Pótolható (2. fejezet)

1. fejezet

70 egész koncert alatt alig bírta levenni a tekintetét Jeyről, már-már a gitárjátéka rovására ment a sok elbambulás, azonban hiába tudta, hogy nem kellene, egyre csak a tegnapi ígéretük járt a fejében. Ma éjjel szexelni fognak, de addig még le kellett nyomni ezt a koncertet. 70 még sosem érezte azt, hogy ennyire le akarná tudni az egészet, csak annyi jó volt benne, hogy közben nézhette az énekest a színpadon. Imádta, amit Jey ilyenkor csinált, és nem csak a hangjával, a testével…

A basszusgitáros megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor végre túl voltak az utolsó ráadáson is. Elsőként hagyta ott a színpadot, és kapásból nemet mondott a többiek hívására, hogy igyanak megint egyet a sikeres turné örömére. Örült ő, de egészen másnak; arra hivatkozott, hogy alig áll a lábán, úgy kimerült, majd vetett egy sokatmondó pillantást Jeyre, és lelépett. Remélte, az énekes is gyorsan kitalál valami ürügyet a távozásra, addig azonban legalább volt ideje előkészülni. Elsőnek ledobálta a ruháit, majd a kellemesen langyos zuhany alá állt. Épp csak kiszállt alóla, mikor hallotta, hogy valaki belép a szobába, és vajon ki más is lehetett, mint Jey, aki kedvtelve nézett végig a bandatársa testén, amit csak egyetlen, a hotel nevével ellátott fehér törölköző takart a derekán.

- Nem is tudom, ez minek – jegyezte meg az énekes, és a törölközőre mutatva megközelítette 70-t. A basszusgitáros mosollyal a szája szegletében vont vállat.

- Mi lett volna, ha nem te vagy az? – kérdezte, nekidőlve a fürdő ajtófélfájának. Jey úgy indult meg felé, mint a ragadozó, aki sarokba szorítja áldozatát. Azonban 70 minden volt, csak áldozat nem…

- Miért, kinek van még bejárása ide rajtam kívül? – érdeklődött az énekes, mire a másik férfi elnevette magát.

- Nyitva az ajtó, igazából bárki bejöhetne.

- Mondjuk egy idegen férfi, akinek minden vágya, hogy jól megdugjon valami szexi szőke pasit?

- Hidd el, nem engedném – döntötte kissé oldalra a fejét 70. Már alig bírt magával, meg akarta érinteni az énekest, de közben érdekelte, hogy a kis évődésükből mi lesz. – Vedd úgy, hogy a seggemen egy tábla van „Tilos a belépés” felirattal. Alatta kisbetűvel: „Kivéve Jeyt”.

Az énekes elnevette magát, 70 pedig kedvtelve hallgatta a kellemes hangszínét.

- Akkor kihasználom a kivételes helyzetemet – jelentette ki Jey, mire a bandatársa egyszerűen kioldotta a törölközőjét, ami a lábaihoz esett, felfedve a férfi még néhol kósza vízcseppekkel tarkított bőrét. Az énekes megnyalta az ajkait, de még mielőtt megtette volna, amire egyébként mindketten vágytak, megkérdezte:

- Előbb ne zuhanyozzak le? Tiszta izzadt vagyok a koncert után…

- Nem baj – duruzsolta 70, és nem bírt tovább magával, hozzásimult az énekeshez, és csak úgy, mint tegnap éjjel, most is a nyakát vette célba. Jey azonnal átölelte, egyik keze pedig meg sem állt a basszusgitáros pucér fenekéig. A kerek farpofa mintha pontosan illett volna a tenyerébe; először csak simogatta, aztán erősebben megmarkolta. 70 az énekes fülébe sóhajtott, aki erre megborzongott.

- Szeretem a szagodat – jelentette ki a basszusgitáros, és magával rángatta a partnerét a legközelebbi ágyra. Az énekes leült, 70 pedig az ölében foglalt helyet, a farmerrel takart és a csupasz ágyékuk összeért. Jey szájába kapta az arca előtt lévő meglehetősen hívogatónak tűnő mellbimbót, mire 70 belekapaszkodott a másik férfi vállába, és nagyot sóhajtott. Néhány percnyi édes agónia után nem bírta tovább, le kellett löknie Jeyt az ágyra és rámásznia; lerángatta róla a pólót, hogy végre feltáruljon a férfi felsőteste, amiért annyira oda volt. Élvezettel csókolta végig, ízlelgette a sós bőrt, ami sokkal jobban felizgatta, mintha Jey frissen zuhanyozva, tusfürdőtől illatozva lépett volna ki a fürdőből. Közben matatni kezdett az énekes nadrágjával; miután a két dolgot nem igazán sikerült összekoordinálnia, végül felemelte a fejét, és teljes figyelmét Jey övére meg farmerének sliccére szentelte. Gyorsan lehúzta a nadrágot combközépig, nem szerencsétlenkedett vele tovább, minél előbb rá akart simítani a hívogatónak tűnő dudorra bandatársa alsójában. Addig simogatta, közben pillekönnyű puszikat nyomva Jey csípővonalára, ami mindig annyira megbabonázta, míg az énekes farka teljesen meg nem keményedett. Akkor aztán kiszabadította az alsó fogságából; épp csak húzogatott rajta párat, mikor Jey hirtelen felült, és felcserélte a helyzetüket.

Az énekes nem teketóriázott sokat, rámarkolt 70 félig merev hímtagjára, verte egy kicsit, majd közel hajolt hozzá. A basszusgitárost kirázta a hideg, ahogy megérezte a bandatársa leheletét a farkán, de az annyira vágyott ajkak csak némi ilyesféle kínzás után cuppantak rá végre. Akkor azonban 70 kiélvezte minden másodpercét annak, hogy Jey szája és nyelve serényen dolgozott rajta; egymás szemébe néztek, az énekes pedig annyira szexi volt egy kemény fasszal a szájában, hogy 70 képes lett volna ott helyben elélvezni a látványtól, úgyhogy inkább visszahanyatlott a matracra, becsukta a szemét, és igyekezett valami kevésbé izgató dologra koncentrálni. Amíg aztán maga Jey el nem terelte a figyelmét azzal, hogy szopás közben a heréi alá nyúlt.

70 nem volt erre felkészülve, úgyhogy ösztönösen megugrott, mire Jey felemelte a fejét.

- Hé, nyugi, csak simogatni akartam – jelentette ki, mire a basszusgitáros akaratlanul is elpirult.

- Oké, csak olyan váratlanul ért…

- Ez az első? – érdeklődött az énekes, miután ismét kitapogatta a bandatársa lyukacskáját, és ígéretéhez híven nem csinált mást, csak a hüvelykujjával masszírozta. 70 nagyot szusszant az érzésre, majd megrázta a fejét.

- Nem. De az már… elég régen volt. Évekkel ezelőtt.

- Oké, akkor extra óvatos leszek – jelentette ki Jey, 70 pedig másra nem volt képes, csak egy nyögésfélére, ami akár beleegyezésnek is volt tekinthető. Az énekes legalábbis annak vette, és ismét a szájába vette 70 kissé elkámpicsorodott farkát, ami ettől a stimulálástól ismét visszatért régi, kemény formájába. Jey szopta még egy kicsit, közben a lyukat simogatva, de aztán az ágy mellé hanyagul odadobott táskája felé nyúlt. A basszusgitáros kíváncsian nézte, hogy kerül elő egy doboz bontatlan síkosító meg egy fél csomagnyi óvszer. Utóbbira kissé keserűen tekintett, mert nyilván Jey az exbarátnőjével használta el őket… de az a lány már nem volt képben, 70 viszont igen, ezzel vigasztalta magát. Ráadásul abban biztos lehetett, hogy Jey a bontatlan flakont vele nyitja ki először; az énekes a tenyerébe öntött belőle, aztán visszatérdelt 70 lábai közé, aki igyekezett még szélesebbre tárni őket, hogy könnyebben menjen az egész procedúra.

Mert először akármilyen nagyon is akarták a dolgot, elég döcögősen ment. Hiába használt Jey még több síkosítót, nem volt épp a legkellemesebb, főleg, mikor két ujjal próbálkozott. Ettől függetlenül 70 visszanyelte a nyöszörgést, ami annyira kikívánkozott belőle, és jobb híján a farkához nyúlt, ami egészen lekonyult időközben, és ahogy verni kezdte, már jobb is lett. A két ujj után a harmadik pedig már nem is volt annyira vészes, egész könnyen siklottak ki-be az összes. Jey úgy ítélte meg, hogy ennyi előkészítés elég lesz; kihúzta az ujjait, megtörölte a kezét, majd magára ügyeskedett egy gumit, amit a fogával tépett fel. Szexi volt, állapította meg 70, majd igyekezet ellazulni, mikor az énekes bepozícionálta magát.

Mégis, vastagabb volt, mint az ujjai, a basszusgitáros biztos volt benne, hogy az eddigi egyetlen srác farkánál, aki benne járt, Jeyé sajnos sokkal nagyobb. Ez egyenlőre annyira nem tűnt számára előnynek, kissé nehézkesen nyomult belé, végül 70 ismét a jól bevált módszerhez fordult, és verni kezdte a farkát. Így sikerült beléfurakodnia az énekesnek, aki szintén gondban volt; legszívesebben már mozgott volna, és még mélyebbre merült volna a partnerében, de megígérte, hogy óvatos lesz, szóval ezt nem tehette meg, lassan kellett haladnia.

- Mehet? – kérdezte kissé elhaló hangon, mikor már tényleg azt hitte, hogy nem bírja tovább. Még szerencse, hogy 70 habozás nélkül bólintott; nem kellett kétszer mondani Jeynek, azonnal mozgatni kezdte a csípőjét, újra és újra elmerülve a forró, szűk lyukban.

Miután 70 elengedte a farkát, hogy a szájára tapassza a kezét, Jey vette át a farkának izgatását, mire 70 beleharapott az öklébe, a másik kezével pedig a takarót szorította nagy beleéléssel.

- Nyögj – mondta hirtelen Jey, aki nem bírta ezt tovább nézni. – Az istenit, ne fogd vissza magad…

- Nem kéne – szuszogta 70, miután elvette a kezét a szája elől. – Meghallják a szomszédban…

- Baszd ki – kommentálta Jey, majd kihúzta magát a partneréből, hogy mindketten egy kis szusszanásnyi időt nyerjenek, majd igyekezett négykézlábra állítani 70-t, aki gyorsan vette a lapot, és kitolta a fenekét, míg a homlokát a matracnak döntötte. Az énekes ismét belehatolt, de szerencsére már könnyedén ment, nehézség nélkül mozgott ki-be. 70 ismét a saját merevedése után nyúlt, nem bírta ki, hogy ne tegye, és a póz, ami az előbbinél sokkal izgatóbb volt a számára, meghozta gyümölcsét; érezte, hogy el fog élvezni, úgyhogy gyorsan a zsebkendőkért nyúlt, amit Jey odatett mellé. Sikerült beléjük élveznie, úgyhogy nem kente össze a szállodai ágyneműt, de olyan gyengék lettek a lábai, hogy a végén egyszerűen összecsuklott. Többé-kevésbé még alatta volt egy kupac zsepi, de nem volt benne biztos, hogy így is megkímélődik majd a takaró, mindenesetre ezt Jeyt láthatólag cseppet sem zavarta, még gyorsabb tempóra kapcsolt, és szó szerint beledöngölte a bandatársát a matracba, amíg hosszú percek után bele nem élvezett.

Az énekes nagyokat szusszanva húzódott ki a másik férfiból néhány pillanatnyi pihenő után. Megszabadult a teli gumitól, kissé megtörölgette magát, aztán a még mindig ugyanabban a pózban pihegő 70-ra pillantott.

- Minden oké? – kérdezte, mire a basszusgitáros végre megmozdult, a hasáról a hátára fordult, majd egy bólintás után igyekezett leszedegetni a hasára és ágyékára ragadt zsebkendőket. Mégsem sikerült annyira tisztának hagyni azt az ágyneműt; pár csepp gecin kívül síkosítóból is került rá, ami 70 fenekéről csöppent le.

- A fenébe – kommentálta a szőke férfi. – Asszem, összekentük a takaródat.

- Még jó, hogy amúgy is meleg van – vont vállat Jey, miközben feltápászkodott az ágyról.

- Na de a személyzet…

- Biztos láttak már ilyet – válaszolta az énekes, mire 70 elnevette magát.

- Persze, csak nem két férfi szobájában.

- Akár valamelyikünk felhozhatott egy csajt – vetette fel Jey. A basszusgitáros bólintott.

- Ja, végül is… vagy mindketten. Vagy hármasban…

- Ez egyre jobb – nevetett Jey is, majd a fürdőszoba felé bökött a fejével.

- Akarsz menni először?

Hát igen, ennyit arról, hogy nemrég zuhanyozott. De 70 egyáltalán nem bánta, sőt; megrázta a fejét, még úgyis össze kellett szednie magát, úgyhogy addig Jey nyugodtan elmehetett. Addig is a basszusgitáros igyekezett szárazra törölgetni magát, majdnem az egész doboz zsebkendőt elhasználta, aztán jobb híján fogta a takarót, és úgy összehajtogatva, hogy a foltok ne látszódjanak, a kanapéra rakta. Mikor aztán Jey végzett váltották egymást; 70 ismét lecsutakolta magát a frissítő vízsugár alatt, és szappanozás közben az egyik ujja tesztelte a lyukát. Az előző alkalommal is felmérte, mekkorára tágult, most is ezt tette; könnyedén csúszott be a tusfürdő habjától síkos ujja, bár egy kissé fájt. Inkább kihúzta, és megállapította, hogy ezek után némi időre lesz szüksége, hogy regenerálódjon. De aztán… aztán még többet akart Jeyből. A farkát, a nyelvét, a száját… mindenét.

Pótolható (1. fejezet)

Cím: Pótolható
Fandom: Fixer
Páros: Jey/70
Besorolás: 18+
Figyelmeztetések: slash, yaoi, PWP
Leírás: Jeyt elhagyja a barátnője, 70 pedig beveti magát nála.

Pótolható

70 úgy emlékezett arra az éjszakára, mintha tegnap történt volna. A szavak, amelyeket Jey valószínűleg csak az alkohol miatt ejtett ki a száján, és amelyek nem hagyták nyugodni a basszusgitárost, most még inkább eszébe ötlöttek, ahogy az énekes nemrég mindenki előtt ecsetelte rosszkedvűen, hogy a barátnője szakított vele. Állítólag nem bírta már idegekkel, hogy Jey soha nem ért rá, egyfolytában turnézgatott és tapadtak rá a csajok… mondjuk utóbbit 70 nagyon is megértette. Most azonban, hogy az énekes ismét szabad volt és nem kicsit spicces a vigasztaló italoktól, amiket a többiek belediktáltak – bár mondjuk Jey sem tiltakozott, sőt -, szóval Jey pont olyan hangulatban lehetett, ami akár kedvezhetett is a basszusgitárosnak.

A férfi azonban egyelőre nem mert lépni. Követte ugyan az énekest a közös hotelszobájukba, de annál többet nem tett, mint hogy mellette állt, ha esetleg megtántorodna vagy ilyesmi. Ő maga direkt nem is ivott többet egyetlen sörnél, bár mostanra már ezt is csak felesleges óvintézkedésnek érezte, azonban ott motoszkált benne a kérdés, hogy mi lesz, ha mégis összejön, amit szeretne. Akkor pedig jobb lesz, ha józan, mert nem akart elfeledkezni egyetlen momentumról sem.

- Huhh – huppant le Jey a kanapéra, majd a rajta hagyott, órákkal ezelőtt félig megivott pohár vízért nyúlt, és beleivott, hogy aztán elfintorodjon.

- Ez se valami hideg – állapította meg, mire 70 készségesen ugrott, hogy a hűtőből egy bontatlan, jéghideg flakon vizet varázsoljon szomjas bandatársa kezébe.

- Kösz – biccentett Jey, és lecsavarta a kupakot, majd szinte egyszerre kiitta a félliteres víz egész tartalmát. Igaz lehetett, hogy az alkohol vizet von ki a szervezetből, itt volt az élő példa rá, okoskodott magában 70, de valójában ezzel is csak a saját gondolatait akarta elterelni. Valójában nagyon is tisztában volt vele, hogy most kellene lépnie, mert ha az énekes teljesen kijózanodik, akkor már tényleg nem lesz bátorsága rámászni. Így hát visszatért a kis hűtőhöz, és magának kivett egy doboz hideg sört, majd bátorságért reménykedve beleivott.

- Nem volt elég lent? – érdeklődött Jey laposakat pislogva a bandatársára, aki vállat vont.

- Lent csak egyet ittam.

- Tényleg? – lepődött meg a másik férfi. – Azt hittem, te is többet… szóval mindvégig azt az egyet szorongattad.

70 bólintott, majd az eredeti terveivel szembemenve igyekezett egyszerre minél több italt ledönteni a torkán, mielőtt ismét megszólalt volna. Sajnos rájött, hogy közel sem annyira merész, mint azt szerette volna, már az sem érdekelte, hogy lehet, hogy tényleg berúg. Miközben ivott, magán érezte Jey vizslató tekintetét; talán tényleg gyanús volt, amit művelt, de most már mindegy volt. A férfi letette a kávézóasztalra sörösdobozt, aminek tartalma igencsak megfogyatkozott, aztán az énekes szemébe nézett.

- Te, emlékszel, mikor nemrég az egyik bárban azt mondtad, hogy… öhm, a pasik is érdekelnek?

Most Jeyen volt az elképedés sora.

- Ilyet mondtam?

Szóval tényleg nem emlékezett. 70 nem volt benne biztos, hogy ez jó-e most neki, vagy sem, mindenesetre folytatta a szöveget, amit előre megfogalmazott magában.

- Nos, igen. Kicsit sokat ittál, csak ketten voltunk, szóba került a dolog…

- Szóval ilyenekről beszélgettünk – állapította meg félig-meddig nevetve Jey. – Csak nem te is bevallottad, hogy biszex vagy?

70 kissé meglepetten pillantott fel a bandatársára; nem hitte volna, hogy ilyen simán fognak menni a dolgok. Mintha az énekes belelátott volna a fejébe, és direkt úgy alakította volna a beszélgetést, ahogy kellet… A férfi, hogy időt nyerjen, megint ivott a sörből, aminek köszönhetően kezdett kicsit kimelegedni. Vagy talán csak azért, mert zavarban volt? Mindenesetre válaszolnia kellett, ez egyértelmű volt.

- Ami azt illeti, de – válaszolta, bár nem pontosan így történt az ominózus eset, ugyanis Jey egyáltalán nem kérdezgette 70-t ilyenekről. De ha megtette volna, a basszusgitáros bizonyára őszintén felel; csend lett egy pillanatra, aztán 70 ismét felpillantott a várakozónak tűnő bandatársára, és kibökte, amit egy ideje tervezgetett.

- Szóval gondoltam megkérdem, ha már így… megint szabad vagy, hogy mit szólnál… valami kis vigasztalásféléhez.

- Tőled? – kérdezte Jey, és megnyalta az ajkait. 70 nem tudta eldönteni, hogy ez most annak a jele, hogy benne volna-e, vagy… inkább nem gondolt a másik lehetőségre, csak buzgón bólogatni kezdett. Az énekes elvigyorodott.

- Miért is ne?

70 felbátorodva, bár még kissé félszegen húzódott közelebb a másik férfihoz, és végre megtehette azt, amire már egy ideje oly erősen vágyott; hozzáérhetett, és nem csak véletlenül, egy-egy lopott pillanatra. Végigsimíthatott a farmerba burkolt combjain, a pólóba markolt a mellkasán, majd a bandatársa nyakát vette célba. Belélegezte a parfümmel, izzadsággal és alkoholgőzzel kevert illatot, ami számára izgatóbb volt minden afrodiziákumnál, és megkóstolta az érzékeny bőrt. A keze elengedte a pólót, majd alácsusszant, végigtapogatott minden négyzetcentimétert; hogy mennyire vágyott már erre, mióta először látta Jeyt póló nélkül! Apropó, póló nélkül…

70 elszakadt az énekes nyakától, és hevesen igyekezett őt megszabadítani a zavaró ruhadarabtól. Jey készségesen segített ebben; a másik férfi mohón bámult az elé táruló látványt, majd ugyancsak mohón esett neki, hogy végigcsókolja az egészet. Közben az énekes keze a hajába túrt, ez túlságosan emlékeztette 70-t egy olyan jelenetre, amit már számtalanszor elképzelt, és amiben ugyanaz történt, de a feje közben Jey ölén mozgott fel-le, fáradhatatlanul… most végre valóra válhatott. 70 egy utolsó puszit nyomott a partnere hasfalára, majd leszállva a kanapéról térdre ereszkedett az énekes lábai között, amiket Jey hívogatóan tárt még szélesebbre. A basszusgitáros megnyalta az ajkait, majd engedélyért pillantott fel az énekesre, aki biccentett. Több sem kellett 70-nak, azonnal lehúzta Jey sliccét, kigombolta a nadrágját, majd igyekezett lerángatni róla a kissé szűk szabású ruhadarabot. Megszenvedett vele, de miután az énekes maga is segített benne, a farmer nemsokára mellettük feküdt a földön, 70 pedig lelkesen simogatta teljesen keményre az alsónadrág takarásában lévő, először csak félig merev hímtagot.

Ahogy az alsónemű egyre szűkösebb lett neki, a basszusgitáros megkegyelmezett rajta, és előbújtatta belőle az énekes farkát, ami büszkén meredezett felfelé. 70 elmosolyodott, mert tudta, hogy ez neki köszönhető; lerángatta az utolsó ruhadarabot is Jeyről, majd pár percig húzogatta és csodálta a péniszt, amit már annyira szeretett volna látni. De persze nem csak látni, hanem érinteni, és kóstolni is… miután már csak az utolsó hiányzott, mint élmény, 70 nem volt rest, előrehajolt, és a szájába vette.

Nem csalódott, úgyhogy igazán lelkesen kezdett neki szopni; egy idő után a fantáziája abból a szempontból is valósággá vált, hogy a bandatársa ismét a hajába túrt. Nagyon izgató volt, hogy az énekes keze a fején van, de ennél többet akart; egy pillanatra kiköpte Jey farkát, hogy ezt elmondja.

- Nyomd rá a fejemet…

Jey szeme megcsillant, és nagyon szívesen teljesítette a kérést. Erősen visszanyomta a lábai között térdelő férfi fejét az ágyékára, 70 pedig lelkesen igyekezett minél gyorsabban ismét bekapni Jey farkát. Az énekes mintha olvasott volna a gondolataiban; már mindkét kezével a fejét fogta, és úgy mozgatta a másik férfi fejét fel-le. Amíg aztán a merevedés kissé túl mélyre ment; 70 fulladozni kezdett, szerencsére Jey erre elengedte, és hagyta, hogy a bandatársa kiköhögje magát.

- Ezt vegyem úgy, hogy még nem mélytorkoztál? – kérdezte az énekes amolyan ugrató hangnemben. 70 megtörölte a száját, mert az állán már lassan végigcsordogált a saját nyála, és felpillantott Jeyre.

- Nem igazán – vallotta be. – Mindig ez lett a vége…

- Szóval akkor próbálkoztál – állapította meg az énekes. – Ki hitte volna, hogy ekkora perverz vagy…

- Azt hittem, ez mindig is egyértelmű volt – eresztett meg egy magabiztosnak szánt mosolyt 70, mire a másik férfi felnevetett.

- Hogyne, a csajokkal. Arra álmomban sem gondoltam volna, hogy hobbid, hogy méretes dorongokat erőltetsz le a torkodon.

- Á, az nem hobbim – ellenkezett 70, miközben verni kezdte Jey farkát, csak hogy az addig se lohadjon le. – Viszont szopkodni imádom őket…

- Akkor szopj megint nagyon gyorsan, vagy úgy ráhúzom a fejed, hogy megint a torkodra megy.

- Igen, uram – dorombolta lelkesen 70, és már hajolt is rá a saját nyálától csillogó, nedves hímtagra, legnagyobb megelégedésére pedig Jey keze ismét a fején volt, hogy lenyomja, ha kell. És persze, hogy kellett, 70 pont ere vágyott… Szerencsére ezúttal már az énekes odafigyelt rá, hogy ne túl mélyre menjen a farka, így nem kellett megszakítaniuk a mindkettejük számára igencsak jó szopást.

70-nak még a saját kellemetlensége is izgató volt, hogy belefájdult az állkapcsa, és hogy sajgott a térde a kemény padlón. Nem is volt rá nagyobb bizonyíték, mint hogy nem bírta tovább, és a saját kínzóan kemény farkát kezdte simogatni a nadrágján keresztül. Kisvártatva már ez sem volt elég, úgyhogy fél kézzel igyekezett lehúzni a sliccét, és elővenni a farkát; tele szájjal nyögött fel, mikor nagy nehezen sikerült, és szőrén érhetett saját magához.

- Nyeled? – kérdezte hirtelen Jey, lazítva a kezén. 70 felemelte a fejét arra a kis időre, míg válaszolt.

- Aha.

Ennyi elég is volt; a férfi visszatért a bandatársa farkának kényeztetéséhez, és nem várta hiába a spriccet a szájába, nemsokára megkapta. Ő igyekezett ugyan becsülettel lenyelni az egészet, ahogy mondta, de egy kósza csepp mégiscsak kifolyt a szája szélén, végig az állán; 70 gyorsan lenyalta, ahogy kivette a szájából Jey farkát, majd visszatért hozzá, hogy utoljára tisztára nyalogassa. Az énekes felsóhajtott.

- Nem is gondoltam, hogy ilyen jól szopsz – állapította meg, míg 70 vigyorogva vállat vont, és leöblítette a gecit a maradék sörrel, majd visszaült a kanapéra. Jey azonnal kezelésbe vette a dolgokat, vagyis a mellette ülő férfi merevedését, míg a bal keze 70 pólója alá siklott, és az egyik mellbimbóját kezdte morzsolgatni. A basszusgitáros élvezettel sóhajtott fel, egy pillanatra lecsukta a szemét, de aztán gyorsan kinyitotta; nem akart lemaradni a képről, ahogy Jey kényezteti őt. Egymás szemébe néztek; az énekes szája szegletében egy kósza mosoly játszott, úgy tűnt, tetszik neki a helyzet. 70 teljesen elveszett ebben a mosolyban, a következő pillanatban pedig már érezte, hogy közel, nagyon közel az orgazmus.

- El fogok menni – nyögte, és igyekezett felhúzni a pólóját a hasán, nehogy lespriccelje. Jey vette a lapot, és segített ebben; ahogy lemeztelenítették 70 mellkasát, Jey arra irányította a másik férfi farkát, ami már lövellte is ki a forró anyagot. Szerencsére nem lett olyan a póló, bár a geci erősen veszélyes üzemmódba kapcsolva kezdett csordogálni lefelé, 70 ölébe, aki még nem tért egészen magához ahhoz, hogy ezt észrevegye. Szerencsére ott volt az énekes, aki előkapott egy nagy csomó zsebkendőt az asztalkán álló tartóból, és megakadályozta, hogy összekoszolódjon a basszusgitáros farmerja, aki hálás képpel pislogott rá, amint ezt felfogta.

- Legközelebb megdugsz? – érdeklődött 70 felbátorodva, mire Jey még szélesebben elmosolyodott, miközben először a saját kezét tisztogatta le, majd a maradékot a bandatársa hasáról.

- Holnap megduglak.

70 elégedetten bólintott.

Törékeny (6. fejezet)

1. fejezet

2. fejezet

3. fejezet

4. fejezet

5. fejezet

- Szóval randizol egy lánnyal. – Nem kérdés volt, hanem kijelentés. Lesütött szemmel bólintottam.

- Eddig azt hittem, meleg vagy – folytatta Kisaki, mire örömtelenül felnevettem.

- Én is. Kár, hogy Kyo ezt nem tudja.

- Kyo?

- Az ő hülye terve, hogy megszívassuk a lányokat, amiért pletykákat terjesztettek rólunk.

Kisaki meglehetősen furán nézett rám, amit őszintén szólva meg is értettem.

- Hidd el, én ebbe nem egyeztem volna bele, ha előtte megbeszélte volna velem… viszont állítólag improvizált, aztán már nem mondhattam a lány szemébe, hogy bocs, de én nem akarok veled randizni.

- Akkor mondd le később betegségre hivatkozva – ajánlotta a srác, nekem pedig nagy kő esett le a szívemről, hiszen ebből tudhattam, hogy nem haragszik.

- Ez nem is rossz ötlet – vallottam be, és már a megfelelő betegségen gondolkodtam. Kis csend állt be közöttünk, kibámultam hát az ablakon, azonban nemsokára összerezzentem, ahogy Kisaki ismét megszólalt.

- Vagy akár el is mehetsz, és kipróbálhatod, milyen egy lánnyal.

Felhorkantam.

- Tudod, hogy engem nem érdekelnek a lányok.

- Honnan tudnám? – adta az értetlent a srác. – Akár biszex is lehetsz, mint én.

Mondjuk erről tényleg nem beszélgettünk még, kissé túl intim és személyes téma volt a dugópajti kapcsolatunkhoz, úgyhogy nagy levegőt vettem, és kiböktem:

- Nem vagyok az. – Mivel nem kaptam választ, némi gondolkozás után hozzátettem: - És amúgy is mondtam már, hogy sosem voltam lánnyal…

- Az nem jelenti azt, hogy nem is akarsz – okvetetlenkedett Kisaki, de talán látta rajtam, hogy kezdek kissé kiakadni, mert végül ennyit mondott: - Oké, felfogtam, nem érdekelnek a lányok.

- Köszönöm – motyogtam kissé morcosan, karba tett kézzel.

- Akkor akár fel is jöhetsz hozzám.

Ez igazán kecsegtetően hangzott, de anyu számított rám otthon, megígértem, hogy segítek a fűnyírásban és egyéb, ehhez hasonló kellemes házimunkákban, szóval kénytelen voltam nemet mondani.

- Hát jó – fogadta el a dolgot Kisaki, miközben lefékezett a házunk előtt, azonban még nem fejezte be. – Mikor is lesz az a híres-neves dupla randi?

- Péntek este – húztam el a szám a gondolatra.

- Akkor szombaton bepótolhatjuk.

Ez igen jól hangzott, úgyhogy belementem, és kicsit jobb kedvvel siettem haza, hogy átválthassak bozótharcos módba.

---

A péntek este túlságosan korán jött el, mint általában azok az élethelyzetek, amiket nagyon nem vár az ember. Komolyan fontolgattam ugyan, hogy tényleg beteget jelentek, mint ahogy Kisaki javasolta, de végül Kyo rávett, hogy ezt az egy alkalmat bírjam ki a kedvéért. Igyekezett győzködni, hogy „buli lesz”, azonban mivel engem nem nagyon érdekelt, hogy megdöntsem Junkót, ezt nem igazán tudtam elhinni. Végül azért mentem bele, mert reméltem, a dolog jót tesz majd Kyónak, és persze titkon azért kicsit nehezteltem a yaoimániás csajokra.

Arra azonban nem gondoltam, hogy miközben tollászkodok, becsönget Kyo, anyu ajtót nyit neki, és… nos, kissé ciki helyzet kerekedett az egészből. Mikor lejöttem az emeletről, a drága édesanyám éppen üdítővel kínálgatta az énekest, és a „randinkról” faggatta.

Tudtam, hogy érti, konkrétan azt hiszi, hogy mi ketten fogunk randizni, csak Kyónak nem esett le, legalábbis reméltem.

- Drágám, nem is mondtad, hogy randid lesz ma este! – fogadott azonnal kitörő örömmel anyu, nekem meg fogalmam sem volt, mit válaszolhatnék, inkább szaladtam volna abba a rohadt moziba, csak ne kelljen ezt a beszélgetést végigélnem, pedig esküszöm, a hátam közepére se kívántam ezt az egészet. Azt viszont még annyira se, hogy anyu kikotyogja, hogy meleg vagyok.

- Öö… - kezdtem igencsak értelmesen, közben segélykérően Kyóra pillantva. – Nem gondoltam, hogy annyira fontos lenne.

- Hát persze, hogy az! – jelentette ki anyu lelkesen. – Az első randidról van szó, annyira örülök, hogy végre találtál valakit, aki kiráncigál egy kicsit szórakozni a világba!

Azonnal égni kezdett az arcom; jó, Die-nak köszönhetően az énekesünk sejthette, hogy hivatalosan ez a helyzet, de azért nem örültem, hogy minden kitudódott.

- Szoktam koncertekre járni – emlékeztettem az édesanyámat, mire ő csak legyintett.

- A saját koncerted nem számít, az nem igazi szórakozás.

- Nekem az – ellenkeztem.

- Jól van, ha te mondod – hagyta rám, mert már el is kezdett kutatni a legközelebbi szekrényben. – Valahova ide tettem a fényképezőgépet…

- Az meg minek? – szörnyülködtem rosszat sejtve.

- Természetesen lefotózni titeket!

Hát igen, ettől féltem. Mivel anyám épp nyakig eltűnt a szekrényben, közben arról csacsogva nagy lelkesen, hogy az életem minden egyes fontos eseményét megörökítette az első iskolai napommal, kiesett tejfogammal és hasonlókkal egyetemben, miért pont ezt hagyná ki, Kyo megengedhette magának, hogy hangtalan röhögőgörcsöt kapjon, én pedig legszívesebben elsüllyedtem volna a föld alá. Szerettem anyut meg minden, de néha a sírba tudott kergetni az ilyen húzásaival. És ha Kyo tényleg az első fiúm lett volna, akkor tényleg menten leszúrtam volna magam az első szamuráj alakú nipp kardjával, ami a szekrényen álldogált társaival egyetemben egy karnyújtásnyira tőlem.

- Arra semmi szükség – jelentettem ki, és intettem Kyónak, remélve, hogy lát a könnyeitől, amik kicsordultak a nevetéstől, majd megindultam az ajtó felé. Szerencsére a srác megkegyelmezett nekem, mert felkelt és követett, úgyhogy gyorsan folytattam. – Sietnünk kell, mert mindjárt kezdődik a film, szóval szia!

- Viszlát! – köszönt el Kyo is, akit egyébként közben jól oldalba taszítottam, hogy szedje a lábát, aztán én is követtem odakintre, és mit sem törődve anyu méltatlankodásával, hogy pedig már megtalálta azt a rohadt fényképezőgépet, becsuktam az ajtót.

- Kedves az anyukád – jegyezte meg az énekes azonnal vigyorogva.

- Sajnálom, néha kicsit túl… sok – sóhajtottam fel, aztán megszaporáztam a lépteimet. – Amúgy siessünk, mert képes és utánunk jön.

- Oké – zárkózott fel mellém Kyo, aztán kissé komolyabb ábrázattal megjegyezte: - Egyébként irigyellek.

- Miért? – pillantottam rá meglepetten.

- Én is pont ilyen anyát szerettem volna.

Ekkor jöttem rá, hogy szinte semmit sem tudok erről a srácról, akivel egy ideje már együtt zenélek. Kissé zavarba is jöttem, mert mindeddig semmi hajlandóságot nem mutatott arra, hogy a magánéletéről beszéljen, de ha már ezt megemlítette, úgy éreztem, megkockáztathatok egy óvatos kérdést.

- A… te anyukád?

- Nem egy mintaanya, mondjuk így – válaszolta, és ezzel láthatólag lezártnak tartotta a kérdést, úgyhogy inkább nem kérdeztem rá, miért, bár érdekelt volna.

Aztán sikerült felszállnunk a metróra, és akkor már egyáltalán nem beszélgettünk egészen addig, amíg meg nem érkeztünk a mozi elé. Igazából azt se tudtam, milyen filmet nézünk meg, pont az ilyen kis részletek nem érdekeltek, mikor azon kellett kattognom, hogy mit kezdek egy lánnyal, csak annyit tudtam, hogy valami vígjáték. Érdeklődve néztem a poszterét, hogy hátha kisilabizálok valamit a történetről a képből, és amíg ezzel voltam elfoglalva, megérkeztek a lányok. Legalább nem láttam messziről őket, ennek köszönhetően pár másodperccel kevesebbet kellett úgy vernie a szívemnek, hogy majd kiugorjon a helyéről.

- Milyen csinosak vagytok – bókolt Kyo, mire a csajok vihogtak egy sort, én pedig szokás szerint csendben maradtam. Vettünk túlárazott pattogatott kukoricát és üdítőt, aztán beültünk a terembe, mindenki a „választottja” mellé; végül is arra jutottam, miután lekapcsolódtak a fények és elkezdődött a film, hogy ez a mozis randi egész jó ötlet volt. Ha mondjuk egy étterembe megyünk, ott nem ülhettem volna végig kussban, de így megvolt rá az ürügy, hiszen a filmnézés közben nem lett volna valami túl udvarias beszélgetni.

Persze amíg vártunk a filmre, nem ártott volna. Junko próbálkozott is, egész kedvesen igyekezett szóra bírni, én pedig egyszavas válaszokkal elintéztem; sajnáltam, de akkor sem voltam képes többre. Aztán a film felénél véletlenül balra pillantottam, és azt láttam, hogy Kyo keze a lány combján, a miniszoknya alatt félig-meddig; szóval kihasználta a helyzetet, Miko pedig nem ellenkezett, sőt. Hát ettől ugyan nem éreztem jobban magam, mindenesetre még inkább feszengve néztem végig a rohadt filmet, ami egyébként egyáltalán nem is volt olyan vicces, legnagyobb jóindulattal is csak vagy kétszer mosolyodtam el rajta, akkor is inkább kínomban.

- Beülhetnénk még valahova – jelentette ki Miko, miután kijöttünk a mozi épületéből, és megtárgyaltuk, hogy ez ritka ócska film volt.

- Jó ötlet – kapott az alkalmon Kyo, és felénk pillantott. Én vállat vontam, Junko meg kissé lelohadt lelkesedéssel válaszolt:

- Rendben.

Ettől azért kicsit tartottam. Tudtam, hogy most már beszélgetnem kell, de akkor is inkább Kyóval társalogtam bővített mondatokban, mikor a levesünk felett ültünk, a randipartneremre szinte rá sem néztem, úgyhogy nem tudtam, hogy reagál rá. Volt egy olyan sejtésem, hogy már rájött, hogy egyáltalán nem érdekel, szóval nem lehet túl boldog, mindenesetre nem mutatta ki nyíltan.

Aztán Kyo felhívott mindenkit a lakására. Ahogy mondom, mindenkit; hirtelen nem értettem az egészet. Oké, hogy a lányt minél gyorsabban le akarja fektetni, hogy aztán kidobhassa, ismertem a tervét, viszont már megint nem volt képes beavatni a részletekbe. Kérdő tekintettel bámultam rá, de hiába, mintha észre sem vette volna. Helyette Junkóra tekintettem hát, aki szintén kissé értetlennek tűnt, mindenesetre Mikónak tetszett az ötlet, mert nekiállt rábeszélni a barátnőjét. Én meg, amilyen ostoba voltam, belementem, miután Junko is.

Elvileg inni hívott. Én meg az ivás… nem nagyon szoktam alkoholizálni, viszont a lányok lelkesebbek voltak. Nem volt nehéz ügy leitatni Mikót, ezt már akkor láttam, mikor nekiesett a rozénak, pedig volt egy olyan sejtésem, hogy a nélkül is simán hagyta volna magát megfektetni.

Egyébként akkor jártam először Kyo lakásán: igencsak apró volt, és rajta kívül még két lakótárssal osztotta meg, akik állítólag nem aludtak otthon aznap éjjel. El sem tudtam képzelni, hogy férnek el annyian egy ilyen kis élettérben, mindenesetre hálát adtam, amiért én a szép, viszonylag nagy és tiszta házban élhettem a szüleimmel. Nem azt mondom, hogy Kyo egy koszos lyukban élt, de azért lett volna mit takarítani rajta, mondjuk így.

Volt azonban, akit ez nem zavart, például Mikót, aki hagyta magát lenyomni a puszta tatamira. Konkrétan Kyo ráfeküdt és a nyakát kezdte csókolgatni, közben tapogatta, mi pedig Junkóval nézhettük az egészet… Tudtam, hogy rossz ötlet volt belemenni ebbe az egészbe. Legszívesebben a tenyerembe temettem volna az arcom, vagy inkább hazamentem volna.

Aztán Kyo felemelte a fejét, és megszólalt.

- Ne szégyenlősködjetek már! – Azzal Junko felé bökött. Miko meg vihorászott aláfestésként.

A mellettem ülő lányra pillantottam, aki bizonytalanul nézett vissza rám, szerintem fogalma sem volt, hogy hajlandó leszek-e végre foglalkozni vele. Nekem se, azonban Kyo besegített egy kicsit, miután felült mellém, taszított rajtam egyet, úgyhogy nekilökődtem Junkónak, és hirtelen azt se tudtam, hogy most essek mélységes zavarba, vagy csesszem le az eszetlen énekest.

Végül Junko úgy dönthetett, jobb lesz, ha kezébe veszi az irányítást, mert megéreztem magam körül a karjait, közben egész közelről beszívhattam az édeskés parfümjét is, amitől egész elbódultam, legalábbis ezzel magyaráztam azt utólag, hogy felemeltem a fejem, belenéztem a lány szemébe, aztán inkább becsuktam a sajátomat, és miután az egyik karomat a dereka köré fontam, megcsókoltam.

Épp csak kísérletezős csók volt, lágy és nem túl hosszú, aztán Junko nyakába temettem az arcom, és próbáltam felfogni, hogy épp mit csinálok. A lány azonban ezt valamiért bátorításnak vehette, mert kicsit hangosabban, reszelősen felsóhajtott, és a keze a pólóm alá vándorolt.