, jóban lesznek, és egészen kedvelt eddig a szerencsétlen napig…

- Gyerünk, és használd a nyelved is végre – mordult rá a gitáros, miközben ismét a bandatársa arcába tolta a farkát. Rima krákogott még egy sort, aztán dühödten fogta a kezébe a saját nyálától csillogó hímtagot, majd igyekezett úgy szopni, ahogy a felséges Ryo kívánta.

Azt hitte, sosem lesz vége, legalábbis meg volt győződve róla, hogy Ryo a szájába fog élvezni, és ettől már előre rettegett, a gondolattól is majdnem rosszul volt, de szerencséje volt. Vagy legalábbis először azt hitte, mikor a gitáros elvette a farkát a szájából, helyette viszont megragadta Rimát, és a futonhoz rángatta.

Az énekes csak ekkor kapcsolt, hogy mi következik, és alaposan rettegni kezdett. Hina óta senki sem járt a fenekében, és köszönte szépen, nem is szándékozott felajánlani senkinek újra, erre most megint… A szégyentől vörös arcát a párnájába fúrta, ahogy Ryo négykézlábra állította, a hátsó fele szemérmetlenül kinyomva a levegőbe.

A gitáros keze először megtévesztően gyengéden simogatta a farpofáit.

- Jó kis basznivaló segged van – állapította meg. – Élőben még szebb.

Rima összerezzent, ahogy megérezte a bandatársa ajkait a fenekén, a másik férfi csókolgatni kezdte. Ez sem volt annyira rossz, sőt, meglepően jó, legalábbis ahhoz képest, amit Rima várt. Aztán hirtelen Ryo megragadta az énekes farpofát, erősen széthúzta őket, és a meglepett Rima nyikkanásától kísérve a nyelvével kezdte kényeztetni a reszkető kis lyukat.

Rima farka legnagyobb rémületére és szégyenére erre kezdett éledezni. Csak remélte, hogy a másik férfinak nem tűnik fel a dolog, hiszen ő el volt foglalva a nyalogatással, ám sajnos kevésbé sokáig csinálta, mint az énekes szerette volna. Ahogy pedig felemelte a fejét, feltűnt neki Rima időközben megkeményedett farka, amit nem tudott szó nélkül hagyni.

- Na látod, hogy élvezed te – jelentette ki vigyorogva, és rámarkolt Rima merevedésére, aki a kelleténél kissé hangosabban nyögött fel. Ó, hogy mennyire vágyott az érintésre, és közben… szégyellte magát, és nem akarta élvezni, a teste azonban elárulta őt.

Aztán Ryo elengedte, ő pedig legszívesebben méltatlankodott volna, hogy ne hagyja abba, azonban győzött a büszkesége. Inkább felemelte a fejét, és rosszat sejtve figyelte, hogyan húz elő a nadrágja zsebéből Ryo pár tasakocskát. Az egyik, ahogy sejtette, óvszer volt, de azt a gitáros félretolta, egy másik, lila színű csomagolást fogott a kezébe, felnyitotta, majd a tartalmát rácsorgatta Rima fenekére. Szóval egy adag síkosító volt, állapította meg megsemmisülten az énekes.

Hinával való tapasztalat után tudta, mi következik, Ryónak viszont, legalábbis az énekes emlékezete szerint, a másik gitárosénál vastagabb és hosszabb ujjai voltak, sokkal jobban fájt, ahogy az első beléfurakodott. Felnyögött, és ismét a párnába temette az arcát, hogy elnyomja a hangját, nem akarta még ezzel is izgatni a férfit, hiszen emlékezett, hogy Hinának is mennyire tetszett.

Ryo kegyetlenül ujjazta, nem volt olyan gyengéd és türelmes, mint anno a másik gitáros. Rima nem hitte volna, hogy vissza fogja sírni azt a szégyenteljes alkalmat Hinával, de lassan ide jutott; ráadásul Ryót az sem zavarta túlságosan, hogy még alig tágította ki egy ujjal, rögtön a másodikat próbálta belé erőltetni. Rimának könnyek szöktek a szemébe; fájt, azonban hiába közölte ezt a másik férfival, az erre csak rácsapott egy csattanósat a fenekére.

- Ha Hinával kibírtad, velem is ki fogod.

- De Hina nem ilyen állat módjára csinálta… - csúszott ki Rima száján, de rögtön megbánta, mert Ryo csak még durvábban kezdte ujjazni.

- Ó, szóval ennyire jó volt Hinával? – érdeklődött hallhatóan feldühödve. – Csak nem éjjelente visszasírod a kis női ruhás buzit?

Rima fájdalmasan nyögdécselni kezdett, közben igyekezett kinyögni egy nemet, bár már oly mindegy volt. Felbaszta Ryo agyát, aki a harmadik ujját is beléerőszakolta, csak azzal próbálta enyhíteni a másik férfi kellemetlenségét, hogy megragadta a farkát.

Viszont közben Rima lelohadt, úgyhogy ennek nem túl sok értelme volt. Még mielőtt Ryo keményre verhette volna ismét, megunta a dolgot, elengedte, kihúzta az ujjait, majd az óvszer után nyúlt. Az énekes hátra sem mert nézni, érezte, mi következik; a gitáros minden előzetes figyelmeztetés nélkül hatolt bele.

Rima egy ideig tartotta magát, a szájára tapasztotta a kezét, baljával a párnát szorongatta, de egy idő után nem bírta tovább, a lábai felmondták a szolgálatot, összerogytak alatta. Ryo felmordult, kihúzta magát belőle; néhány áldott pillanatig az énekes ellazult, már nem feszítette semmi odabent, csak a tompuló fájdalom maradt, még mielőtt azonban örülhetett volna, a gitáros megfordította. Rima megrettent; nem akarta, hogy közben láthassák egymást, ez így csak még cikibb volt, azonban nem volt abban a helyzetben, hogy ellenkezhessen.

Ryo feltolta a másik férfi térdeit egyenesen annak a mellkasához, majd ráparancsolt, hogy tartsa meg a lábait. Rima remegő kezekkel engedelmeskedett; a gitáros a széttárt lábak közé térdelt, és ismét beléhatolt.

Most kevésbé fájdalmas volt ugyan, de csak addig, amíg Ryo nem kezdett el ismét mozogni benne. Ráadásul egyenesen az énekes arcára bámult; az énekes pár pillanatra visszanézett rá, egymás szemébe bámultak, Ryo elégedetten látta a könnyektől nedves, vörös arcot, majd Rima észbe kapott, erősen lecsukta a szemét, és elfordította a fejét. A gitáros ezt sem bánta, csak közelebb hajolt a másik férfihoz, elég közel ahhoz, hogy belecsókolhasson a nyakába.

Rima libabőrös lett, ahogy a gitáros ajkai keményen szívni kezdték az érzékeny bőrt. Most még ez is… nyilvánvaló volt, hogy Ryo nyomot akar hagyni rajta, és mint kiderült, nem is egyet. Módszeresen szívogatta ki több helyen is a nyakát, nyilván tetszett neki, hogy megjelöli, Rimának már kevésbé. Bele sem mert gondolni, hogy magyarázkodhat majd a barátai előtt…

Aztán Ryo ismét kiegyenesedett, és a kezébe fogta a másik férfi farkát. Megint igyekezett életet lehelni a puha hímtagba, de mikor Rima oda jutott volna, hogy kezdte élvezni a dolgot, sajnos a gitáros nem bírta tovább. Egy halk mordulást követően elélvezett, és utána már nem sok minden érdekelte. Némi lihegés után kihúzta magát Rimából, megszabadult a teli gumitól, aztán olyan képet vágva, mint egy jóllakott napközis, kiszolgálta magát a házigazda doboz zsepijéből, és letisztogatta a farkát. Rima összeszorított lábakkal, könnyektől fátyolos szemmel figyelte, hogy a bandatársa hogyan pakolja vissza a szerszámát a nadrágjába, majd húzza fel a cipzárt. Ezzel készen is volt, ő nem vetett le egy ruhadarabot sem.

- Akkor nem teszed fel a netre a képeket? – tudakolta végül Rima rekedt hangon. Ezt muszáj volt megkérdeznie, borzasztó lett volna ezek után még kétségek között lebegni ki tudja, meddig.

- Nem vagyok hülye – pillantott Ryo a szánalmasan festő bandatársára. – Azzal a saját karrieremnek, a bandának is ártanék.

Rima kénytelen volt belátni, hogy ebben van ráció.

- Akkor… - felkönyökölte, felszisszenve, ahogy a tompa fájdalom a fenekében erősebbé vált. Talán mégsem volt jó ötlet még mozognia. – Akkor kitörlöd őket?

Ryo vetett a másik férfira egy félmosolyt.

- Ne viccelj. Szeretném még megbaszni párszor azt a csinos kis hátsódat.

Rima ettől félt; legyőzötten hanyatlott vissza a párnára.

- Majd ha meguntalak, lehet róla szó – folytatta Ryo, de ez sovány vigasz volt csupán. – Na, most lépek, majd még látjuk egymást.

Rima őszintén azt kívánta, bárcsak soha többé ne kellene találkoznia a gitárossal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése